19.rész - Something New

Sosem értettem miért kell minden jó dologhoz egy rossznak tartoznia. Ha tanulunk (ami elvileg jó dolognak számít) elvesztegetjük az időnket, ha barátunk lesz, a barátainkat hanyagoljuk el, ha észrevesszük, ha nem.  Ha lefogyunk, ott maradnak azok a bizonyos striák, ha kiállunk magunkért, mások fognak haragudni ránk, ha megvan a gyógyszer valamire ott vannak azok a bizonyos mellékhatások. És ha én akartam bevenni a „gyógyszert” ha nem, azok a mellékhatások rám is érvényesek. Ezért is történt az a baleset a szememmel. Igaz, azóta nem éreztem semmilyen hatását, de biztos vagyok benne hogy nem ennyi lesz.  Apa a homlokát ráncolva olvas néhány papírt, és időnként belekortyol a kávéjába is. Azt mondta ma délelőtt itthon marad velem hátha előjön még valami mellékhatás, de egész napra nem tud itthon maradni. Hogy is gondolhatok ilyenre, bele őrülne ha itthon kéne ülnie, pedig megtehetné.
Egyébként se Logant, se Jaxet nem engedte be a házba ma reggel, lényegtelen délután úgyis át fog jönni valamelyikkőjük. Harryvel pedig tegnap este beszéltem csak, ugye azt is csak sms-ben. Lillyről és Loganről nem hallottam semmit igazából, csak azt tudom hogy mindegyikőjük biztosan a maga hibájának tudja be a dolgot, szóval győzködhetem majd őket hogy ez egyáltalán nem volt kiszámítható. Ha ott lettek volna akkor sem történt volna másként, maximum megsérülnek.
Nem vagyok biztos benne hogy most fel kéne hoznom a témát apának a nagyapámról, úgyhogy nem fogom, de mindenképpen vele is beszélnem kell erről, mindkét szemszöget hallanom kell ahhoz hogy le tudjam szűrni mi is történt pontosan.
Egy sóhajtással lezárom magamban a gondolkodást és belekortyolok a kávémba. Nincs semmi étvágyam csak bámulok ki a fejemből. Talán mégsem vagyok 100%-osan jól, nem szoktam ennyire nyugton maradni és csendben lenni.
Apa valamit kérdezett időközben, de nem igazán figyeltem rá csak rávágtam, hogy persze. Még egy jó néhány perce felállt és a konyhában kezdett tevékenykedni én pedig ismét elbambultam. Ismét kortyolok egyet a most már teljesen kihűlt italomból, közben viszont egy hirtelen kattanásra megremeg a kezem és magamra borítom a folyadékot. Hogy menne a fenébe, aki feltalálta a kenyérpirítót, most tiszta kávé vagyok miatta. Apa röhögést visszafolytott arccal néz rám.
- Azt hiszem nem ártana lezuhanyoznod. – mutat a ruhámra, - de előtte itt van egy gyógyszer ami elvileg segít ha lennének még mellékhatásai. Örülnék, ha bevennéd. – arca pillanatok alatt változik vidámról aggódó apáévá. Elveszem a tenyeréből az apró fehér pirulát, majd amikor nem figyel belecsúsztatom a zsebembe és úgy csinálok mintha bevettem volna. Nem szeretek gyógyszereket bevenni csak ha nagyon-nagyon muszáj. Most pedig teljesen jól vagyok nem fogom feleslegesen bevenni. Megkerülöm az asztalt majd rápillantok apa lapjaira de amint meglátja odalép mellém és elveszi őket. Összehúzott szemekkel nézek rá, ezzel jelezve hogy mondja el mi van rajtuk. De válaszul csak ő is összehúzza a szemeit ami miatt kitör belőlem a röhögés. Tudtam hogy nem fogja elmondani, szóval nekem kell majd kitalálnom. Egyenesen a fürdőbe mentem, és egy kád jó meleg víz mellett döntöttem. Leteszem a törülközőmet és a köntösömet a radiátorra majd megnyitom a csapot, aminek hatására gőzölgő vízzel kezd megtelni a kád. Belenyomok a kókuszos habfürdőből is és perceken belül már nyakig ülök a habok között.
Talán 2 órája fekhetek már bent, csak azért mert mindig megvárom ameddig kihűl. Csakhogy akárhányszor hidegnek éreztem a vizet, mindig engedtem hozzá egy kis meleget is, hoppá. Így még mindig tökéletesen meleg a víz én pedig fáradt szemeimet lecsukva pihentetem. A telefonomon a zenelejátszót megzavarja egy püttyögés, majd folytatódik tovább az aktuális szám. Lerázom a kezemről a habot majd felveszem a készüléket. Megnyitom az üzeneteket majd Harry nevére bökök.
„ Hey babe, meglepetés 😉 Az ajtó előtt állok, hogy elvigyelek valahova, ami egyenlőre titok. „
Olvasom a sorokat kikerekedett szemekkel.
„ És mégis mit vegyek fel ehhez a titkos találkozáshoz?”- válaszolok neki.
„ Tudod hogy nekem megfelelne a semmi is, de most valami csinosat 😉 „ – kapok választ rögtön. Agyam abban a pillanatban elkezd cikázni a ruháim között, olyannyira hogy nem is válaszolok neki.
- April- hallatszik egy kiablás a fürdőszoba ajtóm másik oldaláról.
- Itt vagyok!- kiabálok vissza apának.
- Nekem most e kell mennem 3 óra körül jövök. Ha éhes lennél Lilly most hozott ebédet, a konyhapulton van. – egy rendben-t eldünnyögtem majd hátrahajtottam a fejemet. Várjunk mi??? Ülök fel hirtelen. Harry ott áll az ajtó előtt és ha apám meglátja biztos nem cseverészni akar majd vele. Kiugrok a kádból majd magamra kapom a köntösömet, meg sem törülközök, rohanok le a lépcsőn, és ha szembe jönne velem valaki tuti kórházban kötnénk ki. Apa az ajtótól körülbelül 3 lépésre áll és nagy szemekkel néz engem ahogy habos fejjel száguldok le a lépcsőről.
- Apa várj! – kiabálok, miközben a fülemhez kapok, mintha kiesne a fülbevalóm. Tökéletes- kiesett a fülbevalóm segítenél megkeresni?
- Van 3 percem körülbelül. – néz rám komolya arccal.
- Az pont elég lesz fogom meg a kezét ma odahúzom a lépcső elé hogy ott keresse. Ameddig háttal van az ajtónak kifutok, Harry lesokkolva néz rám, én pedig az időhiány miatt belököm a legközelebbi bokorba, tudtára adva hogy addig ott kell maradnia ameddig nem szólok neki. Visszarohanok a házba majd apára nézek.
- Ó ezt nézd, mégsem esett ki, wáó! Szia apu! És köszönöm hogy segítettél! – nyomok egy puszit az arcára. Miután elment az emeletre sietek, és magamra húzok egy fehér  pólót egy farmernadrággal, belelépek a sarumba majd a telefonomat felkapom és rohanok Harryhez. Mikor kinyitom az ajtót a korláton ül néhány szál rózsával, fekete farmerban és egyszerű, fekete pólóban. Hogy lehet hogy még a legegyszerűbb ruhákban is észbontóan néz ki? Mikor meglát megvillantja gödröcskéit majd rögtön feláll és magához húz. Kezeimet a nyaka köré fonom, homlokunk egymásnak van támasztva.
- Tudod ha legközelebb azt akarod hogy menjek el a fenébe, csak mondd, nem kell belökni a bokorba. – ejti ki a szavakat jóformán már a számban, nem válaszolok neki, csak számat az övének nyomom, nyelve rögtön az én számba kerül és vad csókcsatába kezd az enyémmel. Percek múlva lihegve válunk el egymástól majd átnyújtja azt a pár szál rózsát. – Ha nem egy bokorból kellett volna kimásznom, nem csak ennyi lenne. – forgatja meg a szemeit.
- Sajnálom. – veszem elő a kölyökkutya szemeimet. – De ennyi is tökéletesen elég. – Bököm meg az egyik gödröcskéjét. Nevetve megrázza a fejét majd összekulcsolja a kezeinket és a Range Rovere felé indulunk.
- Tudod ez a ruha, habár kicseszettül szexi vagy benne, kicsit sem elegáns. – mér végig.
- Azt próbálod mondni hogy szarul nézek ki? – fordulok felé tettetett kiakadással.
- Pont hogy az ellenkezőjét mondtam baby- fordít magával szembe majd az út közepén ismét egy csókban forrunk össze. Miközben ajkai mentolos ízét ízlelgetem belemarkol a fenekembe amiért önkénytelenül is belemosolygok a csókunkba.
- Az út közepén vagyunk Harold! – csapok rá a kezére. Válaszul csak felkap és beültet a kocsiba majd elindulunk a titkos helyre.
Xxx

Háromnegyed három van, Harryvel végül semmilyen elegáns helyre nem mentünk mert női természetemnek köszönhetően levágtam egy hisztit mi szerint én ilyen ruhában biztos nem megyek sehova. Így az lett a vége hogy a tengerpartot látogattuk meg, sétáltunk, sikeresen összefagyiztuk egymást és mégy fürödtünk is. Mármint a fürdés annyit takart hogy össze-vissza fröcsköltük egymást, ameddig halálra nem fagytunk, és én mivel még mindig nem tanultam meg hogy rétegesen kéne öltözködnöm nyáron is, tényleg halálra fagytam, amin még Harry pulcsija sem segített. Így most a fűtött autóban vacogok, a térdeimet felhúztam és a pulcsi alá húztam őket, ezzel kitágítva az anyagot.
- Asszonyom, megérkeztünk. – fordul felém Harry miközben megemeli a képzeletbeli kalapját.
- Sajnálom uram, pénz nincs nálam hogy fizetni tudjak, de azt hiszem van itt valami ami kárpótolhatja – fordulok felé lesütött szemekkel. Átmászok az ő üléséhez hogy az ölébe tudjak ülni. Magamhoz húzom egy szenvedélyes csókra majd beletúrok barna tincsei közé. Csípőmet mozgatni kezdem ágyékán, amire egy apró nyögés hagyja el a száját. Szemei csillognak a vágytól, hátradönti az ülést, majd szánk ismét egymásra tapad, kezei már felfedezték a pólóm alatt lévő, még a legrejtettebb, részeket is.
Azon a bizonyos estén ültem utoljára az ölében, és hirtelen minden bevillant. Egyből elment minden kedvem az egésztől és felültem. – Harry ez nekem most nem megy, sajnálom.
- De hát te kezdted! – ráncolja össze a homlokát. Légzése még mindig szapora, homloka csillog az izzadtságtól, ajkai szárazok, nyelvét vezeti végig rajtuk hogy újra nedvesek legyenek. Ó istenem hogy miket is tud művelni azokkal az ajkakkal, Nem April ezt most befejezed! Beleharapok a számba hogy magamhoz térjek, majd egy puszit nyomok az arcára meg alig hallhatóan egy „ még beszélünk” –öt is kinyögök. Én sem nézhettem ki jobban mint ő. Kimászok a locsiból majd a bejárati ajtó előtt megállok mert zárva van, és éppen kopognék amikor kinyitódik az ajtó.
-April, pont téged akartalak megkeresni. – fogad apa ragyogó tekintettel. Furcsa.
- Gyere mutatok valamit. – mutat a kocsija felé.
- meg sem kérdezed merre voltam? – vonom föl a szemöldököm
- Mivel tiszta homok a cipőd, valószínüleg a tengerparton. – kacsint rám.
Körülbelül fél órát utazhattunk, mikor megálltunk egy ismeretlen ház előtt. Nagy volt és bordó kívülről. Egy viszonylag nagynak mondható udvar is párosult hozzá. Apa előre ment, én pedig szorosan a nyomában voltam. Mikor beléptünk, meleg falak fogadtak minket, az egész ház, legalábbis amennyi látszódott, a narancssárga színeiben pompázott. A különböző szobákat nem választották el falak, gondolok itt a konyhára nappalira és étkezőre. Néhány alap bútordarab volt csak még a házban, illetve a konyhapult, ami egy az egyben a legmodernebb volt amit eddig láttam. Viszont minden tele volt dobozokkal. Néhányon feliratot is láttam mint például „ Lilly” valószínüleg segíteni kell valamit. Izgalmasan hangzik. Ahogy sejtettem meg is jelent az előbb említett személy egy óriási mosollyal az arcán. Egyből megragadta az alkalmat és magával húzott hogy körbevezethessen. A földszinten még egy fürdő és egy spájz volt amiket ugye nem láttam, az emeleten pedig három hálószoba terült el. Egy halványlilás, egy kékes és egy barnás árnyalatú, és persze mindegyikhez saját fürdőszoba. Ahogy sejtettem óriási volt a ház belülről is, nem csak kívülről. Visszamentünk apuhoz aki éppen egy újságot olvasva szürcsölgette a kávéját.
- Szóval hogy tetszik a ház kicsim? – kel fel apu amikor meglát minket.
- Hát nem rossz – nevetek fel- de miért is fontos az én véleményem Lilliék házáról?
- Még nem mondtad el neki? – lepődik meg Lilly.
- Nem, nem mondott semmit, úgy, ahogy általában sem. – válaszolok apa helyett.
- Az a helyzet drágám, hogy ez nem Lilliék háza hanem a miénk. – karolja át Lilly derekát.
- Hogy mi van? – esik le az állam – És erről nem szerettél volna engem megkérdezni? Hogy akarok e jönni vagy sem? Hogy egyáltalán bírom e őket? Hm? Megint csak a te érdekeidet nézed és ahogy jön egy új nő az életedbe én ismét le vagyok szarva és kihagysz minden jelentős döntésből. Nagyon szépen köszönöm. – miután befejeztem a kiabálást kirohantam az ajtón és elindultam, igazából én sem tudom hova, csak jó messzire innen.

