19.rész - Something New

Sosem értettem miért kell minden jó dologhoz egy rossznak tartoznia. Ha tanulunk (ami elvileg jó dolognak számít) elvesztegetjük az időnket, ha barátunk lesz, a barátainkat hanyagoljuk el, ha észrevesszük, ha nem.  Ha lefogyunk, ott maradnak azok a bizonyos striák, ha kiállunk magunkért, mások fognak haragudni ránk, ha megvan a gyógyszer valamire ott vannak azok a bizonyos mellékhatások. És ha én akartam bevenni a „gyógyszert” ha nem, azok a mellékhatások rám is érvényesek. Ezért is történt az a baleset a szememmel. Igaz, azóta nem éreztem semmilyen hatását, de biztos vagyok benne hogy nem ennyi lesz.  Apa a homlokát ráncolva olvas néhány papírt, és időnként belekortyol a kávéjába is. Azt mondta ma délelőtt itthon marad velem hátha előjön még valami mellékhatás, de egész napra nem tud itthon maradni. Hogy is gondolhatok ilyenre, bele őrülne ha itthon kéne ülnie, pedig megtehetné.
Egyébként se Logant, se Jaxet nem engedte be a házba ma reggel, lényegtelen délután úgyis át fog jönni valamelyikkőjük. Harryvel pedig tegnap este beszéltem csak, ugye azt is csak sms-ben. Lillyről és Loganről nem hallottam semmit igazából, csak azt tudom hogy mindegyikőjük biztosan a maga hibájának tudja be a dolgot, szóval győzködhetem majd őket hogy ez egyáltalán nem volt kiszámítható. Ha ott lettek volna akkor sem történt volna másként, maximum megsérülnek.
Nem vagyok biztos benne hogy most fel kéne hoznom a témát apának a nagyapámról, úgyhogy nem fogom, de mindenképpen vele is beszélnem kell erről, mindkét szemszöget hallanom kell ahhoz hogy le tudjam szűrni mi is történt pontosan.
Egy sóhajtással lezárom magamban a gondolkodást és belekortyolok a kávémba. Nincs semmi étvágyam csak bámulok ki a fejemből. Talán mégsem vagyok 100%-osan jól, nem szoktam ennyire nyugton maradni és csendben lenni.
Apa valamit kérdezett időközben, de nem igazán figyeltem rá csak rávágtam, hogy persze. Még egy jó néhány perce felállt és a konyhában kezdett tevékenykedni én pedig ismét elbambultam. Ismét kortyolok egyet a most már teljesen kihűlt italomból, közben viszont egy hirtelen kattanásra megremeg a kezem és magamra borítom a folyadékot. Hogy menne a fenébe, aki feltalálta a kenyérpirítót, most tiszta kávé vagyok miatta. Apa röhögést visszafolytott arccal néz rám.
- Azt hiszem nem ártana lezuhanyoznod. – mutat a ruhámra, - de előtte itt van egy gyógyszer ami elvileg segít ha lennének még mellékhatásai. Örülnék, ha bevennéd. – arca pillanatok alatt változik vidámról aggódó apáévá. Elveszem a tenyeréből az apró fehér pirulát, majd amikor nem figyel belecsúsztatom a zsebembe és úgy csinálok mintha bevettem volna. Nem szeretek gyógyszereket bevenni csak ha nagyon-nagyon muszáj. Most pedig teljesen jól vagyok nem fogom feleslegesen bevenni. Megkerülöm az asztalt majd rápillantok apa lapjaira de amint meglátja odalép mellém és elveszi őket. Összehúzott szemekkel nézek rá, ezzel jelezve hogy mondja el mi van rajtuk. De válaszul csak ő is összehúzza a szemeit ami miatt kitör belőlem a röhögés. Tudtam hogy nem fogja elmondani, szóval nekem kell majd kitalálnom. Egyenesen a fürdőbe mentem, és egy kád jó meleg víz mellett döntöttem. Leteszem a törülközőmet és a köntösömet a radiátorra majd megnyitom a csapot, aminek hatására gőzölgő vízzel kezd megtelni a kád. Belenyomok a kókuszos habfürdőből is és perceken belül már nyakig ülök a habok között.
