-Igen! Mehetünk! -mind a hárman kicsíptük magunkat. Den természetesen Louis kedvéért, Mia Zayn-t hódítja, nekem meg meg kell mutatnom, hogy "továbbléptem" nem igaz? A buli nincs messze, a fiúk is elvileg ott vannak már. Megállunk a ház előtt, ahonnan már kiszűrődik a hangos zene.
-Én ma tuti nem maradok józan. -jelentem ki és belépek a házba. Egyből valami innivaló után kutatunk és a konyhában meg is kezdjük az alapozást. Összefutunk a fiúkkal, így egy idő után persze egyedül maradok, de nem izgatom magam inkább iszok még.
-Szia April! -talál meg Ross és egy ölelésben részesít.
-Sziaa!
-Így egyedül?
-Mindenki pasizik.
-Te meg iszol. Van kedved egy sör-pong-hoz?
-Naná.
-Mit kapok, ha nyerek?
-Nem tudom. Mit szeretnél?
-Egy csókot.
-És ha én nyerek körbefutod a focipályát.
-Ebben mi a kihívás?
-Az, hogy nem lesz rajtad ruha.
-Jól van. Állítsuk fel a pályát. -elrendezzük a sörrel töltött poharakat az asztalon és nekiállunk a labdát bepattintani a poharakba. Egy kisebb tömeg gyűlik körénk. Ahogy halad előre a játék úgy leszünk egyre részegebbek. Végül sikerül az utolsó pohárba is beletalálnom, így megnyerve a játékot. Miután kiörömködtem magam a győzelmemen elindulok ki a mosdóba, amikor meglátom nem messze Lorelei-t aki majdnem felfalja Harry-t. Mondjuk nem mintha az ellenkezne.
-Ross?
-Igen?
-Meggondoltam magam. Nem kell futkosnod, inkább gyere velem.
-Hova megyünk? -kérdezi, de én csak húzom tovább az emeletre. Benyitok az első szobába, szerencsére üres. Becsapom az ajtót, majd megcsókolom Ross-t.
-Ez nagyon tetszett, de... én csak barátnak tekintelek April.
-Én is. De egy kicsit kényeztethetnénk egymást nem gondolod?
-Barátok extrákkal?
-Pontosan. -húzom mosolyra a szám, ő pedig magához ránt és azonnal vetkőztetni kezd.
XXX
*5 hónappal később*
Újabb unalmas nap a suliban, de szerencsére hamarosan vége. Annyira várjuk már mind. Az órák még mindig irtó unalmasak és még mindig ellógnám az összeset. És hát a nyár... fogalmam sincs mi lesz. Valószínűleg visszamegyek London és Jax-el, Logan-el és Mia-val újra összeállunk. Hiányoznak.
-Szia Ross.
-Szia. Milyen napod volt?
-Eddig? Nem különb mint a többi. Csak lenne már vége.
-Én is nagyon szeretném. -leülünk egy asztalhoz ebédelni. A vele tartó kapcsolatom, az egy hónapig tartó "barátok extrákkal" dolgunk miatt egyáltalán nem romlott meg. Először furcsa volt, de végül is jól alakult. Ebéd után kimegyek a pályára, ahol megtalálom Zayn-t.
-Szia. Otthon lesz éjjel apud?
-Szia. Nem, miért?
-El akarok menni hozzátok. Rég láttam Hayley-t.
-Oké, hamarosan végzek és hazaviszlek, rendben?
-Persze. Köszönöm. -levonulok a pálya szélére, ahol Den állt meg, nekem integetve.
-Szia.
-Szia. Mit csinálunk ma? -kérdezi.
-Nem úgy volt, hogy Lou-val leszel?
-De. Csak akadt valami dolga.
-Ó, értem. -elindulunk sétálva a suli elé, én meg rágyújtok. Ritkán teszem csak ezt, de most jól esik.
-Mondtam, hogy ne a közelemben.
-Lou-t eltűröd, hogy cigizik.
-Mert ő eddig is csinálta és nem tudom az okát, de megígérte, hogy nem csinálja a közelemben és próbál leszokni. Te meg rá akarsz szokni és azt nem hagyom.
-Jól van, oké. Nincs semmi bajom.
-De van. Add ide a cigis dobozt. -rakja elém a tenyerét.
-Nem.
-Dehogynem.
-Várhatod.
