2016. július 3., vasárnap

41.rész - Cheerlader

-Attól tartok felesleges lesz. Nem szeretnél mondani valamit? – szólal meg a rekedt hang, amikor kinyitom az ajtót. 
-De. -szólalok meg nagy fáziskéséssel. Újra megszólalnék, de közbevág. 
-Az igazat akarom. 
-Tudom. -az ágyamon ül, így odamegyek hozzá és letelepedek vele szemben. -Kérlek hadd mondjam végig, jó? -bólint, így folytatom. -Sajnálom. Lou rámborította a kávémat és Ross odaadta a dzsekijét és azért ebédeltem vele, mert vissza akartam neki adni, de nagy volt a sor és maga elé engedett. Sajnálom tényleg, nem tudom mi ez, kedves meg minden, de ennyi. Különben is azzal a beképzelt picsával jár. Meg nekem ő nem jön be. Ő nem te.  -egy darabig csend van. Egymás szemeibe meredünk. 
-Tényleg ennyi? -hevesen bólogatni kezdek. -Jó. -feláll és az ajtó felé indul én pedig utána kiabálnék hogy ne menjen el, de csak elfordítja a kulcsot a zárban. Visszajön és megáll előttem, én pedig nagy szemekkel nézek rá. Elvesz az éjjeli szekrényemről egy hajgumit, majd hátratúrja a hajam és elkezdi összefogni. Nagyon ügyesen rátekeri a gumit a hajamra kétszer, harmadjára viszont nem húzza át teljesen. Nem tudom mit akar tenni, de hagyom. Nem lehet olyan rossz, mintha ellenkeznék. Leveszi rólam a felsőm és a nadrágom. 
-Feküdj hasra. -egyből megcsinálom, ő pedig a lábaimra ül. -Rossz voltál, úgyhogy most büntit kapsz. -hajol a fülemhez. Végig csókolja a hátam, majd a keze csattan a fenekemen, mire felszisszenek. Még párszor megismétli, de közben rá-rámarkol, így már nem is fáj, sőt inkább izgalomba hoz. A következőre már hangosan felnyögök. Ekkor leszáll rólam, majd megfordít és felhúz az ölébe. A nyakamra tapad és tudom, hogy olyan foltokat fog rajtam hagyni, amik elég sokáig megmaradnak. Elkezdem mozgatni a csípőmet, mert többet akarok, de kissé beleharap a bőrömbe, így azonnal leállok. Fájdalmasan nyöszörgök a karjai, csókjai és szívásai között. 
Kopognak, majd Den hangját halljuk meg:
-April, engedjbeeeee minkeeeet!
-Ó istenem, a részeg banda. -mordulok fel. 
-Csak nem vagy morcos? 
-Nem lennék, ha...
-Apriiiiil!
-Ajj baszki. -leszállok Harryről felhúzom a felsőm és kinyitom az ajtót. Lou és Den tántorog be rajta. 
-Heeey, naa mi van veletek? Happy van? -kérdezi Lou.
-Igen, az. Kösz, hogy leitattad, most józaníthatom ki. 
-Nem kell, még van egy kis dolgunk. -kuncog Den. 
-Na nem. Ma este biztosan nem, és főleg nem itt. 
-De Louéknál nem lehet. -néz rám bociszemekkel, ajaklebiggyesztve. 
-April, hagyd őket. Gyere hozzám aludni. 
-Apád meg fog ölni. 
-Nincs ma otthon és nem tudja meg. 
-Jó. -gyorsan felöltözök és elindulunk. Odaérve Harry bemegy, engem pedig beenged a hátsó ajtón. Felmegyünk a szobájába és elalszunk egymást ölelve. 

XXX

Az éjszaka közepén ébredek. Felülök az ágyban a szemeimet dörgölve. Harry mélyen alszik tovább mellettem. Gyereksírás üti meg fülem. Biztos a szomszéd házból jön, de... ahhoz túl közel van a hang forrása. Nem hagy nyugodni a gondolat, kíváncsi leszek, másrészt pedig szeretem a gyerekeket. Kimászom az ágyból és elindulok a az ajtó felé, majd a folyosón szétnézve, elindulok jobbra. Harry szobája a folyosó végén van, az első emeleten vannak még Desék és Zayn szobája, egy fürdő. És még egy ajtó, de oda soha nem mentem be. Ahogy közeledek felé egyre hangosabban hallom a sírást, így gondolkozás nélkül benyitok. A szemem elé tárul egy gyönyörű rózsaszín szoba. A rácsos babágy felé sétálok, majd a szélére teszem a kezem és belenézek. Egy apró szőke, zöld szemű kislány sír benne keservesen. De... mi ez az egész? Miért van itt? Ki ő? Kérdések zápora kavarog a fejemben. Ijedten fordulok meg, amikor nyílik az ajtó és felkapcsolódik a villany. 
-Istenem April! Annyira megijesztettél. -szólal meg Anne. 
-Te is engem. 
-Szerencséd, hogy Des nincs itthon. Ő elég éberen alszik. 
-Öhm... lehet egy kérdésem?
-Persze. -mondja miközben felveszi a picit. 
-Kié a baba?
-Ó... Harry nem mondta? Azt hittem igen, de nagyon félti őt. Ő a lányom. A legkisebb Styles. Hailey. -egy mosoly húzódik a számra, ugyanakkor mérges is vagyok rá, mert gondolom nem akarják, hogy apámék tudják, de én nem mondtam volna el. 
-Megfoghatom? 
-Persze. Tessék. -átveszem az apróságot és nagyon gyorsan sikerül megnyugtatnom. 
-Jól bánsz vele. 
-Mindig is akartam egy kistesót, de már úgysem kaphatok. Anne, én... nem vagyok álmos, de úgy látom te igen. Menj vissza nyugodtan, én elleszek. 
-Biztosan?
-Igen. 
-Köszönöm. -elhagyja a szobát. Hailey egy kis idő múlva elalszik, de én nem tudok. Vissza kéne mennem Harryhez, akkor talán tudnék, de nem akarom itthagyni a picit, így hát vele együtt megyek vissza. 

