40. rész - Just speak

- Annyira sajnálom, de nem tudunk együtt ebédelni, ez most nagyon fontos és el kell készülnöm vele időben! – hadarom Harrynek és a fiúknak miközben a cuccaimmal a kezemben egyensúlyozok a tornaterem felé. Valószínűleg nem jutott még el az agyukig hogy mit mondtam, mert miután Harry arcára nyomtam egy puszit és rájuk néztem, csak összehúzott szemekkel bámultak rám. A sietségben viszont nincs időm elmagyarázni nekik, szóval csak otthagyom őket. A vázlataimat nézem át, miközben a tesi öltözőket elhagyom,  és közben valakibe beleütközöm, majd elejtem a papírokat.

- Basszus… - motyogom, miközben megpróbálom összeszedni az elejtett cuccokat.

- April! Végre látlak. – szól hozzám az ismerős hang.

- Ross! – kiáltok fel, mikor meglátom világosbarna tincseit. Mikor felállunk egy ölelésbe von, de nem időzhetek sokat. – Sajnálom Ross, de rohanok.

- Ó, semmi gond, nem akarlak fenntartani. De suli után jössz velem a szendvicsbárba.

- É-

- Shhhhh – rakja a mutatóujját a szám elé. – Semmi kifogás.

- Oké, oké. De csak mert nem ebédelek ma.

- Nem is volt olyan nehéz, kezdesz elpuhulni. – kacsint egyet.

- Hogy én? – nevetek fel. – A szétszórtság és a megpuhulás nem ugyan az.

- Figyellek ám Stark! – mutat felém, én pedig csak felemelem a kezeimet majd mosolyogva gyorsítom fel a lépteimet a tornaterem felé.

- Den! Jaj de jó, hogy pontos voltál.

- Legalább egyikünk elmondhatja magáról, hogy pontos. – szorít magához vékony karjaival.

- Ez most lényegtelen is lett. – intem le. – Elkezdtem a koreográfiát!

- Úgy tudtam, hogy ezért maradtál fent.

- Mi másért maradnék fent? – felhúzza az egyik szemöldökét, és látom, ahogy Harry nevét akarja kiejteni a száján. – Tudod mit? Erre inkább ne válaszolj.

- Mutasd a koreográfiát, nincs sok időnk.

- Nos, ez még csak az eleje. De minden bizonnyal át fogom még variálni, mert –

- Mert te vagy April Stark. – fejezi be a mondatomat.

- Nem egészen erre gondoltam, de ez is nyomós érv lehet. – vonom meg a vállamat.  

Dennek elmutogattam azt a részt, amiben biztos voltam már, és amit egyedül el tudtam mutogatni, és adtam neki fénymásolatot abból, amit látott. Elkezdeni tanítani neki felesleges lett volna mivel csak 25 percünk volt, és a koreo sem volt készen, de elmondta a véleményét és segített a változtatásokban.

- Figyelj itt a jelentkezési lap a mi pompon csapatunkba, néhány fontosabb információval. Úgyis az aula fele lesz órád, megtennéd hogy kitűzöd a hirdetőtáblára?

- Jössz nekem eggyel. – néz rám komolyan miközben a cuccait szedi össze, aztán elröhögi magát.

- Szerencséd hogy alkudozós kedvemben vagyok.

-  Inkább felhőtlenül boldog vagy, tudod szivárvány, meg rózsaszín köd, rémlik ugye? – kérdezi már a folyosón sétálva.

- SSS kicsit sem. – rázom meg a fejem.

- Mióta itt van, olyan vagy, mint az a „boldogság” az agymanókból.

- Mióta beszédtéma nálatok egy disney mese? – karol át minket Louis hátulról.

- Épp ezt akartam kérdezni Dentől. De te is megkérdezhetnéd tőle, mondjuk ma este abban az új étteremben, ahol amúgy olasz kaja van, amit Den imád, főleg a spagettit.

- Igazán? – néz a lányra Louis. Den egy bosszús pillantást vet, rám majd visszanéz Louisra.

