23. rész - Girly day

Harryék elmentek én pedig elpakoltam a reggeli maradékokat. Ennyire kínos ”családi beszélgetésem” sem volt még, pedig az én családomnak aztán vannak fura dolgai. Nem igazán tudom, mit csináljak ma. Ott van a lehetőség, hogy bemenjek Jax-hez de ahhoz nagyon nincs kedvem. Találkozhatnék a fiúkkal, de mivel Harry valami fontos dolgom van ürüggyel lépett le valószínűleg ők is elfoglaltak. És utolsó lehetőségnek maradt Mia, ami talán meg is valósul mivel pont most jelent meg egy üzenet a képernyőn az ő nevével. Rögtön megnyitom, és ahogy sejtettem azt kérdezte, hogy megtartjuk e ma a csajos napunkat. Persze hogy igent mondtam rá, majd megbeszéltük, hogy egy óra múlva találkozunk.

Xxx

Ahhoz képest, hogy nyár van, eléggé lehűlt az idő, fel kellett vennem a bőrdzsekimet is, különben megfagytam volna. A nap persze vidáman sütött és a házból nézve melegnek nézett ki az idő, de ha kiléptél 10 fokkal kevesebbet éreztél. Ilyenkor mindig kiszárad a bőröm és kicserepesedik a szám, ezért is örülök, hogy egy közeli kávézóban találkozunk Miával. Már a sarkon befordulva érzem a friss kávé illatot kiáradni a kis boltból. Amint belépek a helyiségbe ismerős környezet ölel körül. A falak menta és barna színűek és rengeteg fajta virág díszíti a falakat. A kovácsoltvas asztalok mellett nevetgélő emberek ülnek, éppen kávét, vagy teát szürcsölgetve, vagy pedig valamilyen süteményt majszolgatva. Hamar meglátom Miát, az egyik ablak melletti asztalnál ül, és az étlapot vizsgálgatja zöld szemeivel. Mikor lehuppanok, vele szembe arca felragyog és bájos hangon köszönt.

- Végre hogy itt vagy.

- Nem is késtem el, ne panaszkodj! – nézek az órámra. – És amúgy is egy királynő sosem késik-

- Mindenki más érkezik túl korán. – fejezi be a mondatomat.

- Honnan tudtad?

- Ki ne látta volna azt a filmet, és ki ne ismerné ezt az idézetet? - forgatja meg a szemét.

- Rendeltél már valamit? – veszem a kezembe az étlapot és gyorsan átfutom.

- Igen magamnak egy mogyorós neked pedig mentás kávét. Valamint gyümölcstálat mind a kettőnknek.

- Te kémkedtél utánam? – sandítok rá.

- Elég volt szombaton az az üveg bor is. – kacsint rám.

- Ejha, ilyen részletes voltam? – lepődök meg saját magamon.

- Igen, de a szex részleteiről ne beszéljünk inkább. Ott is, hát, elég részletes voltál. – nevet fel.

- Hogy mi? – komolyodok el.

- Ne nézz már úgy, mint aki szellemet látott, csak vicceltem, nem érdekelt igazán. – nyugtat meg mire kifújom az eddig bent tartott levegőt.

Közben a pincér lép oda hozzánk az asztalra letéve a rendelésünket. Gyönyörködök egy darabig a tökéletes színátmenetben a kávémban, de aztán a hasam korgása arra késztet hogy ne várjak tovább így egy hatalmasat kortyolok bele, majd egy szőlő szemet bökök a villámra és bekapom.

- Szóval mit is terveztél mára?- kérdezem, két rágás között.

- Már kértem időpontot a szépségszalonba és fodrászhoz is 2-re oda kéne érni, most 11:36 van. Utána pedig elmehetnénk vásárolni. De igazából fogalmam sincs miket szoktak ilyenkor csinálni, esetleg ha lesz időnk egy filmre is beülhetnénk. – veti fel a rengeteg ötletet egyszerre.

- Hát ez jól hangzik, nekem ennyi dolog, erőlködéssel sem jutott volna eszembe. – nevetek fel.

Fél óra alatt megettük a gyümölcstálakat és a kávék is elfogytak.

- Még van két óránk a szépségszalon előtt, illetve számoljuk bele az utazást, mínusz fél óra szóval van másfél óránk még csinálni valamit.

- Átmehetnénk sétálni a parkba, 10 percre van innen gyalog.

- Hát akkor induljunk. – mosolyodok el, majd fizetés után távozunk a kávézóból.

Imádok sétálni és a természetben lenni. Annyira magával ragadó, ahogy a filmekben vagy könyvekben leírják milyen gyönyörű a táj, meg, ahogy a madarak csiripelve röpködnek ágról ágra. Nos, valójában sokkal viccesebb az egész. Ahogy a kutya belerángatja a pocsolyába az idős nénit, ahogy megijednek az emberek, amikor valami rájuk esik a fáról, vagy amikor a kisgyerekek kergetőznek a sárban és levágják a hisztit, mert nem akarnak hazamenni ha arra, kerül a sor.

- Ilyenkor mire gondolsz? – ránt vissza a valóságba Mia.

- Mármint mikor? – ráncolom össze a homlokomat.

- Amikor csak mosolyogsz magadban és nézed a külvilágot.

- Ilyenkor csak próbálok történeteket kitalálni az emberekről. Vagy ha hallok egy beszélgetés foszlányt kitalálom, miről beszéltek előtte vagy mi következhet utána.

