33.rész - Surprises

-April, kicsim! -von szoros ölelés be apa, aki miután meglátta a kocsit leparkolni a ház előtt kirohant a házból. Először ez a mozdulata elég meglepő, ugyanis eddig még nem igazán csinált ilyet. Visszaölelek, majd mind a négyen elindulunk be a házba. Lilly is megölel, de fele akkora kedvvel viszonzom, majd felmegyek lefürdök és lefekszem aludni. 

Újra a kis betontömbben ébredek. Az ajtó résnyire nyitva van, így kimászok az ágyból és odamegyek. Rárakom a kezem és meglököm kifelé. A kis tisztás tárul fel előttem, valamit a szemben lévő ház, ami Harryé és ő ott áll előtte. 

-Fuss! -kiált rám, én meg valamiért engedelmesekedem. Csak futok, rohanok és közben hallom magam mögött a lépteit. Aztán a fák közül fények villannak elő és hangos kiáltásokat hallok. Nem állunk meg, megyünk tovább. Lövések dördülnek, de már majdnem elértük a kijáratot. A legtöbb golyó elszáll mellettünk, egy mégis eltalálja a derekam. Előre esek, Harry pedig azonnal megáll és fel akar húzni. Már majdnem talpra állít, amikor mellkason lövik és mindketten elterülünk. Fél testemmel rajta fekszem. 

-Harry! 

-April... -a sebet nézem és a vérfoltot, ami egyre nagyobb lesz. -Menj... fuss...

-Nem tudok... nem érzem a lábaim. Ne hagyj itt! Kérlek! -a mellkasára szorítom a kezem hátha így kevesebb vért veszt. A keze lassan az enyémre siklik és elveszi onnan. -Ne... 

-April... Szeretlek!

-Szeretlek! Mindennél jobban! Csak kérlek... kérlek ne hagyj itt! -apró mosoly húzódik a szájára. Zokogásban török ki, de valaki lehúz a testéről és hiába ordibálok, hogy ne. Egy pasas odalép hozzá és felé tartja a pisztolyát. Az arcát nem látom. Harry fejéhez tartja és meghúzza a ravaszt.

Kiáltva ébredek fel, csorgó könnyekkel. Apa tépi fel az ajtómat és siet oda hozzám. 

-Jól vagy? -nem válaszolok csak közel húzódom hozzá és nekidőlök, ő pedig átölel. Simogatni kezd, én pedig csak hüppögök. -Rosszat álmodtál? -bólintok. -Nyugalom, semmi baj. -puszil meg. Így ülünk pár percig, majd megkérdezi: -Vissza fogsz tudni aludni?

-Megpróbálok. 

-Rendben. -megy ki. És tényleg megpróbálom, de nem igazán megy. A telefonomért nyúlok és felhívom Hazzt. 

-Babe... baj van? -szól bele álmosan és rekedten.

-Én... csak hallani akartam a hangod. Borzalmasat álmodtam. 

-Mi volt az? Elmondod?

-A... a szemem láttára öltek meg. És nem tudtalak megmenteni téged. -összeszorítom a szemeim, amikor újra felvillan előttem a kép. 

-Nyugalom, nincs gond. Jól vagyok. 

-Mikor láthatlak megint?

-Talán holnap este, de nem biztos. Megbeszéljük oké? Felhívlak. 

-Köszönöm. 

-Ugyan babe. De most aludj vissza. Hajnali fél négy van még csak. 

-Most már menni fog. -mosolyodom el. -Mmm... Harry?

-Igen?

-Szeretlek. 

-Én is szeretlek. Jó éjt. 

-Jó éjt. 

XXX

Miután elkészül a sminkem és a hajam, segítséget kérek Miától, hogy húzza fel a ruhámon a cipzárt. Ez egy elég egyszerű ruha, sima fehér, szív alakú dekoltázzsal, lenge szoknya résszel. Ehhez társul egy piros magassarkú és egy kis piros virágcsokor. Hogy miért is nézek én ki így? Lilly ötlete miatt. Bár ez most kivételesen tetszik. Mia elkészül mellettem ugyanolyan összeállításban csak éppen ami nálam piros az nála zöld. Emellett még van velünk négy nő -akik elvileg Lilly barátnői- lila, rózsaszín, kék és sárga színekben. Mindenki kész és már csak arra váruk, hogy elkezdődjön.  Az esküvői ceremónia nagyon sokáig tart, így nem csoda, hogy elkalandozom. És az sem meglepő, hogy merre. Természetesen Harry felé. Az elmúlt hónapban, összesen kétszer találkoztunk, viszont majdnem minden nap beszéltünk. Hiányzik. Két hete láttam utoljára és fogalmam sincs mikor fogom megint látni. És ezzel Mia is így van. Ez az esküvő dolog nem nagy cucc, mondjuk nekem nem is kell, hogy az legyen. Az apám házasodik meg, igen. Amivel már elfogadható szintre kerültem, Lillynek egyre többször segítettem a sütiboltban is. Nincs túl sok vendég, csak a legfőbb "dolgozóik" és barátaink vannak itt, de így is szép a létszám. Jó is egy hely tele fegyveres emberekkel. Ez persze nálam se maradhatott el. Combfixxel a bal lábamon egy pisztoly, a jobbon pedig az apától kapott pillangó-késem.

Hamarosan véget ér a ceremónia és bevonulunk egy terembe aminek a teteje üvegből van, tehát ha nemsokára besötétedik, látni fogjuk a csillagokat.

Kb 2 óra elteltével, miután jól bekajáltunk és ittunk 3 kört, valami furcsa történik. A zene hirtelen leáll, az emberek sem táncolnak tovább, középen pedig mozgást látok. A mellettem álló Miára, Jaxre és Loganre nézek. Egyszerre indulunk meg az italpulttól apáék asztala felé. Mögéjük kerülök és meglátom a hat ismerős alakot. Jaxék apáék felére mennek. Megállnak apámmal és Lillyvel szemben.

-Mit keresel itt? -dörren fel apa.

-Sok évvel ezelőtt tettem egy ígéretet. És betartom az ígéretimet. -szólal meg Des.

-Miért kéne bíznom benned?

-Nem harcolni jöttem. Nincs nálunk fegyver sem. Nyugodtan megmotoztathatsz.

-Én szívesen elvállalom. -mondom, mire rám néznek.

-Hmm... tisztára, mint Melody. Vörös, makacs és biztosan rabul ejti fiúk szívét. Igazam van? -néz rám Des, majd vissza apára.

-Ne gyere a húgommal!

-És különben is, minek száz, ha nem ér semmit? Egy bőven elég botrányos tud lenni. -nézek a szemébe. Fura, hogy ezt mondom és szerencsére nem is sokan értik. Apa ha erről kérdez majd kivágom magam valahogy belőle. Ráfogom Jaxre vagy Loganre.

-Valóban. Saját tapasztalat?

-Ugyan, maga szerint nekem olyat szabad? Elég apámra néznem vagy magára. -mosolyodom el diadalittasan.

-Nos? -kérdezi aput egy kis csend után.

-Maradhattok, de ha rendbontás lesz, repültök. A lányomat meg az összes nagy ívben elkerüli. -néz a fiúkra én meg csak megforgatom a szemeim. Egy kis idő eltelével Logan felkér táncolni.

-Fogadok apa mondta, hogy tartsatok szemmel engem és őket is. És te figyelsz rám.

-Pontosan.

-Ez elég kiszámítható, de ugye tudod, hogy nem állíthatsz meg abban, hogy kettesben legyek vele? Két hete nem láttam.

-Tudom.

-És Mia is Zaynnel lesz.

-Igen. April, figyelj én... nekem... el kell mondanom valamit.

-És mi az?

-Öhmm... hát...

-Logan?

-Bassza meg. -mondja, majd hirtelen fogja meg a tarkóm és ránt magához. Megcsókol én pedig annyira meglepődök, hogy azt se tudom mit csináljak. Lefagytam. Aztán elenged.

-April, én sz...

-Ne. -vágok közbe. -Ne. -eltávolodom tőle. Istenem tuti, hogy látta. A fejemet fogva nézek körbe, hogy megtaláljam, de sehol nincs. Megpillantom Lou-t és rögtön odamegyek hozzá.

-Hol van?

-Férfi mosdó.

-Látta?

-Igen, látta. -ledobom a magassarkúim és elrohanok a mosdó irányába. Szerencsém, hogy nem zárta be. Viszont én most bezárom belülről.

-Harry én...

-Ne. Ne mondj semmit. -néz rám idegesen. Nemsokára újra megszólal. -Hogy tehetted?

-Ő csókolt meg!

-Tudtál volna enni ellene!

-Nem csókoltam vissza! És te hogy reagálnál, ha a kb 3 órás mostohatesód hirtelen lesmárolna? Harry nekem nem jelentett semmit! 

-Biztosan? -fordul meg.

-Igen! -megyek közelebb.

-Ettől függetlenül, még haragszom.

-És mi lenne, ha eltüntetném a haragod? -simítom az arcára a kezem, majd a nyakkendőjéhez nyúlok és leveszem róla. Megcsókolom, ő pedig magához húz és a fenekemet markolja.

-Az enyém vagy. -válik el egy pillanatra. Kigombolom az ingét. -Mondd ki.

-Teljes mértékben csak a tiéd vagyok. -mondom és minden szónál puszit adok a felsőtestére fentről lefelé. Aztán az övét veszem le.

-Imádom a szád.

-Tudom. -mondom és "munkához" látok.

32. rész - Sassy

Ha hotelba jelentkeztünk volna be ezer százalék, hogy azonnal kiszúrtak volna minket. A ház Logan egyik haverjáé, aki nekem egyáltalán nem szimpatikus és végképp nem tűnik megbízhatónak, de ebben az esetben nem hiszem, hogy én döntök a dolgokról. Nyilván örülök neki és megköszönni sem tudom nekik elégszer, hogy kihoztak onnan, de egy csöppet jobban kidolgozott tervnek jobban örültem volna. Nem beszélve arról, hogy a fiúknak nem nagyon tetszik, hogy össze kell dolgozniuk a „legfőbb ellenség” bandájából valakivel. A nézeteltéréseket úgy küszöbölik ki hogy inkább nem is beszélnek egymással, amihez most már elég sok önkontroll kell. Itt most legfőképp Louisra gondolok. Mindig is nagy volt a szája, ami egyszer nagy bajba fogja sodorni, ami azt illeti ez már megtörtént párszor. Harry arcát kémlelem, miközben a szobánk felé megyünk. Homloka össze van ráncolva, gondolkozik valamin. Tudom, hogy már most nem tetszik neki, hogy itt nem ő a főnök és nem ő parancsol mindenkinek. De nem ez a fő baja, valami más aggasztja. Mikor beérünk, a szobába én becsukom magunk után az ajtót és mikor megfordulok Harry az ablaknál áll. Mögé állok és köré fonom karjaimat.

- Mi a baj? – motyogom a hátába.

- Semmi lényeges.

- Ha semmi lényeges lenne nem így viselkednél. Figyelj kihoztak onnan minket, és tök simán mentek eddig a dolgok-

- Pontosan ezért aggódok. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy Louis volt az egyik eszmei szerzője ennek a tervnek, mindenkinek aggódnia kéne. – fordul meg egy enyhe mosollyal az arcán és átkarol majd egy puszit nyom a fejemre.

- Mégis kihoztak onnan minket valahogy, lehet, hogy csak szerencse volt, de akkor is itt vagyunk most, és ezt nekik köszönhetjük.

- Eleget fogja még Louis mondogatni, hogy most az először bevált a terve – kacsint rám – hadd ne keljen tőled is ezt hallgatnom.

- Mást is csinálhatok a számmal. – lábujjhegyre állok, és az arcához hajolok.

- Valaki telhetetlen.

- Én evésre gondoltam. Valaki perverz. – harapok bele az alsó ajkamba.