-Kérlek. -Liam lép mögém és veszi ki a zsebemből a dobozt. Den-nek nyújtja aki mosolyogva elveszi.
-Héééé!
-Köszi. És nem vehetsz újat. Ha meglátom, nem tudom mit teszek de fájni fog.
-Oké, jó. Nyugi van. -Zayn toppan mellénk, így beszállunk a kocsiba és elmegyünk. A házhoz érve mindketten kiszállunk. Hayley szobája felé veszem az irányt, és amikor meglátom a kislányt, valamiféle nyugalom fog el. Nem is tudom, miért van ez, de jól esik. Nagyon régóta először érzem ezt. Kiveszem a kiságyból és leülök vele a fotelba. Nézem, milyen csendesen és édesen alszik. Nem tudom mi lesz, ha egyszer nekem lesz gyerekem. Én is úgy fogom védeni őt, mint Des? Régóta vagyok már Hayley-vel, amikor Harry jön be a szobájába.
-Mit keresel te itt?
-Jöttem a húgodhoz.
-Kérlek, most menj el.
-Dehogy megyek! Anyud engedett be. Nem dobhatsz ki a házból!
-Nem, de innen igen. -kiveszi a kezemből az apróságot, aki sírni kezd. Lerakja az ágyba engem pedig kilök az ajtón.
-Mi a franc?! Nem hiszem már el, komolyan. -már besötétedett, így úgy döntök kiülök a tetőre. Lefekszem hanyatt a cserepekre és csak nézek ki a fejemből. Berakom a füleseket és elindítom azt a számot amit éjszakánként hallgatok. Ismétlésre rakom és folytatom a bambulást. Miért kell ezt csinálnia? Miért ennyire ellenséges velem? Egy idő után nem érdekelt, hogy Lorelei-el van. Bár nem egyszer volt, hogy felhívtam Louis-t vagy Zayn-t azzal, hogy elfogok kattani, ha nem állítanak le. Mondjuk a kapcsolatuk elég furcsa volt. Hol együtt, hol külön. De már mindegy. Az elmúlt egy hétben, minden annyira elkezdett fájni. Sokkal jobban, mint az elején. Angyalnak nem mondanám magam, de bukottnak igen. És tényleg nem tudom hogy bírtam ki eddig, hogy nem ordítottam le a fejét, vagy akár bármit is tettem vele. És megígérte, de nincs mellettem. Hagyta hogy eltávolodjunk. Idegesít, hogy Harry valamiért berágott rám, de az okát nem mondja el. Utálom. Elegem van. Nem bírom. Miért nem képes arra hogy leüljön velem megbeszélni? Mert meg tudnánk. Arra is gondoltam már hogy testileg nem tetszem neki, de amikor ezt elmondtam a fiúknak azonnal letorkollottak és azt mondták, hogy ezt nagyon gyorsan felejtsem el. Nem tudni hogy mi az ok, kurva jó érzés mondhatom. És azzal, hogy kiküldött Hayley szobájából, beltelt a pohár. Vagy inkább túlcsordult. A szél feltámad. Felkelek és a tető szélére sétálok. Lobogtatja a szél a hajam. Jó lenne, így lebegni. Lenézek. A szemeimet lecsukom, a kezeim felemelem. A dalnak éppen az a része megy amelyik a kedvencem. Előredőlök. Jó érzés fog el. Gondok nélküli. Veszekedések és problémák nélküli. Szorongás nélküli. Az agyam üres a gondolataim eltűntek. Tovább zuhanok. Súlytalan vagyok és baromira élvezem. Bárcsak megmaradna ez az érzés. Ha belehalok megmarad. Szeretnék-e meghalni? Jelenleg igen és mégsem. Én szeretem őt, de ő engem a közelébe sem kíván. Akkor mit számítok én? Semmit. De nem érek földet. Két kar tart vissza attól a másfél métertől ami hiányzik. Kinyitom a szemem és két hasonlóval találom szembe magam. Kiveszem a fülhallgatókat de nem szólalok meg, ahogy ő sem. Elindul velem befelé és a szobájába visz fel. Csak most tűnik fel hogy sírok. Lerak az ágyra, elveszi a telefonom, majd betakar és egy puszit nyom a homlokomra. Én pedig egy pillanatra elhiszem, hogy minden rendben, és tovább patakzó könnyeim között elalszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése