39.rész - Plan

-Ti mi a szent szart csináltok itt és miért nem szóltatok róla? 

-Kisasszony! Ne szóljak mégegyszer. 

-Elnézést. -mormogom és előre fordulok. Az óra hátra lévő részében kényszerítem magam, hogy előre nézzek és figyeljek, jegyzeteljek, de bevallom nem kis nehézséget okoz, mivel mögöttem ül a pasim, akit két hete nem láttam, baromira hiányzott és fogalmam sincs hogyan került ide. Mellette Lou-val és Zaynnel. És ha ők itt vannak akkor már Liam is Niall is valahol a közelben van. 

Mikor megszólal a csengő Mr. Kennan felveszi a nkönyvét és kimegy, én nagy lendülettel állok fel és fordulok hátra. Megszólalni viszont nem tudok, mert Harry azonnal megcsókol. 

-Fiúk... mit kerestek itt? -kérdezem mikor már mindenki kiment. 

-Hát jöttünk. 

-Apa nem akarta, hogy csak verekedjünk, lövöldözzünk és x-boxozzunk. És te?

-Kiszámíthatatlan vagyok. És azóta nem is engedett csinálni semmit. Pedig csak akkor jön elő, ha nagyon dühös leszek. -mindhárman megölelnek, aztán elindulunk kifelé. 

-Milyen órátok lesz? Egyáltalán milyen szakon vagytok? 

-Liam törin, Niall magyaron, Zayn bioszon, Lou meg én fizikán. 

-Uuu Zaynieeee együtt leszünk! 

-Csodás, legalább lesz akiről másoljak. 

-Vicces vagy. Amúgy minek voltatok bent, ha nem is lesz bioszotok? 

-Mert Zaynnek amúgy is kellett volna mi meg unatkoztunk. 

-Kérem az órarendedet. -nyújtom Harry felé a kezem. Megnézem a papírdarabot amit odaad. -Csak szakos órán nem leszünk együtt. Ez király. 

-Az babe. -nyom puszit a fejemre. 

-Mi van, a nagyszájú liba megtalálta mivel tömje a pofiját az este? -megy el mellettem Lorelei a csatlósaival. Utána fordulok, de Harry megállít, ezért nem mondok semmit.

-Mit csináltál? -kérdezi.

-Semmit. Csak egy hülye picsa, aki túl sokat képzel magáról. -kérdő tekintettel néz rám, mint aki tudja, hogy van még valami a háttérben.

-Jó, talán leöntöttem piával, de véletlen volt. Erre nekem jött.

-És? -várja a folytatást.

-És talán beszóltam neki. Aztán majdnem beleesett a medencébe és megfogtam, de végül elengedtem és berántott magával. De csak talán.

-Ennyi?

-Igen.

-Nem.

-Én esküszöm nem direkt maradta kezemben a műhaja. -teszem fel védekezően a kezeim, mire Harry csak megrázza a fejét és ad egy puszit, Louis és Zayn pedig elröhögik magukat.

-Most kajaszünet van? -lép hozzánk a két elveszett bárány.

-Aha.

-Menjünk, én éhes vagyok. -mondja Niall. Meg is indulunk az ebédlő felé.

-April!!! -harsogja mögülem Den és alig, hogy megfordulok már a nyakamba is ugrik.

-Szia Den. -elenged, majd észreveszi az engem körülvevő fiúcsapatot. Gyorsan felsorolom a neveket és indulunk együtt tovább enni. Den-t kérdezgetni kezdik, így végül mindent el kell mondanunk az elmúlt egy hétről és a koleszos életünkről. Ami megjegyzem nem túl érdekes.

XXX

 Délután még a szobánkban vannak mind, ám így elég szűkössé válik a hely. Ablakot nyitok és ekkor meglátom újra a női alakot a suli, parkos részében. Nem sokáig nézzük egymást, mert eltűnik a fák között. Lenézek az ágyamon fekvő Harryre.

-Itt volt.

-Ki?

-Emlékszel arra amit írtam neked két hete?

-Igen.

-Ő volt. Tudni akarom ki az.

-Megoldjuk. -mosolyog rám.

-Srácok, lassan mennünk kéne. -szól Liam. Összeszedelődzködnek és elindulnak, bár nehezen tudom elengedni őket, főleg Harryt. Miután elmennek, fütyülést hallok és újra az ablakhoz megyek. Jax és Logan állnak lent. Lefutok hozzájuk.

-Történt valami mióta eljöttem?

-Semmi különös. Viszont hoztunk neked valamit. -nyújt át egy csomagot. -Apud küldi. -kibontom és megpillantok egy csodás új telefont.

-Köszönöm!

-Ja és majd hívd is fel.

-Rendben.

-Nélküled furcsa ám. Hárman maradtunk.

-Ó ne, Mia megfog ölni. -elfelejtkeztem szegény lányról.

-Gondolkoztam rajta. -hallom meg a hangját. Megölelgetem, a mögöttem álló lányt. -Sajnálom.

-Semmi baj. Látom, hogy itt voltak.