- És még hazug is. – kezét a fenekemre vezeti és belemarkol. – A rossz kislányoknak büntetés jár. – kicsit megemel majd a fülembe súgja rekedt hangján – Ugorj. – lábaim a dereka köré fonom ő pedig a fenekemnél fogva tart. Az ágyhoz sétál velem majd letesz, a ruhám felső részét lefejti rólam és a nyakamat kezdi kényeztetni, és nekivágunk az elég hosszúnak ígérkező estének.

XXX

Hangos csörömpölésre és néhány lövésre ébredek hirtelen. Magamra kapom az első ruhadarabokat amiket találok, ez Harry egyik felsőjét és egy bugyit takar, és kifutok először az előszobába, ahol nem találok semmit, majd a lépcsőn viharzok le. Mikor leérek Harry éppen elteszi a fegyverét a többiek pedig vagy a nappaliban a kanapén, vagy a konyhában ülnek. Idilli kép lenne ha nem tarkítaná a látványt néhány hulla, például a kávézóasztal kellős közepén.

- Itt meg mi a- nem tudom befejezni a mondatomat, mert egy kéz a nyakam köré fonódik és fojtogatni kezd. Először hirtelen nem tudom, mit csináljak, de mikor magamhoz térek, könyökömmel oldalába könyökölök majd az arcába, lábammal kigáncsolom, és hogy biztosra menjek, kitöröm a nyakát is. – Szóval ez meg mi a fene? Muszáj erre kelni?

- Indulunk. – int felém Louis.

- Mi? Mégis hova?

- Itt leszünk még egy éjszakát, de holnap megyünk tovább. A cuccok már a kocsiban, azokkal már nem foglalkozunk később.

- Jó, de akkor most hova megyünk? Erre még mindig nem válaszoltál okos tojás.

- A strandra.

- Most csak szivatsz ugye? Éppen egy szigorúan őrzött intézményből szöktettetek meg minket és minket keres mindenki, te meg úszkálni akarsz a tengerben. Gratulálok valakinek még ötlete esetleg? Mondjuk, ennyiből miért nem írunk nekik sms-t hogy csatlakozzanak a strandoláshoz? Vagy még jobb, inkább menjünk és adjuk fel magunkat önként, ha ilyen terveitek vannak, akkor már úgy is tök mindegy, ne húzzuk az időt.

- April lenyugodnál? Miért küldenének ide még több embert, ha mindenki belehal? Nem fogják erre pazarolni őket, kitalálnak valami fedő sztorit és el van simítva az ügy. – lép mellém Liam és lágy hangon próbál meggyőzni.

- Hogy lehettek ennyire biztosak ebben? Még te is Mia.

- April te mondtad nekem, hogy bennük megbízhatok, mert tudják, hogy mit csinálnak, és ha ők ebbe ilyen simán belevágnak akkor mitől kéne félnem? – Jaxre és Loganre nézek, akik teljesen nyugodtan kémlelik minden mozdulatom, komolyan, mindenki megzakkant?

- Most vagy van valami, amit mindenki tud rajtam kívül, vagy az agyatokra ment, hogy együtt kell lennetek. – összenéztek, majd Harry elindult felém és könnyedén a vállára rakott. Persze mondani sem kell, hogy próbáltam megakadályozni, nem sok sikerrel. Miközben vitt a kocsihoz a hátát püföltem, mikor meddig be akart rakni a lábamat a kocsinak támasztottam így megakadályozva szándékait. Viszont pár perc erőlködés után jött a segítség, Zayn a másik oldalról megfogta és behúzta a lábamat, majd miután sikeresen beraktak mindenki más is beszállt és elindultunk. Nem szóltam senkihez útközben, akármennyire is próbáltak szóra bírni. Louis vezetett, csak úgy mint általában, és mikor megálltunk tényleg egy strandnál álltunk meg. Reménykedtem benne hogy tényleg csak hülyülnek de nem. Halálosan komolyan gondolták.

- April jössz? – hallom meg Mia hangját, de csak egy mérges pillantást vetek rá, aminek hatására feltartott kezekkel elsétál.

- Adjatok egy percet. – int nekik Harry mire elmennek a többiek lepakolni. Lehajol hozzám és megfogja az arcomat. – Ugye tudod, hogy senki nem akar neked rosszat?