18.rész - Fire

Éles fény vakít el. Sokáig tart mire hozzászokom. Körülnézek a szobában. Betonfalak vesznek körül, a jobb oldalamon pedig egy ablak amin besüt a nap. Egy egész éjszakán keresztül ki voltam ütve? Ülő helyzetbe tornászom magam a piszkos ágyon amin eddig feküdtem. A bal oldalon egy ajtó. Hirtelen pattanok fel és indulok el felé de valami visszarántja a jobb bokámat így nagy csattanással érek földet. 

-Ó hogy basznátok meg! -kiáltom el magam, bár tulajdonképpen gondolhattam volna rá hogy megbilincselnek. Mire feltápászkodom addigra Luke és Ashton beront az ajtón. 

-Hova igyekszel cicám?

-Az északi-sarkra. És ne hasonlíts egy négy lábon járó szőrgombóchoz. -vágok vissza. -Mellesleg igazán elmondhatnátok mi az istennek hoztatok ide. Egyáltalán hol vagyunk? És minek? 

-Ezekre nem mi fogunk válaszolni. 

-Akkor? -nem válaszol csak odalép hozzám. Eloldja a lábam majd közre vesznek és úgy kezdenek el vezetni valamerre. 

Harry.

Istenem vajon hányszor keresett? Minnél előbb ki kell jutnom innen. Vagy remélem ő jön értem. Tudatnom kell vele hogy jól vagyok. Ha kijutok az lesz az első hogy megkeresem. 

Apa.

Tuti halálra aggódja magát. Megint nem fog elengedni sehova. Vagy valakit a nyakamra küld. Szuper. 

Logan. 

Szegény. Apám biztos kurvára lecseszte. Remélem azért nem esett baja. Nem lennék a helyében. És csak tíz percig volt távol. 

Odaérünk egy kétszárnyú faajtóhoz. Belépünk és itt már más a levegő. Itt meleg van és cigifüst száll fel egy hosszú szivarból. A másik kettő -Michael és Calum- is a szobában tartózkodik. Az utóbbi szemei azonnal végigmérik a testem ami rossz érzéssel tölt el. Pontosabban hányingerrel. A karjaimat magam köré fonom és csak most tűnik fel hogy nem is a sajátjaim vannak rajtam. Egy szürke férfi póló és egy rövid de bő, kék, szintén férfi nadrág. Megborzongok a gondolattól hogy akármelyikük hozzám ért. Akárhogy. Szerencsére a fehérneműim sajátok. Legalábbis úgy érzem. 

-Gyere közelebb. -hallok meg egy mély hangot és csak most veszem észre hogy többen vagyunk itt mint gondoltam. A hang a szivar tulajdonosától jön. Ősz haj, ráncos arc, magas testes alkat. Ki a fene ez? Teszek pár lépést felé így felére csökkentve a köztünk lévő métereket. 

-Gyönyörű lány vagy ugye tudod? -összeráncolom a szemöldököm. Mit akar tőlem? 

-Foglalj helyet. -mutat a vele szemben -az asztal másik oldalán- lévő kis fotelra. Leülök. Hirtelen gyengének érzem magam. 

-Mit akar? -teszem fel a kérdést, amire nagyon szeretném megkapni a választ. 

-Megismerni téged. 

-Jó vicc. Engedjen el. 

-Nem tehetem. Még nem. 

-Nincs sok időm magára. 

-Annyid van amennyit én akarok. 

-Maga elég beképzelt. 

-Ó nem. Igazat beszélek. Apád tudja hogy itt vagy velem. 

-Hogy mi?!?!? -akadok ki. Ha tudja akkor miért nem jön értem? Megpillantom az asztalán a telefonomat. Érte kapok de ő a gyorsabb. 

-Na jó. -dőlök hátra. -Mondja már el mi a fasz van!

-Vigyázz a szádra April! -szól rám. Teljesen úgy csinálja mint az apám. Fenyegetően a szemembe néz. 

-Nem rémít meg. 

-Te mindig ilyen makacs és nagyszájú voltál? 

-Nem tudom. Biztos. 

-Mi van az apáddal meg azzal a nővel? 

-Honnan a fészkes fenéből tudjam? Semmi közöm Lillyhez. Én nem akartam hogy apám összejöjjön vele. 

-Nem mondtad neki?

-Dehogynem! De maga szerint hallgat rám? 19 vagyok és pasim se lehet mert ha meglátja hogy valaki csak a kezem fogja annak többé nem lesz gyereke! -akadok ki. Nem is tudom miért mondom el ezeket egy idegennek. Jobb lenne a befognám. 

-Szeretnéd hogy beszéljek vele?

-Hiába. Magára se fog hallgatni. Ne legyen túl bizkodó. 

-Rám mindig figyel hidd el. 

-Ja persze. Az se tudom ki maga. Miért higgyem el? 

-Igaz. -nyomja el a szivart. -A nagyapád vagyok. 

-Hogy kicsodám?

-Jól hallottad. Andrew Stark. 

-Én azt hittem meghaltál. 

-Ez csak mese. Frank nem akart bevonni a maffiába ezért azt mondta neked hogy halott vagyok. 

-Akkor.... te verettél meg? -ötlik fel bennem a gondolat. 

-Igen, én voltam. Sajnálom. -nem szólalok meg. Újra lejátszódik bennem az az este. Újra megjelenik Harry. Meg kell magyaráznia. Nem értem és egyre csak rosszabb hogy nem mondja el. Legközelebb amikor átjön kifaggatom. Valószínűleg még nem tudja hogy nincs semmi bajom. Nagyot nyelek. 

-Felhívhatnék valakit? 

-Csak tessék. -rakja elém a telefonom. Azonnal kézbe veszem és megnyitom a híváslistát. Azonnal rányomok a nevére.

-April? -szól bele azonnal.

-Én vagyok. 

-Jól vagy?

-Semmi bajom.

-Bajod esett?

-Nem. 

-Hol vagy?

-..... Nem tudom. -hadarni kezd egy csomó mindent, aminek a felét nem is értem.

-Hé! Nyugi. Nincs bajom. Hívlak ha hazaértem. 

-Le ne rakd! 

-Muszáj. Csak... nyugodj meg. Kérlek. -mondom majd kinyomom. Nem akarok visszanézni rá, mert tudom hogy látná rajtam hogy kivel beszéltem. És azt nem akarom. Kifújom a levegőt és mégis ránézek. Nem szól egy szót sem. 

-Elmehetek? -kérdezem percekkel később. 

-El. -Ashtonra néz és bólint. Két kar fog le hátulról és újra megérzem a combomnál a tűt. 

-Ezt miért kell? -kezdek rángatózni de leszorítja a lábam.

-Nem tudhatod hogy hol vagyunk jelenleg. -szűrja belém. 

-Várj! Utolsó kérdés. 

-Mi lenne az?

-Mennyi időre üt ki ez a cucc? 

-48 órára. 

-Hogy mi van? -kezdek el küzdeni a szorítás ellen újra, de már nyomja is belém az anyagot. -Egyáltalán mi ez? -kérdezem, de ha kapok is választ, már nem hallom. És nem azért mert kiüt. A szemeimbe belenyilall a fájdalom mire összeszorítom őket, de kénytelen vagyok újra kinyitni mert égő érzés önti el az egész testemet. 

-... ennek nem így kéne hatnia... -hallom, de csak mint valami suttogást. Mintha tűzbe dobtak volna, ami kiégeti a szemeim. Aztán megszűnik. Mindent élesen kezdek hallani, de a szavakat még mindig nem értem. A gyűrűmre nézek. Remegek. A gondolataim összezavarodnak. A tekintetem fennakad, majd a szemhéjaim lecsukódnak, hiába akarom őket nyitva tartani. 

XXX

Zihálva, izzadságtól mocskosan ülök fel. Megtapogatom magam körül az ágyat és az arcomat. Az én ágyam. Itthon vagyok. Apát látom a fotelomban aludni. Szólongatni kezdem mire felébred és odarohan hozzám. 

-Mi történt? Mennyi ideig voltam így? 

-16 óráig. 

-De miért? Mármint... azt mondták nem így kéne hatnia. Ezt hogy értették. 

-Még nem tudom. Patrick vett tőled vért és most dolgozik azon hogy megtudja. -bólintok. -A többit holnap megbeszéljük. Most aludd ki magad. -ad puszit a homlokomra és elhagyja a szobámat. Az éjjeliszekrényen meglátom a telefonom és rögtön írok egy üzenetet. 

"Jól vagyok. Ne aggódj."

Két percen belül meg is érkezik a válasz. 

"Már hogy ne aggódnék ha rólad van szó? Holnap este megyek ;)"

"Várlak. De most aludj. Eddig nem nagyon sikerülhetett." 

"Igazad van." 

Így már mosollyal az arcomon alszom el. 

17. rész - See you again

Azt hiszem a legrosszabb érzések közé tartozik, amikor elalszol valaki mellett de nem mellette ébredsz fel. Már most nem tetszik, pedig van egy olyan előérzetem, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen. Hasra fordulok majd átöleltem a párnát, aminek még erősen érezhetően Harry illata van. Legalább ha becsukom a szememet, így könnyebb ideképzelni magam mellé. Csak most ment el de már most hiányzik, nem hiszem hogy sokáig fogom így bírni. Marhaság az egész titkolózás. Mármint nem kéne titkolózni, ha apám normális lenne és elfogadná azt, hogy barátom van. Most már hivatalosan is elmúltam 19 éves. Tényleg azt csinálhatnám, amit akarok, ha apám középső fiókja papírokkal lenne tele és nem fegyverekkel. Még a gyűrűre is ki kéne találnom valami magyarázatot, majd megírom Jaxnek vagy Logannek hogy hazudjon a kedvemért. Kész őrület.  Szeretnék már normális életet, mármint ami normálisnak nevezhető ezekhez a körülményekhez képest, szóval nem kellenek habos-babos ruhák meg kastélyok, csak az, hogy az apám megértse, hogy felnőtt vagyok. De nem hiszem, hogy ez mostanában meg fog történni.

…

- April, April! – ébredek fel arra, hogy valaki a nevemet ismétli folyamatosan. Úgy látszik visszaaludtam.

- Ébren vagyok, ébren vagyok, csak halkabban. – hunyorítok a homályos alakra. Pár másodperc múlva kirajzolódik apa.

- Te miért vagy még ágyban?

- Miért ne? Még korán van amúgy is. – válaszolok két ásítás közben.

- Fél 12 van. Már tízszer hívtalak, de nem válaszoltál.

- Elaludtam, sajnálom. A telefonom pedig le van némítva.

- Lényegtelen. Inkább arra válaszolj, hogy kié ez a pulóver. – dobja az ágyamra Harry fekete pulcsiját. Hát ez jó lesz.

- Ha jól emlékszek Jax hagyta i-

- Most vittem be neki, mert azt hittem, hogy az övé, de azt mondta, hogy nem.