- Én is mindig ezeket csinálom – neveti el magát – akarok majd egy kislányt , nézd, olyat mint ő – mutat  egy szőke hajó, kék szemű, rózsaszín szoknyás kislányra. Aranyszőke fürtjei egyébként két fonatban lógnak arca körül. – És mindent megadnék neki, tudod, ha már nekem elcseszett gyerekkorom volt valakinek legyen jó is. – sóhajt fel.

- Szóval egy elkényeztetett picsa lesz? – nevetek fel.

- Pontosan, a legszebb elkényeztetett picsa lesz és bomlani fognak utána a pasik.

- Szép tervek. – veregetem meg a vállát.

- Na és te?

- Hogy én? Ezen még nem gondolkoztam. Hm. Szeretnék egy kislányt mindenképpen, de előtte egy fiút hogy legyen, aki megvédi, és minden lány megőrül az olyan fiúkért, akik foglalkoznak a kicsikkel.

Xxx

A parkban annyira elmerültünk a jövőnk tervezgetésével, hogy majdnem elkéstünk a szépségszalonból, ahonnan valójában el is késtünk csak így szépítve jobban hangzik. A Nők rögtön kezelésbe vették a lábunkat és a kezünket, ha jól emlékszem még nem is voltam ilyen helyen. Ez után pakolást kaptunk , a csoki és a sár között vaciláltunk, és végül a sárban egyeztünk meg, mert a csokit azt hiszem, ha ehető, ha nem megettük volna. Utána jött a mélyszövetes masszás, ami nekem egyenlő volt a pokollal, bár rám fért, mert tiszta csomó volt a vállam, de mivel hihetetlenül csikis vagyok az egészet végig röhögtem, már csúnyán néztek rám, a végére pedig Mia is becsatlakozott a nevetésbe. A fodrásznál vágtak pár centit a hajamból és igazából én ennyivel kész is voltam, szeretem a hajszínemet, nem festetném be. Mia pedig festésen vágáson és az isten sem tudja még milyen csodakezelésen esett még át, majd a tökéletes frizuránkkal indultunk vásárolni.

Xxx

Végigjártunk 3 cipő boltot és eddig 2 ruha boltban jártunk, és jelenleg egy harmadikban vagyunk. Mia 4 szatyrot szorongat a kezeiben, ellenben velem, akinél csak egy van. Kezdem unni ezt a csajos napot, nem a társaság miatt, csupán a program miatt. Ennyire azért nem szeretek vásárolni.

- Wáá azt nézd fehérnemű részleg!- lelkesedik be Mia. Remek, már csak egy hiányzott. – Gyere már!- ragadja meg a karomat és a tömérdek alsónemű közé vonszol.

Mindketten elkezdünk nézelődni, először külön, majd miután nem találok viselhető darabot inkább segítek neki válogatni.

- Jó lenne, ha találnál valamit, Harry is értékelné, biztos vagyok benne. – sandít rám.

- Ó hidd, el annak is örül, ha nincs rajtam semmi.

- Igen biztosan ezért olyan ritka a szexuális együttléteitek száma.

- Az hogy elfoglaltak voltunk mostanában nyomós érv.

- Igen persze. Tudod, arra van időd, amire akarod. Mellesleg szerintem változásra vágyik.

- Remélem azt is kitalálod, még hogy meg is csal.

- Végül is az is lehet –

- Állj! Ezt fejezd be! – fogom be a száját egy vigyorral az arcomon.

- Legalább ezt az egyet .– néz rám boci szemekkel miközben levesz egy szettet a polcról.

- Ó igen? És ennek mégis mit kéne takarnia?

- a lényeget. – kacsint rám.

- Ha beleegyezek, békén hagysz? – forgatom meg a szememet mire csak vihogni kezd. Kikeresem a méretemet és fizetés után moziba indulunk.

Xxx

Az utcán már sötétség van, néhány lámpa halvány fénye pislákol csupán. Meg persze a mozi fényei beborítják a teret és hangulatosan megvilágítják a szemben lévő park egy részét. Néhány ember sétált hébe-hóba az utcán, a mozi pedig enyhén szólva kihalt volt. Néhány veszekedés részlet szűrődött a sikátorokból, de ez szokásos volt.

Mia horrort akart nézni, én viszont valami akció filmet szerettem volna, a horrort gyűlölöm. Már negyed órája ezen vitatkozunk, amikor egy ismerős hangot fedezek fel a távolban.

- Mia tudod mit, én nagyon fáradt vagyok már. Inkább hazamennék most. – hadarom neki, mert minél előbb ki kell derítenem honnan jött a hang.

- De mi történt az előbb még-

- Holnap hívlak! – ölelem meg majd nem foglalkozva meglepődött arckifejezésével a park felé indulok. Ahogy egyre beljebb érek, úgy sötétedik fokozatosabban a látási viszonyom. Viszont, a hang is erősödik így a dzsekimet összehúzva magamon, karba tett kézzel sietek tovább. Amikor tisztán látom a három férfit kicsit ledöbbenek, Louisnak éppen abban a pillanatban húznak be és ennek hatására elterül a földön, majd a mellkasára dobnak egy zacskót ami tele van fehér porral.

- Itt van most utoljára az anyag, de ha nem fizetsz egy héten belül, minden tartozásodat, akkor nagy bajok lesznek. – a két férfi röhögve elmegy én pedig Louishoz futok.

- Már megint mi a szart csináltál? – kiabálok vele.

- É-én csak túl sokat haveroztam a szívtakkal.

- Te teljesen be vagy állva. – fogom meg a fejemet. Előkapom a telefonomat és tárcsázom az első számot, ami eszembe jut. 

22.rész - Oops

Szédülés, hányinger, fejfájás, elnehezedett végtagok. Igen, másnaposság. Hát, úgy őszintén megmondva életemben először rúgtam be ennyire. A fejem a párnába fúrom, de az illata nem ismerős. Felülök az ágyban és akkor rájövök, hogy nem vagyok egyedül. A párnán egy szőke hajzuhatag terül el és megnyugszom, hogy egy lány fekszik mellettem. Nem vagyok pucér és gondolom ő sem az, de biztos nem innám magam olyan részegre, hogy lefeküdjek egy lánnyal. Uh, dehogy. Nem tudom ki ő és azt se hogy hol vagyok, de először inkább az érdekel, hogy találjak valami gyógyszert. Miután nagy nehezen megtalálom a konyhát majd a fájdalomcsillapítót, a telefonomat kezdem keresni. Az egyik folyosón Tomba ütközöm, aki elmondja, hogy ez az ő háza és hogy Logan is itt van csak még alszik. Megkérdezem nem tud-e valamit a lányról, de azt mondja nem csak, hogy amikor vele voltam amikor megtaláltak a bár mögött. Bemegyek a nappaliba és bekapcsolom a tévét, hogy elfoglaljam magam amíg Logan fel nem ébred. 

XXX

Egy órával később még mindig nem kelt fel pedig már lassan fél három. Tom adott egy pólót és egy melegítőt, mert nem akartam a tegnapi ruhámat visszavenni. Ketten bambuljuk már a tévét a kajára várva amit Tom rendelt. A lány lépked le nyomott arccal a lépcsőn. A telefonom van a kezében, ami megállás nélkül zenél.

-Nem tudom kié, de állítsátok már le! -dobja le a kanapéra. Érte nyúlok. Harry az. 

-Szia. -köszönök bele. 

-April, hol vagy? Voltam nálatok este és sehol nem voltál! A telefonodat se veszed fel! -kiabál.

-Nyugi. Semmi bajom. Tudom, hogy elfelejtettem szólni, kellett volna sajnálom. De ha szólok akkor kiakadtál volna, azt meg nem akartam. Buliban voltam Logannel abban az új klubban. -a szőkeség leül mellém. Egy ideig nem szól semmit. 

-Legközelebb szólj. -válaszol, de hallom a hangján hogy próbálja nem kiadni a dühöt amit érez. -Mit csinálsz ma?

-Még várom, hogy Logan felkeljen és elmenjünk haza a haverjától. -nem szól semmit így megkérdezem. -Este jössz? 

-Nem tudom. -mondja és azzal le is rakja. Tudom, hogy jönni fog, még ha most mérges is rám. Épp hogy lerakja rögtön apám hív. 

-April hol az istenben vagytok?!? 

-Ne üvöltözz, mert megsüketülök! És mit tudom én Logan egy haverjánál.

-Gyertek haza, megérkeztek a bútorok, ki kell pakolni és nekem el kell mennem egy órára de lehet hogy kettő is lesz és nem fogom itthagyni Lillyt egyedül. Fél órátok van. -köszönés nélkül lerakja, a válaszomat sem várja meg. 

-Tom hol van Logan? Mennünk kéne. 

-Felkeltem én. -csoszog ki. 

-Öhm... Bocs, de nem emlékszem rád tegnapról. -nézek a fejemet fogva a lányra. 

-Pedig elég jól elvoltunk. Semmi nem rémlik? 

-Ah nem, sajnálom. Tényleg semmi. 

-Végülis nem csodálkozom, mondtad, hogy először részegedsz le teljesen. 

-Hát... oké. Mire emlékszel? Elmondanád? És mondjuk... kezdenéd a neveddel? -kérdezem, mire felnevet. Szarul érzem magam amiatt, hogy mindent elfelejtettem. 

-Mia. És nem történt semmi különös csak ittunk és beszélgettünk. Sokmindenről. 

-Értem...

-Gondolom most nem érzed magad túl fényesen, hogy nem emlékszel rá, de nyugi az elsőre senki sem emlékszik. És köszönöm hogy segítettél. Nem gondoltam volna, hogy Stark lánya ment meg egy ilyen szituból. 

-Ugyan. Nem kell köszönni. Inkább tartsunk valamikor egy csajos napot. Mármint... engem apám nőjén kívül nem  vesznek körül a saját nemem tagjai. 

-Engem sem. Benne vagyok. 

-Rendben. És ööö... tudom, hogy volt dzó maffiáról, de elfelejtettem kihez tartozol. 

-Apádhoz.

-Mi? És hogy hogy még nem láttalak?

-Kb. egy hete vagyok ott csak. Egy kis banda tagja voltam, de mindenkit megöltek onnan így egyedül maradtam. Ezért apádhoz mentem. -telefonszámot cserélünk és lassan Logan is megjelenik. Nem sokkal később hazamegyünk, majd kezdetét veszi az egész napos berendezkedés. 

XXX

Este kilenc óra múlt már mire végzek az utolsó doboz kipakolásával, így már mondhatjuk, hogy mind teljesen beköltöztünk. Felmászok a galériámra és körbenézek. Egyszerűen baromi jól néz ki. Persze én rendeztem be meg minden de akkor is. Kopognak és Jax lép be az ajtón. 

-Szia! Úristen, de rég láttalak! -ugrom a nyakába. 

-Hát, igen. Apád eléggé elhalmozott munkával. És neked se ártana néha bejönni. Tudod jól jön a segítség.

-Jó, jó. Ígérem holnap bemegyek. Délután vagy estefele.