Talán 2 órája fekhetek már bent, csak azért mert mindig megvárom ameddig kihűl. Csakhogy akárhányszor hidegnek éreztem a vizet, mindig engedtem hozzá egy kis meleget is, hoppá. Így még mindig tökéletesen meleg a víz én pedig fáradt szemeimet lecsukva pihentetem. A telefonomon a zenelejátszót megzavarja egy püttyögés, majd folytatódik tovább az aktuális szám. Lerázom a kezemről a habot majd felveszem a készüléket. Megnyitom az üzeneteket majd Harry nevére bökök.
„ Hey babe, meglepetés 😉 Az ajtó előtt állok, hogy elvigyelek valahova, ami egyenlőre titok. „
Olvasom a sorokat kikerekedett szemekkel.
„ És mégis mit vegyek fel ehhez a titkos találkozáshoz?”- válaszolok neki.
„ Tudod hogy nekem megfelelne a semmi is, de most valami csinosat 😉 „ – kapok választ rögtön. Agyam abban a pillanatban elkezd cikázni a ruháim között, olyannyira hogy nem is válaszolok neki.
- April- hallatszik egy kiablás a fürdőszoba ajtóm másik oldaláról.
- Itt vagyok!- kiabálok vissza apának.
- Nekem most e kell mennem 3 óra körül jövök. Ha éhes lennél Lilly most hozott ebédet, a konyhapulton van. – egy rendben-t eldünnyögtem majd hátrahajtottam a fejemet. Várjunk mi??? Ülök fel hirtelen. Harry ott áll az ajtó előtt és ha apám meglátja biztos nem cseverészni akar majd vele. Kiugrok a kádból majd magamra kapom a köntösömet, meg sem törülközök, rohanok le a lépcsőn, és ha szembe jönne velem valaki tuti kórházban kötnénk ki. Apa az ajtótól körülbelül 3 lépésre áll és nagy szemekkel néz engem ahogy habos fejjel száguldok le a lépcsőről.
- Apa várj! – kiabálok, miközben a fülemhez kapok, mintha kiesne a fülbevalóm. Tökéletes- kiesett a fülbevalóm segítenél megkeresni?
- Van 3 percem körülbelül. – néz rám komolya arccal.
- Az pont elég lesz fogom meg a kezét ma odahúzom a lépcső elé hogy ott keresse. Ameddig háttal van az ajtónak kifutok, Harry lesokkolva néz rám, én pedig az időhiány miatt belököm a legközelebbi bokorba, tudtára adva hogy addig ott kell maradnia ameddig nem szólok neki. Visszarohanok a házba majd apára nézek.
- Ó ezt nézd, mégsem esett ki, wáó! Szia apu! És köszönöm hogy segítettél! – nyomok egy puszit az arcára. Miután elment az emeletre sietek, és magamra húzok egy fehér  pólót egy farmernadrággal, belelépek a sarumba majd a telefonomat felkapom és rohanok Harryhez. Mikor kinyitom az ajtót a korláton ül néhány szál rózsával, fekete farmerban és egyszerű, fekete pólóban. Hogy lehet hogy még a legegyszerűbb ruhákban is észbontóan néz ki? Mikor meglát megvillantja gödröcskéit majd rögtön feláll és magához húz. Kezeimet a nyaka köré fonom, homlokunk egymásnak van támasztva.
- Tudod ha legközelebb azt akarod hogy menjek el a fenébe, csak mondd, nem kell belökni a bokorba. – ejti ki a szavakat jóformán már a számban, nem válaszolok neki, csak számat az övének nyomom, nyelve rögtön az én számba kerül és vad csókcsatába kezd az enyémmel. Percek múlva lihegve válunk el egymástól majd átnyújtja azt a pár szál rózsát. – Ha nem egy bokorból kellett volna kimásznom, nem csak ennyi lenne. – forgatja meg a szemeit.
- Sajnálom. – veszem elő a kölyökkutya szemeimet. – De ennyi is tökéletesen elég. – Bököm meg az egyik gödröcskéjét. Nevetve megrázza a fejét majd összekulcsolja a kezeinket és a Range Rovere felé indulunk.
- Tudod ez a ruha, habár kicseszettül szexi vagy benne, kicsit sem elegáns. – mér végig.
- Azt próbálod mondni hogy szarul nézek ki? – fordulok felé tettetett kiakadással.
- Pont hogy az ellenkezőjét mondtam baby- fordít magával szembe majd az út közepén ismét egy csókban forrunk össze. Miközben ajkai mentolos ízét ízlelgetem belemarkol a fenekembe amiért önkénytelenül is belemosolygok a csókunkba.
- Az út közepén vagyunk Harold! – csapok rá a kezére. Válaszul csak felkap és beültet a kocsiba majd elindulunk a titkos helyre.
Xxx