-Mi? -értetlenkedem, de amikor a nyakamra mutat leesik. Pedig ki van engedve a hajam. -Csak elkapott egy szünetben.

-Vigyori vagy. Az összes itt volt. -mondja kicsit furán. Nem sokkal később elmennek. Visszamegyek a szobámba és felhívom apát.

-April! Minden rendben? -kérdezi a köszönésem után.

-Persze. Köszönöm a telefont.

-Szívesen, de ne csináld túl gyakran.

-Oké. Otthon mi a helyzet?

-Jelenleg minden jól megy.

-Annak örülök. Két nap és megyek haza.

-Küldjek érted valakit?

-Örülnék neki. -pár perc múlva lerakjuk. Beírom az összes fontos számot a telefonomba, majd üzenek Harrynek, hogy mostantól ez a számom és Zaynnek, hogy beszéljen Miával.

XXX

Másnap órák után a lelátón ülök Den-nel és nézzük ahogy a focisták -vagy akik azok akarnak lenni- bemelegítenek. Ma van a válogató, így másról sem volt szó. Az edző össze-vissza járkál nézi őket aztán megfújja a sípját. A fiúk felsorakoznak meghallgatják az edző kiselőadását arról, hogy mik a szabályok,ki kerülhet be, ki játszhat, meg ilyenek. Ezután a labdát kezdik rúgni és dobálni, passzolgatni. Ügyesen csinálják. A végén kihoznak egy szerkezetet, aminek az a lényege, hogy öt emberi felsőtest alak van rajta, ezek össze vannak kötve vasakkal, ennek kell egyszerre öt embernek nekimenni. Mind a rendes kezdéskor. Így blokkolják az ellenfelet. 

Mellettem Den nagyot sóhajt. 

-Mi az?

-Az amerikai focit mindig is azért néztem mert azoknak a pasiknak olyan jó segge van! -felnevetek. 

-Igazad van. 

-Mondjuk, van akinek anélkül is. 

-Deana! Csak nem?

-Mi? 

-Ki az? 

-Nem tudom miről beszélsz. -ingatja a fejét, de én már rájöttem. 

-Louis?!

-Mi van vele? 

-Te beleestél. 

-Mi? Nem! Dehogy! -kiáltja. 

-Nyugi. -paskolom meg a térdét. Egy kis idő múlva viszont megszólal. 

-Igen, ő. -mondja halkan. 

-Tudtam. -mosolyodom el.

-De légyszi ne csinálj semmit! Ha bejövök neki, akkor úgyis összejön. Ha meg nem... hát olyan már volt. 

-Oké. -közben a pompom lányok Lorelei vezetésével kivonulnak a pálya szelére és valami elég tré zenére kezdenek el melegíteni, majd táncolni. Khm... inkább csak ribancosan vonaglani. Unalmas és tipikus mozdulatokat csinálnak. Én pompom lány akartam lenni, de ebbe inkább nem szállok be. 

-Mit mondtál? -kérdezi Den. 

-Mondtam valamit? -azt hiszem hangosan gondolkoztam. 

-Aha.

-Öhm... csak én is be akartam állni a szurkolócsapatba, de ezek után nem fogok.

-Hát, nem csodálom. De azt hallottam, annak ellenére, hogy soha senki nem próbálkoznak, minden évben meghirdetik, hogy az első meccsen az eredetin kívül más szurkolócsapat a suliból is felléphet ellenük és amelyik jobban tetszik a közönségnek az lesz a csapat az év hátralevő részében. Mellesleg úgy néz ki idén senki sem próbálkozik bekerülni közéjük. 

-Igen. Ilyen tényleg van?

-Bizony. 

-Az szurkolócsapatnak nincs edzője?

-De van. Ott jön. -mutat egy 40-es nőre aki a suli címével elátott melegítőben közelít. 

-Den?

-Igen?

-Ha megpróbálnám és beneveznék, összeszednék egy csapatot, akkor megnyerhetném?

-Hát, hány évig csináltad?

-Négy, de nem így. -intek le.

-Szerintem lenne esélyed. 

-Benne lennél a csapatomban?

-Á, én ilyenben nem vagyok jó. 

-Megtanítalak. Kérlek!

-Muszáj?

-Ha nyerünk kérhetsz tőlem egy valamit és bármi lehet az. 

-Benne vagyok. -lepacsizunk. Meglátom Ross-t közeledni a padok közt felénk.

-Nem is tudtam, hogy van pasid. -ül le mellém.

-Nem kérdezted. 

-Igaz. Jól csinálja. Meg a másik négy is. 

-Remélem bekerülnek. 

-Majd kiderül. 

-Jól van fiúk, holnap a csarnoknál ki lesz rakva a névsor hogy ki van bent. Mehettek. -kiáltja el magát az edző. Lorelei nagy mosollyal integet fel Rossnak aki ugyan visszaint, de amikor észrevesz engem rögtön dühöngve indul el felfelé. 

-Holnap találkozunk. Sok sikert. -mondom Rossnak és Dennel elmegyünk a másik irányba le a pályára, hogy kikerüljük az őrjöngést.