- Jaxet mondtam? Logant akartam. – javítom ki magamat.

- Ő is nemet mondott. – húzza fel az egyik szemöldökét.

- Pedig biztos vagyok benne hogy az övé. – forgatom meg a szememet. – És különben is ez a pulóver a szobámban volt, mit keres nálad?

- Bejöttem a szobádba, és ez hevert a földön.

- Nem hiszem, el már megint itt tartunk, miért nem lehet semmi magánéletem? Miért kell mindenbe beleszólnod?

- Mert az apád vagyok, és én, tartalak el.

- Akkor majd elköltözök, és nem kell gondoskodnod róla.

- Majd ha lesz saját kereseted, akkor gondolkozz ezen.

- Fogok is. – felugrok az ágyból és berohanok a fürdőbe és magamra csapom az ajtót.

*2 héttel később*

Ismerős dallamra ébredek, először csukott szemmel próbálom megtalálni a telefont, de nem akar a kezem ügyébe kerülni. Kénytelen vagyok kinyitni a szemeimet és úgy tovább keresni. Esküdni merek rá hogy itt volt mellettem, amikor elaludtam, nem lehet, hogy csak úgy eltűnt. Mellesleg ha eltűnt volna, akkor az idegesítő ébresztő is eltűnhetett volna. 10 perc keresés után már legszívesebben kiugranék az ablakon, mert még mindig megállás nélkül csörög. Végső elkeseredésemben megfogtam a takarót és felrántottam az ágyról. Csak egy hangos koppanást hallok a földről.

- Szóval itt volt végig. – motyogom összeszorított szemekkel, majd egy sóhajtás kíséretében felveszem a készüléket, hogy megnézzem mi baja lett. Csak berepedt a képernyője, de elviselhető. Jól indul a reggelem. Mellesleg ma Oxforba megyek, Lillynek van ott egy cukrászdája, amit a ma akar megnyitni, és megkért, hogy segítsek neki egy-két dologban. Én meg persze hogy mondhattam volna nemet miközben apa gyilkos pillantással nézett engem, hogy mit válaszolok. Szóval ezért kellett beállítanom az ébresztőt. Szó szerint visszaesek az ágyba és magamra húzom a meleg takarót. Hirtelen megcsapja a kávéillat az orromat. Az arcomról lehúzom a takarót és körülnézek. Mindig nekem kell elkészítenem a kávémat ezért is nem értem miért van már készen. Tekintetem az éjjeliszekrényre téved ahol papírpohárban fogad a gőzölgő kávé. Amilyen gyorsan tudok, felülök, és egy cetlit is találok mellette.

’’Jó reggelt Gyönyörűségem’’

Ezzel a pár szóval máris jobbá tette a napomat. De lehet, hogy csak a mentás kávé volt az.

Lassan elkezdem kortyolgatni a forró italt, közben pedig a telefonomat nyomkodom. Mikor sikeresen elfogyasztottam az órára nézek, és jó hogy megittam a kávét, mert kiejtettem a poharat a kezemből. 10 kibaszott percem maradt arra, hogy elkészüljek és elinduljak. Megragadtam a törölközőmet és bevágódtam a fürdőbe.

Hajamat egy kócos kontyba hagytam és felvettem egy sima pólót a kedvenc farmeromhoz. Semmi fajta sminkkel nem bajlódtam csak lefutottam a lépcsőn apának a jó reggeltet kiabáltam majd kiviharoztam a kocsihoz és már indultam is.

XXX

Mikor megérkezek, szerintem már én vagyok az utolsó. Csak a változatosság kedvéért. Mikor belépek a nagy üvegajtón, már mindenki javában dolgozik. Gyorsan ledobom az egyik asztalra a kabátomat majd Lilly keresésére indulok.

- April! Hát itt vagy! – kiabál egy vékony hang a dobozok mögül.

- Igen sikeresen megérkeztem. Egy kis késéssel. – teszem hozzá.

- A lényeg, hogy megérkeztél. – mosolyog, rám miközben magához húz egy ölelésre. Az elmúlt hetekben szinte folyamatosan nálunk voltak Loganel, szóval jobban megismertem mindkettőjüket. Bár még mindig felelőtlen húzásnak tartom apától ezt az egészet, próbálom elfogadni a döntését. Mondjuk Lilly néha nagyon kiidegel amikor mindennek pontosan úgy kell történnie ahogy ő mondja. Csak remélem, hogy nyugiban vége lesz ennek a napnak.

- Szóval mit csináljak? – nézek körül.

- Kezd el kihordani a süteményeket a pultra. 3 óránk van nyitásig. – megfogok egy dobozt, ami tele van fánkokkal – És törölgesd le a tortatartókat.

- Meglesz. – kiabálok vissza neki miközben az ajtó kinyitásával bajlódok a dobozzal a kezemben.

- Opsz majd én segítek. – nyílik ki az ajtó és Logan néz szembe velem.

- Azt megköszönném. – mosolygok rá, majd elveszi a dobozt tőlem.

- Nincs mit, viszont nekem most dobozokat kell pakolnom a teherautóról.

- Menj csak, te fontos ember. – ütögetem meg a vállát.

…

- Nem is tudtam, hogy te is itt leszel. – motyogom Logannek törölgetés közben, mikor úra csatlakozik hozzám, kissé kipirosodva és izzadtan.

- Nem volt választásom. – húzza meg a vállát.

- Ismerős. – nevetek fel.

A sütik már ki voltak pakolva, már csak törölgettem. Minden készen állt a nyitáshoz.

- Nagy baj van- viharzott be Lilly közénk. Úgy tudtam. – Az egyik pultos lebetegedett, és nem tud itt lenni ma. És senki nem tud beállni a helyére. Kis fogja kiszolgálni a vendégeket? – idegesen törölgeti az arcát.

- Rám ne nézz. – szólal meg Logan. Ránézek összehúzott szemekkel, mire rögtön mentegetőzni kezd – engem beosztottál a feltöltéshez nem lehetek egyszerre 2 helyen.

- Én viszont szívesen vállalom. – szólalok meg.

- Igazán? – kérdez vissza nagy szemekkel. Bólintok. – Ezzel leköteleznél. Tényleg nem gond?

- Dehogy is. Egyébként sem lenne más dolgom.

- Rendben akkor itt a kötény és a sapka. – nyújtja át a babarózsaszín ruhadarabokat egy megkönnyebbült mosoly kíséretében.

1 óra múlva kész őrültek háza a hely. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember eljön, azt meg végkép nem, hogy ilyen idegesítőek az emberek. Azt hiszem, látszik, hogy keveset vagyok emberek között. Legszívesebben már mindenkit elküldenék melegebb éghajlatra.

…

Zárás előtt egy órával járhat az idő. Alig lehetnek tízen körülbelül, így már sokkal jobb a hangulat. Lillynek el kellett mennie valamit apámnak segíteni, így mi fogunk bezárni ma.

- April át kell mennem a szomszéd utcába beadni pár cuccot anya egyik ismerősének. Maradsz addig egyedül?

- Persze itt többen úgysem lesznek már. Menj csak.

- Biztos vagy benne? Mert ha n-

- Azt mondtam menj. Megleszek egyedül a magazinjaimmal. – kacsintok rá miközben tolom ki az ajtón.

- Akármi van-

- Hívjalak tudom. Mindenki ezt mondja.

- Mert sosem tartod be.

- Na menj már.

Miután sikeresen kituszkoltam visszaültem a pult mögé olvasni. Időnként fel-fel néztem, hogy minden rendben megy e. Egy ideje egy fekete bőrdzsekis alakon megakadt a szemem, nem illett a rózsaszín-kék összképbe. Háttal ült nekem, de így is ismerős volt, de nem tudtam eldönteni honnan. Néhány másodpercig még őt bámultam, de utána inkább visszatértem az olvasáshoz. Hirtelen felkapom a fejemet egy pohár összetörésére. Megfogom a felmosót, a seprűt és a lapátot majd az asztalhoz sétálok.

- Nagyon sajnálom nem akartam bajt okozni. – szólal meg a mély hang, mire a szívem kihagy egy dobbanást. Felkapom a fejemet és egy zöld szempárral találom szemben magamat.

- T-te i-is ott v-voltál – dadogom, miközben az emlékek elöntik gondolataimat és remegni kezd a kezem. Mindent otthagyok a földön és próbálok feltűnésmentesen a telefonomhoz jutni. A szemeimben már állnak a könnyek arra várva, hogy kigördülhessenek. Remegő kezekkel a telefonom után kapkodok a pulton, mire megtalálom, már folynak a könnyeim. A névjegyzékben megkeresem, Harry nevét majd rányomok a hívásra. Miközben kicsöng, két kéz megragadja a derekamat, sikítanék, de az egyiket átteszi, a számra majd magával szembe fordít, és a falhoz szorít. A kezemben még mindig kicsöng a telefon és egyre jobban zokogok némán.

- Szia, kicsim – szól a hang a telefonból. Ordítanék neki, de nem megy. – April, válaszolj! Baj van? – emeli fel a hangját. Ha még tudná, hogy mekkora.

- Nyomd ki a telefont. Most. – suttogja a fülembe, amibe beleremegek. Nem csinálom, amit mondd.  Elengedi a csipőmet, amire megkönnyebbülve kifújom a levegőt, de a testét nekem nyomja, hogy a falnál tartson. Kiveszi a kezem szorításából a telefont majd kinyomja a hívást. – Erre nem lesz szükséged. – kapcsolja ki a készüléket majd a farzsebébe csúsztatja.

Az ajtó fölött lévő csengő megszólal jelezve hogy egy új vendég jött be rajta. Reménykedem, hogy Logan az, de egy ismeretlen ember lép be rajta. Viszont fogva tartómat megzavarta, így ki tudok szabadulni fogásából és a raktárt veszem célba. A dobozok között bujkálok miközben hallom, hogy bejött utánam.  Próbálom abbahagyni a szipogást, hogy ne találjon meg. Aztán eszembe jut egy terv. Megrúgom a mögöttem lévő dobozt, így azt fogja hinni hogy ott vagyok. Rögtön felállok és teljes erőből futni kezdek, de beleütközök és hátraesnék a nagy ütközésnek köszönhetően, de megragadja a kezemet és magához húz.

- Ennél okosabb vagyok, baby. - próbálom kihúzni a csuklómat a kezéből, de csak az lett a vége hogy hanyatt estem és bevertem a fejemet. A csípőmre ült majd elővett egy fehér anyagot a zsebéből és a szám elé szorította. – Gyerünk, lélegezz! – szorítja rá még jobban. A fejem kezd fájni és szédülök is, de sikerül kivenni a fehér anyagot a kezéből és eldobnom. – Csezd meg! – mordul fel, én pedig mászni kezdek a földön. Megfogja, a bokámat majd visszahúz magához, és ismét az előző pozícióban vagyunk.

- Szállj már le rólam! Mit akarsz tőlem? Kicseszettül nem csináltam semmit.

- Te választottad a nehezebb utat. – mondja, miközben elővesz valamit a zsebéből.

- Mi?! Nem! Engedj el. Úgyis tudják, hogy itt vagyok! És meg fognak találni! Mi az a kezedben? – kerekedik ki a szemem, amikor meglátom az injekciós tűt. Egyből ficánkolni kezdek és segítségért kiabálni.

- Maradj nyugton vagy neked lesz rosszabb. – fog le.

- Azt elfelejtheted!

- Te tudod. – nyugtázza magában majd beleszúrja a tűt a combomba. Éles fájdalmat érzek, mire felsikítok, majd mikor érzem, hogy lassan terjed szét a testemben zsibbadni kezdek. Próbálom nyitva tartani a szememet, de egyre nehezebb. Valamit motyogok még neki, de én sem értem, hogy mit és az utolsó emlékem hogy lecsukódnak a szemeim.

16.rész - Birthday

-Jax mi a szent szart csináltál?!

-April... mit keresel itt?

-Nem Jax! Mi a büdös francért jöttél vissza Oxfordba? Azt hittem miután hazaviszel, te is hazamész! Erre idejössz és az összevert képedet kell látnom! Ráadásul árasztod magadból a piaszagot!

-De nem vagyok részeg! -csattan fel. -Csak két pohárral ittam. 

-Nem érdekel! Várj... mondd hogy nem Harry volt, hogy nem azért jöttél vissza hogy megmondd neki hogy hagyjon engem békén. -nem válaszol és tudom hogy pontosan ezért jött ide. -Miért kellett?!?! -kelek ki magamból. A hideg kerítésnek döntöm a homlokom, hátha segít lenyugodni. Hát... nem. -Hol van? 

-Nehogy visszamenj hozzá! Nem akarlak a közelében látni!

-Jax... a mai este után, már nem parancsolsz nekem. Ebben az ügyben nem. -indulok meg a kocsi felé. Nem hagyhatom itt. Csak így. Visszafordulok és akkor észreveszem hogy bent ég a lámpa. Des jelenik meg az ablakban. Elkapom a tekintetem. 

-Jax!

-Mi van? -kérdezi, már a földön ülve. 

-Haza tudsz vezetni? -fölösleges kérdés. Tudom a választ. Csak megrázza a fejét, mire odamegyek hozzá és felsegítem. Beültetem az anyós ülésre, majd beszállok. Miire a bárhoz érünk már nagyon laposakat pislog. Elismerem én is fáradt vagyok már. Fél kettő van, már kétszer tettem meg padlógázzal a London és Oxford közti távolságot és a 3 pohár bor kicsit a fejembe szállt. Remélem Logan jól hazudik. 

-Az autóban maradsz akármi is történik. -utasítom. Aprót bólint. Leparkolok a bár előtt másodszorra is. Jax elaludt, de azért bezárom az ajtókat. Zsebre vágom a kulcsokat és újra belököm a nehéz vasajtót. Megint meghallom az undorító zenét, de már nem érdekel. Csak meg akarom találni Harryt. Lehet hogy már nincs is itt. Körbejárok, de nem találom. Viszont valaki mást igen. 

-Még egy párbajt akarsz ribanc? -hallom meg a szinte már visításnak hangzó szavakat. 

-Még egy vereséget akarsz ribanc? -vágok vissza, de nem állok meg. Meg kell őt találnom. Kis idő után úgy érzem felfordul a gyomrom ha még egy percig itt maradok így a hátsó kijárat felé veszem az irányt. Nyúlnék a kilincshez, de valaki nagy erővel kicsapja az ajtót így fejbevág és hátraesem. 

-April baszki! Sajnálom, jól vagy? -szólal meg egy ismerős hang. 

-Zayn! Hol van Harry? 

-Kint. -felpattanok és kirohanok. Zayn meg utánam. Sötét van és alig látok valamit. Csak a cigi égő végét egy nem messzi kis padon. 

-Harry! -kiabálok, mire felkapja a fejét. 

-Na mi van ilyen hamar meguntad azt a kis köcsögöt? -szólal meg amikor odaérek elé. 

-Sziasztok. -köszönök gyorsan a többi fiúnak. Látom rajtuk hogy egyikük sem szomjas. Kivéve talán Zaynt. Visszaköszönnek egy kis fáziskéséssel, aztán arrébb vonulnak.

-Miért verted meg? -vonom kérdőre.

-Még véded is? Ő jött ide azzal hogy akadjak le rólad! De megmondtam neki ezután nem kellesz nekem. Aztán felhúzott én meg bevertem neki egyet. És verekedtünk. -mondja de a legtöbb szót már nagyon lassan és érthetetlenül mondja. 

-Mennyit ittál? -megígérte nekem hogy nem fog inni. 

-Nem sokat. De miért érdekel? Egyáltalán minek jöttél ide? Hogy anyáskodj felettem? Nem kérek belőle, kösz. 

-Nem azért jöttem ide! 

-Akkor meg minek? Menj haza és élvezd annak a nyomoréknak a töpörödött pöcsét. 

-Harry kérlek! Azért jöttem ide, mert azt reméltem talán normálisan meg tudjuk beszélni ezt. Én nem akarok senki mást és senkinek a cerkáját magamba csak téged. És csakis a tiédet. Ha nem akarlak téged nem adtam volna neked a szüzességem! Nagyon jól tudod hogy nem azért nem vesztettem el addig mert nem lett volna kivel! Azért vagyok Jaxel, mert apám jobb keze és megbízta hogy figyeljen rám! -látom rajta hogy egy kicsit elgondolkodik. 

-Már teljesen mindegy. 

-Nem Harry! Csak azért vezettem ennyit mert Logan arra bíztatott hogy van esély arra hogy meggondold magad. Nagyon jól tudod hogy milyen az apám. Mellesleg még arra sem adtál magyarázatot miért hagytál ott! Egy hónap alatt semmit sem hallottam rólad. Semmit! Minden egyes nap azon járt az eszem hogy mi lehet veled! Azt se tudtam élsz-e egyáltalán! Baszki én szeretlek! -kiabálok. Nem érdekel hogy mindenki végighallgatta. Egy kicsit sem. Ami alatt együtt voltunk egyikünk sem mondta ki ezt a szót. Most látom rajta hogy tényleg meglepődik. Békülős szex? Ja, jó is lenne. Elindulok az épület oldala felé, mert nagyon nincs kedvem újra átmenni azon a szaron. 

-April! -hallom meg Harry hangját mögöttem, majd egy puffanás. Hátrapillantok. Annyira részeg hogy járni sem tud. Hogy fognak ezek így hazamenni? Oké hogy valószínűleg itt is aludhatnának mert az övék a hely. Megrázom a fejem és otthagyom őket. Beszállok a kocsiba. Jax még mindig alszik. Amilyen gyorsan csak tudok visszamegyek a főhadiszállás elé és bevezetem Jaxet a szobájába. Lefektetem az ágyra. Azonnal visszaalszik én pedig leszedem róla a ruhákat és betakarom. Hazamegyek, de nem az ajtót használom hanem bemászok az ablakomon. Sötét van, valószínűleg már mindenki alszik. Becsukom az ablakot és amikor megfordulok felkattan a villany. Megijedek, aztán észreveszem Logant a fotelomban. 

-Megijesztettél! 

-Bocs. Hogy ment? 

-Ah, szarul. Vissamentem és megtaláltam Jaxet összeverve, aztán visszamentem a bárba és megkérdeztem minek verekedtek össze. Iszonyatosan be volt rúgva és összevesztünk. -sorolom miközben bemegyek a fürdőbe nyitva hagyom az ajtót hogy hallja a hangom de ne lásson meg és átveszem a pizsim. Egy bugyi és Harry egy pólója amit régen elkértem tőle. De már nincs meg az illata benne. 

-Sajnálom. Aki téged elhagy az egy barom. -nem szólok semmit. 

-Mit mondtál apámnak? -váltok témát.

-Csak azt hogy kidőltél. Annyira el volt foglalva az anyámmal hogy nem is akadékoskodott. -kifújom a levegőt.

-Köszönöm. 

-Nincs mit. -mosolyog rám majd elhagyja a szobát. Lekapcsolom a lámpát és befekszem az ágyba. Sokáig forgolódom, de nem tudok elaludni. Eddig baromi fáradt voltam, de most nem jön álom a szememre. Teljesen kikészített ez a veszekedés. Eddig egyetlen egyszer vesztünk össze, azért mert hetente egyszer, de volt hogy kétszer jött el hozzám berúgva. De ez most teljesen más. Felveszem az éjjeli szekrényről a telefonomat és négy nem fogadott hívást jelez. Mindet tőle. Nem hívom vissza. A dátumra esik a tekintetem és rájövök hogy tulajdonképpen nekem holnap szülinapom van. Illetve már ma. Kurva jól kezdődik -és valószínűleg folytatódik- mondhatom. Fél hat körül sikerül végre elaludnom. 

XXX 

Logan hangjára kelek délután háromkor. 

-Mmm.... mi az?

-Fel kell kelned. Hagynálak aludni, de akkor este nem tudnál. És apád most jelentette ki hogy szülinapod van. Szóval boldog 19. szülinapot! -ölel át.

-Köszönöm. -mosolyodom el és ölelem vissza. Felkelek, felöltözöm és rendbe teszem magam. Lemegyek a nappaliba, ahol apám a kanapén ül egy kis csomaggal maga mellett. Leülök mellé, mire megszólal:

-Boldog szülinapot! -nyújtja át az ajándékom. Gyorsan csomagolom ki és pillantok meg a dobozban egy fekete-vörös pillangókést. Egy köszönömmel a nyakába ugrok. El se hiszem. Először az életemben olyat kapok amit szeretnék. Nem tudom honnan tudja, de pont ilyet akartam. A kezembe veszem és forgatni kezdem majd felállok és csinálok pár mozdulatot. Nagyon tetszik. Mégegyszer megköszönöm, majd kimegyek a konyhába hogy egyek valamit mert tegnap este óta egy üres lyuk tátong a hasamban, ami ételt akar. Lillyt a konyhában találom. Úgy sürög forog mintha otthon lenne. 

-Boldog szülinapot April! -mondja egy fülig érő mosollyal. -Mindjárt kész a tortád. Már éhes vagy igaz? -furcsa ez a hirtelen jött jókedv és boldogság ebben a házban. 

-Köszönöm. Igen. -felelem halkan. Anya csak egyszer volt itthon a szülinapomon. Hat éves voltam. De akkor sem sütött nekem sütit. A délutánt a házban töltjük, Jax is beállít és apám elég rendes kérdőre vonja a kinézete miatt, hogy mibe keveredett. Ő is felköszönt és bocsánatot kér újra. Igazából annyira már nem haragszom rá. Csak kell egy kis idő. Megnézünk hárman egy filmet, aztán egyedül hagynak a szobámban. Kezd sötétedni. Megnézem a telefonomat, de se üzenet se hívás. Felmegyek a netre, de csak egy értesítésem van, az is azért mert a volt osztályomból az egyetlen lány akivel többet beszéltem mint egy mondat, felköszöntött. Megköszönöm neki majd áttérek a fősuli honlapjára. Már nagyon várom. Elhatározom hogy holnap elkezdem intézni a felvételhez szükséges papírokat. Remélem ott lesznek normális barátaim. Furán hangzik, de itt nem voltak. Elmegyek mosdóba és mire visszaérek új meglepetés ér. Őt látom meg a fotelomban terpeszkedve. 

-Mit keresel itt? -dőlök az ajtónak.

-Sajnálom... tudom hogy nem kellett volna innom. -bólintok de nem mondok semmit. Feláll és hozzám sétál. Nagyon közel van hozzám. 

-Meg tudsz bocsájtani nekem? Tudom hogy hanyagoltalak, de ígérem ha el tudok jönni eljövök. Nagyon hiányoztál. Tudom hogy miket mondtam Jaxre, de csak félek hogy nem vigyáz rád eléggé. -legszívesebben közölném vele, hogy hagyjuk az egészet a francba és menjünk el valahova ahol nem találnak meg minket. 

-Tudom. Nem haragszom csak... csak adj egy kis időt kérlek. 

-Rendben. Boldog szülinapot! -mondja majd felemeli a bal kezem és középső ujjamra egy gyönyörű gyűrűt húz. 

-Ez... istenem ez gyönyörű! - emelem fel a kezem hogy jobban lássam. És hogy miért erre az ujjamra húzta? Azért mert egyszer megkérdeztem hogy melyik a kedvenc gyűrűje amit hord. Azt mondtam neki, hogy mostantól bármilyen gyűrűt húzok, csak arra az ujjamra fogom. -Lehet egy kérésem? 

-Neked bármikor. 

-Megkaphatom a pólódat? -felnevet.

-Akkor miben megyek haza? -az ágyamhoz sétálok és kihúzom a párna alól a gyűrött, koszos pólót. 

-Már nincs benne az illatod. És így nem tudok elaludni. -szó nélkül kicseréli a két felsőt. 

-Megcsókolhatlak? -ellenkeznem kéne, de nem tudok. Túlságosanis vágyom rá. 

-Meg. -azonnal az ajkaimra tapad, nyelve pedig áttör a számba. Magához szorítja a derekamat, a másik kezével a hajamba túr, mire felnyögök és a tarkójáról a göndör fürtök közé vezetem a kezem. 

-Nem bírom már. Akarlak. -markol a fenekembe és újra megcsókol. 

-Basszus. -el se hiszem hogy nem zártam be az ajtót. Mindig bezárom, de most Harry fontosabb volt. Odarohanok és bezárom, mielőtt ránk nyitna valaki. Az nagyon nem lenne jó. Mivel Jax elment ezért ha bárki benyitna, apa megtudná. Újra Harry karjai közé kerülök. 

-Maradj itt éjszakára. Kérlek. 

-Te is tudod hogy ez nagyon húzós. 

-Tudom, de most szükségem van rád. Ha már nem feküdhetünk le, legalább aludj velem. Légyszi. 

-Jól van. -ad egy apró puszit a számra. -De reggel el kell mennem mielőtt felébrednél. 

-Rendben. -fúrom a nyakába az arcom. 

15. rész - Our secret

A varázs pillanatokon belül elszállt mikor Jax belépett az ajtón. Legszívesebben megfojtottam volna, hiszen hetek óta végre megint közel kerültem Harryhez. Nem akartam elengedni, már teljesen beleéltem magam az egészbe, hogy újra minden a régi lesz köztünk, de most biztos vagyok benne, hogy ki fog akadni. A pólómat pár másodperc alatt magamra kaptam, nem azért mert annyira szégyenlős vagyok, hanem inkább Harry féltékenysége miatt. Ez csak olaj lenne a tűzre.

- April mi a szart műveltél – éés kezdődik – rendben, gondoltam, hogy úgysem fogsz tudni megülni a seggeden és nem követni engem, de ez már sok volt nem gondolod? Idejössz, utánam nem is tudod, hogy mi történhet, és aztán gondolsz egyet és kimész párbajozni egy szál semmiben egy kurva ellen, miközben egy egész teremnyi férfi elélvez rád. Szerinted hány ember láthatta, aki akár le is adhatja a drótot apádnak, hmm? Belegondoltál egyáltalán, hogy mit csinálsz? Most meg itt ölelkezel azzal a pasival, akit talán hónapok óta nem láttál, le se szart, de azért a szexre jó vagy neki, amikor más nincs.

- Jax csezd meg most fejezd be ezt. Nem tudsz semmit, ne oszt az észt nekem a szerelemről jó? Azt hiszem, elég nagy vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, mit csinálok és kivel. Te jó ég mintha az apám lennél!- teljesen ki vagyok rá akadva. Így még sosem beszélt velem és remélem, hogy nem is fog. Egyszerűen idejött és elrontott mindent. – Apropó te miért is vagy itt? Valami nagyon titkos dolog lehet, ha nekem sem mondod el. – sandítok rá.

- És nem is fogom, de ne tereld el a témát nem rólam beszélünk.

- Ami azt illeti én azért kíváncsi lennék rá, hogy ki a fasz vagy. – mordul fel Harry.

- Jax vagyok. – nyújtja a kezét.

- És mégis milyen Jax csezdmeg. – persze hogy nem fogadta el a kézrázást.

- Tudod az a Jax, aki nem hagyta hónapig minden információ nélkül a barátnőjét, aki nem törte össze már ezerszer a szívét, aki nem sodorja veszélybe, és aki miatt nem áll ki arra a kibaszott színpadra egy szál fehérneműben rázni a seggét.

- Szóval egy unalmas fasz. – röhög fel magában Harry.

- Harry!- kiabálok rá. Mérges vagyok Jaxre de azért így senki nem beszélhet vele. Leszámítva talán magamat. De így azért én sem beszélek róla.

- April ne várd tőlem, hogy kezet fogjak vele és még jó pofizzak is neki azok után ahogy beszélt rólam. És rólad. Hogy tudod elviselni ezt a gyökeret? Engem ez alatt a pár perc alatt kiakasztott te meg napokat vagy vele.

- Tudod, nekem sem igazán tetszik, ahogy velem beszélsz. - vágott vissza Jax, majd meglendítette a jobb kezét Harry arca felé.

- Ez nem volt jó ötlet haver. – állította meg a kezét Harry majd a háta mögé csavarta.

- Harry engedd el! – szóltam rá nyugodt hangon. Nem akartam, hogy bárkinek baja legyen.

Elengedte.

Ezt a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy megcsinálja. Az első kérésemre.

- Csak hogy tudd, kivel van dolgod. – üt bele enyhén a vállába.

- April, öltözz fel, elmegyünk. – int nekem Jax.

- Nem, April itt marad velem, van néhány elintézetlen dolgunk – néz végig rajtam miközben megnyalja az alsó ajkát. Te jóságos ég, máris érzem a pillangókat a gyomromban. De nem, nem lehet igaza volt Jaxnek. Úgy futok hozzá, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékához, mintha semmi nem történt volna. Nem lehetek ennyire könnyen megszerezhető…

- Harry én.. -

- Ha kibaszottul azt fogod mondani, hogy vele mész akkor engem ne keress többet.

- De én –

- Ő, vagy én.

- Harry ne legyél 5 éves é-

- Azt mondtam válassz, ő, vagy én. – néz rám most már teljesen érzelemmentesen.

- Ezt most nem mondhatod komolyan.    

Sokkolva voltam még mindig azon, amit mondott, nem hiszem el, hogy komolyan gondolja. Pár perc után adtam végül választ neki.

- Harry nekem haza kell mennem – fogom meg a farmeromat – apa ki lenne akadva ha Jax nélkülem menne haza és –

- April nekem nem kell magyarázkodnod, megmondtam, hogy válassz, te pedig választottál, túlteszem magam rajta, de ha nem volt elég jó az ágyban, ahogy már megmondtam, hozzám ne gyere. – hirtelen megfogja Jaxet a nyakánál fogva és a falhoz szorítja. – De ha akármi baja lesz téged foglak felelősségre vonni és hidd el meg fogod bánni, hogy elvitted ma este.

- Nem fogom elmondani még egyszer, Jaxel csak barátok vagyunk. Akármennyire is nehéz megértened nincs köztünk semmi. És most engedd el légy szíves, mert nem kap levegőt. – most viszont már nem engedte el. Próbáltam többször is szépen kérni, de semmit. – Harry nem vagy normális meg fog halni, nem csinálhatod ezt! – és már le is fojt az első könnycsepp az arcomon, de közben a kezét ütöttem. Jax már alig kapott levegőt, Harry ujjait próbálta lehámozni a nyakáról.

- Csak hogy tudd miben lesz részed, ha valami baja lesz. – már majdnem suttogja Jax fülébe majd végre elengedi. Jax a fal mentén csúszik le a padlóig levegő után kapkodva. Rögtön odarohanok hozzá, hogy segítsek neki. Szerencsére semmi komolya baja nem lett, és időközben minden szó nélkül Harry is távozott a szobából. Összeszedtem magam, felöltöztem amíg Jax próbált újra rendes tempóban levegőhöz jutni. Miután mindketten készen voltunk végre elindulhattunk erről a helyről. Az biztos, hogy ide sem akarok egyhamar visszajönni.

Hazafelé nem igazán beszéltünk semmiről, valójában még mindig mérges voltam rá, akármi is történt. Végül a homlokát dörzsölve leparkolt a házunk előtt én meg minden szó nélkül kiszálltam a kocsiból. Sietős léptekkel mentem az ajtóig, hogy véletlenül se szóljon, hogy beszélni akar velem. Viszont út közben megláttam egy ismeretlen autót a ház előtt parkolni. Nem tanúsítottam neki túl nagy figyelmet, csak aludni akartam. Meg talán egy forró fürdőt.  De mikor beléptem az ajtón minden reményem szertefoszlott. Azt hittem, hogy egyedül fogom találni apát, erre kit látok? Hát persze hogy Lillyt és a fiát, ahogy a konyhában nevetgélnek apámmal.

- Apa? – szólok neki a konyhaajtóban állva. Amint meglát, megköszörüli a torkát és feláll hogy beszélni tudjon velem. Kicsit odébb állunk, hogy ne hallják, amit beszélünk.

- Kicsim megmagyarázom h-

- mi a francért hoztad ide őket? – térek rögtön a lényegre.

- Nem ismernek senkit és gondoltam jól kijönnétek akár Lillyvel, akár a fiával. – fogja meg a vállamat.

- Nem szeretet szolgálat vagyunk, hogy minden új lakót meghívjunk, mert, hogy „nem ismernek még senkit”. És különben is mióta törődsz más lakókkal a városban?

- April, egyelőre ez az én házam és azt hívok, meg akit akarok, te pedig kedves leszel velük. – nem akartam tovább veszekedni vele, csak egy mosolyt erőltettem az arcomra és megfordultam, hogy a konyhába menjek.

- Csak tudnám, hogy például azt a nőt, aki a múlt hónapban költözött ide miért nem vitted el egy kávé mellett enyelegni.. – fordítom vissza a fejemet még az utolsó mondatra. A válaszát nem várom meg, csak leülök az asztalhoz és bemutatkozok az új vendégeinknek. Azt hiszem, sokáig el kell viselnem még őket.

XXX

Másfél órája beszélgetek Loganel, igazából nincs vele bajom normálisnak tűnik, még csak nem is nyomi. De az hogy egész este apámék nevetgélésétől zeng a ház már az agyamra megy. Nem azt mondom, hogy ne randizzon senkivel, csak hogy ne előttem. Igaz jobban örülnék neki, ha anyával újra összejönnének, de el kell fogadnom, ha továbblépett. És ha ez nem lenne, elég az agyam folyamatosan Harryn jár. Ha ez miatt tönkre ment a kapcsolatunk, én felpofozom Jaxet.

- April! – szól rám Logan. – Hahó!

- Jaj, bocsánat, elbambultam. – mosolygok rá. – Mit is kérdeztél?

- Csak azt mondtam, hogy látom, hogy valami baj van. Akarsz beszélni róla? – női ösztöneimet követve, nem tudtam visszautasítani a beszélgetést. Tekintettel arra, hogy se Jaxel, se Harryvel nem tudok beszélni, ez nem számít nagy bűnnek. Igaz csak most beszélek vele először, és lehet, hogy az eddig elfogyasztott vörösbor beszél belőlem, de nem olyan rossz ötlet ez.

- Figyelj, tudom, hogy ittam és valószínűleg holnapra egy baromi nagy baromságnak fogom tartani ezt az egészet, de ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek, de tényleg az égvilágon senkinek, akkor megeshet, hogy elmondok neked néhány dolgot. – igen tényleg túl sok volt a bor. Bólint, majd felállunk, a kanapéról először megszédülök, a vállába viszont sikerül megkapaszkodnom, ő pedig a derekamnál fogva vezet a lépcső felé.

Elmondtam neki, amit úgy gondoltam, hogy tudhat, nyilván kihagytam az intim részleteket és azt, hogy Harry is egy banda tagja. Gondolom, tudja, hogy melyik bandába tartozik, valószínűleg találkoztak is már, szóval a nevét sem említettem neki. Úgy meséltem el neki mintha egy normális kapcsolat lenne és csak összevesztünk volna.

- Szerintem egyszerűen beszélned kéne vele. – szólal meg a monológom végén.

- Úgy gondolod? – kérdezek, vissza miközben letörlöm az elkenődött sminkemet. Bólint. – Hát akkor holnap-

- Mi? Dehogyis holnap! – kiált fel – Most. Ma este. Méghozzá azonnal. – megfogja a kezemet és belenyomja a kocsi kulcsot.

- Logan ez –

- Boldog vagy vele? Szereted?

- Igen persze de mérges vagyok rá.

- Most vagy tartod magad a makacsságodhoz és tönkre fog menni kapcsolatotok, vagy elmész hozzá és minden rendben lesz. – fogja meg a vállamat- Menj már jó lesz. – kacsint rám.

Leosontunk a lépcsőn majd sikerült észrevétel nélkül kijutnunk a kocsimhoz.

- Majd én fedezlek. – mondja, miközben becsukom az ajtót.

- De ha akármi baj lesz ebből, rád fogom fogni az egészet. – mosolygok rá.

- Hidd el nem lesz. – áll hátrébb miközben beindítom a motort. – Mellesleg a békülős szex a legjobb. – kacsint rám. Mosolyogva megrázom, a fejemet majd kinyújtom a kezemet hozzá- Kisujjeskü, ez a mi titkunk marad. Ígéred?

- A mi titkunk. Ígérem. – elengedem a kezét, integetek még neki majd elhajtok. Remélem, valami hihető sztorit ki tud találni apámnak.

Éppen bekanyarodok Harryék utcájába, amikor egy ismerős alakot látok a kerítésbe kapaszkodva botorkálni. Rossz előéretem, van. Csak ne az legyen, akire gondolok. Lekapcsolom az autó fényszóróját és kiszállok. Közelebb megyek hozzá, majd az ijedtségtől a szám elé kapom a kezeimet és felkiáltok.

- Jax mi a szent szart csináltál! 

14.rész - Striptease

ZENE

-Ez durva volt. -mondom Jaxnek visszaérve a mai akciónkból. Még csak öt óra van így felajánlom hogy menjünk el valahova. Dönteni viszont nem igazán tudunk így annál maradunk, hogy elindulunk valamerre aztán csak találunk valamit ami mindkettőnknek megfelel. Bevallom féltem amikor el akarta mondani apának a Harryvel való kapcsolatomat. Nem is tudom akkor mit kapnék. Életfogytiglan a szobám négy fala között lennék, bedeszkázott ablakkal. Nem is beszélve arról hogy előtte hány órán/ napon/ heten keresztül üvöltene velem, hogy mégis mit képzelek. Lehet kirúgna és új bandát kéne keresnem. Apropó új banda. Átestek a vizsgálaton és kicsit több mint egy hete már hozzánk tartoznak. Apa Lillyt bevonja a tervezéseibe. Mintha elfelejtette volna Jaxet. Nekem ez pedig nem tetszik. Nagyon nem. 

-Az jó lesz? -ránt ki a gondolataim közül Jax, az utca másik oldalán lévő kávézóra mutatva, miközben engem pásztáz a nagy kék szemeivel. 

-Aha. -indulok át az úton de ahogy átérek azt kívánom bárcsak ne tettem volna. A kávézó ablakában ugyanis apámat látom meg. Eddig oké. Lillyvel. Ez túlélhető probléma. De az már nem hogy a kezét fogja és öt centi választja el őket egymástól. Most komolyan? Alig egy hete fogadta be és már randiznak? Nem hiszem el. Ezt hogy képzelte? Arra nem gondolt hogy hátsó szándékai lehetnek? Amik szerintem vannak is. Sebesen indulok meg az ablak felé, de Jax fog le hátulról és felemeve vinni kezd az ellenkező irányba.

-Mi az isten? Tegyél már le!

-Nem April, ez nem a te dolgod. 

-Ne mondd hogy nincs közöm hozzá! Igenis van! -kapálózom. Átér az út másik oldalára ahol nemrég álltunk és letesz. 

-Na figyelj. Nem azt mondom hogy nincs hozzá közöd, de ebbe ne szólj bele. Legalábbis még. Nem tudhatod hogy komoly-e. 

-Mi?!? Hogy komoly-e? Nem láttad hogy majdnem smároltak? 

-April. Kérlek. Legalább várd meg amíg ő mondja el neked. 

-Jó. -forgatom meg a szemeim. -Keresünk másik helyet? 

-Ami azt illeti... most el kell mennem. 

-Hova?

-Nem a te dolgod. -indul el az utcán.

-Jax! -kiáltok utána.

-Ne merj követni!! -szól vissza. Hiába mondja, valahogy késztetést érzek rá hogy csak azért is utána menjek. És fogok is. Megvárom amíg elér a sarokig és elindulok. Visszamegy a hotelhez és kocsiba ül. Futva indulok meg apám kocsija felé és hajtok ki én is a kapun. Szerencsére pirosat kapott így nem tűnt el a szemem elől. London külseje felé tart majd lefordul az Oxford felé vezető útra. Oxford... minek megy oda? Mi oka lehet hogy... basszus. A bár. Az a régi bár ami apámé volt, de Desnek kellett. Nem tudom miért akarta, de már az övé. Csak annyit tudok róla hogy most már sztríptízbárként működik. Meg kéne tudnom miért kellett Desnek. És talán ha odamegyek rátalálok a fiúkra. Nem! Nem, most koncentrálj Jaxre! Megrázom a fejem és újra az útra figyelek. Már fél órája megyünk. Kezdünk beérni Oxford belvárosába, majd azon áthaladva egy sötét kis utcában áll meg. Egyel előbb kanyarodom le és ott parkolom le a kocsit. Kiszállok és sietős léptekkel kimegyek a sarokra. Figyelem ahogy bemegy egy nagy kétszárnyú fekete ajtón, ahonnan zene szűrődik ki. A másik oldalon egy cigis piás banda tántorog össze vissza miközben kiabálva beszélnek egymással. Várok fél percet és elindulok az ajtó felé és benyitok. Bent borzalmas zene szól. Próbálok úgy átvágni a tömegen hogy aki elmegy mellettem az ne figyeljen fel rám. Meg más se. Már majdem elérek a mosdó folyosójáig, amikor egy test csapódik nekem jobbról így azzal együtt mozdulok balra és ütközöm neki egy hidrogénezett hajú ribancnak egy cérna vékony fehérneműben.

-Figyelj már oda hova lépsz! -sipít fel azonnal.

-Bocs, meglöktek. 

-Nehogy azt hidd hogy ezt be is veszem!

-Mi bajod?

-Kötekedsz? Hívjam a főnököt?

-Ja, pont hozzá indultam. 

-Te kinek hiszed magad? 

-Annak aki itt áll előtted. 

-Na tudod mit? Ha ennyire nagyot hiszel magadról akkor mutasd meg mit tudsz! Párbaj. Azon a színpadon. -mutat a legnagyobbra az közepén egy meghosszított résszel és három rúddal. 

-Nekem nincs időm a faszságaidra. 

-Most lesz. Ne hidd hogy csak azért mert vörös vagy mindent megtehetsz. -ezzel túl megy a határon. Sosem kivételeztek velem csak azért mert más a hajszínem.

-Ajjj bassza meg. Jó. -erre nagy mosolyra húzza a száját

-Én választom ki hogy ki dönt arról hogy melyikünk a jobb. 

-Tőlem...

-A göndör a bárnál. -mutogat. Rögtön meg fordulok és igen ő az. Innentől kezdve tudom, hogy nyert ügyem van. 

-Jó. Te kezdesz. -mondom mire elvonul. Felmegyek a DJ-hez akihez már addigra eljutott a hír és megmondom melyik számot szeretném. Ezután egy helyet keresek ahol átöltözhetek. Illetve jobb kifejezés az hogy levetkőzzek. Egy vörös csipkés szett van rajtam. Még szerencse. Felteszek még vörös rúzst, majd kimegyek a színpad mögé.

-Uraim figyelem!! Ma egy párbajnak lehetnek tanúi. Két táncos fog a színpadon táncolni. Az egyik Eina a másik pedig még nem táncolt nálunk. Ő Ril. És a döntés hogy melyikük a jobb azt egy valaki döntheti el. És az nem mást mint Harry Styles. -Miss Szőkeség feltipeg és elkezdi a "produkcióját". Tipikus sztriptíz zenére táncol, ami szerintem iszonyú unalmas. És a tánc stílusa pedig az "azonnal dugj meg". Levonul a színpadról és közben nekemjön, de egy szemforgatás után felmegyek a -még sötét- színpadra. Beállok a középső rúdhoz a közönségnek háttal. Felkapcsolódik egy reflektor majd elindul a szám. Elkezdek mozogni. Igazából rohadtul nem terveztem el hogy mit is fogok csinálni. Csak az a lényeg hogy Harrynek táncolok. Minden más embert és tényezőt kizárok a fejemből. Eszembe jutnak az együttléteink. Igen, a szexre gondolok. Úgy táncolok hogy elképzelem ahogy a keze bejárja a testem vagy hogy éppen hajszol az orgazmus felé. Az ajkamba harapok. Furcsa... de ahogy változtatok úgy egyre nagyobb és nagyobb lesz a hangzavar. Kisétálok egészen a "kifutó" elejéig és letérdelek illetve hátra le is fekszem. A fejem a színpad szélén támasztom, a hajam lelóg, a lábaim felhúzom és a a hátamat ívbe feszítem. Harry tőlem két méterre ül. Igaz csak egy pillanatig nézek a szemébe, de látom rajta hogy nem bír magával. A számnak vége lesz én pedig visszasétálok a színpad közepére, miközben Eina feljön. 

-Harry, kérjük az eredményt! -hallatszik a hangszórókból, mire először csend lesz utána pedig mindenki egy nevet kezd el ordítozni. A szemembe nézve emeli fel a kezét és mutat rám. Elmosolyodom, Eina meg azonnal kiakad hogy ez nem igazság és hogy ő igenis jobb volt. Nem érdekel túlzottan hogy mit hadovál, lerohanok a színpadról vissza a raktárba. Hihetetlenül hiányzik Harry. Nem akarok megbocsájtani neki, de tudnom kell az igazat. És ez nem a megfelelő hely erre. Mert ha két méternél közelebb jön én nem bírom ki. Kell a csókja. Szükségem van rá. Agyam ellen a szívem, szívem ellen az agyam. És én az agyamat követem, de a szívemet akarom. Nagy harc keresztüzéban állok. Csak a pólómat sikerül felvennem, amikor Harry ront be. Előttem áll meg és nagyon közel hajol hozzám.

-Hadd csókoljalak meg. Kérlek. -én pedig nem tudok parancsolni magamnak, hiába igyekszem. Bólintok ő pedig azonnal a számra tapad. Vadul csókol, vágyakozva. Én pedig ugyanúgy vissza. Leveszi rólam a pólómat és az asztalra ültet. Most a nyakamat veszi célba. Felnyögök és a hajába túrok. -Kurva szexi voltál. -kicsit eltolom magamtól hogy újra megcsókolhassam. Nekem nyomja magát és érzem hogy nagyon fel van izgulva. Ahogy én is. 

-April?!!!! -nyit ránk Jax idegesen. Baromi idegesen.

Halihó! Újabb rész! Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését! Kommentelni, feliratkozni ér ;) xLucuss

13. rész - The beginning

Próbálok lenyugodni és összeszedni minden gondolatom Harryről. Ha már beavatom Jaxet, akkor az egész sztorit tudni fogja nem csak részleteket. Különben is kell már valaki, akinek elmondhatom, mert bele fogok őrülni, ha magamban, kell tartanom. Mondhatjuk, hogy Jax a legjobb barátom és kétség nélkül meg is bízom benne, de ezt most mégis olyan furcsa elmondani neki. Csak bámulok magam elé és nem bírok megszólalni. Jax egyre türelmetlenebbül fürkészi az arcomat és éppen megszólalni készül.

- Mondom-mondom, csak adj egy percet. – szólalok meg.

- Ahogy akarod. – dől hátra az ülésén egy nagy sóhajtás kíséretében.

- Ahj fogalmam sincs, hogy hol kezdjem.

- Az elején. - vigyorog rám.

- Nem volt olyan vicces, mint gondolod. – dugom ki rá a nyelvemet.

- Hát pedig én nevetek. - mutat az arcára.

- Én meg nem. - mutatok az enyémre.

- Na, szóval elkezded még ma, vagy helyezzem kényelembe magam?

- De ez annyira bonyolult, nem megy ilyen egyszerűen. – forgatom meg a szemeimet.

- Összejöttél az egyikkel. – jelenti ki.

- Mi? Ezt meg honnan tudod? – kapom oda a fejemet az ő irányába.

- Édes kis butuska April. Mi más lenne, ha nem fiú a dologban?

- Jó, de akkor sem olyan egyszerű. – kezdek duzzogni.

- Akkor meséld már el végre, hogy mi nem olyan egyszerű.