Háromnegyed három van, Harryvel végül semmilyen elegáns helyre nem mentünk mert női természetemnek köszönhetően levágtam egy hisztit mi szerint én ilyen ruhában biztos nem megyek sehova. Így az lett a vége hogy a tengerpartot látogattuk meg, sétáltunk, sikeresen összefagyiztuk egymást és mégy fürödtünk is. Mármint a fürdés annyit takart hogy össze-vissza fröcsköltük egymást, ameddig halálra nem fagytunk, és én mivel még mindig nem tanultam meg hogy rétegesen kéne öltözködnöm nyáron is, tényleg halálra fagytam, amin még Harry pulcsija sem segített. Így most a fűtött autóban vacogok, a térdeimet felhúztam és a pulcsi alá húztam őket, ezzel kitágítva az anyagot.
- Asszonyom, megérkeztünk. – fordul felém Harry miközben megemeli a képzeletbeli kalapját.
- Sajnálom uram, pénz nincs nálam hogy fizetni tudjak, de azt hiszem van itt valami ami kárpótolhatja – fordulok felé lesütött szemekkel. Átmászok az ő üléséhez hogy az ölébe tudjak ülni. Magamhoz húzom egy szenvedélyes csókra majd beletúrok barna tincsei közé. Csípőmet mozgatni kezdem ágyékán, amire egy apró nyögés hagyja el a száját. Szemei csillognak a vágytól, hátradönti az ülést, majd szánk ismét egymásra tapad, kezei már felfedezték a pólóm alatt lévő, még a legrejtettebb, részeket is.
Azon a bizonyos estén ültem utoljára az ölében, és hirtelen minden bevillant. Egyből elment minden kedvem az egésztől és felültem. – Harry ez nekem most nem megy, sajnálom.
- De hát te kezdted! – ráncolja össze a homlokát. Légzése még mindig szapora, homloka csillog az izzadtságtól, ajkai szárazok, nyelvét vezeti végig rajtuk hogy újra nedvesek legyenek. Ó istenem hogy miket is tud művelni azokkal az ajkakkal, Nem April ezt most befejezed! Beleharapok a számba hogy magamhoz térjek, majd egy puszit nyomok az arcára meg alig hallhatóan egy „ még beszélünk” –öt is kinyögök. Én sem nézhettem ki jobban mint ő. Kimászok a locsiból majd a bejárati ajtó előtt megállok mert zárva van, és éppen kopognék amikor kinyitódik az ajtó.
-April, pont téged akartalak megkeresni. – fogad apa ragyogó tekintettel. Furcsa.
- Gyere mutatok valamit. – mutat a kocsija felé.
- meg sem kérdezed merre voltam? – vonom föl a szemöldököm
- Mivel tiszta homok a cipőd, valószínüleg a tengerparton. – kacsint rám.
Körülbelül fél órát utazhattunk, mikor megálltunk egy ismeretlen ház előtt. Nagy volt és bordó kívülről. Egy viszonylag nagynak mondható udvar is párosult hozzá. Apa előre ment, én pedig szorosan a nyomában voltam. Mikor beléptünk, meleg falak fogadtak minket, az egész ház, legalábbis amennyi látszódott, a narancssárga színeiben pompázott. A különböző szobákat nem választották el falak, gondolok itt a konyhára nappalira és étkezőre. Néhány alap bútordarab volt csak még a házban, illetve a konyhapult, ami egy az egyben a legmodernebb volt amit eddig láttam. Viszont minden tele volt dobozokkal. Néhányon feliratot is láttam mint például „ Lilly” valószínüleg segíteni kell valamit. Izgalmasan hangzik. Ahogy sejtettem meg is jelent az előbb említett személy egy óriási mosollyal az arcán. Egyből megragadta az alkalmat és magával húzott hogy körbevezethessen. A földszinten még egy fürdő és egy spájz volt amiket ugye nem láttam, az emeleten pedig három hálószoba terült el. Egy halványlilás, egy kékes és egy barnás árnyalatú, és persze mindegyikhez saját fürdőszoba. Ahogy sejtettem óriási volt a ház belülről is, nem csak kívülről. Visszamentünk apuhoz aki éppen egy újságot olvasva szürcsölgette a kávéját.
- Szóval hogy tetszik a ház kicsim? – kel fel apu amikor meglát minket.
- Hát nem rossz – nevetek fel- de miért is fontos az én véleményem Lilliék házáról?
- Még nem mondtad el neki? – lepődik meg Lilly.
- Nem, nem mondott semmit, úgy, ahogy általában sem. – válaszolok apa helyett.
- Az a helyzet drágám, hogy ez nem Lilliék háza hanem a miénk. – karolja át Lilly derekát.
- Hogy mi van? – esik le az állam – És erről nem szerettél volna engem megkérdezni? Hogy akarok e jönni vagy sem? Hogy egyáltalán bírom e őket? Hm? Megint csak a te érdekeidet nézed és ahogy jön egy új nő az életedbe én ismét le vagyok szarva és kihagysz minden jelentős döntésből. Nagyon szépen köszönöm. – miután befejeztem a kiabálást kirohantam az ajtón és elindultam, igazából én sem tudom hova, csak jó messzire innen.

