A szokásos sírástól feldagadt szemekkel ébredtem, méghozzá Harry ágyában. A büszkeségemnek már úgyis mindegy mit csinálok, ez után az éjszaka után. Csak fekszek, és nem tudom elképzelni, hogy felkeljek az ágyból. A párnáját magamhoz ölelem, ami kicsit nedves a könnyeimtől. Akár egész nap tudnék itt feküdni, rég nem érzett illata vesz körül, már csak az lenne tökéletesebb, ha ő is itt lenne. De nem lesz. Mielőtt elkezdenék ismét sírni, kikelek az ágyból és átsétálok Zayn szobájába. Nem szeretnék a tegnapi ruhámban maradni és Harryét akármennyire is szeretném, nem vehetem fel. Magamra húzok egy bő pólót és egy melegítőnadrágot, lehet, hogy ezek is ugyan olyan nagyok rám, mint amilyenek Harry ruhái voltak, de ezek valahogy nem passzolnak, valami… valami hiányzik. Nem látok sehol senkit, ezért nyugodtan otthon érezhetem magam. Mondjuk, a fiúk jelenlétében is ugyan így viselkedek, szóval teljesen mindegy. Kipakolok néhány hozzávalót a hűtőből és csinálok magamnak rántottát, egy pohár narancslevet megiszok hozzá, és elpakolok magam után. Átmegyek a ház másik oldalára, a nappaliba, és éppen elmerülnék a szomorú lejátszási listámban, amikor meghallok pár hangos kiabálást kintről. Az ajtó üvegén át nézem pár percig, ahogy öten dobálják egymásnak a labdát és néha éljenzésbe kezdenek, ha valaki pontot szerzett. Amikor éppen előttem esik le a labda, elhúzom az ajtót és kimegyek hozzájuk.
- Látom emberhátrányban vagytok, segíthetek ha kell! –
kiabálok Liam és Zayn kétszemélyes csapatának mosolyogva.
- Tudod, hogy nélküled is megverjük őket, annyira bénák, de
gyere csak!- kiabál vissza Liam, mire Louis ráugrik és elterülnek a fűben.
Eddigre már lefutottam hozzájuk a labdával.
- Mi kezdünk. – passzolom a labdát Zaynnek Louis feje
fölött.
- Ez szabálytalan volt újrakezdünk! – kiabál Harry, miközben
megszerzi a labdát.
- Nem, nem volt az, folytassátok! – kiabálok én is mire a
fiúk megállnak körülöttünk. Harry egy féloldalas mosolyra húzza a száját én meg
kikapom a kezéből a labdát. – Ki mondta, hogy szabályosan játszunk? – dobom
hátra Liamnek, aki rögtön átadja Zaynnek, aki megszerzi az első pontot.
Egy órája játszunk, és nagyon meleg van, olyannyira, hogy a
fiúkról lekerült a póló én meg csak feltűrtem haspólónak az enyémet. Kezd egyre
kínosabb lenni a „meccs”, mivel Harry kockái teljesen a látóterem
középpontjában vannak, csillognak az izzadástól és sokszor túl közel vagyunk
egymáshoz. Mellesleg rajtam nincs melltartó, csak egy vékony póló, aminek semmi
tartása nincs. Néha el-elkalandozik a tekintetem, emiatt nem egyszer fejbe
dobtak a labdával is. Ismét felém közelít, az előbb említett tárgy, én pedig
ugrok érte, de közben más is meg akarja szerezni. Én a hátamra estek, Harry meg
persze pont fölém esik, és mellkasa nekinyomódik az enyémnek, de abban a
pillanatban felnyomja magát fekvőtámaszba. Pár másodpercig csak lihegünk, és
egymás szemébe nézünk, majd megszólalok:
- Kezdek szomjas lenni, bemegyek inni. – hangom magasabb az
átlagosnál, és végül kigurulok alóla és gyors léptekkel visszamegyek a házba.
A fiúk is követnek, majd egymás után elmennek letusolni,
miután mindannyian végeztek, én is követem példájukat és elfoglalom a fürdőt.
Megnyitom a csapot és a jéghideg víz eláztatja a testemet. Jó érzés lemosni
magamról az izzadságot, de még jobb lenne, ha Harry érintései is lejönnének
ezzel együtt. Hónapok óta egymás közelében sem voltunk, és ez egyszerűen túl
sok volt egyszerre. Akarom őt, mindennél jobban. Csak bámulom magam előtt a
csempét és kezdek fázni a víztől. Érzem a csomót a torkomban, és talán a
könnyeim is folynak. Megrázom a fejem és összeszedem magam, elzárom a vizet és
kilépek a zuhanyzóból, éppen a törülközőmért nyúlok, mikor az ajtó kinyílik és
egy zöld szempár áll velem szemben. Idegesen nyúlok valamiért, hogy magam köré
csavarjam, közben a szemem sarkából látom, ahogy végigmér, és mikor ránézek
nyelvével végignyalja alsó ajkát majd beleharap. Te jó ég. Kezét végigfuttatja
a hajában majd zavartan a szemembe néz. Egyikőnk sem szólal meg, csak kimegy és
becsukja maga után az ajtót. Az eddig benntartott levegőt kifújom és a
lehajtott wc-re ülök.
XXX
11 óra felé járhat, hűvös szél fúj Oxford utcáin. Viszonylag
nagy a forgalom, sok autó elhajt mellettem miközben sétálok. Az ég tiszta,
tökéletesen ragyognak az apró csillagok az égen. Először nem azért akartam
lejönni, hogy lerészegedjek, csak sétálni szerettem volna. De amikor valahogy a
kedvenc báromhoz keveredtem, minden megváltozott. Megállok a klub előtt és
leülök a szemben lévő padra. A fények az egész utcát bevilágítják, és a zene is
messzire elhallatszik. A lábam felveszi a zene ritmusát, leveszem a kabátomat
és elindulok a bejárat felé. Egy egyszerű fekete ruha van rajtam és egy fekete magas
sarkú. Denel elmentünk vacsizni, csupán ezért nem melegítőben vagyok ismét. El
kellett mesélnem neki, hogy mi történt és persze egyedül is szerettem volna
lenni. Miközben a pultot próbálom megközelíteni rengeteg izzadt, egymásnak
dörgölőző párba ütközöm. Ezt az első pohár italig teljesen idegesítőnek találom,
utána pedig egyre nagyobb bulinak tűnik. Olyannyira, hogy engedek a csábításnak
és belevetem magam a tömegbe. Elkezdek táncolni egy barna hajú sráccal, élvezetesnek
nem igazán mondanám, eléggé be van állva, ezért odébb megyek tőle. Nem kell
sokáig egyedül táncolnom, fél perc múlva egy másik pasi mellett találom magam.
Még sosem táncoltam ennyi emberrel egy éjszaka alatt. Élvezem a zenét,
elengedem magam és csukott szemmel táncolok, az előttem álló fiú pedig a
csípőmön pihentette az egyik kezét, a másikat meg a fenekemen. Éppen
megfordulni akarok, amikor nekimegyek egy srácnak, vagyis pontosítva a
poharának. A kék ital a ruhámon landol, és még a hajamra is jut belőle.
- Mi lenne, ha magad elé néznél seggfej. – kiabálom neki,
mert a zene dübörög.
- Most már tuti nézek szivi. – méri végig a vizes ruhámat én
meg csak hasba vágom.
- Barom. – hagyom ott miközben a mosó felé indulok. Nem volt
sok idő megtalálni, hisz ismerem a helyet. Minden modern és a wc helyiség
tisztasága az átlag fölött áll, jóval. Letépek néhány kéztörlőt és felitatom a
ruhámról a nedvességet. Nem lett sokkal jobb, de a semminél mégiscsak több.
Valaki otthagyott egy rúzst a csapon, megfogom és kinyitom. Vörös. Imádom a
vörös rúzst, és túl sokat ittam ahhoz, hogy arra gondoljak hány fajta
szájbetegséget kaphatok el. Felkenem, majd újból a pulthoz indulok. Kikérem az
italomat, majd mikor kiadják, valaki elveszi előlem, és a következő pillanatban
visszarakja elém üresen, a kezével a pultra támaszkodik, így mellkasa a
hátamhoz nyomódik.
- Ma már nem iszol többet. – hajol a fülemhez és mentolos
lehelete megcsapja az arcomat. Mikor elment mögülem leszállok a székről és
körül nézek. Pontosan tudom, hogy ki volt, csak azt kell tudnom, hogy hol van
most.
Egy asztalnál ül egyedül és mikor tekintetünk találkozik,
egy perverz mosolyra húzza ajkait és megemeli felém a poharát. Elhelyezkedek
úgy, hogy tökéletesen lásson, és a csípőmet a zene ritmusára kezdem ringatni.
Hagyom, hogy feljebb csússzon a szoknyám, közben rápillantok, és úgy néz rám,
mintha én lennék az egyetlen ember a bárban. Megfordulok, és hátrafelé
folytatom a táncot. Nem kell sok idő, rögtön megérzek két izmos kart a derekamon,
ahogy hátulról átölel. Felvette a tempót ő is és hajamat áttűri az egyik
vállamra. Először csak lélegzetét érezem percekig, majd apró csókokkal hinti be
a nyakam, végül pedig szívni kezdi. Nyögések hagyják el a számat, majd a
fenekemet ágyékának dörzsölöm. Ő is annyira akar engem, mint én őt. Kezeimet
hátranyújtom és a hajába túrok, így közelebb húzom magamhoz.
- Gyere velem. – súgja vággyal teli hangon a fülembe. Rekedt
hangjától kiráz a hideg és bólintok. Előtte megyek kicsivel, csak annyival,hogy
át tudja karolni a derekamat, és mikor kiérünk az épületből magával szembe
fordít és ajkainkat egymásnak nyomja. Rögtön megtaláljuk a közös ritmust és
falni kezdjük egymást. Keze a derekamról a fenekemre siklik és belemarkol.
Kezeim a nyaka köré vannak fonva, egyikkel a hajába túrok. Megemel, lábaimat a
csípőjére teszi és elindul velem a kocsiig, eközben nem szakítjuk meg a
csókunkat. Kinyitja a hátsó ajtót és bemászik velem.
Nem szólal meg egyikőnk sem, csak egymást kényeztetjük.
Fogalmam sincs, hogyan érez. Tanán egyszeri, alkalom. Talán sose beszélünk
erről. Lehet, hogy együtt leszünk. Semmit sem tudok róla, mégis jobban ismerem,
mint bárki. Idegenek vagyunk. Tökéletes idegenek.