- April éppen menni készült, mert ráborult a ruhájára a kávé.

- Ez nem is igaz- kezdem el de Den kicsit belelök Louisba, aki ennek hatására nekem jön, és az most elkészült kávémat rám önti. – Vagy mégis. Még szerencse hogy van ruhám a szekrényemben.

- Szia April! – integet nekem Louis amire csak megrázom a fejemet és elindulok a szekrényemhez.

- Csak egy ebédszünetig nem vagyok veled és máris bajban vagy.

- Nagyon vicces. Örülj csak Ross.

- Itt a dzsekim dulifuli. – csak álltam előtte és nem mozdultam. – Ha nem veszed el, én fogom rád adni.

- Rendben. – adom be a derekam, de nem hagyhatom ki a nyelvkidugást.

- Milyen órád lesz? – kérdezi a csengő megszólalásával egy időben.

- Amiről éppen késésben vagyok. – vágom rá miközben meglátom Zaynt. – Szóval rohanok. Szia, Ross. – intek neki miközben Zayn kócos fejét keresem. A tanterem ajtajában sikeresen utolérem, így egyszerre tudunk bemenni.

XXX

- Hey, babe. – karolja át a derekamat Harry az utolsó óra után. Zayn is itt van mellettem mivel az utolsó két óránk együtt volt.

- Téged is látni. – csókolom meg.

- Nem én vagyok az elfoglalt. – szakítja meg a csókot. – Apropó, lehet, hogy az leszek, mivel, találd ki, kit vettek fel a focicsapatba.

- Nagyon remélem, hogy téged, mert akkor együtt lehetnénk elfoglaltak.

- Ezt meg hogy érted? – szólal meg Zayn is.

- Hát az új pompon csapat kapitányával, igazából még csak koreográfusával beszélsz. – hajolok meg.

- Új pompon csapat? – kérdezik egyszerre.

- Hát, ha le tudjuk győzni a régit, igen. Mi leszünk az új pompon csapat.

- És kit takar az a „mi”?

- Jelen pillanatban Dent és engem. – látom ahogy elmosolyodnak mind a ketten és próbálják visszatartani a röhögést. – Mi olyan vicce? – nézek rájuk komolyan.

- Lényegtelen. Inkább azt meséld el, hogy kinek a dzsekije van rajtad.

- Hát izé ez Zaynné. – nézek az előbb említett srácra erőteljesen, hogy leessen neki.

- De hát rajta van a saját dzsekije.

- Igeen… de ezt a szekrényéből vette ki. Amolyan tartalék dzseki… Ismered Zaynt, múltkor a szemüvegedben igazított hajat. – Zayn csak beleegyezően bólogat, mint egy bólogatós kutya, Harry végül ejti a témát. – De nekem most mennem kell… Dennel ebédelek. – füllentem. – Sziasztok. – csókolom meg Harryt, majd megölelem az összezavarodott Zaynt is.

XXX

- Ó várj Ross, a dzsekid nálam maradt! – kiabálok vissza neki, hogy nehogy nálam maradjon.

- Hazamehetsz benne, nyugodtan.

- Á nem, dehogyis. Nem hinném, hogy Harry díjazná. – utasítom vissza udvariasan.

- Ahogy gondolod, de nekem indulnom kell. Holnap beszélünk. – ölel meg.

- Rendben, akkor holnap. – válok el az ölelésből, és miután három lépést teszek, meg is szólal a telefonom.

- Haló, itt April Stark. – szólok bele.

- April, miért hazudtál Harrynek?

- Zayn? – ismerem fel az ideges hangot. – Az különben sem hazugság volt, csak még nem tudja.

- Igen és tiszta ideg volt egész délután mióta elmentél ebédelni.

- Rendben, te emiatt ne aggódj, jó?

- Nem is aggódtam én le tudom kötni magam, főleg ennyi fősulis lány társaságában. – nevet a telefonba.

- Nem vagyok kíváncsi a részletekre. – nyomom ki a telefont. Pár percen belül a koleszba érek, majd áthívom Harryt, hogy beszéljük meg. Addig felhívom Dent.