- Jó, jó, rendben. Szóval körülbelül 2,5-3 hónapja kezdődött az egész. A városban voltam, kiszöktem, mivel apa úgysem engedett volna ki. De nem is volt otthon szóval azt csináltam, amit akartam. Sokszor szöktem ki, nem szerettem, ha azt kell csinálnom amit, mondanak. És aznap este pont egy sikátornál mentem el. Már sötét volt, ha jól emlékszem éjfél is elmúlt már. Hangokat hallottam a sikátorból és egyre kíváncsibb lettem. Tudod te is hogy mindig mindent tudni akarok, na, akkor képzelj el akkor, amikor meghallok egy lövést. Semmivel nem lehetett volna visszatartani. Elindultam a sikátorba. Egyetlen egy lámpa világította meg az egészet, az is a sikátor legtávolabbi pontján, szóval engem nem látott senki, viszont én is csak alig láttam őket. Páran álltak egy körben és valami menekülésről beszéltek, mert megszöktek valahonnan. Leültem egy kuka takarásába és onnan hallgattam tovább a beszélgetést. Pár perc múlva megjelent egy fekete Range Rover és kiszáll belőle öt srác. Fogalmam sem volt, hogy kik ők vagy, hogy akár veszélyesek is lehetnek, az utóbbira választ kaptam, amikor megláttam a fegyvereiket. Össze voltam zavarodva és teljesen sokkban voltam. Kiabálni kezdtek egymással a szökés miatt és kicsit sem fogták vissza magukat. De ami érdekesebb az arra járó pár emberből senki érdeklődését nem keltette fel ez a dolog. Mikor az egyikőjük, akinek kicsit göndörebb volt a haja előkapott egy fegyvert tudatosult bennem, hogy valaki meg fog halni. De én nem akartam. Percekig hezitáltam, hogy mit csináljak, a pulzusom pedig már az egekben járt. Mikor már elmondták a szokásos „most meg fogsz halni” szöveget úgy éreznem, tennem kell valamit. Elkiáltottam magam hogy: NE!!! És a kezembe akadó első tárgyat –amit máig sem tudok, hogy mi volt- feléjük dobtam. A valamifajta csoda folytán eltaláltam a fegyvert tartó srác hátát és ennek hatására elejtette a pisztolyt. Nem azért mert erősen dobtam, szimplán, csak azért mert váratlanul jött. Teljesen le volt sokkolva mindenki és a pár férfi elfutott, ameddig a többiek a hang illetve dobás forrását keresték. Azt hittem, hogy ott nekem végem lesz. De komolyan. Levegőt sem vettem.

- Maradjatok, itt majd én elintézem azt a rohadékot, aki félbeszakított minket. – indul el felém a göndör. A többiek tiltakoztak egy ideig, de aztán beletörődtek. Talán jobb lett volna nekem is velük együtt elfutni. – Nem tudom ki vagy, vagy, hogy honnan jöttél, de nem érdekel semmilyen magyarázat, miattad kicseszettül elbasztuk ezt a rohadt akciót. - miközben jön felém elhord mindennek és még azt is részletezi hogy hogyan akar megölni. Remek. Nem gondoltam volna, hogy előre tudni fogom a halálomat.

Megáll előttem a sötétben. Nem igazán látom az arcát csak éreztem, hogy nagyon közel van hozzám. Az arcomon érzem, ahogy ki-be veszi a levegőt, egyre gyorsabban, de eközben meg csak a mentolos lehelete. Valami miatt teljesen megnyugodok, és egyáltalán nem félek. Azt mondanám, hogy ez jó pont egy fiúnál, csak elnyomja az a tény, hogy éppen meg akar ölni. Na és persze valószínűleg egy 40 éves pszichopata sorozatgyilkos sebhelyekkel az arcán. Bár a piaszagot és a cigi füstöt hiányolom.

- Figyelsz te egyáltalán rám?- szorítja meg az arcomat szabad kezével. – vagy talán be vagy szívva? Most már tényleg megöl a kíváncsiság, hogy ki lehetsz. Melyik bandából küldtek?- a kérdésre nem válaszolok, csak a homlokomat ráncolom, amit ő valószínűleg nem lát. Végül ugyan úgy az arcomat fogva odébb húzott, hogy jobban lásson. Amikor a fényre értünk nem tudom, hogy melyikünk volt jobban meglepve. Csak áll előttem és zöld szemeivel engem pásztáz.

- Francba. Ne nézz rám így. – szólal meg miközben többször is beletúr barna tincseibe. – és mégis mi a francot keresel itt?- ismét nem válaszolok, csak nézek rá. Azokba a gyönyörű zöld szemeibe.

Akkor este találkoztunk először. Végül elengedett én pedig futottam haza, ahogy csak tudtam. Fogalmam sem volt, hogy miért csinálta, de pár nap múlva újra láttam. Nem is egyszer. Folyamatosan láttam. Mindenhol ott volt ahová mentem. Nem tudom hogyan csinálta, de mindig megtalált. Aztán egyszer, amikor apa nem volt otthon, odajött a házunkhoz és összerakott egy randit. Semmi pénzért nem mentem volna bele, de megkötözte a kezemet és szó szerint kényszerített rá. Amit persze így visszanézve nem bánok, de akkor egyáltalán nem akartam az egészet. Teljesen másnak gondoltam akkor ott a sikátorban, de miután megismertem teljesen máshogy néztem rá. Azt mondta, hogy az apja őt sem engedi randizni és alig csinálhat valamit, ezt persze nem akartam elhinni, de teljesen beleszerettem és már nem érdekelt semmi. Tudtam, hogy nem egy átlagos kapcsolat lesz, de azért ezt nem gondoltam volna. Nem tudtam, hogy jó döntés lesz e, de most itt ülök, a kocsiban elkenődött sminkel, mindjárt újra bőgni fogok, mégis semmit nem változtatnék az egészen.

Jax tátott szájjal bámul rám nem szólal meg vagy 2 percig.

- April te őrült vagy. - vágja a fejemhez majd kinyitja a kocsiajtót, kiviharzik rajta és becsapja maga után. Persze rázárja a kocsi ajtót. Az ablakot püfölöm teljes erővel és közben ordibálok neki.

- Jax esküszöm, hogyha nem nyitod, ki ezt a kurva ajtót betöröm az üveget. – nem nyitotta ki. De ő sem tudta kinyitni az ajtót, hogy bejusson a házba. Megfogtam a hátsó ülésről egy fegyvert és betörtem vele az üveget. Kimásztam az ablakon, ügyelve arra, hogy ne vágjam el semmimet és ráugrottam Jax hátára.

- Esküszöm, hogy őrült vagy April. – kiabál, velem miközben próbál leszedni a hátáról.

- Megígérted, hogy nem mondod el apának. – lihegek a szavak között.

- Betörted a kocsim ablakát. – válaszolja magasabb hangon.

- Mert nem engedtél ki! – most már én is kiabálok vele. Sikerül kinyitnia az ajtót, mire beesünk a házba.

- Ti meg mit csináltok. – lép oda mellénk apa.

- Szia, apa. – üdvözlöm miközben Jax hátán fekszem.

- Szállj le Jaxről. – int a kezével. – És még egyszer megkérdezem, hogyha nem hallottad volna, hogy mit csináltok. – erőteljesen Jaxre néz, akivel már egymás mellett állunk. Meglököm az oldalát ő meg a tarkóját kezdi vakarni. Tudom, hogy el akarja mondani neki, de ha egy icipicit is azt akarja, hogy ne menjek, sehova akkor nem köp be apánál.

- Öhm mi csak hülyéskedtünk egy kicsit tudja, mint haver a haverral. – imádom, amikor zavarban van. Mindig kipirul és össze-vissza dadog. Apa megforgatja a szemeit és magunkra hagy minket. Mi pedig felmegyünk a szobámba.

12.rész - It's my turn

Későn érünk vissza mai akcióból és fáradtan ülünk be a kocsiba. Úgy döntöttem Jax nálunk alszik, mert unatkozom egyedül, illetve nélküle. Ő pedig elfogadta döntésem mondván hogy ő is unatkozna. Most kivételesen nem száguldozunk. Hosszú sor áll az egyik pirosnál. Összehúzott szemöldökkel nézem a kettővel előttünk álló autót. Túl ismerős. És akkor felvillan a lámpácska a fejem felett. 

-Louis?! -mondon magam elé, szinte suttogva.

-Mit mondtál? 

-Semmit.

-April! -szól rám, mert pontosan tudja hogy hazudok. Nem válaszolok neki. Lou lefordul egy olyan kereszteződésnél ami nekem gyanús így követem. Szerencsére a köztünk lévő autók miatt nem feltűnő hogy követem. -April, mit csinálsz? Hova megyünk? 

-Nyugi már. -befordul egy kis elhagyatott útra. Túlmegyek a kereszteződésen és leállítom a motort majd kipattanok Jax meg kiabálva jön utánam. 

-Maradj csendben! 

-Nem! Majd ha elmagyarázod hogy mit csinálsz. Apád rám bízott és ha bajod esik az az én hibám lesz! 

-Jó, oké. Igazad van. Szerintem az új banda főnöke, az a nő újra felkereste azokat akiket múltkor és újra rajtuk keres minket. Az előzőt elbasztam. De helyrehozhatom. 

-Előbb is mondhattad volna. 

-Bocs, de gyere mert nem fogjuk tudni hova mentek. -megállok a sarkon és kinézek. Az utca közepén álltak meg és az autóból kiszállva, egy egyszintes ház mellett mennek el. Lassan utánuk megyünk jó nagy távolsággal. Megállok a ház mögött. Nem látom egyiküket sem. 

-Nem hiszem el... -megint csak elbasztam. 

-Ott vannak. -súgja Jax miután körbefordul. A ház mögött egy erdő van és egy kis fénypont látszik csak. Elindulunk felé, figyelve hogy ne lépjünk rá semmire. Elérünk az utolsó fához. Utána egy kicsi tisztás és egy betonkocka. Jobb szó erre nincs. Egy kis lámpa ég bent, az ablaknál áll a nő de most nem orditozik. Az ablak alatt egy alak megmozdul. Jaxre nézek de csak bólint hogy látta. 

-Maradj itt. Bemegyek.

-Egyedül nem engedlek be. 

-De úgy nem biztos hogy elmondja hogy mit akar. És ha baj van azt innen is látod. 

-Nem.

-Kérlek! Jóvá akarom tenni. És apám örülni fog ha megtudja. -látszik rajta hogy tépelődik.

-Rendben. De amint úgy alakul a helyzet hogy az már gyanús azonnal kijössz, vagy jelzel! Oké? 

-Oké. -a fák között menve megkerülöm az építményt és egy ajtónak a helyét és egy másik ablakot találok. Ezalatt az ablak alatt senkit nem látok. Még egy kicsit arrább megyek hogy ne lássanak az ablakból és kilépek a fák közül. Elmegyek az ajtóig és megállok mellette. 

-Ez mindenem amit tudok adni azért hogy elvigyetek Starkékhoz. 

-Minek akar ennyire odajutni? -Niall.

-Neked ahhoz mi közöd? 

-Az hogy nélkülünk nem jut oda. Nem fogja megtalálni. -Lou. 

-Titeket is megtaláltalak. 

-Csak azért mert írt egy kibaszott üzenetet. Amit amúgy nem is a főnöknek szánt. Ettől függetlenül mindenki tudja hogy itt vannak. 

-Csak mondd már meg hogy hol van! -kirántom a késem és a nő és Harryék közé dobom a falba. Mindenki egyszerre nyúl a pisztolyához. 

-Úgy hallottam engem keres. -sétálok elé. -Mit akar? 

-Nem te kellesz. Apád. 

-Hmm... nem. Ő nincs itt. 

-Akkor vigyél hozzá!

-Nem tehetem. -kerülöm ki. Kirántom a kést a falból és elrakom. -Mondja el mit akar. 

-Majd apádnak. 

-Hát... sok szerencsét. Úgyse találja meg. Másrészt, tudom hogy csatlakozni akar. Minek? 

-Mert megtámadtam Biggin Hills-t azzal céllal hogy elfoglaljam de nem jött össze. Megfenyegettek és megölték az embereimet. Harmincan maradtunk. 

-Szóval azért állna be mert védelmet akar. 

-Igen. 

-És miért nem Stylesékhoz ment? 

-Mert Desnek kivívtam az utálatát. 

-Ha jól tudom -sétálok az ablakhoz amelyik alatt az alakot láttuk. -egy főnök sosem jár egyedül. -töröm ki az ablakot könyökkel és nyúlok le. Egy testbe ütközik a kezem és azonnal a pólót megmarkolva húzom fel. 

-Befelé. -szólok rá, ő pedig bemászik és a nő mögé áll. 

-És ha én jól tudom, apuci nem engedi el a pici lányát egyedül. 

-Jól sejti. De hiába keresi, nem fogja megtalálni őt sem. 

-Vigyél el hozzá. Ez minden amit adni tudok érte. -mutat a földön lévő kicsi táskára benne pár köteg pénzzel. 

-Nem kell a pénze. Mellesleg ő a fia igaz? -kérdezem. Látom rajtuk a hasonlóságot, bár nem sok van. 

-Igen. -pár perc csend.

-Holnap legyenek a Luna Hotel halljában kettőkor. -abból a hotelből lehet lejárni a suli alá a főhadiszállásunkra. Bár a suliból is, csak az nappal nem ajánlott. Hiába van nyár. -Csak ketten jöjjenek. -bólint és távoznak. Megfordulok és az öt fiú fürkésző tekintetével találom szembe magam. 