XXX

Reggel Harry ébresztőjére kelek. Ásítva felülök, majd amikor megérzem a reggeli illatát azonnal felkelek és lemegyek. Már mindenki lent van.
-Jó reggelt. -köszönök. Csoportosan jön a válasz, majd leülök Harry mellé, de neki ez nem tetszik és átemel az ölébe. Beszélnem kell ma vele Haileyről. Harry bekap egy falatot a következőt pedig nekem adja. 
Az első órára úgy esünk be, ezt meg egy unalmas nap követi. Szünetenként nézem a papírunkat, de nem lett rajta több név, így ebédnél fogom magam és felállok egy asztalra majd belekezdek. 
-Sziasztok! Szóval aki nem tudná annak April Stark vagyok és én akarok kiállni egy új csapattal Lorelei ellen. Hogy miért? Miért ne? A régi sulimban én is pompomlány voltam és amikor idejöttem akkor is az akartam lenni, de amikor megláttam őket elment tőle a kedvem. Szeretném, ha lenne még olyan ember a csatlakozna hozzám, bárki, aki valaha is akart a ezt csinálni, de ribik miatt úgy döntött inkább nem, vagy mert ők úgy gondolták, nem elég jó a csapatukba. Aki jönne, azt várom ma délután négykor a csarnokban. Köszi! -ezzel leugrok az asztalról és elhagyom a helyiséget. 
Órák után úgy döntöttem előbb lemegyek és még alakítok még a koreográfián, de mielőtt beléptem volna, megláttam bent Lorelei-t és a csapatát, ahogy azt táncolják amit én találtam ki. Nem tudom mikor, nem tudom hogyan, de megszerezték a papírjaimat, amik jelen pillanatban ott fekszenek a padon. 
Előkapom a telefonom és felhívom Den-t. 
-Szia April! -köszön bele.
-Hallod, kurva nagy gáz van! Az a picsa ellopta a koreómat!
-Mi?
-Idejöttem a csarnokhoz, hogy kitaláljam mi kéne még bele, erre azt látom, hogy nála vannak a papírjaim és azt táncolják amit én csináltam! -akadok ki.
-Basszameg. Na, jó. Figyelj. Megmondom mi lesz. 
-Megverem.
-Nem. Fogjuk magunkat és kitalálunk egy sokkal jobbat. Még van két és fél hetünk. 
-Igazából van egy ötletem, de az necces. 
-Megpróbáljuk. Viszont most menj onnan. Fél négykor ott találkozunk. -lerakjuk. Még nagyon ideges vagyok, úgyhogy kimegyek a pályára. A fiúkat nézve lenyugszom és így megyek vissza. Den már vár.
-Szia. 
-Szia. Na kezdjük. Ja és megkaptam az igazgatótól a pót pompomlány ruhákat. -lóbálja meg a kezében a szatyrot. 
-Ez király! Jobb, mint a sárga amit a ribik viselnek. Bár egy kicsit átalakításra szorul. -emelem magam elé a zöld alapon sárga és fehér csíkkal ellátott darabot, az iskola címerével és kabala állatával, egy kacsával. Bemegyünk a csarnokba és letelepszünk egy padra. 
-Szóval mi is az az ötlet?
-Az lenne, hogy az én koreográfiámban nem igazán voltak emelések, de Lorelei-ék nem is igazán csinálnak. Így a miénk tele lesz vele. Meg egy csomó szexis elem is kell és arra gondoltam, hogy mivel a kabalánk a kacsa, ezért kezdhetnénk a kacsatánccal, csakhogy feldobjuk a közönséget. Először azt fogják hinni, hogy hülyék vagyok és hogy a számunk 100% égés lesz, de nem. Megmutatjuk nekik. 
-Baromi jó! -lelkendezik Den és megölel. A duplaajtó kilökődik és hat lány jön be. Véglegesen nyolcan lettünk a csapatban, többen nem jöttek, de ez is elég a tervemhez.

Kérlek kommentelj!

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó egyszerűen imádom.*-* Várom a folytatást.^^ Harry miért félti annyira a picit? o.O Kifog akadni mert meglátta? :D

    VálaszTörlés