- Heló napsugár. – nevet a telefonba.

- Den? Ittatok? – kérdezem rögtön a hangját meghallva.

- Talán igen, talán nem.

- Figyelj rám, ha Harry kérdezné, mondd meg neki hogy velem ebédelté. – próbálok kitalálni valamit, miközben már a szobámhoz megyek a folyosón.

- De Louisval ebédeltem. És különben is, már beszéltem vele. Itt volt velünk, aztán amikor megtudta elment.

- Ahh basszus. Figyelj, ha kérdezi, rosszul emlékeztél, mert már ittál. Mondd az hogy.. –

- Attól tartok felesleges lesz. Nem szeretnél mondani valamit? – szólal meg a rekedt hang, amikor kinyitom az ajtót. 

39.rész - Plan

-Ti mi a szent szart csináltok itt és miért nem szóltatok róla? 

-Kisasszony! Ne szóljak mégegyszer. 

-Elnézést. -mormogom és előre fordulok. Az óra hátra lévő részében kényszerítem magam, hogy előre nézzek és figyeljek, jegyzeteljek, de bevallom nem kis nehézséget okoz, mivel mögöttem ül a pasim, akit két hete nem láttam, baromira hiányzott és fogalmam sincs hogyan került ide. Mellette Lou-val és Zaynnel. És ha ők itt vannak akkor már Liam is Niall is valahol a közelben van. 

Mikor megszólal a csengő Mr. Kennan felveszi a nkönyvét és kimegy, én nagy lendülettel állok fel és fordulok hátra. Megszólalni viszont nem tudok, mert Harry azonnal megcsókol. 

-Fiúk... mit kerestek itt? -kérdezem mikor már mindenki kiment. 

-Hát jöttünk. 

-Apa nem akarta, hogy csak verekedjünk, lövöldözzünk és x-boxozzunk. És te?

-Kiszámíthatatlan vagyok. És azóta nem is engedett csinálni semmit. Pedig csak akkor jön elő, ha nagyon dühös leszek. -mindhárman megölelnek, aztán elindulunk kifelé. 

-Milyen órátok lesz? Egyáltalán milyen szakon vagytok? 

-Liam törin, Niall magyaron, Zayn bioszon, Lou meg én fizikán. 

-Uuu Zaynieeee együtt leszünk! 

-Csodás, legalább lesz akiről másoljak. 

-Vicces vagy. Amúgy minek voltatok bent, ha nem is lesz bioszotok? 

-Mert Zaynnek amúgy is kellett volna mi meg unatkoztunk. 

-Kérem az órarendedet. -nyújtom Harry felé a kezem. Megnézem a papírdarabot amit odaad. -Csak szakos órán nem leszünk együtt. Ez király. 

-Az babe. -nyom puszit a fejemre. 

-Mi van, a nagyszájú liba megtalálta mivel tömje a pofiját az este? -megy el mellettem Lorelei a csatlósaival. Utána fordulok, de Harry megállít, ezért nem mondok semmit.

-Mit csináltál? -kérdezi.

-Semmit. Csak egy hülye picsa, aki túl sokat képzel magáról. -kérdő tekintettel néz rám, mint aki tudja, hogy van még valami a háttérben.

-Jó, talán leöntöttem piával, de véletlen volt. Erre nekem jött.

-És? -várja a folytatást.

-És talán beszóltam neki. Aztán majdnem beleesett a medencébe és megfogtam, de végül elengedtem és berántott magával. De csak talán.

-Ennyi?

-Igen.

-Nem.

-Én esküszöm nem direkt maradta kezemben a műhaja. -teszem fel védekezően a kezeim, mire Harry csak megrázza a fejét és ad egy puszit, Louis és Zayn pedig elröhögik magukat.

-Most kajaszünet van? -lép hozzánk a két elveszett bárány.

-Aha.

-Menjünk, én éhes vagyok. -mondja Niall. Meg is indulunk az ebédlő felé.

