48. rész - Fucked it up

Egy újabb klubbot veszek célba, mint az elmúlt két hétben kb minden második este. Bemegyek, iszok, táncolok. És most is, mint eddig is, valahogy kitalálja, hogy hova jöttem és nem kell sok idő, hogy megérezzem a testét mögöttem, a karjait körülöttem, a hangját a fülembe, ahogy újra csak azt mondja: 

-Gyere velem. -és igen, szarul érzem magam minden egyes alkalommal, hogy hagyom magam, engedek a csábításnak, vagy egyszerűen csak képtelen vagyok őt elfelejteni, képtelen vagyok arra, hogy ellenálljak neki. Képtelen vagyok őt nem szeretni. Kivezet a tömegből, beültet a kocsijába, megáll a házuk előtt, felhúz a szobájába, azonnal nekem esik és vetkőztetni kezd. Istenem csak legyen szerencsém. Az utóbbi idő dolgai eléggé megviseltek, hiába próbálom minnél jobban elnyomni magamban. Még mindig nem sikerült leszoknom a cigizésről, bár sokkal kevesebbet csinálom, mint eddig. Viszont csinálok valami mást, amit, ha Den, Lou, Zayn vagy igazából bárki meglát, akkor nekem végem. Hogy miről is beszélek? Azokról a nem is olyan kicsi vágásokról a combomon amiket magamnak csináltam, egy pengével. Általában az emberek a karjukon csinálják ezt, de ott túl könnyen észrevehető, ezért vannak a lábamon. Apám ha tudná nagyon kiakadna, főleg ha még azt is tudná, hogy ki miatt. Egyenlőre sikertült átvernem piti kis dolgokkal, mint például a Den-nel leszek, ott alszom nála vagy éppen Mia-val vagyok. 

Harry-nek nem tűnik fel, ami miatt megkönnyebbülök. Lehet, hogy csak kihasznál, de lehet hogy mégsem. Mivel az átlagos két szónál többet nem beszélünk, vagyis én egyáltalán meg se szólalok. A nyögések, meg az egyéb ilyen hangok nem számítanak. De tagadhatatlan, hogy élvezem. Legalábbis eddig így volt, ma kissé furcsán érzem magam, de nem foglalkozom ezzel. Azt is tudom, hogy ő is élvezi. Megtanultam a 'jeleit' amíg együtt voltunk. Amikor 'végzünk' elmegy fürdeni, de előtte azt mondja, maradhatok ha akarok. Úgy döntök nem mozdulok, mivel eddig olyan helyeken csináltuk ahonnan egyértelmű volt, hogy nem maradhatok. Nem is marasztalt volna, ha Des itthon lenne. De úgy néz ki nincs. Később gyorsan én is letusolok és megtalálva a szekrényében pár régebben itt hagyott cuccom, azokat veszem fel. Furcsállom, hogy megtartotta, de most nem számít, csak befekszem mellé az ágyba és elalszom. 

XXX

Reggel természetesen, már nincs mellettem, így az ágyból kikelve legelőször a mosdóba mentem. És úgy őszintén? Most először valami különös undort éreztem magamat látva. Arcot mostam és végül lementem. Lent Zayn várt egy kis reggelivel. Finom volt, de amikor elindultam fel, hogy felöltözzek és elmenjek, a wc felett kötöttem ki és kijött belőlem minden amit alig egy perce ettem meg. A csempének támasztottam a fejem, mert közben kissé szédültem is, azt akartam hogy minnél előbb múljon el. 

-April? Bent vagy? Minden oké? -hallottam meg nem sokkal később Louis hangját kintről. 

-Persze, mindjárt megyek! -lehúztam a wc-t és gyorsan arcot- és fogatmostam. Amikor vissza akartam tenni a fogkefét észrevettem egy kést. Nem volt túl nagy. Megfogtam és megforgattam az ujjaim között. Elég élesnek tűnt. A combomnál kötött ki, felhastította a bőröm és megjelent a vörös kis csík is. Bár ahogy terjedt, rájöttem, hogy annyira talán nem is sikerült kicsire a vágás. 

-Basszu. -sziszegtem, és rányomtam pár papírtörlőt. Nagyon lassan akart elállni a vérzés. Ideges kopogás hallatszott az ajtó felől, gondolom Lou. A papírtörlőket elrejtettem a szemetes mélyére, aztán kinyitottam az ajtót. De elég nagyot tévedtem. Nem Louis volt az, hanem Des és éreztem, hogy most nagy balhé lesz. Az arckifejezése megváltozott, düh ült ki rá majd karon ragadott és elordította magát. 

-FIÚK A NAPPALIBA! MOST AZONNAL!!! -levonszolt maga után és mire leértünk az összes fiú a nappaliban is volt. Persze, ha akartam volna kiszabadulok az erős fogásából, de jobbnak találtam nem megtenni. 

-Jó, nem kell rángatni, jövök én magamtól is! -Lou és Harry egymás mellett ültek a hármas kanapén így oda lökött le melléjük, majd a fiára nézett. 

-NEM MEGMONDTAM, HOGY NEM AKARLAK TITEKET EGYMÁS KÖZELÉBEN LÁTNI?!?!!! Még mit képzeltek ti? De most komolyan! -lebaszás Harry-nek, lebaszás nekem, lebaszás mindenkinek. Nem akartam hallgatni az ócsárolását. Nem akartam hallani ahogy csak szórja a szitkokat. Fájt. És éreztem azt is, hogy az idegességtől megfeszült izmaim miatt, újból vérezni kezd a lábam. 

-April, jól vagy? -néz rám Zayn, nem törődve az apjával. 