18.rész - Fire

Éles fény vakít el. Sokáig tart mire hozzászokom. Körülnézek a szobában. Betonfalak vesznek körül, a jobb oldalamon pedig egy ablak amin besüt a nap. Egy egész éjszakán keresztül ki voltam ütve? Ülő helyzetbe tornászom magam a piszkos ágyon amin eddig feküdtem. A bal oldalon egy ajtó. Hirtelen pattanok fel és indulok el felé de valami visszarántja a jobb bokámat így nagy csattanással érek földet. 

-Ó hogy basznátok meg! -kiáltom el magam, bár tulajdonképpen gondolhattam volna rá hogy megbilincselnek. Mire feltápászkodom addigra Luke és Ashton beront az ajtón. 

-Hova igyekszel cicám?

-Az északi-sarkra. És ne hasonlíts egy négy lábon járó szőrgombóchoz. -vágok vissza. -Mellesleg igazán elmondhatnátok mi az istennek hoztatok ide. Egyáltalán hol vagyunk? És minek? 

-Ezekre nem mi fogunk válaszolni. 

-Akkor? -nem válaszol csak odalép hozzám. Eloldja a lábam majd közre vesznek és úgy kezdenek el vezetni valamerre. 

Harry.

Istenem vajon hányszor keresett? Minnél előbb ki kell jutnom innen. Vagy remélem ő jön értem. Tudatnom kell vele hogy jól vagyok. Ha kijutok az lesz az első hogy megkeresem. 

Apa.

Tuti halálra aggódja magát. Megint nem fog elengedni sehova. Vagy valakit a nyakamra küld. Szuper. 

Logan. 

Szegény. Apám biztos kurvára lecseszte. Remélem azért nem esett baja. Nem lennék a helyében. És csak tíz percig volt távol. 

Odaérünk egy kétszárnyú faajtóhoz. Belépünk és itt már más a levegő. Itt meleg van és cigifüst száll fel egy hosszú szivarból. A másik kettő -Michael és Calum- is a szobában tartózkodik. Az utóbbi szemei azonnal végigmérik a testem ami rossz érzéssel tölt el. Pontosabban hányingerrel. A karjaimat magam köré fonom és csak most tűnik fel hogy nem is a sajátjaim vannak rajtam. Egy szürke férfi póló és egy rövid de bő, kék, szintén férfi nadrág. Megborzongok a gondolattól hogy akármelyikük hozzám ért. Akárhogy. Szerencsére a fehérneműim sajátok. Legalábbis úgy érzem. 

-Gyere közelebb. -hallok meg egy mély hangot és csak most veszem észre hogy többen vagyunk itt mint gondoltam. A hang a szivar tulajdonosától jön. Ősz haj, ráncos arc, magas testes alkat. Ki a fene ez? Teszek pár lépést felé így felére csökkentve a köztünk lévő métereket. 

-Gyönyörű lány vagy ugye tudod? -összeráncolom a szemöldököm. Mit akar tőlem? 

-Foglalj helyet. -mutat a vele szemben -az asztal másik oldalán- lévő kis fotelra. Leülök. Hirtelen gyengének érzem magam. 

-Mit akar? -teszem fel a kérdést, amire nagyon szeretném megkapni a választ. 

-Megismerni téged. 

-Jó vicc. Engedjen el. 

-Nem tehetem. Még nem. 

-Nincs sok időm magára. 

-Annyid van amennyit én akarok. 

-Maga elég beképzelt. 

-Ó nem. Igazat beszélek. Apád tudja hogy itt vagy velem. 

-Hogy mi?!?!? -akadok ki. Ha tudja akkor miért nem jön értem? Megpillantom az asztalán a telefonomat. Érte kapok de ő a gyorsabb. 

-Na jó. -dőlök hátra. -Mondja már el mi a fasz van!

-Vigyázz a szádra April! -szól rám. Teljesen úgy csinálja mint az apám. Fenyegetően a szemembe néz. 

-Nem rémít meg. 

-Te mindig ilyen makacs és nagyszájú voltál? 

-Nem tudom. Biztos. 

-Mi van az apáddal meg azzal a nővel? 

-Honnan a fészkes fenéből tudjam? Semmi közöm Lillyhez. Én nem akartam hogy apám összejöjjön vele. 

-Nem mondtad neki?

-Dehogynem! De maga szerint hallgat rám? 19 vagyok és pasim se lehet mert ha meglátja hogy valaki csak a kezem fogja annak többé nem lesz gyereke! -akadok ki. Nem is tudom miért mondom el ezeket egy idegennek. Jobb lenne a befognám. 