-Rendben. -Jax marad még egy darabig és mesélek neki a tegnap estéről és Miáról, aztán megkérem, hogy állítassa be apával a mi kis csapatunkba. Persze lehet ezt nekem kéne, de majd meglátjuk. Tíz körül elköszön. Egyedül maradok. Harry ilyenkor szokott jönni, de most nincs itt. És én nagyon szeretném ha itt lenne. Egy darabig nézem a telefonomat hátha hív, de semmi. Lefürdök és befekszem az ágyamba -ami igazából a galéria nagy része- de csak forgolódom. Egy újabb órával később amikor már épp elaludnék, meghallom az ablakot nyitódni, majd csukódni aztán megérzem a jelenlétét magam mellett. Résnyire nyitom ki a szemem és felnézek rá, miközben hozzábújok. 

-Tudom, hogy mérges vagy rám. -lágyan megcsókol. 

-Az voltam. Aludj babe. Itt leszek, csak délután kell visszamennem. 

-Ez nagyon jól hangzik. -mosolyodom el. 

XXX

Későn ébredek fel, Harry simogatására. A nem tenné, még aludnék egy darabig. 

-Jó reggelt. 

-Neked is. -mondom majd felnyomom magam, hogy ráfekhessek és a nyakába fúrom az arcom. 

-Nehogy visszaaludj! Fél órája keltegetlek! 

-Nem fogok. Olyan jó illatod van! -csókolom meg és túrok bele a hajába. Megcsörren a telefonja. Louis hívja de mielőtt felvenné elveszem tőle. 

-Szia Lou!

-April? 

-Igen, én. 

-Rég láttalak. 

-Eljöhetnél valamikor. Meg nem csak te, hanem a többiek is. 

-Oké, persze. Na, légyszi add Harryt. -átnyújtom a mobilt.

-Megyek csinálok kaját. -lemászom a kis létrán és felveszem Harry ingét. A konyhában viszont nagy meglepetés ér. Amikor belépek magával Andrew Starkkal -a nagyapámmal- találom magam szembe. 

-Te hogy kerülsz ide? 

-Neked is szép jó reggelt April. 

-Viszont. 

-Csak jöttem megnézni, hogy jól vagy-e, a történtek után. -ekkor néz rám először. -De úgy látom az aggodalmamra semmi ok nincs. -végigmér, mire rájövök, hogy fekete csipkés fehérneműben és begombolatlan férfi ingben állok előtte. -Na és megtudhatnám ki a szerencsés?

-Öhhh... ummm... Nem mondhatod el apámnak. Semmiképp sem. Emlékszel arra mit mondtam?

-Minden szóra. És azóta beszéltem is vele hogy fogjon szabadabban. 

-Köszönöm. Benned bízom, de ha apám ezt megtudja akkor nem hiszem, hogy életben hagy. 

-Már miért ne hagyna... -kezdi de pont akkor állít be Harry. -Oh, már értem. -mondja kis szünet után. 

-Gondolom ismeritek egymást, de ha nem, akkor Harry ő a nagyapám. 

-Igen, tudom, azért kösz. -szerencsém, hogy farmerban jött le. Így se nagyon bírok magammal, hiába ül velem szembe a papám. Nekiállok reggelit készíteni, Hazz pedig leül az asztalhoz. Egy darabig az a téma, hogy mindkettőnk apja kiakadna ha ezt tudná, aztán arra us megkapjuk a választ, hogy miért.

-Tudjátok, régen az enyém volt egész London és a fiamra szállt volna az egész. Amikor átadtam neki a helyem, Des valahogy összeszedett egy bandát és elfoglalta a felét, mert ők legjobb haverok voltak és Des nem akart csak főnök helyettes lenni. Ugyan előre nem mondta neki Frank és valószínűleg most sem tudja, de a fiam neki akarta adni London felét. Emiatt köztünk is volt összetűzés, de aztán engedtem neki. Tudom hiába mondanátok ezt el nekik nem hinnék el. Csak ha egymás képébe mondják. Azt meg elég nehéz összehozni. Viszont, azt is tudom, hogy ha rólatok tudomást szereznek akkor is teljesen elborul az agyuk. És akkor April, fogd be a szád. Nehogy visszaszólj neki. 

-Te is tudod, hogy úgyis mindig megteszem. -rakom le a rántottákat az asztalra. -De majd vigyázok. 

-Jól van. És mondd csak Harry... milyen az unokám az ágyban? -fulladozni kezdek és köhögök össze-vissza, de ő csak nyugodtan válaszol.

-Kiváló. És néha elég vad. -azt hiszem ennyire még nem akartam elsüllyedni.

-Ezt most miért kellett? -nézek rá de ő -mint mindig- most is csak mosolyog. 

21. rész - Get drunk

Nem szeretnék nagy ügyet csinálni ebből az egész „szemes” dologból, nem hiszem, hogy bármi komoly lenne, idővel minden elmúlik, vagy nem? Patrick mára még nem készült el az eredménnyel, vagy az elméletével, ami szerint a szemem „világít”, de őszintén szólva nem is hiszem, hogy lesz erre ésszerű magyarázat. Apa folyamatosan azzal nyaggat, hogy pihentessem a szememet és ne az átkozott telefonomat vagy a tévét bámuljam egész nap. De szerintem ennek semmi köze a szememhez, ismét. Szóval igen, most itt fekszek a kanapén a lábam a támlán, a fejem pedig lassan a földet súrolja. Egy hitelen puffanásra összerezzenek, és a földön kötök ki. A bejárati ajtó felé nézek, ahonnan apa szitkozódását hallom meg, mert Logan leejtette az asztal egyik felét és két darabban, egy hangos reccsenéssel a földre esik. Ezt meg kell, hogy köszönjem majd neki, még ha nem is direkt csinálta, mivel utáltam azt az asztalt.