-Nem. -vágom rá. -Ki kell mennem. 

•Harry szemszöge•

Aprilre nézek és látom, hogy valami nem oké vele. Miért nem vettem ezt észre, amikor itt ül közvetlenül mellettem? Miért csak akkor tűnik fel, amikor más, -jelen pillanatban Zayn- megkérdezi? Mondja, hogy rosszul van és feláll, hogy kimenjen, de egy lépés után ájulva terül el a padlón. Azonnal mellette vagyok, ahogy Niall is, aki a fejét emeli fel. 

-Rakjátok fel! -dobálja le Louis a párnákat a kanapéról. Felemeljük és megfogom a lábait, hogy felhúzzam őket, de észreveszem, hogy a kezem véres. 

-Mi az Isten...? -mormogom és a nadrágja tetejéhez nyúlok. Sietve, de óvatosan húzom le róla azt. És ami elém terül az annyira megdöbbent, hogy szóhoz sem jutok. Aztán észbe kapok és lerántom a felsőmet és a combjára tekerem, miközben Liamnek kiáltok, hogy hozza az orvosi cuccait. Egyértelmű, hogy a sebet varrni kell, de mivel nem nagy, ezért max. három öltésre lesz szükség. Hirtelen mindenki sürögni-forogni kezd és a végére anya is megérkezik, akit apa terel fel az emeletre. Miután minden elrendeződik, kimegyek a konyhába, hogy igyak egy kicsit. Zayn kerül a látóterembe és a következő pillanatban egy hatalmas jobbost kapok tőle, majd a falnak szegez.

-Hogy lehetsz ekkora barom? Vágja magát és neked még csak az sem tűnt fel, hogy szarul van? Azt hiszed nem tudok az összes kis afférotokról? Ha? Tegnap is megvolt, mindenki hallotta! Azok a lábán nem egy naposak! És mind miattad van! -nem ellenkezek, tudom, hogy igaza van. Mielőtt újra nekem esne, apa rántja le rólam. Felküldi azzal, hogy nyugtassa le magát, ezt majd elintézzük normálisan, most nem megfelelő rá az idő. A padlón ülve többször a hajamba túrva idegeskedem, azon amit mondott. 

-Harry... -szól hozzám apa.

-Ne mondj semmit. 

-Nem foglak kioktatni. Nagyok vagytok már, a ti döntéseitek, a ti hibáitok, a ti felelősségetek, nektek kell helyrehozni. Tudom miket mondtam kettőtökről. Régóta megy ez már. Nem akartam elfogadni, hogy pont belé szerettél bele, de már rájöttem, hogy nem állíthatom meg. Ez nem azt jelenti, hogy teljes mértékben elfogadom és hagyom is. Fiam, ha ezt teszi magával miattad, akkor nagyon ajánlom, hogy minnél gyorsabba hozd is helyre. Nem kell az apja meg a kis csikái a nyakamra. -ezzel otthagy. Visszamegyek April mellé, az arcát simogatom, mire lassan kinyitja a szemeit.

47. rész - Perfect Strangers

A szokásos sírástól feldagadt szemekkel ébredtem, méghozzá Harry ágyában. A büszkeségemnek már úgyis mindegy mit csinálok, ez után az éjszaka után. Csak fekszek, és nem tudom elképzelni, hogy felkeljek az ágyból. A párnáját magamhoz ölelem, ami kicsit nedves a könnyeimtől. Akár egész nap tudnék itt feküdni, rég nem érzett illata vesz körül, már csak az lenne tökéletesebb, ha ő is itt lenne. De nem lesz. Mielőtt elkezdenék ismét sírni, kikelek az ágyból és átsétálok Zayn szobájába. Nem szeretnék a tegnapi ruhámban maradni és Harryét akármennyire is szeretném, nem vehetem fel. Magamra húzok egy bő pólót és egy melegítőnadrágot, lehet, hogy ezek is ugyan olyan nagyok rám, mint amilyenek Harry ruhái voltak, de ezek valahogy nem passzolnak, valami… valami hiányzik. Nem látok sehol senkit, ezért nyugodtan otthon érezhetem magam. Mondjuk, a fiúk jelenlétében is ugyan így viselkedek, szóval teljesen mindegy. Kipakolok néhány hozzávalót a hűtőből és csinálok magamnak rántottát, egy pohár narancslevet megiszok hozzá, és elpakolok magam után. Átmegyek a ház másik oldalára, a nappaliba, és éppen elmerülnék a szomorú lejátszási listámban, amikor meghallok pár hangos kiabálást kintről. Az ajtó üvegén át nézem pár percig, ahogy öten dobálják egymásnak a labdát és néha éljenzésbe kezdenek, ha valaki pontot szerzett. Amikor éppen előttem esik le a labda, elhúzom az ajtót és kimegyek hozzájuk.

- Látom emberhátrányban vagytok, segíthetek ha kell! – kiabálok Liam és Zayn kétszemélyes csapatának mosolyogva.

- Tudod, hogy nélküled is megverjük őket, annyira bénák, de gyere csak!- kiabál vissza Liam, mire Louis ráugrik és elterülnek a fűben. Eddigre már lefutottam hozzájuk a labdával.

- Mi kezdünk. – passzolom a labdát Zaynnek Louis feje fölött.

- Ez szabálytalan volt újrakezdünk! – kiabál Harry, miközben megszerzi a labdát.

- Nem, nem volt az, folytassátok! – kiabálok én is mire a fiúk megállnak körülöttünk. Harry egy féloldalas mosolyra húzza a száját én meg kikapom a kezéből a labdát. – Ki mondta, hogy szabályosan játszunk? – dobom hátra Liamnek, aki rögtön átadja Zaynnek, aki megszerzi az első pontot.

Egy órája játszunk, és nagyon meleg van, olyannyira, hogy a fiúkról lekerült a póló én meg csak feltűrtem haspólónak az enyémet. Kezd egyre kínosabb lenni a „meccs”, mivel Harry kockái teljesen a látóterem középpontjában vannak, csillognak az izzadástól és sokszor túl közel vagyunk egymáshoz. Mellesleg rajtam nincs melltartó, csak egy vékony póló, aminek semmi tartása nincs. Néha el-elkalandozik a tekintetem, emiatt nem egyszer fejbe dobtak a labdával is. Ismét felém közelít, az előbb említett tárgy, én pedig ugrok érte, de közben más is meg akarja szerezni. Én a hátamra estek, Harry meg persze pont fölém esik, és mellkasa nekinyomódik az enyémnek, de abban a pillanatban felnyomja magát fekvőtámaszba. Pár másodpercig csak lihegünk, és egymás szemébe nézünk, majd megszólalok:

- Kezdek szomjas lenni, bemegyek inni. – hangom magasabb az átlagosnál, és végül kigurulok alóla és gyors léptekkel visszamegyek a házba.

A fiúk is követnek, majd egymás után elmennek letusolni, miután mindannyian végeztek, én is követem példájukat és elfoglalom a fürdőt. Megnyitom a csapot és a jéghideg víz eláztatja a testemet. Jó érzés lemosni magamról az izzadságot, de még jobb lenne, ha Harry érintései is lejönnének ezzel együtt. Hónapok óta egymás közelében sem voltunk, és ez egyszerűen túl sok volt egyszerre. Akarom őt, mindennél jobban. Csak bámulom magam előtt a csempét és kezdek fázni a víztől. Érzem a csomót a torkomban, és talán a könnyeim is folynak. Megrázom a fejem és összeszedem magam, elzárom a vizet és kilépek a zuhanyzóból, éppen a törülközőmért nyúlok, mikor az ajtó kinyílik és egy zöld szempár áll velem szemben. Idegesen nyúlok valamiért, hogy magam köré csavarjam, közben a szemem sarkából látom, ahogy végigmér, és mikor ránézek nyelvével végignyalja alsó ajkát majd beleharap. Te jó ég. Kezét végigfuttatja a hajában majd zavartan a szemembe néz. Egyikőnk sem szólal meg, csak kimegy és becsukja maga után az ajtót. Az eddig benntartott levegőt kifújom és a lehajtott wc-re ülök.

XXX

11 óra felé járhat, hűvös szél fúj Oxford utcáin. Viszonylag nagy a forgalom, sok autó elhajt mellettem miközben sétálok. Az ég tiszta, tökéletesen ragyognak az apró csillagok az égen. Először nem azért akartam lejönni, hogy lerészegedjek, csak sétálni szerettem volna. De amikor valahogy a kedvenc báromhoz keveredtem, minden megváltozott. Megállok a klub előtt és leülök a szemben lévő padra. A fények az egész utcát bevilágítják, és a zene is messzire elhallatszik. A lábam felveszi a zene ritmusát, leveszem a kabátomat és elindulok a bejárat felé. Egy egyszerű fekete ruha van rajtam és egy fekete magas sarkú. Denel elmentünk vacsizni, csupán ezért nem melegítőben vagyok ismét. El kellett mesélnem neki, hogy mi történt és persze egyedül is szerettem volna lenni. Miközben a pultot próbálom megközelíteni rengeteg izzadt, egymásnak dörgölőző párba ütközöm. Ezt az első pohár italig teljesen idegesítőnek találom, utána pedig egyre nagyobb bulinak tűnik. Olyannyira, hogy engedek a csábításnak és belevetem magam a tömegbe. Elkezdek táncolni egy barna hajú sráccal, élvezetesnek nem igazán mondanám, eléggé be van állva, ezért odébb megyek tőle. Nem kell sokáig egyedül táncolnom, fél perc múlva egy másik pasi mellett találom magam. Még sosem táncoltam ennyi emberrel egy éjszaka alatt. Élvezem a zenét, elengedem magam és csukott szemmel táncolok, az előttem álló fiú pedig a csípőmön pihentette az egyik kezét, a másikat meg a fenekemen. Éppen megfordulni akarok, amikor nekimegyek egy srácnak, vagyis pontosítva a poharának. A kék ital a ruhámon landol, és még a hajamra is jut belőle.

- Mi lenne, ha magad elé néznél seggfej. – kiabálom neki, mert a zene dübörög.

- Most már tuti nézek szivi. – méri végig a vizes ruhámat én meg csak hasba vágom.

- Barom. – hagyom ott miközben a mosó felé indulok. Nem volt sok idő megtalálni, hisz ismerem a helyet. Minden modern és a wc helyiség tisztasága az átlag fölött áll, jóval. Letépek néhány kéztörlőt és felitatom a ruhámról a nedvességet. Nem lett sokkal jobb, de a semminél mégiscsak több. Valaki otthagyott egy rúzst a csapon, megfogom és kinyitom. Vörös. Imádom a vörös rúzst, és túl sokat ittam ahhoz, hogy arra gondoljak hány fajta szájbetegséget kaphatok el. Felkenem, majd újból a pulthoz indulok. Kikérem az italomat, majd mikor kiadják, valaki elveszi előlem, és a következő pillanatban visszarakja elém üresen, a kezével a pultra támaszkodik, így mellkasa a hátamhoz nyomódik.

- Ma már nem iszol többet. – hajol a fülemhez és mentolos lehelete megcsapja az arcomat. Mikor elment mögülem leszállok a székről és körül nézek. Pontosan tudom, hogy ki volt, csak azt kell tudnom, hogy hol van most.

Egy asztalnál ül egyedül és mikor tekintetünk találkozik, egy perverz mosolyra húzza ajkait és megemeli felém a poharát. Elhelyezkedek úgy, hogy tökéletesen lásson, és a csípőmet a zene ritmusára kezdem ringatni. Hagyom, hogy feljebb csússzon a szoknyám, közben rápillantok, és úgy néz rám, mintha én lennék az egyetlen ember a bárban. Megfordulok, és hátrafelé folytatom a táncot. Nem kell sok idő, rögtön megérzek két izmos kart a derekamon, ahogy hátulról átölel. Felvette a tempót ő is és hajamat áttűri az egyik vállamra. Először csak lélegzetét érezem percekig, majd apró csókokkal hinti be a nyakam, végül pedig szívni kezdi. Nyögések hagyják el a számat, majd a fenekemet ágyékának dörzsölöm. Ő is annyira akar engem, mint én őt. Kezeimet hátranyújtom és a hajába túrok, így közelebb húzom magamhoz.

- Gyere velem. – súgja vággyal teli hangon a fülembe. Rekedt hangjától kiráz a hideg és bólintok. Előtte megyek kicsivel, csak annyival,hogy át tudja karolni a derekamat, és mikor kiérünk az épületből magával szembe fordít és ajkainkat egymásnak nyomja. Rögtön megtaláljuk a közös ritmust és falni kezdjük egymást. Keze a derekamról a fenekemre siklik és belemarkol. Kezeim a nyaka köré vannak fonva, egyikkel a hajába túrok. Megemel, lábaimat a csípőjére teszi és elindul velem a kocsiig, eközben nem szakítjuk meg a csókunkat. Kinyitja a hátsó ajtót és bemászik velem.

Nem szólal meg egyikőnk sem, csak egymást kényeztetjük. Fogalmam sincs, hogyan érez. Tanán egyszeri, alkalom. Talán sose beszélünk erről. Lehet, hogy együtt leszünk. Semmit sem tudok róla, mégis jobban ismerem, mint bárki. Idegenek vagyunk. Tökéletes idegenek. 

Wattpad

Sziasztok!
A történet wattpadon is megtalálható EZEN A LINKEN és folyamatosan kerülnek fel a részek!

46.rész - Fallen Angel

[ZENE]

-Csajok kész vagytok már? -kérdezem, egy zöld ruhában topogva.

-Igen! Mehetünk! -mind a hárman kicsíptük magunkat. Den természetesen Louis kedvéért, Mia Zayn-t hódítja, nekem meg meg kell mutatnom, hogy "továbbléptem" nem igaz? A buli nincs messze, a fiúk is elvileg ott vannak már. Megállunk a ház előtt, ahonnan már kiszűrődik a hangos zene. 

-Én ma tuti nem maradok józan. -jelentem ki és belépek a házba. Egyből valami innivaló után kutatunk és a konyhában meg is kezdjük az alapozást. Összefutunk a fiúkkal, így egy idő után persze egyedül maradok, de nem izgatom magam inkább iszok még. 

-Szia April! -talál meg Ross és egy ölelésben részesít. 

-Sziaa! 

-Így egyedül?

-Mindenki pasizik. 

-Te meg iszol. Van kedved egy sör-pong-hoz? 

-Naná.

-Mit kapok, ha nyerek? 

-Nem tudom. Mit szeretnél?

-Egy csókot. 

-És ha én nyerek körbefutod a focipályát.

-Ebben mi a kihívás?

-Az, hogy nem lesz rajtad ruha. 

-Jól van. Állítsuk fel a pályát. -elrendezzük a sörrel töltött poharakat az asztalon és nekiállunk a labdát bepattintani a poharakba. Egy kisebb tömeg gyűlik körénk. Ahogy halad előre a játék úgy leszünk egyre részegebbek. Végül sikerül az utolsó pohárba is beletalálnom, így megnyerve a játékot. Miután kiörömködtem magam a győzelmemen elindulok ki a mosdóba, amikor meglátom nem messze Lorelei-t aki majdnem felfalja Harry-t. Mondjuk nem mintha az ellenkezne. 

-Ross? 

-Igen? 

-Meggondoltam magam. Nem kell futkosnod, inkább gyere velem. 

-Hova megyünk? -kérdezi, de én csak húzom tovább az emeletre. Benyitok az első szobába, szerencsére üres. Becsapom az ajtót, majd megcsókolom Ross-t. 

-Ez nagyon tetszett, de... én csak barátnak tekintelek April. 

-Én is. De egy kicsit kényeztethetnénk egymást nem gondolod?

-Barátok extrákkal? 

-Pontosan. -húzom mosolyra a szám, ő pedig magához ránt és azonnal vetkőztetni kezd.

XXX

*5 hónappal később* 

Újabb unalmas nap a suliban, de szerencsére hamarosan vége. Annyira várjuk már mind. Az órák még mindig irtó unalmasak és még mindig ellógnám az összeset. És hát a nyár... fogalmam sincs mi lesz. Valószínűleg visszamegyek London és Jax-el, Logan-el és Mia-val újra összeállunk. Hiányoznak. 

-Szia Ross. 

-Szia. Milyen napod volt? 

-Eddig? Nem különb mint a többi. Csak lenne már vége. 

-Én is nagyon szeretném. -leülünk egy asztalhoz ebédelni. A vele tartó kapcsolatom, az egy hónapig tartó "barátok extrákkal" dolgunk miatt egyáltalán nem romlott meg. Először furcsa volt, de végül is jól alakult. Ebéd után kimegyek a pályára, ahol megtalálom Zayn-t. 

-Szia. Otthon lesz éjjel apud?

-Szia. Nem, miért?

-El akarok menni hozzátok. Rég láttam Hayley-t.

-Oké, hamarosan végzek és hazaviszlek, rendben?

-Persze. Köszönöm. -levonulok a pálya szélére, ahol Den állt meg, nekem integetve.

-Szia. 

-Szia. Mit csinálunk ma? -kérdezi. 

-Nem úgy volt, hogy Lou-val leszel? 

-De. Csak akadt valami dolga. 

-Ó, értem. -elindulunk sétálva a suli elé, én meg rágyújtok. Ritkán teszem csak ezt, de most jól esik. 

-Mondtam, hogy ne a közelemben.

-Lou-t eltűröd, hogy cigizik. 

-Mert ő eddig is csinálta és nem tudom az okát, de megígérte, hogy nem csinálja a közelemben és próbál leszokni. Te meg rá akarsz szokni és azt nem hagyom. 

-Jól van, oké. Nincs semmi bajom. 

-De van. Add ide a cigis dobozt. -rakja elém a tenyerét.

-Nem. 

-Dehogynem. 

-Várhatod. 

-Kérlek. -Liam lép mögém és veszi ki a zsebemből a dobozt. Den-nek nyújtja aki mosolyogva elveszi. 

-Héééé! 

-Köszi. És nem vehetsz újat. Ha meglátom, nem tudom mit teszek de fájni fog. 

-Oké, jó. Nyugi van. -Zayn toppan mellénk, így beszállunk a kocsiba és elmegyünk. A házhoz érve mindketten kiszállunk. Hayley szobája felé veszem az irányt, és amikor meglátom a kislányt, valamiféle nyugalom fog el. Nem is tudom, miért van ez, de jól esik. Nagyon régóta először érzem ezt. Kiveszem a kiságyból és leülök vele a fotelba. Nézem, milyen csendesen és édesen alszik. Nem tudom mi lesz, ha egyszer nekem lesz gyerekem. Én is úgy fogom védeni őt, mint Des?  Régóta vagyok már Hayley-vel, amikor Harry jön be a szobájába. 

-Mit keresel te itt? 

-Jöttem a húgodhoz. 

-Kérlek, most menj el. 

-Dehogy megyek! Anyud engedett be. Nem dobhatsz ki a házból! 

-Nem, de innen igen. -kiveszi a kezemből az apróságot, aki sírni kezd. Lerakja az ágyba engem pedig kilök az ajtón. 

-Mi a franc?! Nem hiszem már el, komolyan. -már besötétedett, így úgy döntök kiülök a tetőre. Lefekszem hanyatt a cserepekre és csak nézek ki a fejemből. Berakom a füleseket és elindítom azt a számot amit éjszakánként hallgatok. Ismétlésre rakom és folytatom a bambulást. Miért kell ezt csinálnia? Miért ennyire ellenséges velem? Egy idő után nem érdekelt, hogy Lorelei-el van. Bár nem egyszer volt, hogy felhívtam Louis-t vagy Zayn-t azzal, hogy elfogok kattani, ha nem állítanak le. Mondjuk a kapcsolatuk elég furcsa volt. Hol együtt, hol külön. De már mindegy. Az elmúlt egy hétben, minden annyira elkezdett fájni. Sokkal jobban, mint az elején. Angyalnak nem mondanám magam, de bukottnak igen. És tényleg nem tudom hogy bírtam ki eddig, hogy nem ordítottam le a fejét, vagy akár bármit is tettem vele. És megígérte, de nincs mellettem. Hagyta hogy eltávolodjunk. Idegesít, hogy Harry valamiért berágott rám, de az okát nem mondja el. Utálom. Elegem van. Nem bírom. Miért nem képes arra hogy leüljön velem megbeszélni? Mert meg tudnánk. Arra is gondoltam már hogy testileg nem tetszem neki, de amikor ezt elmondtam a fiúknak azonnal letorkollottak és azt mondták, hogy ezt nagyon gyorsan felejtsem el. Nem tudni hogy mi az ok, kurva jó érzés mondhatom. És azzal, hogy kiküldött Hayley szobájából, beltelt a pohár. Vagy inkább túlcsordult. A szél feltámad. Felkelek és a tető szélére sétálok. Lobogtatja a szél a hajam. Jó lenne, így lebegni. Lenézek. A szemeimet lecsukom, a kezeim felemelem. A dalnak éppen az a része megy amelyik a kedvencem. Előredőlök. Jó érzés fog el. Gondok nélküli. Veszekedések és problémák nélküli. Szorongás nélküli. Az agyam üres a gondolataim eltűntek. Tovább zuhanok. Súlytalan vagyok és baromira élvezem. Bárcsak megmaradna ez az érzés. Ha belehalok megmarad. Szeretnék-e meghalni? Jelenleg igen és mégsem. Én szeretem őt, de ő engem a közelébe sem kíván. Akkor mit számítok én? Semmit. De nem érek földet. Két kar tart vissza attól a másfél métertől ami hiányzik. Kinyitom a szemem és két hasonlóval találom szembe magam. Kiveszem a fülhallgatókat de nem szólalok meg, ahogy ő sem. Elindul velem befelé és a szobájába visz fel. Csak most tűnik fel hogy sírok. Lerak az ágyra, elveszi a telefonom, majd betakar és egy puszit nyom a homlokomra. Én pedig egy pillanatra elhiszem, hogy minden rendben, és tovább patakzó könnyeim között elalszom.