-Szeretnéd hogy beszéljek vele?

-Hiába. Magára se fog hallgatni. Ne legyen túl bizkodó. 

-Rám mindig figyel hidd el. 

-Ja persze. Az se tudom ki maga. Miért higgyem el? 

-Igaz. -nyomja el a szivart. -A nagyapád vagyok. 

-Hogy kicsodám?

-Jól hallottad. Andrew Stark. 

-Én azt hittem meghaltál. 

-Ez csak mese. Frank nem akart bevonni a maffiába ezért azt mondta neked hogy halott vagyok. 

-Akkor.... te verettél meg? -ötlik fel bennem a gondolat. 

-Igen, én voltam. Sajnálom. -nem szólalok meg. Újra lejátszódik bennem az az este. Újra megjelenik Harry. Meg kell magyaráznia. Nem értem és egyre csak rosszabb hogy nem mondja el. Legközelebb amikor átjön kifaggatom. Valószínűleg még nem tudja hogy nincs semmi bajom. Nagyot nyelek. 

-Felhívhatnék valakit? 

-Csak tessék. -rakja elém a telefonom. Azonnal kézbe veszem és megnyitom a híváslistát. Azonnal rányomok a nevére.

-April? -szól bele azonnal.

-Én vagyok. 

-Jól vagy?

-Semmi bajom.

-Bajod esett?

-Nem. 

-Hol vagy?

-..... Nem tudom. -hadarni kezd egy csomó mindent, aminek a felét nem is értem.

-Hé! Nyugi. Nincs bajom. Hívlak ha hazaértem. 

-Le ne rakd! 

-Muszáj. Csak... nyugodj meg. Kérlek. -mondom majd kinyomom. Nem akarok visszanézni rá, mert tudom hogy látná rajtam hogy kivel beszéltem. És azt nem akarom. Kifújom a levegőt és mégis ránézek. Nem szól egy szót sem. 

-Elmehetek? -kérdezem percekkel később. 

-El. -Ashtonra néz és bólint. Két kar fog le hátulról és újra megérzem a combomnál a tűt. 

-Ezt miért kell? -kezdek rángatózni de leszorítja a lábam.

-Nem tudhatod hogy hol vagyunk jelenleg. -szűrja belém. 

-Várj! Utolsó kérdés. 

-Mi lenne az?

-Mennyi időre üt ki ez a cucc? 

-48 órára. 

-Hogy mi van? -kezdek el küzdeni a szorítás ellen újra, de már nyomja is belém az anyagot. -Egyáltalán mi ez? -kérdezem, de ha kapok is választ, már nem hallom. És nem azért mert kiüt. A szemeimbe belenyilall a fájdalom mire összeszorítom őket, de kénytelen vagyok újra kinyitni mert égő érzés önti el az egész testemet. 

-... ennek nem így kéne hatnia... -hallom, de csak mint valami suttogást. Mintha tűzbe dobtak volna, ami kiégeti a szemeim. Aztán megszűnik. Mindent élesen kezdek hallani, de a szavakat még mindig nem értem. A gyűrűmre nézek. Remegek. A gondolataim összezavarodnak. A tekintetem fennakad, majd a szemhéjaim lecsukódnak, hiába akarom őket nyitva tartani. 

XXX

Zihálva, izzadságtól mocskosan ülök fel. Megtapogatom magam körül az ágyat és az arcomat. Az én ágyam. Itthon vagyok. Apát látom a fotelomban aludni. Szólongatni kezdem mire felébred és odarohan hozzám. 

-Mi történt? Mennyi ideig voltam így? 

-16 óráig. 

-De miért? Mármint... azt mondták nem így kéne hatnia. Ezt hogy értették. 

-Még nem tudom. Patrick vett tőled vért és most dolgozik azon hogy megtudja. -bólintok. -A többit holnap megbeszéljük. Most aludd ki magad. -ad puszit a homlokomra és elhagyja a szobámat. Az éjjeliszekrényen meglátom a telefonom és rögtön írok egy üzenetet. 

"Jól vagyok. Ne aggódj."

Két percen belül meg is érkezik a válasz. 

"Már hogy ne aggódnék ha rólad van szó? Holnap este megyek ;)"

"Várlak. De most aludj. Eddig nem nagyon sikerülhetett." 

"Igazad van." 

Így már mosollyal az arcomon alszom el. 

17. rész - See you again

Azt hiszem a legrosszabb érzések közé tartozik, amikor elalszol valaki mellett de nem mellette ébredsz fel. Már most nem tetszik, pedig van egy olyan előérzetem, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen. Hasra fordulok majd átöleltem a párnát, aminek még erősen érezhetően Harry illata van. Legalább ha becsukom a szememet, így könnyebb ideképzelni magam mellé. Csak most ment el de már most hiányzik, nem hiszem hogy sokáig fogom így bírni. Marhaság az egész titkolózás. Mármint nem kéne titkolózni, ha apám normális lenne és elfogadná azt, hogy barátom van. Most már hivatalosan is elmúltam 19 éves. Tényleg azt csinálhatnám, amit akarok, ha apám középső fiókja papírokkal lenne tele és nem fegyverekkel. Még a gyűrűre is ki kéne találnom valami magyarázatot, majd megírom Jaxnek vagy Logannek hogy hazudjon a kedvemért. Kész őrület.  Szeretnék már normális életet, mármint ami normálisnak nevezhető ezekhez a körülményekhez képest, szóval nem kellenek habos-babos ruhák meg kastélyok, csak az, hogy az apám megértse, hogy felnőtt vagyok. De nem hiszem, hogy ez mostanában meg fog történni.

…

- April, April! – ébredek fel arra, hogy valaki a nevemet ismétli folyamatosan. Úgy látszik visszaaludtam.

- Ébren vagyok, ébren vagyok, csak halkabban. – hunyorítok a homályos alakra. Pár másodperc múlva kirajzolódik apa.

- Te miért vagy még ágyban?

- Miért ne? Még korán van amúgy is. – válaszolok két ásítás közben.

- Fél 12 van. Már tízszer hívtalak, de nem válaszoltál.

- Elaludtam, sajnálom. A telefonom pedig le van némítva.

- Lényegtelen. Inkább arra válaszolj, hogy kié ez a pulóver. – dobja az ágyamra Harry fekete pulcsiját. Hát ez jó lesz.

- Ha jól emlékszek Jax hagyta i-

- Most vittem be neki, mert azt hittem, hogy az övé, de azt mondta, hogy nem.

- Jaxet mondtam? Logant akartam. – javítom ki magamat.

- Ő is nemet mondott. – húzza fel az egyik szemöldökét.

- Pedig biztos vagyok benne hogy az övé. – forgatom meg a szememet. – És különben is ez a pulóver a szobámban volt, mit keres nálad?

- Bejöttem a szobádba, és ez hevert a földön.

- Nem hiszem, el már megint itt tartunk, miért nem lehet semmi magánéletem? Miért kell mindenbe beleszólnod?

- Mert az apád vagyok, és én, tartalak el.

- Akkor majd elköltözök, és nem kell gondoskodnod róla.

- Majd ha lesz saját kereseted, akkor gondolkozz ezen.

- Fogok is. – felugrok az ágyból és berohanok a fürdőbe és magamra csapom az ajtót.

*2 héttel később*

Ismerős dallamra ébredek, először csukott szemmel próbálom megtalálni a telefont, de nem akar a kezem ügyébe kerülni. Kénytelen vagyok kinyitni a szemeimet és úgy tovább keresni. Esküdni merek rá hogy itt volt mellettem, amikor elaludtam, nem lehet, hogy csak úgy eltűnt. Mellesleg ha eltűnt volna, akkor az idegesítő ébresztő is eltűnhetett volna. 10 perc keresés után már legszívesebben kiugranék az ablakon, mert még mindig megállás nélkül csörög. Végső elkeseredésemben megfogtam a takarót és felrántottam az ágyról. Csak egy hangos koppanást hallok a földről.

- Szóval itt volt végig. – motyogom összeszorított szemekkel, majd egy sóhajtás kíséretében felveszem a készüléket, hogy megnézzem mi baja lett. Csak berepedt a képernyője, de elviselhető. Jól indul a reggelem. Mellesleg ma Oxforba megyek, Lillynek van ott egy cukrászdája, amit a ma akar megnyitni, és megkért, hogy segítsek neki egy-két dologban. Én meg persze hogy mondhattam volna nemet miközben apa gyilkos pillantással nézett engem, hogy mit válaszolok. Szóval ezért kellett beállítanom az ébresztőt. Szó szerint visszaesek az ágyba és magamra húzom a meleg takarót. Hirtelen megcsapja a kávéillat az orromat. Az arcomról lehúzom a takarót és körülnézek. Mindig nekem kell elkészítenem a kávémat ezért is nem értem miért van már készen. Tekintetem az éjjeliszekrényre téved ahol papírpohárban fogad a gőzölgő kávé. Amilyen gyorsan tudok, felülök, és egy cetlit is találok mellette.

’’Jó reggelt Gyönyörűségem’’

Ezzel a pár szóval máris jobbá tette a napomat. De lehet, hogy csak a mentás kávé volt az.