- Rendben, akkor most elmegyünk a legközelebbi bútorboltba és veszünk pár bútort azok helyett, amit eltörtél. – apa meglepően nyugodtan beszél, bár tisztán hallható a hangjából, ahogy próbálja visszafogni magát. Tudom, hogy teljesen ki van akadva, de nem lenne jó pont Lillynél, ha már most felhajtást csinálna. Még a kapcsolat elején vannak, nem fognak veszekedni úgy egy hónapig, aztán majd megunják és mindegyikőjüknek elege lesz abból, hogy visszafogják magukat és akkor lesz egy oltári nagy balhé, nem fogok hazudni, kíváncsi vagyok rá. Valahogy annyira szürreálisnak tűnik a kapcsolatuk, és még mindig nem tudom Lilly milyen hátsó szándékkal érkezett ide. Nem hiszem, hogy csak a védelem hajtotta, és ha igen akkor miért pont hozzánk? Ahogy láttam volt pár nézeteltérésük Styles-ékkal, akkor miért jött újból a közelükbe? Miért tőlük kért segítséget, hogy megtaláljon minket? Nem tudom, hogy valaha megtudom e a választ ezekre a kérdésekre, de abban biztos vagyok hogy nem ok nélkül merültek fel bennem. Apámat pedig biztos csak beijesztette az, hogy egyedül fog megöregedni, mivel anya már nincs vele, és ezért elkezdett randizni az első nővel, akit meglátott.

- April készen vagy már? – zökkent ki a gondolatmenetemből, aminek hatására észreveszem, hogy még mindig a földön fekszek.

- Egy pillanat! – kiabálok vissza miközben a lépcsőn rohanok fel. Egész gyorsan el is készülnék, ha nem kéne 20 doboz közül kikeresnem, hogy melyikben vannak a ruháim, s még ki is választani, hogy mit vegyek fel. 10 perc alatt végül is sikerült végeznem, így már a bútorboltban a szebbnél szebb és persze drágábbnál drágább bútorok között járkálunk.

- Apuuu! – kezdek bele vékony hangon.

- Mit szeretnél? – néz rám egy fél mosoly kíséretében.

- Tudod, mit szólnál ahhoz, hogyha új bútorokat vennénk nekem me...-

- Szó sem lehet róla! Tökéletes állapotban vannak a bútoraid.

- Igen, 12 éves korom óta, szóval nagyon jó lenne, ha végre újakat kaphatnék.

- April, megmondtam, amit megmondtam és nem szeretnék erről vitát nyitni.

- Egyre rosszabb leszel, remélem tudod. – vágom le a hisztit

  A boltban nem igazán érdekelt már mit csinálnak, így elővettem a telefonomat és olvasni kezdtem rajta inkább az egyik ágyon. Körülbelül 2 óra múlva újból megtaláltak, majd a sorok között kezdtünk bolyongani.

- Na, akkor minden megvan? – teszi fel a kérdést apa.

- Nem, igazából semmi nincs meg, ami miatt abba a házba költöznék. – húzom el a számat. A kijelentésemre Lilly és apa arca is elkomorodik, Logan arckifejezéséből csak azt szűröm le, hogy tudja, miben mesterkedek.

- 15 percet kapsz, hogy kiválaszd, amiket szeretnél. – igen, pontosan tudtam, hogy ezzel meg tudom győzni. Ez önzően hangzott, de végül is tényleg nem akartam oda költözni, legalább valami jó dolog legyen az egészben. Hazafelé úton végig beszéltem, pontosan kielemeztem, hogy melyik bútordarabot, miért kellett megvenni. De megérteni még mindig nem tudták, hogy az a galéria miért kell nekem, de végülis én fogok ott lakni nem ők, szóval az lesz ott amit én szeretnék. Mire hazaértünk apa már áthozatott jó sok bútort a régi lakásunkból, illetve valahonnan Lillyék cuccait is idehozatta, az új bútorok pedig holnap érkeznek meg. Éppen nagyban zenét hallgatok a szobámban, egy bögre forró tea mellett, egy könyvet olvasva, mikor Logan kopogás után belép.

- Nincs kedved eljönni ma egy új szórakozóhely megnyitójára? – teszi fel a kérdést miközben kezével játszadozik, majd beletúr fekete tincseibe.

- Hát, nem is tudom. – húzom el a számat. Harrynek sem tetszene és apának sem. Igaz apának a véleménye nem nagyon érdekel, és Harrynek meg kell tanulnia hogy vannak barátaim akikkel elmehetek szórakozni, szóval csak azért is el fogok menni. – Tudod, mit? Legyen. Elmegyek. – szemei felcsillannak, nem hiszem, hogy számított rá, hogy ilyen gyorsan és egyszerűen belemegyek.

- Rendben, akkor 1 óra múlva. Anyáékkal már megbeszéltem. – kacsint rám.

- És az én apám is belement? – húzom fel a szemöldökömet.

- Ha láttad volna – nevet fel- ő győzte meg anyát is. Na ez furcsa. Csak nézek magam elé. Talán van valami jó ebben az 'apának új nője van' dologban.

XXX

Másfél óra múlva már a klub ajtajában álltunk, én egy hosszú ujjú fekete, csillogós ruhát vettem fel, aminek a hátulja teljesen ki volt vágva és maga a ruha alig takart a combom feléig. Egy szintúgy fekete cipőt társítottam hozzá és a levéltáskámat szorongatva mentünk be a tömegbe. Biztos vagyok benne, hogy felkapott hely lesz, már most rengetegen vannak. Logannel egyből a bárpulthoz sétálunk, és ameddig én körülnézek, ő rendel mindkettőnknek. Nem igazán hallottam mit kért, de megbízok benne, szóval nem is kíváncsiskodok. Éppen nagyban beszélgetünk, mikor valaki odalép közénk és kezet fog Logannel. Még nem láttam, és nem is ismerős a srác.

- Még nem láttalak erre szivi, biztos új vagy. – fordul felém, nyelve lassan forog, közben megfogja a poharamat és felhajtja, ami benne volt. Dühösen nézek rá majd megszólalok.

- Inkább a hely új nem gondolod „szivi”? – hangsúlyozom ki az utolsó szót egy kis éllel a hangomban azt remélve, hogy leesik neki hogy nem tetszett ez a jelző.

- Valaki nagyon morcos ma este – próbál az én hangomon beszélni – na, egye fene, rendelek neked egy italt hogy jobb kedved legyen.

- Nem, nem kell, én teljesen jól megvagyok így. – próbálom visszautasítani, nem terveztem, hogy berúgok ma este.

- Ő itt Tom, nem fogod lebeszélni semmiről. – nevet fel Logan – Amúgy ő is hozzánk tartozik. – világosít fel.

- Aha, jó tudni hogy ilyen haverjaid vannak. – bólintok. Nem tetszik, hogy ezekkel kell lennem egész este. Miután Tom megunta, hogy próbál leitatni, invitált minket egy pókerre, de én közöltem, hogy nem tudok pókerezni, de mintha meg sem hallotta volna, húzott minket a boxukhoz. Egy csapat egy idős srác ült ott cigivel és végtelen mennyiségű piával. Nem igazán élveztem a „játékot”, mivel én nem tudtam játszani. Tom befogott a kabala figurájának és hát igen legszívesebben megfojtottam volna a hülye lapjaival. Mintha dulakodást láttam volna a klub hátuljából, ami felkeltette a figyelmemet. Közöltem Logannel hogy elmegyek mosdóba, aztán amilyen gyorsan tudtam elmentem az asztaluktól. Ahogy közeledtem az események kezdtek felgyorsulni, egy holt részeg kitetovált, kopasz pasas próbált bevonszolni egy szobába egy lányt. Nem tudtam megállni, hogy ne segítsek neki, senki más nem figyelt fel rá. Először arra gondoltam, hogy simán kiszabadítom a férfi szorításából, de az túl egyszerű lenne. Jobb dolog jutott az eszembe. Feljebb húzom a szoknyámat a lábamon és melléjük lépek. A lány hálálkodóan néz rám.

- Hé szépfiú, miért érnéd be csak eggyel ha mindkettőnket megkaphatsz?- próbálok úgy kinézni mint aki azt sem tudja fiú e vagy lány, bár nem hiszem hogy sikerült, de ennek tökmindegy azt sem venné észre ha egy guminővel lenne. A lány rám néz és kikerekednek a tengerkék szemei. Megragadom a csuklóját majd magammal húzom a szobába. - Csak megtanítjuk, hogy többet maradjon inkább otthon, mint hogy részegre issza magát és ilyen lányokkal kezd ki. – súgom oda a lánynak. Most már teljesen megtelt önbizalommal, az igazat megvallva a félelem legkisebb jelét sem látom rajta. Szája egy barátságos mosolyra húzódik, közben tekintetemet végigvezetem a tetkóin, amik beterítik az egész kezét. Arcán felfedezek egy orrpiercinget is és feltűnik, hogy nem is annyira ártatlan, mint amilyennek elsőre tűnt. A férfit az ágyra lökjük, és elkezdjük vetkőztetni, igazság szerint ruhában is hányinger keringetett tőle, de felső nélkül még rosszabb volt. Szőrös volt. Mindenhol. Mindketten próbáltuk visszatartani a röhögésünket, én már az alsó ajkamba haraptam bele, hogy mégis csak színvonalas előadást nyújtsunk. A szőke lány ráült a csípőjére, majd ütemesen mozogni kezdett rajta. A férfi száját máris nyögések hagyták el és egyik pillanatról a másikra kicsi lett rá a nadrág. Közben kihúztam az övét és a kezénél fogva az ágy támlájához kötöztem. A lány lehúzta a zokniját majd egybe rakta a kettőt így egy kisebb gombócot formálva belőle, majd belenyomta a férfi szájába. Úgy gondoltuk, hogy kényelmesen el lesz így ameddig valaki rá nem talál, szóval miután magunkat rendbe raktuk kislusszantunk a szobából. Az ajtónak dőlve feküdtünk a nevetéstől, együtt.

- Egyébként April. – nyújtom a kezemet.

- Mia – helyezi az enyémbe puha kezét.

– Azt hiszem erre inni kéne. – jelenti ki.

- Ebben egyet értek. – bólintok helyeslően.