- Mégis mi másra gondolhatnék, amikor bujkálnunk kéne, de csak a strandon flangálunk a helyett.

- Minden el van intézve nem keresnek minket, elintéztük. Csupán még nem akartunk hazamenni.

- Te végig tudtad. – kerekedik ki a szemem – azt is, hogy ott leszek és az egészet kiterveltétek igaz? Ennek így kellett történnie, tudtad, hogy ketten fogunk maradni, és hogy valahogy ki kell jutnunk, úgyhogy inkább előre eltervezted ezt az egészet.

- Sejtettem. De muszáj volt valamit csinálnom ezt te is tudod.

- Elég lett volna, ha nem te jössz el. És különben is miért vagy biztos benne hogy nem jönnek utánunk, mit adtál nekik, ami ennyire kellett nekik?

- Pénzt. A pénzből sosem elég, főleg az ő fajtájuknak, mindig több kell belőle, és ha van lehetőségük többet szerezni, belemennek, nem nagy cucc, most meg gyere más kell a pihenés. – megfogja a karomat és maga után húz a többiek felé. Mikor odaérünk Louis habozás nélkül Liamhez húz ahol egy szörfdeszkát nyomnak a kezembe.

- Most pedig megtanítunk szörfözni. – vigyorog rám. – Rakd le a földre és feküdj rá.

- Én eddig azt hittem, hogy a szörf vízi sport.

- Majd ha tudod, hogyan állj fel rajta és nem töröd ki a fogsorodat mehetsz vízbe is vele. – közli Liam miközben megmutatja, mit csináljak.

Az alapok megtanulása után a vízbe is bemegyünk. Összesen kétszer sikerült a deszkán maradva partot érnem, ebből az egyiken a deszkán feküdtem a másik pedig ténylegesen sikerült. Ez nem az én sportom.

                                                          

XXX

- Nem haragszol rám, ugye?

- Azért mert akaratom ellenére elrángattál a strandra és ott kellett töltenem a napomat? Hmm talán egy kicsit. És azért mert hazudtál nekem az egész „erőpróbás” dologról? Annál inkább.

- Ugyan már, nem lett senkinek semmi baja mindenki jól jött ki belőle.

- Igen mindenki, kivéve én. – sóhajtok – Végre bizonyíthattam volna apának, de most csak annyit tudok csinálni, hogy egy hihető sztorit kitalálok, hogy hova tűntünk.

- Khm – köszörüli meg a torkát – „ Betörtek a táborba, elfogtak, kiütöttek pár órára és amikor felébredtem egy idegen helyen találtam magam. Egy székhez kötöttek és Des, azt hiszem így hívják, elkezdett faggatni a dolgainkról, de mivel nem mondtam semmit elengedett.”

- Szerinted be fogja venni, hogy „csak úgy” elengedtek?

- Akko-

- Anyátok picsája hagyjátok már abba a dugást, tegnap elviseltem, mert jó arc vagyok, de az isten szerelmére hagyjatok már aludni. – ront be Louis a szobánkba, mi pedig csak nyugodtad felé fordulunk. – Ó! Hogy ti nem is… téves riasztás.

- Biztos csak valaki pornót néz. – szólal meg Harry.

- Nem, nem, nem, azért hülye nem vagyok, meg tudom különböztetni a kettőt oké? Valaki ebben a házban, éppen most szexel. De ha mégsem és miattatok hallok ilyeneket ti fizetitek a pszichológust. – mutat felénk egy ujjával. – Tessék, halljátok? – most már mi is hallottuk összenézünk Harryvel majd kikelünk az ágyból. Louis még két jelenetet rendezett le, persze nem jogosan, meggyanúsította Logant és Jaxet asszal hogy melegek utána pedig Liamet és Niallt.

- Rendben Louis, nyugodj meg, nem kell több kiabálás. – veregeti meg Harry a vállát.

- Ó istenem mi hülyék! – csapok a homlokomra. – Ki az egyetlen lány rajtam kívül? – bólintanak, hogy tudják – És varázslatos módon kivel került egy szobába minden ellenkezés nélkül?

- Zayn. – szűrődik ki a név Harry fogai közül.