Lassan elkezdem kortyolgatni a forró italt, közben pedig a telefonomat nyomkodom. Mikor sikeresen elfogyasztottam az órára nézek, és jó hogy megittam a kávét, mert kiejtettem a poharat a kezemből. 10 kibaszott percem maradt arra, hogy elkészüljek és elinduljak. Megragadtam a törölközőmet és bevágódtam a fürdőbe.

Hajamat egy kócos kontyba hagytam és felvettem egy sima pólót a kedvenc farmeromhoz. Semmi fajta sminkkel nem bajlódtam csak lefutottam a lépcsőn apának a jó reggeltet kiabáltam majd kiviharoztam a kocsihoz és már indultam is.

XXX

Mikor megérkezek, szerintem már én vagyok az utolsó. Csak a változatosság kedvéért. Mikor belépek a nagy üvegajtón, már mindenki javában dolgozik. Gyorsan ledobom az egyik asztalra a kabátomat majd Lilly keresésére indulok.

- April! Hát itt vagy! – kiabál egy vékony hang a dobozok mögül.

- Igen sikeresen megérkeztem. Egy kis késéssel. – teszem hozzá.

- A lényeg, hogy megérkeztél. – mosolyog, rám miközben magához húz egy ölelésre. Az elmúlt hetekben szinte folyamatosan nálunk voltak Loganel, szóval jobban megismertem mindkettőjüket. Bár még mindig felelőtlen húzásnak tartom apától ezt az egészet, próbálom elfogadni a döntését. Mondjuk Lilly néha nagyon kiidegel amikor mindennek pontosan úgy kell történnie ahogy ő mondja. Csak remélem, hogy nyugiban vége lesz ennek a napnak.

- Szóval mit csináljak? – nézek körül.

- Kezd el kihordani a süteményeket a pultra. 3 óránk van nyitásig. – megfogok egy dobozt, ami tele van fánkokkal – És törölgesd le a tortatartókat.

- Meglesz. – kiabálok vissza neki miközben az ajtó kinyitásával bajlódok a dobozzal a kezemben.

- Opsz majd én segítek. – nyílik ki az ajtó és Logan néz szembe velem.

- Azt megköszönném. – mosolygok rá, majd elveszi a dobozt tőlem.

- Nincs mit, viszont nekem most dobozokat kell pakolnom a teherautóról.

- Menj csak, te fontos ember. – ütögetem meg a vállát.

…

- Nem is tudtam, hogy te is itt leszel. – motyogom Logannek törölgetés közben, mikor úra csatlakozik hozzám, kissé kipirosodva és izzadtan.

- Nem volt választásom. – húzza meg a vállát.

- Ismerős. – nevetek fel.

A sütik már ki voltak pakolva, már csak törölgettem. Minden készen állt a nyitáshoz.

- Nagy baj van- viharzott be Lilly közénk. Úgy tudtam. – Az egyik pultos lebetegedett, és nem tud itt lenni ma. És senki nem tud beállni a helyére. Kis fogja kiszolgálni a vendégeket? – idegesen törölgeti az arcát.

- Rám ne nézz. – szólal meg Logan. Ránézek összehúzott szemekkel, mire rögtön mentegetőzni kezd – engem beosztottál a feltöltéshez nem lehetek egyszerre 2 helyen.

- Én viszont szívesen vállalom. – szólalok meg.

- Igazán? – kérdez vissza nagy szemekkel. Bólintok. – Ezzel leköteleznél. Tényleg nem gond?

- Dehogy is. Egyébként sem lenne más dolgom.

- Rendben akkor itt a kötény és a sapka. – nyújtja át a babarózsaszín ruhadarabokat egy megkönnyebbült mosoly kíséretében.

1 óra múlva kész őrültek háza a hely. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember eljön, azt meg végkép nem, hogy ilyen idegesítőek az emberek. Azt hiszem, látszik, hogy keveset vagyok emberek között. Legszívesebben már mindenkit elküldenék melegebb éghajlatra.

…

Zárás előtt egy órával járhat az idő. Alig lehetnek tízen körülbelül, így már sokkal jobb a hangulat. Lillynek el kellett mennie valamit apámnak segíteni, így mi fogunk bezárni ma.

- April át kell mennem a szomszéd utcába beadni pár cuccot anya egyik ismerősének. Maradsz addig egyedül?

- Persze itt többen úgysem lesznek már. Menj csak.

- Biztos vagy benne? Mert ha n-

- Azt mondtam menj. Megleszek egyedül a magazinjaimmal. – kacsintok rá miközben tolom ki az ajtón.