45. rész - I ain't sorry

- April muszáj felkelned. – rázza meg Den a vállamat. Már fél órája próbál kirángatni az ágyból, de nekem semmi kedvem ahhoz, hogy egy kellemeset csevegjek a dirivel.

- Mmm.. Nem megyek. – húzom a fejemre a párnát, de erre Den lehózza rólam a takarót. – Add vissza. – dünnyögöm a párna alól.

- Kelj fel. – ledobom a párnát a fejemről és felülök, de legnagyobb meglepetésemre egy kancsó hideg víz ömlik a nyakamba, amire felsikítok. Pár másodperc után kinyitottam a szememet és Louisval és Zaynnel találtam szembe magam.

- Gyerünk csipkerózsika ideje felkelni. – dob a fejemre egy ujjatlant és egy farmert Louis. Gyorsan felhúzom az ujjatlant, majd leveszem a melltartómat, mert ehhez nem néz ki jól ha kilóg a pánt és felhózom a farmert is ami kicsivel a bokám fölé ér, aztán visszafekszek az ágyba.

- April elkésünk. – mordul fel Zayn.

- Éppen ez a cél. – fordulok az ágyban. Zayn hirtelen megfogja a derekamat és a vállára dob, majd elindul kifelé velem. – Valaki hozza a cipőmet! – kiabálok vissza. Zayn vezet, engem maga mellé ültet, hogy véletlenül se csináljak semmilyen szökési kísérletet.

- Így kell ezt csinálni, látjátok. – néz a visszapillantó tükörből Denre és Louisra.

Mikor megérkeztünk a sulihoz Zayn kísért el az igazgatóhoz, vagyis inkább próbált odavonszolni.

- April gyerünk már, vagy megint a hátamon vigyelek?

- Egész kényelmes volt, ezentúl vihetsz mindenhova.

Mikor megálltunk az iroda előtt éppen kilépett az igazgató. Nem igazán örült, amikor látott minket. Tekintete komor volt és minket pásztázott.

- Miss. Stark, kérem, vegye fel a cipőjét. – szólal meg, majd elindul befelé. Zayn és én összemosolygunk, ő is annyira utálja a tanárokat, mint én, majd ugrálva követem az igazgatót befelé.

XXX

- Miss. Stark, kérem, válaszoljon. – ismételgeti ugyan ezt a mondatot másfél órája, de én csak a hajammal babrálok. Elmondtam neki egyszer, hogy mi történt, nem vagyok hajlandó többször. - Az isten szerelmére, válaszoljon, vagy nem tudok segíteni, kénytelen leszek felhívni a szüleit és felfüggeszteni ha szükséges. Tanuk hiányában pedig nem tudok mást csinálni é- félbeszakította egy hangos kopogás.

- Mr. Williams most érkezett egy tanuló, aki jelen volt a tegnapi esetnél, beküldjem?

- Valakinek nagyon nagy szerencséje van. – néz rám – Kérem Miranda, küldje be.

Hátrafordulok, hogy lássam ismerem, és mikor meglátom… Hát persze, elfelejtettem, hogy ő mindenhol ott van. Visszafordultam és megforgattam a szemeimet. – Mr. Styles, kérem, üljön le és mondja el mi történt. – Persze mindent elmondott, úgy, ahogy történt és végül kiengedtek minket. Próbáltam gyorsabban sétálni mint ő, bár ez lehetetlen volt, mivel a lábai sokszorosai voltak az enyémeknek, legfőképpen a felesleges beszédet kerültem köztünk.

- Szívesen. – veti oda féloldalasan, és mikor felnézek rá a telefonján chatel valakivel. Mintha körbe kéne ugrálnom akármiért is.

- Szívesen? Mégis mit? – nevetek fel kínosan – Azt, hogy bejöttél és hazudtál? Ezért ki is rúghatnak nem csak téged, hanem engem is. Meggyőztem volna amúgy is. Nem csináltam semmit.

- Meggyőzted volna mi? Ott ültél és meg se szólaltál. – fordul felém hirtelen, és kicsit sem nyugodtan.

- Mégis honnan tudsz te akármit arról, ami bent történt? Jaj, bocsánat elfelejtettem, te Harry Styles vagy. Mindenről tudnod kell, de leszarod, mi van akárkivel. – vágom a fejéhez én is.

- Ha tudni akarod videón néztük a helyettes irodájából. – kiabál már ős is.

- És mégis mióta érdekel téged akármi, ami velem történik? Elég élénken megvan ahogy kijelented hogy nem érdekel mi van velem többé. – magyarázom, miközben hadonászok, sírnék, de túl dühös vagyok hozzá, a szemem viszont szúr. 

- Te is tudo, hogy nem ezt mondtam, -

- Ha azt akarod mondani, hogy nem voltál köcsög, szakítani nem lehet ’aranyosan’. Főleg nem úgy, hogy okot sem adsz rá. Mintha bocsánatot kérnél atóól akit lelőttél. Furán hangzik igaz? Mert ilyen nincs!

- Rohadtul kimentettelek a kicseszett kirúgástól, csak nyögd már ki hogy ’kössz’ és nem kell többet hozzám szólnod, én sem fogok, megígérem. – nyomkodja tovább a telefonját. Ez kellett csak, kikapom a kezéből a készüléket, és megnézem, kivel beszél ennyire. Amikor meglátom Lorelei képét, érzem, ahogy elvesztem a fejem és meg akarom ütni Harryt, de megfogja a kezemet és a falhoz nyom. – April. Nem. Ütsz. Meg. – néz mélyen a szemembe, és amikor lelassul a légzésem elenged és otthagy, én pedig a fal tövében a földre ülök  és kezeimmel összekulcsolom a lábaimat.