-April!!! -harsogja mögülem Den és alig, hogy megfordulok már a nyakamba is ugrik.

-Szia Den. -elenged, majd észreveszi az engem körülvevő fiúcsapatot. Gyorsan felsorolom a neveket és indulunk együtt tovább enni. Den-t kérdezgetni kezdik, így végül mindent el kell mondanunk az elmúlt egy hétről és a koleszos életünkről. Ami megjegyzem nem túl érdekes.

XXX

 Délután még a szobánkban vannak mind, ám így elég szűkössé válik a hely. Ablakot nyitok és ekkor meglátom újra a női alakot a suli, parkos részében. Nem sokáig nézzük egymást, mert eltűnik a fák között. Lenézek az ágyamon fekvő Harryre.

-Itt volt.

-Ki?

-Emlékszel arra amit írtam neked két hete?

-Igen.

-Ő volt. Tudni akarom ki az.

-Megoldjuk. -mosolyog rám.

-Srácok, lassan mennünk kéne. -szól Liam. Összeszedelődzködnek és elindulnak, bár nehezen tudom elengedni őket, főleg Harryt. Miután elmennek, fütyülést hallok és újra az ablakhoz megyek. Jax és Logan állnak lent. Lefutok hozzájuk.

-Történt valami mióta eljöttem?

-Semmi különös. Viszont hoztunk neked valamit. -nyújt át egy csomagot. -Apud küldi. -kibontom és megpillantok egy csodás új telefont.

-Köszönöm!

-Ja és majd hívd is fel.

-Rendben.

-Nélküled furcsa ám. Hárman maradtunk.

-Ó ne, Mia megfog ölni. -elfelejtkeztem szegény lányról.

-Gondolkoztam rajta. -hallom meg a hangját. Megölelgetem, a mögöttem álló lányt. -Sajnálom.

-Semmi baj. Látom, hogy itt voltak.

-Mi? -értetlenkedem, de amikor a nyakamra mutat leesik. Pedig ki van engedve a hajam. -Csak elkapott egy szünetben.

-Vigyori vagy. Az összes itt volt. -mondja kicsit furán. Nem sokkal később elmennek. Visszamegyek a szobámba és felhívom apát.

-April! Minden rendben? -kérdezi a köszönésem után.

-Persze. Köszönöm a telefont.

-Szívesen, de ne csináld túl gyakran.

-Oké. Otthon mi a helyzet?

-Jelenleg minden jól megy.

-Annak örülök. Két nap és megyek haza.

-Küldjek érted valakit?

-Örülnék neki. -pár perc múlva lerakjuk. Beírom az összes fontos számot a telefonomba, majd üzenek Harrynek, hogy mostantól ez a számom és Zaynnek, hogy beszéljen Miával.

XXX

Másnap órák után a lelátón ülök Den-nel és nézzük ahogy a focisták -vagy akik azok akarnak lenni- bemelegítenek. Ma van a válogató, így másról sem volt szó. Az edző össze-vissza járkál nézi őket aztán megfújja a sípját. A fiúk felsorakoznak meghallgatják az edző kiselőadását arról, hogy mik a szabályok,ki kerülhet be, ki játszhat, meg ilyenek. Ezután a labdát kezdik rúgni és dobálni, passzolgatni. Ügyesen csinálják. A végén kihoznak egy szerkezetet, aminek az a lényege, hogy öt emberi felsőtest alak van rajta, ezek össze vannak kötve vasakkal, ennek kell egyszerre öt embernek nekimenni. Mind a rendes kezdéskor. Így blokkolják az ellenfelet. 

Mellettem Den nagyot sóhajt. 

-Mi az?

-Az amerikai focit mindig is azért néztem mert azoknak a pasiknak olyan jó segge van! -felnevetek. 

-Igazad van. 

-Mondjuk, van akinek anélkül is. 

-Deana! Csak nem?

-Mi? 

-Ki az? 

-Nem tudom miről beszélsz. -ingatja a fejét, de én már rájöttem. 