- Akármi van-

- Hívjalak tudom. Mindenki ezt mondja.

- Mert sosem tartod be.

- Na menj már.

Miután sikeresen kituszkoltam visszaültem a pult mögé olvasni. Időnként fel-fel néztem, hogy minden rendben megy e. Egy ideje egy fekete bőrdzsekis alakon megakadt a szemem, nem illett a rózsaszín-kék összképbe. Háttal ült nekem, de így is ismerős volt, de nem tudtam eldönteni honnan. Néhány másodpercig még őt bámultam, de utána inkább visszatértem az olvasáshoz. Hirtelen felkapom a fejemet egy pohár összetörésére. Megfogom a felmosót, a seprűt és a lapátot majd az asztalhoz sétálok.

- Nagyon sajnálom nem akartam bajt okozni. – szólal meg a mély hang, mire a szívem kihagy egy dobbanást. Felkapom a fejemet és egy zöld szempárral találom szemben magamat.

- T-te i-is ott v-voltál – dadogom, miközben az emlékek elöntik gondolataimat és remegni kezd a kezem. Mindent otthagyok a földön és próbálok feltűnésmentesen a telefonomhoz jutni. A szemeimben már állnak a könnyek arra várva, hogy kigördülhessenek. Remegő kezekkel a telefonom után kapkodok a pulton, mire megtalálom, már folynak a könnyeim. A névjegyzékben megkeresem, Harry nevét majd rányomok a hívásra. Miközben kicsöng, két kéz megragadja a derekamat, sikítanék, de az egyiket átteszi, a számra majd magával szembe fordít, és a falhoz szorít. A kezemben még mindig kicsöng a telefon és egyre jobban zokogok némán.

- Szia, kicsim – szól a hang a telefonból. Ordítanék neki, de nem megy. – April, válaszolj! Baj van? – emeli fel a hangját. Ha még tudná, hogy mekkora.

- Nyomd ki a telefont. Most. – suttogja a fülembe, amibe beleremegek. Nem csinálom, amit mondd.  Elengedi a csipőmet, amire megkönnyebbülve kifújom a levegőt, de a testét nekem nyomja, hogy a falnál tartson. Kiveszi a kezem szorításából a telefont majd kinyomja a hívást. – Erre nem lesz szükséged. – kapcsolja ki a készüléket majd a farzsebébe csúsztatja.

Az ajtó fölött lévő csengő megszólal jelezve hogy egy új vendég jött be rajta. Reménykedem, hogy Logan az, de egy ismeretlen ember lép be rajta. Viszont fogva tartómat megzavarta, így ki tudok szabadulni fogásából és a raktárt veszem célba. A dobozok között bujkálok miközben hallom, hogy bejött utánam.  Próbálom abbahagyni a szipogást, hogy ne találjon meg. Aztán eszembe jut egy terv. Megrúgom a mögöttem lévő dobozt, így azt fogja hinni hogy ott vagyok. Rögtön felállok és teljes erőből futni kezdek, de beleütközök és hátraesnék a nagy ütközésnek köszönhetően, de megragadja a kezemet és magához húz.

- Ennél okosabb vagyok, baby. - próbálom kihúzni a csuklómat a kezéből, de csak az lett a vége hogy hanyatt estem és bevertem a fejemet. A csípőmre ült majd elővett egy fehér anyagot a zsebéből és a szám elé szorította. – Gyerünk, lélegezz! – szorítja rá még jobban. A fejem kezd fájni és szédülök is, de sikerül kivenni a fehér anyagot a kezéből és eldobnom. – Csezd meg! – mordul fel, én pedig mászni kezdek a földön. Megfogja, a bokámat majd visszahúz magához, és ismét az előző pozícióban vagyunk.

- Szállj már le rólam! Mit akarsz tőlem? Kicseszettül nem csináltam semmit.

- Te választottad a nehezebb utat. – mondja, miközben elővesz valamit a zsebéből.

- Mi?! Nem! Engedj el. Úgyis tudják, hogy itt vagyok! És meg fognak találni! Mi az a kezedben? – kerekedik ki a szemem, amikor meglátom az injekciós tűt. Egyből ficánkolni kezdek és segítségért kiabálni.

- Maradj nyugton vagy neked lesz rosszabb. – fog le.

- Azt elfelejtheted!

- Te tudod. – nyugtázza magában majd beleszúrja a tűt a combomba. Éles fájdalmat érzek, mire felsikítok, majd mikor érzem, hogy lassan terjed szét a testemben zsibbadni kezdek. Próbálom nyitva tartani a szememet, de egyre nehezebb. Valamit motyogok még neki, de én sem értem, hogy mit és az utolsó emlékem hogy lecsukódnak a szemeim.