Pár perc után Louis guggol le mellém.

- Gyerünk Vöröske, hazaviszlek, húz föl, majd a átkarolja a vállamat.

- Utálom.

XXX

-.. És ezért gyűlölöm. – mesélek el mindent Miának, amiről lemaradt. Mikor hazaértünk, pontosabban a koleszba, Louis addigra már odahívta Miát, sok volt már a megbeszélni valónk és egyedül sem maradhattam szerintük.

- Ó April, mindketten tudjuk, hogy nem utálod. – húz magához.

- Igen, de annyira szeretném utálni, annyival könnyebb lenne, ha nem érdekelne, ha továbblépnék. De nem tudok. – teletömöm a számat fagyival, hogy ne sírjak megint.

- April ez nem csak neked nehéz. Ő is foglalkozik veled, szerinted miért volt ott ma?

- De valakinek mégis könnyebb, annak, aki először kimondja, Ő eldöntötte, hogy mit akar, és nem csak közölték vele, hogy már nem akarják őt.

- Figyelj rám. Te egy bomba csaj vagy. Akárki megtenne érted bármit. Használd ki és hagyd Harryt a fenébe.

- Ha már az én szerelmi életemet boncolgatjuk, mi van veled és Zaynnel? – nézek rá, de mikor meghallja a kérdést elfordítja a fejét.

- Az bonyolult.

- A bonyolult dolgokat túlságosan jól ismerem. Hallgatlak. Megcsalt? Mert akkor kinyírom.

- Nem, dehogy erről szó sincs, csak ő eleve nem az a beszédes fajta, és így, hogy ilyen távol vagyunk egymástól, még kevesebbet beszéltünk, szinte semmit ráadásul alig találkoztunk. És ezt nem lehet kapcsolatnak nevezni, szóval közös megegyezésre szünetet tartunk. – sóhajt fel és a fagyis dobozt piszkálgatja. – tudom mi kell mindkettőnknek. – áll fel hirtelen. – Egy  jó kis fősulis buli.  

44. rész - Winners and losers

Lesiettem a kolesz lépcsőin és a szekrényem felé vettem az irányt. A mai nap annyira lassan telt, hogy azt hittem előbb leszek öngyilkos. A francia órát sikerült túlélnem azzal, hogy most először végre figyeltem és mindenre tudtam a választ vagy megoldást. Csak ekkor láttam őt, egy rövid időre. Még jó, hogy mögöttem ül. Egész nap a sírógörcs kerülgetett, de szerencsére nem talált meg. Az öltöző felé igyekeztem, amikor Ross húzott félre.

- Minden oké?

- Aha.

- April, az igazat. Mi történt?

- Semmi. - mondtam, de a könnyeim elárultak, ahogy felgyűltek.

- Kérlek. Tudod, hogy nekem elmondhatod.

- Harry...

- Mit csinált?

- Szakított velem.

- Miért?

- Nem tudom, nem mondta el. - átölelt, majd az edzésre hivatkozva elsiettem. A lányok nem kérdeztek semmit, de gondolom Den beavatta őket. Átöltöztünk és kivonultunk a pálya szélére melegíteni. Lorelei csapata is kijött, de nem nagyon foglalkoztam velük. Terpeszben állva lefelé hajolgattam így nem vettem észre, hogy jön. Kirúgta az egyik lábamat így lehuppantam spárgába. Azt hitte, hogy fájni fog? Hát akkor nagyot tévedett. Nyújtottam tovább, nem is figyeltem rájuk. A fiúk teljes felszerelésben futkostak körbe-körbe. Lorelei csapata nem sokáig maradt, mert titokban akarják tartani, hogy mit csinálnak, meg amúgy is, nem mintha annyira lefárasztanák magukat. A mi csapatunk viszont a hét további részében is keményen edzett, hogy tökéletesítsünk minden apró részletet.

XXX

 Péntek reggel híre ment, hogy Ross szakított a ribancával. Ebédszünetben a focicsapat nagy asztaláig furakodtam magam és elhívtam a fiút egy percre, hogy beszéljünk.

- Miért szakítottál vele?

- Mert már elegem volt belőle. Folyton csak nyávog és azt a szar vattát eszi. - hát igen köztudott, hogy valami olyan vackot esznek mindig, ami leginkább a vattára hasonlít. Ha esznek is valami normális kaját, akkor inkább meghányatják magukat. - Úgyis talál magának valaki mást.

- Biztos. Mit érzel a meccsel kapcsolatban?

- A North Lake ellen tuti nyerünk, csak az a kérdés, hogy mennyivel.

- Nagyon remélem, hogy a mai este mindkettőnknek nyerő lesz.

- Én is. - elmosolyodik. - Nem kérsz valamit? Meghívlak.

- Nem köszönöm.

- April, ebből most nem engedek. Egész héten alig láttalak enni. Nem akarom, hogy csak Harry hülyesége miatt te is egy kibaszott vattaevő legyél. Vagy anorexiás. Úgyhogy most velem jössz és eszünk egy nagy hamburgert oké?

- Jó rendben. - adom be a derekam. Tudom, hogy igaza van.

XXX

Hideg volt a levegő a pályán, de miután beloptam Ross dzsekijét már jobban éreztem magam. A félidőben, a második negyed után megszólalt a hangosbemondó.

