33.rész - Surprises

-April, kicsim! -von szoros ölelés be apa, aki miután meglátta a kocsit leparkolni a ház előtt kirohant a házból. Először ez a mozdulata elég meglepő, ugyanis eddig még nem igazán csinált ilyet. Visszaölelek, majd mind a négyen elindulunk be a házba. Lilly is megölel, de fele akkora kedvvel viszonzom, majd felmegyek lefürdök és lefekszem aludni. 

Újra a kis betontömbben ébredek. Az ajtó résnyire nyitva van, így kimászok az ágyból és odamegyek. Rárakom a kezem és meglököm kifelé. A kis tisztás tárul fel előttem, valamit a szemben lévő ház, ami Harryé és ő ott áll előtte. 

-Fuss! -kiált rám, én meg valamiért engedelmesekedem. Csak futok, rohanok és közben hallom magam mögött a lépteit. Aztán a fák közül fények villannak elő és hangos kiáltásokat hallok. Nem állunk meg, megyünk tovább. Lövések dördülnek, de már majdnem elértük a kijáratot. A legtöbb golyó elszáll mellettünk, egy mégis eltalálja a derekam. Előre esek, Harry pedig azonnal megáll és fel akar húzni. Már majdnem talpra állít, amikor mellkason lövik és mindketten elterülünk. Fél testemmel rajta fekszem. 

-Harry! 

-April... -a sebet nézem és a vérfoltot, ami egyre nagyobb lesz. -Menj... fuss...

-Nem tudok... nem érzem a lábaim. Ne hagyj itt! Kérlek! -a mellkasára szorítom a kezem hátha így kevesebb vért veszt. A keze lassan az enyémre siklik és elveszi onnan. -Ne... 

-April... Szeretlek!

-Szeretlek! Mindennél jobban! Csak kérlek... kérlek ne hagyj itt! -apró mosoly húzódik a szájára. Zokogásban török ki, de valaki lehúz a testéről és hiába ordibálok, hogy ne. Egy pasas odalép hozzá és felé tartja a pisztolyát. Az arcát nem látom. Harry fejéhez tartja és meghúzza a ravaszt.

Kiáltva ébredek fel, csorgó könnyekkel. Apa tépi fel az ajtómat és siet oda hozzám. 

-Jól vagy? -nem válaszolok csak közel húzódom hozzá és nekidőlök, ő pedig átölel. Simogatni kezd, én pedig csak hüppögök. -Rosszat álmodtál? -bólintok. -Nyugalom, semmi baj. -puszil meg. Így ülünk pár percig, majd megkérdezi: -Vissza fogsz tudni aludni?

-Megpróbálok. 

-Rendben. -megy ki. És tényleg megpróbálom, de nem igazán megy. A telefonomért nyúlok és felhívom Hazzt. 

-Babe... baj van? -szól bele álmosan és rekedten.

-Én... csak hallani akartam a hangod. Borzalmasat álmodtam. 

-Mi volt az? Elmondod?

-A... a szemem láttára öltek meg. És nem tudtalak megmenteni téged. -összeszorítom a szemeim, amikor újra felvillan előttem a kép. 

-Nyugalom, nincs gond. Jól vagyok. 

-Mikor láthatlak megint?

-Talán holnap este, de nem biztos. Megbeszéljük oké? Felhívlak. 

-Köszönöm. 

-Ugyan babe. De most aludj vissza. Hajnali fél négy van még csak. 

-Most már menni fog. -mosolyodom el. -Mmm... Harry?

-Igen?

-Szeretlek. 

-Én is szeretlek. Jó éjt. 

-Jó éjt. 

XXX

Miután elkészül a sminkem és a hajam, segítséget kérek Miától, hogy húzza fel a ruhámon a cipzárt. Ez egy elég egyszerű ruha, sima fehér, szív alakú dekoltázzsal, lenge szoknya résszel. Ehhez társul egy piros magassarkú és egy kis piros virágcsokor. Hogy miért is nézek én ki így? Lilly ötlete miatt. Bár ez most kivételesen tetszik. Mia elkészül mellettem ugyanolyan összeállításban csak éppen ami nálam piros az nála zöld. Emellett még van velünk négy nő -akik elvileg Lilly barátnői- lila, rózsaszín, kék és sárga színekben. Mindenki kész és már csak arra váruk, hogy elkezdődjön.  Az esküvői ceremónia nagyon sokáig tart, így nem csoda, hogy elkalandozom. És az sem meglepő, hogy merre. Természetesen Harry felé. Az elmúlt hónapban, összesen kétszer találkoztunk, viszont majdnem minden nap beszéltünk. Hiányzik. Két hete láttam utoljára és fogalmam sincs mikor fogom megint látni. És ezzel Mia is így van. Ez az esküvő dolog nem nagy cucc, mondjuk nekem nem is kell, hogy az legyen. Az apám házasodik meg, igen. Amivel már elfogadható szintre kerültem, Lillynek egyre többször segítettem a sütiboltban is. Nincs túl sok vendég, csak a legfőbb "dolgozóik" és barátaink vannak itt, de így is szép a létszám. Jó is egy hely tele fegyveres emberekkel. Ez persze nálam se maradhatott el. Combfixxel a bal lábamon egy pisztoly, a jobbon pedig az apától kapott pillangó-késem.