- Figyelj nálam nincs pénz és egy üveg italért nem fizetnék amúgy sem annyit amennyit elkérnek érte, szóval tereld el a pultos figyelmét addig én leveszem az italokat. – adja ki a parancsokat egy ravasz mosollyal a reakciómat figyelve miközben a pulthoz megyünk. Egyből megragadom a pultos figyelmét és a legjobb koktélról kezdem kérdezni meg minden hülyeségről, mint például, hogy mindegy-e hogy hogyan szelem fel a citromot az italhoz. Mia átnyúl a pult fölött és elvesz 2 üveg bort, amik nem hiszem, hogy az olcsó kategóriába tartoznak. Sikeresen véget vetek a bájcsevejnek a pultossal és a hátsó kijárat felé indulunk. A hideg levegő egyből emlékeztet arra, hogy egy hátul teljesen kivágott ruhában vagyok, és az egész testem libabőrös lesz. De mikor Mia odanyújtja az egyik üveget és nagyot kortyolok belőle, fokozatosan kezdek felmelegedni, és testemet kezdi elönteni az ismerős érzés.

A kőlépcsőn mellettem ülő lánynak szerintem az egész életemet elmeséltem ott, de hogy valaha látom-e még vagy emlékezni fogunk-e rá, azt nem tudom.

Meg is érkezett a 21. rész. Mostantól minden szombaton hozzuk az új részelet, 

Itt tudtok csatlakozni a facebook csoportunkhoz is ha esetleg még nem tettétek meg:  https://www.facebook.com/groups/1672880056279336/ ( ha esetleg nem jó a link kérlek szóljatok kommentben :D ) 

20.rész - Red Eyes

A Temze partján kötöttem ki, azt remélve, hogy ott majd lenyugszom. Szép dolog a tévhit. Egy idő után nem bírtam magammal és felhívtam Harryt. 

-Szia. 

-Harry, kérlek mondd, hogy még Londonban vagy. 

-Igen, miért? Baj van?

-Nem, illetve de. Nem tudom. Gyere a Temze partjára a London Eye-al szembe. Siess kérlek. 

-Oké. Pár perc. -lerakta. A zsebembe csúsztatom a telefonom és várok. Még mindig a homokos cuccomban vagyok és Harry pulcsijában. Csodálkozom, hogy apámnak még nem tűnt fel.  De jobb is. 

-Babe! -hallom mögülem Harryt, mire megfordulok. Átölel, majd megcsókol. 

-Köszönöm, hogy eljöttél. 

-Ugyan. Na mondd. Min akadtál ki?

-Azon, hogy apám amióta meglátta azt a nőt, teljesen megőrült és egyszerűen képtelen mással is foglalkozni. Azóta, hogy nálunk alszik minden felfordult, nekem rohadtul nem tetszik, hogy ott van és az meg végképp nem, hogy apám cseppet se foglalkozik az én véleményemmel. Szóval le vagyok szarva. Még azt se volt képes megmondani, hogy baszottul vettek egy házat és odarángatott aztán közölte, hogy ez nem az övüké, hanem a miénk! Érted? Összeköltözik illetve költözünk velünk és nem volt pofája elém állni és elmondani! Baszki még csak most váltak el anyámmal!!! -akadtam ki teljesen. Aztán hirtelen, mint a villámcsapás, úgy kezdett el szúrni a szemem. Hozzá kapok és megdörzsölöm.

-Jól vagy? 

-Aha. Tuti csak egy mellékhatás.

-Milyen mellékhatás? -rémül meg.

-Csak... amikor elvittek beadtak valami szart. Először elájultam, másodszorra meg remegtem és azt hittem kiég a szemem a helyéről. -pislogok nagyokat, majd ránézek. 

-Mi az isten? 

-Mi van?

-A szemeid. Vörösek.

-Mármint?

-Nem zöld, hanem vörös!

-Hogy mi? -a kocsijához megyek és a visszapillantó tükörben megnézem magam. Tényleg olyan.

-Ez miii?

-Nem tudom. De jobb lenne, ha megmutatnád valakinek. 

-Jó, majd. De most nem megyek sehová. -bújok hozzá. 

-Nem hallottalak még ennyit káromkodni.

-Mert nem szokásom.

-Tudom. Figyelj. Nem biztos, hogy a legjobb alkalom, de... muszáj megmagyaráznom mindent, nem akarom tovább húzni. 

-Oké. -mondom és felülök a motorháztetőre, ő meg a lábaim közé áll. 

-Szóval... -túr hajába. -úgy volt, hogy... azért nem mentem oda mert akik vertek... -közbevágok.

-Lukeék.

-Igen. Ők. 

-Harry... tudom, hogy a nagyapám veretett meg. -bólint.

-Ha rájuk támadok azzal magamra haragítom, illetve az apámra a nagyapádat és apádat, és még jobban nem fogok rontani az eddigi helyzeten. Valamint meg is fenyegettek. 

-Értem. 

-Sajnálom. Tudom, hogy hülye voltam és nem akartam berúgni, mert megígértem, hogy nem fogok. Meg, hogy verekedtem Jaxel bár... azt nem annyira sajnálom, de...

-Jó, jó. Oké. Nem haragszom. -nevetek. Megcsókolom, ő pedig belemosolyog. Egyre vadabbak vagyunk, mivel felszabadul minden vágy bennünk. 

-Értem én, hogy szeretitek egymást, de ne előttem. -hallok meg egy hangot, ami jelen pillanatnyilag baromira idegesít. 

-Logan. Húzz el innen. Hagyj békén. -mondom elszakadva Harry szájától. 

-April... na jó. Figyelj. Ne hidd azt, hogy nekem annyira tetszik a helyzet. Szerinted nekem szóltak? Hát nem. De én téged bírlak, a többit meg elviseljük és kész. A napok nagy részében amúgy sem vagyunk otthon. 

-Szóval apám küldött? -lépek közel hozzá.

-Igen, de ez most...

-Menj el! -kiáltok rá.