-April é... -kezdi Harry de azonnal leállítom. 

-Nem. Most én jövök. Kurvára fájt hogy nem tettél semmit. Próbáltam túltenni magam rajta, de nem ment. Meg akartam bocsájtani neked és valamennyire sikerült is, de nem teljesen. Aztán itt hagytatok egy hónapra. Vártalak titeket minden egyes nap. Tudom hogy Liamet és Niallt kevésbé ismerem mint titeket, -mutatok hármójukra. -de nekik is örültem volna, ha akár csak annyit mondotok hogy 'itt vagyunk, semmi bajunk, nyugi', mert igen tudom hogy ti a legjobbak közé tartoztok de akkor is megfordult már minden a fejemben. Vagy akár egy baszott üzenetnek. És nem adtam fel mert látni akartalak titeket. De nektek nem kellettem. EGYIKŐTÖK SEM HIÁNYOLT, KIBASZOTTUL NEM!! ÉS NAGYON JÓL TUDOD HOGY LEGINKÁBB RÁD ÉS LOUISRA ÉRTEM!! -kiabálok. Kikerekedett szemekkel bámultak rám mind az öten. Néha szólásra nyílt Harry vagy Louis szája de nem mondtak semmit. A többihárom pedig nem is próbált megszólalni, bár miért tették volna. Én viszont már a sírás küszöbén álltam, ismét. 

-April... -kezd bele Harry ismét.
-Igen tudom nem mondhatod el, mert azt hiszed hogy túl hülye vagyok ahhoz hogy megértsem miért tetted. És igen lehet hogy egy idióta vagyok mert még nem jöttem rá magamtól, de most mondd meg hogy akarsz-e tőlem valamit vagy nem. -szipogok egyet- És nem bírom tovább. Egy kibaszott hónapig nem láttalak, és rajtad nemhogy a megbánás, semmi érzelem nem látszik. És... és hagyjuk látom nem igazán érdekel.- könnyekben török ki a végére, majd kirohanok. Hallom Louis kiáltozását magam mögött, de csak rohanok Jax felé. Amikor odaérek hozzá nem szólok semmit csak intek és újból rohanni kezdek a kocsi felé. Szerencsére elég gyorsak vagyunk. Jax nem enged vezetni, de belátom, hogy ilyen állapotban nem is igazán szeretnék. Elindulunk haza és anélkül hogy követnének, állunk be a garázsba. Ki akarok szállni de kattan a zár. 

-Engedj ki! -mordulok Jaxre. Miközben az ajtót rángatom.

-April, figyelj rám. -fog le. -Mi ez az egész? Hallottam mindent. És már előbb is gyanús volt hogy valamelyik gyerek nevét mondogatod. Honnan ismered őket? És nem úgy értem hogy mit mondanak róluk mert tudom hogy valahonnan máshonnan. 

-Én... -na jó, most már tényleg muszáj lesz elmondanom. -Elmondom. De apámnak nem mondhatod el, különben holnap már nem velem dolgozol. Ígérd meg. 

-Ígérem. Mondd el kérlek. 

-Rendben...

11. rész - Screw it up

Halihó drága Olvasóink!
Történt egy kis félreértés írás közben, -nem vettem észre hogy nem raktam ki, és ugye már több rész meg van írva- ezért késett ennyit. Tényleg iszonyatosan sajnálom az egészet, nem is tudom mit írhatnék még ide nektek. a következő rész hét vége felé lesz várható remélhetőleg késés nélkül ;) 

Csak nézte a laptop képernyőjét, és nem szólt semmit. Szerintem már tízszer elolvasta a suli leírását, de csak némán ül. Nem értem miért baj, hogy tanulni szeretnék. Más, velem egy korú tinédzsereket pont arról próbálják meggyőzni, hogy tanulni kell. Nekem meg apámat kell meggyőznöm, hogy tanulnom kell. De azt már megszokhattam, hogy a mi családunk nem olyan, mint a többieké. 
- Apu fi- kezdek bele a mondandómba, de megszólal a telefonja a másik szobában, és felemeli a mutatóujját, hogy fogjam be a számat. Leteszi a laptopot a kanapéra, és elindul a szoba felé. Felkapom a gépet, és utána megyek.
- Nem, most nem fogod ennyivel elintézni! - kiabálok utána, és befutok az ajtón még előtte. Megkeresem a hang forrását, és a kezembe emelem a készüléket, ami folyamatosan csörög. - Addig nem kapod meg, ameddig nem beszélünk erről. - jelentem ki.
- April ne hülyéskedj itt, add ide a telefont. Ez fontosabb dolog mint-
- Fontosabb, mint én? - vágok közbe. Nem szól semmit csak a telefon után nyúl. De feldobom a levegőbe, majd apát megkerülve elkapom és a hátam mögé teszem. - Szóval fontosabb. - forgatom meg a szemeimet. A telefon még mindig csörög. 
- A fenébe April, ha megígérem, hogy beszélünk, róla nyugton maradsz? - válaszul csak elmosolyodom és visszadobom neki a telefont, majd elhagyom a szobát, nem igazán érdekel az unalmas beszélgetése. 
Alig 5 perce ülhettem le a pult mellé, és böngészem a fősuli honlapját. Egyre jobban megtetszik, és már teljesen beleélem magam a gondolatba. De ismét megzavarnak.
- April gond van bent, most be kell mennem. Ne csinálj semmi hülyeséget itthon.
- Nem fogok, mivel veled megyek. - kelek fel a székből. 
- Én ezzel arra céloztam, hogy itthon maradsz. 
- Én meg arra, hogy veled megyek. - azt elfelejtheti, hogy itthon fogok ülni. 
- Nem jössz velem. És csak hogy tisztázzuk, ez azt jelenti, hogy nem léped át a küszöböt, és az ajtó csukva marad. - miután kiosztotta a parancsait, mint mindig elindul kifelé. Még gyakorolnia kell a fogalmazást, mivel az nem tiltotta meg, hogy az ablakon kimásszak. Öreg hiba. Miután átmásztam a konyhaablakon, még apu előtt sikerült beülnöm a kocsiba. Miközben indítja, el a motort nagy szemekkel rám néz. 
- Nem megmondtam, hogy-
- Azt mondtad, hogy a küszöböt, nem léphetem át és az ajtó csukva marad. Tudom. És ez így is volt. - mosolygok rá.
- Ugye tudod, hogy ma még az átlagosnál is elviselhetetlenebb vagy?
- Ugye tudod, hogy ma még az átlagosnál is mogorvább vagy? - kérdezek vissza. 
       XXX
Mikor beértünk, még nagyobb kavarodás volt, mint általában. Apát mindenki letámadta egyszerre 20-an beszéltek hozzá. Én inkább elmentem és megkerestem Jax-et. Biztos vagyok, hogy ha helyzet van őt is kiküldi apa, szóval jobb, ha itt vagyok vele és mindig tudom, hogy ki hova megy. Jax-el beszélgettünk néhány fontosabb dologról, meg elmeséltem neki a fősulis terveimet, amiben persze támogatott, de megmondta, hogy nem szeretné, ha elmennék. Aztán valami videojátékkal kezdett játszani. A lábaimat az ölébe tettem és lefeküdtem a kanapéra. 
- Jax készülj terepre mész. De Aprilnek ha lehet, ne említs, ma még makacsabb, mint eddig.
- Én is szeretlek apu!- intek neki a kanapé támlája mögül, Jax pedig csak röhög mellettem. 
- April, mondanám, hogy maradj itt, de úgysem fogsz, úgyhogy légy szíves annyit ígérj meg hogy Jax-nek nem szarod le a parancsait.
- Értettem. - ülök fel a kanapén. 
- Szóval kicsim szállj be a kocsi, ameddig megbeszélem Jaxel a részleteket.
Pár perc múlva odaérünk a régi raktárhoz, ahol valami gubanc történt. 
- Szóval nekem is elmondod végre hogy mi történt? - sóhajtok fel türelmetlenül.
- Egy új banda. - vakarja meg a tarkóját.
- Amelyiknek a nő a vezére?- rám kapja zavart tekintetét.
- Te ezt honnan tudod.
- Hmm hát tudod ha nem esett volna még le az apám a főnököd. És ne engem, hanem az utat nézd. - bökök a szélvédő felé.
- Szóval, a lényeg, hogy ebben a raktárban néhány fegyvert, de ami fontosabb, aktákat is tároltunk. Fontosakat.
- De miért itt tároltátok, ha fontosak? - kérdezem, miközben kiszállunk a kocsiból.
- Mert ez elhagyatott hely és úgysem keresik itt. 
- Aham, latom ezt ők is így gondolták- mutatok a lakatra, amit letörtek a helyéről, és a hatalmas vasajtó nyitva áll- Férfi logika...
- Voltak őrök is képzeld el. 
- A másikaknak meg volt fegyverük...képzeld el. - szólalok meg az ő hangján. 
- Inkább maradj csendben Ms. Tökéletesség, valaki van itt. - veszi elő a pisztolyát és indul el befelé. 
- Persze én maradjak csendben, de te beszélhetsz- indulok el utána, duzzogva, a pisztollyal a kezemben. Végigmentünk egy elhagyatott folyosón, majd befordultunk az egyik ajtón, ahol kezdtek a hangok felerősödni. A szoba tele van hatalmas fa dobozokkal, és a közepén le lehet nézni az alattunk lévő szintre. Letérdelünk a korlát mellé, ügyelve arra, hogy takarásban legyünk. Egy nő és pár férfi volt lent . Akkor ezért volt apa olyan ideges. 
- Most kérdezem utoljára: hol vannak Starkék? - kiabál a nő a fegyverrel a kezében.
- Miért mondanánk meg? Mi hasznunk lenne abból nekünk? - hallom meg a szemtelen, és persze ismerős nevetést. 
- Az ott Zayn? - bukik ki belőlem.
- Hogy micsoda?- fordul felém Jax.
- Ja, csak azt mondtam, hogy az ott szép...látod az az izé... Kép a falon.- nyökögöm.
- Az a "kép" a falon teljessn szét van lőve. - jegyzi meg felém fordulva. 
- Művészet. - mormogom, bár tényleg ocsmány az a kép. 
A következő pillanatban egy durranásra kaptuk oda a fejünket, amit egy hangos csörömpölés követett, majd egy nyögés. És azt a nyögést ezer közül felismerném. Nem érdekelt Jax, egyenesen leszartam. Átfutottam a korlát másik oldalához, hogy lássam végre, hogy mi történt. Egyik részem azt mondja, hogy menjek oda hozzá,  a másik meg hogy hagyjam a francba. 
Végül nem megyek oda. 
Ott van még Liam is, szóval hárman vannak. És ahogy látom nem lett komoly baja, a csillárt lőtték le a plafonfól, és a kezét felsértette talán. De ilyen távolságból nehéz megmondani. 
- Tűnj el innen. Eleget tettél már ebben a városban. - mordul fel Liam is. Harry nem szólal meg. Gondolom Liam és Zayn ismeri a nőt. Ha Harry is ismerné, nem állna ott szótlanul. Bár talán jobb, ha csak áll és nem csinál semmit, minthogy megöljön valakit.
Közben egyre jobban kíváncsi leszek a beszélgetésre így közelebb húzódom a korláthoz. Rossz ötlet a volt. A mozgás hatására Zayn felnézett, én pedig azzal a lendülettel estem hátra a dobozok közé. Hallottam néhány puffanást, de a következő pillanatban minden elsötétült. 
...
Valaki a hátán visz. Érzem, ahogy fel-le döcögök a vállán. Lassan kinyitom a szememet, majd vissza is csukom a nap erős sugarai miatt.  Pár másodperc alatt visszaáll a látásom, és elkezdek körülnézni.
- Jax letehetsz! - bököm meg a vállát miután felismertem.
- Hála az istennek, nem tudom, hogy magyaráztam volna ki az apádnak. - néz rám megkönnyebbülve.
- Csak azt magyarázd el, hogy mi történt. - nézek, rá miközben az autó motorháztetőjére tesz.
- Hát elbasztad. Miután hátraestél mindegyik banda elment, és szerencsére nem az esés helyét keresték.
- Azért annyira nem csesztem el végülis láttuk őket.
- Ja csak lemaradtunk a beszélgetés lényegéről.