-Louis?!

-Mi van vele? 

-Te beleestél. 

-Mi? Nem! Dehogy! -kiáltja. 

-Nyugi. -paskolom meg a térdét. Egy kis idő múlva viszont megszólal. 

-Igen, ő. -mondja halkan. 

-Tudtam. -mosolyodom el.

-De légyszi ne csinálj semmit! Ha bejövök neki, akkor úgyis összejön. Ha meg nem... hát olyan már volt. 

-Oké. -közben a pompom lányok Lorelei vezetésével kivonulnak a pálya szelére és valami elég tré zenére kezdenek el melegíteni, majd táncolni. Khm... inkább csak ribancosan vonaglani. Unalmas és tipikus mozdulatokat csinálnak. Én pompom lány akartam lenni, de ebbe inkább nem szállok be. 

-Mit mondtál? -kérdezi Den. 

-Mondtam valamit? -azt hiszem hangosan gondolkoztam. 

-Aha.

-Öhm... csak én is be akartam állni a szurkolócsapatba, de ezek után nem fogok.

-Hát, nem csodálom. De azt hallottam, annak ellenére, hogy soha senki nem próbálkoznak, minden évben meghirdetik, hogy az első meccsen az eredetin kívül más szurkolócsapat a suliból is felléphet ellenük és amelyik jobban tetszik a közönségnek az lesz a csapat az év hátralevő részében. Mellesleg úgy néz ki idén senki sem próbálkozik bekerülni közéjük. 

-Igen. Ilyen tényleg van?

-Bizony. 

-Az szurkolócsapatnak nincs edzője?

-De van. Ott jön. -mutat egy 40-es nőre aki a suli címével elátott melegítőben közelít. 

-Den?

-Igen?

-Ha megpróbálnám és beneveznék, összeszednék egy csapatot, akkor megnyerhetném?

-Hát, hány évig csináltad?

-Négy, de nem így. -intek le.

-Szerintem lenne esélyed. 

-Benne lennél a csapatomban?

-Á, én ilyenben nem vagyok jó. 

-Megtanítalak. Kérlek!

-Muszáj?

-Ha nyerünk kérhetsz tőlem egy valamit és bármi lehet az. 

-Benne vagyok. -lepacsizunk. Meglátom Ross-t közeledni a padok közt felénk.

-Nem is tudtam, hogy van pasid. -ül le mellém.

-Nem kérdezted. 

-Igaz. Jól csinálja. Meg a másik négy is. 

-Remélem bekerülnek. 

-Majd kiderül. 

-Jól van fiúk, holnap a csarnoknál ki lesz rakva a névsor hogy ki van bent. Mehettek. -kiáltja el magát az edző. Lorelei nagy mosollyal integet fel Rossnak aki ugyan visszaint, de amikor észrevesz engem rögtön dühöngve indul el felfelé. 

-Holnap találkozunk. Sok sikert. -mondom Rossnak és Dennel elmegyünk a másik irányba le a pályára, hogy kikerüljük az őrjöngést. 

38. rész - Problems

- Elmegyek, hozok még puncsot. – veszem ki Den kezéből a poharat, miután meguntam a hulla részeg emberek nézegetését. Sosem voltam az alkohol ellen, de az értelmét sem látom annak, hogy mi a jó abban, ha a sárga földig leisszák magukat és nem emlékeznek, hogy milyen marhaságokat csináltak. De jobban belegondolva, talán mégis jobb, ha nem emlékeznek. Ahogy körülnézek kicsit jobban, elképzelem a helyet a részegen fetrengő, hiányos öltözetű tanulók nélkül, egész jól néz ki. Csak kár hogy elrondítja a képet a néhány túl sok egóval rendelkező egyén. A két üres poharat szorongatom még mindig a kezembe és próbálok visszamenni a sportcsarnokba italért. Elfut mellettem néhány srác teljesen meztelenül.