-April... mi... mi van a szemeddel?

-Nem mindegy? -sétálok vissza Harryhez. -Nem fogok hazamenni. 

-Muszáj. Mellesleg a holnap egész nap pakolás, költözés és kipakolás. 

-Akkor holnap sem megyek haza. 

-Miért vagy ennyire önfejű? Kicsit elgondolkozhatnál néha! Szerinted mit érez az anyám, hogy nem fogadod el? -hopp. Ezen még nem gondolkoztam. 

-Logan. Figyelj, ez bonyolult. Az apád meghalt kiskorodban, de nekem anyámék alig pár hete váltak! Apámnak már nője van! Szerinted ez milyen? És gondolj bele! Hányszor küzdök apám ellen mert úgy kezel mint egy óvodást? Hogy nem lehet pasim, mert azt mondja, hogy az többé nem lesz nemzőképes? Harryvel vagyok, igen, szeretem és ha megtudná valószínűleg örök életemben négy fal közé lennék zárva. Tudom, hogy a Starkok meg a Stylesok utálják egymást csak mi nem. Mert én tényleg szeretem őt. -kulcsolom össze a kezünket és szorítok rá. 

-És én is téged. -kacsint rám Harry. 

-Szerinted hányszor hazudtam érte? Hogy az a pulcsi Jaxé, hogy azért van pasi szagom, mert a drogériában valami őrültek ott fújkodták össze-vissza a parfümöket és spray-ket? És még mindig azt hiszi, hogy szűz vagyok és nem is akarok pasit. -nevetek fel megint. -Vicces mi?

-Világos. De gyere, menjünk. 

-De ahjjj Logan, nem akarok!

-Tudom. Én sem. -mondja és kinyitja az kocsiajtót. 

-Franba már. Oké. Szállj be, amíg elköszönök Harrytől. 

-Jó. -megteszi amit kértem. Hazzhoz fordulok. 

-Sajnálom, hogy iderángattalak és semmi nem lett belőle. 

-Hé, dehogy. Tisztáztuk a dolgokat és minden rendben. Ennél több most nem kell. 

-Rendben. 

-Azért, majd küldj egy címet jó? 

-Persze. 

-Szeretlek. -forróság önt el belülről. Először mondja ki.

-Szeretlek. -hosszan megcsókol, majd elenged. 

-Na menj. Holnap remélhetőleg újra veled alszom. 

-Oké.

-Majd hívlak. -ad egy puszit. -Szia babe.

-Szia. -beülök Logan mellé és elindulunk "haza". 

-Megtaláltam! -kiabál, mikor kinyitja az ajtót. Egyszerre jelenik meg apám és Lilly. 

-April! Hogy képzelted ezt? 

-Tök mindegy. Inkább találd ki, hogy mi ez. -megyek hozzá közel és meresztem rá a szemeim. Kicsit hátrahőköl, majd a zsebéhez kap és már indítja is a hívást. 

-Patrick? Collin Road 146. Most. -teszi le. -Maradj itt mindjárt jön. -mondja miközben behúz a konyhai részbe és leültet egy székre. -És mi ez a ruha rajtad. 

-Logané. -vágom rá. -És tényleg választhatok saját szobát? 

-Öhmm... -Lillyre néz segítségkérően, aki bólint. -Igen. 

-Amíg megjön Patrick, addig körülnézek. -állok fel. -Logan jössz? 

-Jövök. -körbemegyünk és megtalálom a nekem való szobát. 

Nagyon tetszik és van egy elhúzhatós ajtaja. Valamint saját fürdő is, ami egyben gardrób is. 

-Az az enyém. -mutogatok. 

-Oké. Anya nem is nagyon értette miért néz így ki. Elég nehéz volt elmagyarázni. -megrezdeül a telefon a zsebemben mire előkapom. 

"Jól vagy? Minden oké?"

"Persze. Collin Road 146"

"Aludj jól babe."

"Te is babe." -írom vissza és csak később tudatosul bennem, hogy mit írtam, de addigra válaszol.

"Babe? Hmm... Ez tetszik."

"Reméltem is. Nincs ablakom. Illetve van, csak túl kicsi, hogy beférj rajta."

"Megoldom, ne félj." -erre már nem tudok válaszolni, mert apa kiabál fel, hogy itt van Patrick. Megvizsgál, de nem tud igazán mit mondani rá. 

-Azt mondod már világosabb, mint volt?

-Igen.

-Akkor el kell múlni. Viszont kipróbálok még valamit. -lekapcsolja a lámpát, majd egy UV csővel közelít a fejemhez. 

-Azt a rohadt. -szólal meg Logan. 

-Mi az?

-A szemed olyan mintha higany lenne. 

-Higany? 

-Az. -a lámpa viszakapcsolódik. Vajon Harry ehhez mit fog szólni? Eszembe jut ahogy csókolt ma. Újra szúrást érzek mindkét szememben. Pár perc múlva már nem érzem, így felnézek. 

-Megint zöld. 

-Mitől váltott vissza? 

-Nem tudom.

-És mi volt, amikor vörös lett? 

-Akkor? Álltam és néztem.

-Nem úgy. Mit éreztél? Mire gondoltál?

-Dühös voltam. -nyögöm ki. 

-Az előbb? 

-Semmire. -hazugság, de beveszik. Szerencsére.

-Jó, ezen még gondolkozom. Holnapra remélhetőleg találok megoldást. 

-Rendben. Köszönöm. -csukja be apám utána az ajtót. -Menjünk aludni. Holnap sok dolgunk lesz.