Hamarosan véget ér a ceremónia és bevonulunk egy terembe aminek a teteje üvegből van, tehát ha nemsokára besötétedik, látni fogjuk a csillagokat.

Kb 2 óra elteltével, miután jól bekajáltunk és ittunk 3 kört, valami furcsa történik. A zene hirtelen leáll, az emberek sem táncolnak tovább, középen pedig mozgást látok. A mellettem álló Miára, Jaxre és Loganre nézek. Egyszerre indulunk meg az italpulttól apáék asztala felé. Mögéjük kerülök és meglátom a hat ismerős alakot. Jaxék apáék felére mennek. Megállnak apámmal és Lillyvel szemben.

-Mit keresel itt? -dörren fel apa.

-Sok évvel ezelőtt tettem egy ígéretet. És betartom az ígéretimet. -szólal meg Des.

-Miért kéne bíznom benned?

-Nem harcolni jöttem. Nincs nálunk fegyver sem. Nyugodtan megmotoztathatsz.

-Én szívesen elvállalom. -mondom, mire rám néznek.

-Hmm... tisztára, mint Melody. Vörös, makacs és biztosan rabul ejti fiúk szívét. Igazam van? -néz rám Des, majd vissza apára.

-Ne gyere a húgommal!

-És különben is, minek száz, ha nem ér semmit? Egy bőven elég botrányos tud lenni. -nézek a szemébe. Fura, hogy ezt mondom és szerencsére nem is sokan értik. Apa ha erről kérdez majd kivágom magam valahogy belőle. Ráfogom Jaxre vagy Loganre.

-Valóban. Saját tapasztalat?

-Ugyan, maga szerint nekem olyat szabad? Elég apámra néznem vagy magára. -mosolyodom el diadalittasan.

-Nos? -kérdezi aput egy kis csend után.

-Maradhattok, de ha rendbontás lesz, repültök. A lányomat meg az összes nagy ívben elkerüli. -néz a fiúkra én meg csak megforgatom a szemeim. Egy kis idő eltelével Logan felkér táncolni.

-Fogadok apa mondta, hogy tartsatok szemmel engem és őket is. És te figyelsz rám.

-Pontosan.

-Ez elég kiszámítható, de ugye tudod, hogy nem állíthatsz meg abban, hogy kettesben legyek vele? Két hete nem láttam.

-Tudom.

-És Mia is Zaynnel lesz.

-Igen. April, figyelj én... nekem... el kell mondanom valamit.

-És mi az?

-Öhmm... hát...

-Logan?

-Bassza meg. -mondja, majd hirtelen fogja meg a tarkóm és ránt magához. Megcsókol én pedig annyira meglepődök, hogy azt se tudom mit csináljak. Lefagytam. Aztán elenged.

-April, én sz...

-Ne. -vágok közbe. -Ne. -eltávolodom tőle. Istenem tuti, hogy látta. A fejemet fogva nézek körbe, hogy megtaláljam, de sehol nincs. Megpillantom Lou-t és rögtön odamegyek hozzá.

-Hol van?

-Férfi mosdó.

-Látta?

-Igen, látta. -ledobom a magassarkúim és elrohanok a mosdó irányába. Szerencsém, hogy nem zárta be. Viszont én most bezárom belülről.

-Harry én...

-Ne. Ne mondj semmit. -néz rám idegesen. Nemsokára újra megszólal. -Hogy tehetted?

-Ő csókolt meg!

-Tudtál volna enni ellene!

-Nem csókoltam vissza! És te hogy reagálnál, ha a kb 3 órás mostohatesód hirtelen lesmárolna? Harry nekem nem jelentett semmit! 

-Biztosan? -fordul meg.

-Igen! -megyek közelebb.

-Ettől függetlenül, még haragszom.

-És mi lenne, ha eltüntetném a haragod? -simítom az arcára a kezem, majd a nyakkendőjéhez nyúlok és leveszem róla. Megcsókolom, ő pedig magához húz és a fenekemet markolja.

-Az enyém vagy. -válik el egy pillanatra. Kigombolom az ingét. -Mondd ki.

-Teljes mértékben csak a tiéd vagyok. -mondom és minden szónál puszit adok a felsőtestére fentről lefelé. Aztán az övét veszem le.

-Imádom a szád.

-Tudom. -mondom és "munkához" látok.