- Jézusom, vegyetek már fel valamit, én azt nem mutogatnám a helyetekben! – kiabálok utánuk. Mintha meg sem hallották volna, ami persze lehetséges, futottak tovább. Nem tulajdonítottam nekik túl sok figyelmet, én is mentem tovább. Sikeresen megtaláltam a puncsot majd meg is töltöttem mind a két poharat. Mikor visszafelé indultam, láttam néhány embert, akik csurom vizesen, nevetgélve mentek a pálya felé. Felkeltette az érdeklődésemet, hogy talán van itt medence is ezért elindultam a folyosó másik irányába. Nem volt nehéz, könnyen kilehettet szúrni, ugyan úgy fel volt díszítve és itt is szólt a zene. Miközben nézelődtem, a tömegen próbáltam átfurakodni, de egy szalagban megbotlottam és az előttem álló személyre öntöttem mind a két pohár puncsot. A rózsaszín mini ruhát hamar átitatta az ital, és még a hajára is jutott belőle.

- Nem hiszem el, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen ez egy eredeti Valentino ruha, valószínűleg többet ér mint az egész életed és éppen most áztattad el olcsó piával. – vinnyogott magas hangon a lány, amire be kellett fognom a fülemet.

- Én annyira – felnéztem, hogy kit is öntöttem le és megláttam Lorelei-t. – Igazából, bocsánatot akartam kérni, de most, hogy jobban megnézem ez csak javított a kinézeteden. – mosolygok rá.

- Mégis kinek képzeled te magad? Tudod, hogy kivel beszélsz?

- Egy félresikerült szájfeltöltéses libával?

- Tudom, hogy féltékeny vagy, de ez övön aluli volt még tőled is. Te csak egy elsőéves senki vagy itt. Én, ezzel ellentétben, pedig a szurkolócsapat kapitánya.

- Akkor neked nem példamutatóan kellene viselkedned, csak mert a plakátod ezt írja, vagy legalább egy kicsit jól kinézned?

- Neked sosem lesznek ilyen gyönyörű szőke tincseid.

- Igazad van, nekem nem kell műhaj, amit az első fodrászatban felrakatok, megsúgom feltűnően rosszul.

- Ez. Nem. Műhaj. – tagolja a mondatot nagy levegővétellel, és közben műkörmeivel, vagyis inkább karmaival hadonászik.

- Igen? – megfogom és kihúzom az első tincset, amit elérek. – Ebben az esetben nem ártana meglátogatnod egy valamire való fodrászt, mert az tuti nem egészséges, ha ekkora csomókban hullik a hajad. – lebiggyesztem a számat, mintha sajnálnám.

- Hogy merészeled? – elkezd felém ugrani de félreállok és megfogom mielőtt beleesne a medencébe, de még mindig a fölött tartom.

- Vigyázz, a végén még beleesel és lefolyik a barnító rólad. – teszem a szám elé a kezemet.

- Ezt te még úgy meg fogod bánni, hogy átiratkozol másik egyetemre és soha többet nem teszed be ide a lábadat.

- Igen, biztos vagyok benne. – grimaszolok egyet neki, majd elengedem, de ő belekapaszkodik csuklómba, így kirántva az egyensúlyomból, és magával húzva vízbe. Így mind a ketten bent vagyunk és ő elkezd visítozni, hogy nem tud úszni. Megforgatom a szemeimet, miközben Ross beugrik és kihúzza a partra, miközben jelenetet rendez, és mindenki körénk gyűlik. Én is a medence széléhez megyek és kisegít egy fiú, aki valószínűleg szintén a focicsapat egyik tagja mivel mez van rajta. Megköszönöm neki, bár mindketten tudjuk, hogy egyedül is megoldottam volna, és elindulok vissza, hogy végre vigyek puncsot Den-nek. A tömeget otthagyva indulok el, az kéne még, hogy ebből nagyobb ügy legyen, elég annyi, hogy kölcsönösen utáljuk egymást. A puncshoz érve előveszek két új poharat, megtöltöm őket és elindulok kifelé, ismét. A lelátóhoz érve nem találom sehol Den-t, ezért előveszem a mobilomat. Pechemre persze hogy elázott a víztől, így képtelen voltam akárkit hívni. Letettem a puncsokat a padra és összevontam karjaimat a mellkasom előtt, vizes ruhákban kezdett hideg lenni. Megfogtam a telefont, kivettem az aksit, majd visszaraktam miután megtörölgettem. Ismét semmi.

- Basszus. – dobom le a földre.

- Mégis van valami, amiben nem remekelsz. –hirtelen megfordulok a hang velé.

- Ross? Nézek kérdőn rá.

- Az előbb odabent, eléggé kiidegelted a barátnőmet.

- Ha azt várod, hogy bocsánatot kérjek, nem fogok.

- Ezek után senki nem gondolja, hogy bocsánatot fogsz kérni.

- Csak azt ne mondd, hogy erről beszélnek.

- Mindenki erről beszél, még senki nem olvasott be neki, főleg nem így.

- Szóval, ha nem ezért vagy itt akkor miért?

- Érdekelt hogy vagy.

- Csak nem? Az alatt az „én vagyok a helyi menő csávó” külső alatt egy érző szív dobog?

- Meg persze irritált már a nyávogása. – erre mindketten nevetni kezdünk.

- Azt tudtam, hogy a részegek őszinték, de azt nem hogy ennyire. Viszont ha már önzetlen kedvedben vagy ideadhatnád a telefonodat, hogy felhívjam a barátnőmet.

- Amit csak szeretnél. – a kezembe nyomja a készüléket. Pár perc alatt megbizonyosodok róla, hogy Den-t visszahívták, mert volt valami kavarodás, ezért hagyott itt, de persze hagyott üzenetet a mobilomon, ami éppenséggel elromlott. Megköszönöm és visszaadom a telefont Rossnak, majd megdörzsölöm a kezemen a bőrt mert libabőrös lett a hidegtől.

- Ideje lenne indulnom.

- Elviszlek. – ajánlja fel egyből.

- Dehogy is, nem kell, közel van a kolesz.

- Akkor elkísérlek. De itt van, ezt vedd fel. – adja oda a pulcsiját.

- Hát megfagyok és nem szeretek egyedül sétálni, szóval el kell fogadnom az ajánlatot. – tűnődök el, majd elindulunk miután felvettem a pulcsit.

Negyed óra alatt hazaértünk, közben elég sok mindent mesélt magáról, minden bizonnyal az alkohol hatása miatt. Holnapra nem fog emlékezni körülbelül semmire és megint egy seggfej köcsög lesz. Mikor megérkeztünk visszaadtam neki a pulcsit, figyelmen kívül hagytam a flörtölését és megköszöntem hogy hazakísért, majd el is ment. Den-nek mindent el kellett mesélnem miután lefürödtem és megszáradtam, de ő is ugyan azon a véleményen volt, mint én.

XXX

1 héttel később

Biosz órára sietek, egy hét telt el a suli kezdés óta, de még mindig képtelenségnek tartom, hogy valaha megtanulom, hogy melyik terem merre van. Ma is teljesen rossz részre jöttem, és ezért vagyok késésben óráról. Den más szakon van, és bár egy osztályban vagyunk, neki más órarendje van. Nem igazán ismerkedtem túl sok emberrel, néhánnyal beszélgettem, de barát szinten csak Den az, aki annak mondható.

Végre a megtalálom a jó termet, habozás nélkül benyitok, és rögtön magyarázkodni kezdek.

- Elnézést Professzor úr, csak nem találtam a termet és – körbenézek a székeken és meglátok pár ismerős arcot mire eláll a szavam és konkrétan tátott szájjal bámulok – Mi a franc ez?

- Kisasszony a szája. – néz rám rosszallóan – foglaljon helyet, kérem. – körülnéztem és a fiúk előtt pont volt hely. Már szinte futottam, annyira siettem, majd ledobtam a táskámat, a székre ültem és rögtön hátrafordultam hozzájuk.

- Ti mi a szent szart csináltok itt és miért nem szóltatok róla?