- Kedves nézők, szurkolók, edzők, focisták, és pompon lányok! Mindenkinek nagyon köszönjük, hogy eljött! A félidőben a lányok fognak minket szórakoztatni egy kis tánccal. Először a vendég North Lake csapatát láthatják, aztán egy összecsapás következik ugyanis a hazai csapatból jelenleg kettő is van. A mai előadásuk dönti el, hogy melyik csapat lesz az év hátralevő részében a Worcester Ducks szurkolócsapata. Először a régi mutatkozik meg, majd az új. Az eredmény, a nézőkön múlik. Mindent bele lányok! - Den szólj a többieknek, hogy menjenek be melegíteni, mi is mindjárt jövünk. - mondom majd felkapom magam mellől a vizemet, beleiszom, majd felállunk és a fiúkhoz megyünk. Den Lou-hoz pattan, én pedig kapok egy gyors ölelést és bíztatást Ross-tól, majd befut az öltözőbe. Nem akarom nézni a nyáladzást, így inkább a füvet pásztázom. Akkor kapom fel a fejem, amikor valaki mellém lép.

- Ügyes legyél vöröském! - húz magához Zayn.

- Nagyon izgulok Zaynie.

- Tudom, azért jöttem.

- Mi van, ha elbaszom, és lebőgök az egész suli előtt?

- Ez nem fog megtörténni.

- Nem akarom, hogy még jobban rám szálljon az a ribanc.

- Ha baj van, csak szólj. Tudod, hogy itt vagyunk neked.

- Igen, tudom. - gyors még megölelem Louis-t is majd bemegyünk mi is melegíteni. A North Lake táncosai sem viszik túlzásba a mozgást, de tény, hogy sokkal több mindent csinálnak, mint Lorelei meg a követői. Amikor ők jönnek mi is kimegyünk és megnézzük az "előadásukat". Khm, ja azt. Ribancos vonaglás, egy-két ugrás és testhullám. Ne meg Major Lazer - Lean On-ja.

- Na jól van, csajok, figyelem! Mindent beleadunk! Nem kell törődni azzal, hogy az elején tuti röhögnek majd, oké? Lemossuk azt az átkozott ribit meg csivaváit a pályáról! - kivonulunk és beállunk kezdőpózba. Mint ahogy elterveztük a kacsatánccal kezdünk, majd a zene átkeveredik a Hey Mama-ra és bedobjuk magunkat. Minden ugrás, emelés, dobás és spárga tökéletesen megy. Hajtottunk érte, de megérte, hiszen ahogy véget ér a szám és elmozdulunk a végpózból kiabálás és tapsolás hallatszik az egész lelátóról. Mikor levonulunk, újból megszólal a hang a hangszórókból.

- Most hogy láthattuk ezeket a gyönyörű lányokat, megkérdezném: melyik csapat a győztes? Talán a régi? - nem sok minden hallatszik csak egy gyér taps. - Vagy az új? - ováció tör ki. Egymás nyakába ugrunk. - Gratulálok az új csapatnak! Az év hátralevő részében ti szurkoltok a fiaitoknak a meccseken. Ezután folytatódik a mérkőzés, persze nyerünk. Mindenki bevonul az öltözőbe, de én hátramaradok.  

- Állj meg te kurva! - ordítja el magát mögöttem Lorelei. A feje színe vetekedik a hajam színével. Nekilök a falnak és üvölteni kezd. A vállamnál fogva tart a falnál, vagyis pontosítva, engedem neki, hogy ott tartson, hiszen a vékony karjaival még a pomponokat is alig bírja emelgetni. - Te ribanc, senki nem veheti el tőlem a csapatot! Ez az enyém! Hogy merészelsz ideállítani az elsős képeddel és azt hinni, hogy mindenki a lábaid előtt hever majd. Hát kurvára nem! Én vagyok itt az, akit mindenki szeret, mindenki engem akar, Nem pedig festett piros kis műhajadat nézni, ahogy ide- oda dobálod. - A rohadt életbe Lorelei, nyugodj már le a picsába. Először, tanulj meg veszíteni, aztán próbálkozz csapatban csinálni akármit. A MI csapatunk nyert, ideje elfogadnod, még ha ezt nehéz is felfognia a csöppnyi agyadnak. Ti nem voltatok elég jók, senki nem kíváncsi rád és a szoliztatott bőrödre. Mellesleg ez igazi és soha nem volt festve, de te honnan is tudhatnád? – fogom meg a hajamat. - Nem tudom hogyan nyertetek, de biztos nem szabályosan. Lefogadom, hogy lefizettetek mindenkit a kis alattvalóiddal, vagy nem is. Lefeküdtetek velük a szavazatokért cserébe. Igaz? Mindig is tudtam, hogy egy nagybetűs ribi vagy. - Jézusom, veled veszekedni sem lehet, mert egyszerűen nem fogod fel, hogy mit mondanak neked. Inkább keress magadnak egy orvost, mert biztos vagyok benne hogy valami bekattant nálad miután Ross szakított veled. – amint kimondtam egy meglehetős gyenge, bár hozzá képest nagy pofont kaptam, tovább már nem hagytam, hogy a falhoz nyomjon, levettem a kezeit a vállamról és odébbálltam. - Szóval ezért szakított velem. Egy ilyen utolsó senkiházi miatt, mint te! – üvölti, miközben a könnyek a sminkjével együtt folynak le az arcán és a fal mellet a földre kuporodik – Ezt még megbánod! Nem tudom hogyan és mikor, de tönkreteszlek. – dühödik fel hirtelen, majd elkezd felém futni. Én viszont kitérek az útjából, ennek hatására ő nem tud megállni és fejjel neki esik a lelátó oldalának. A szám elé kapom a kezeimet és egyszerűen ledermedek. Pár másodperc alatt Lorelei sikítozására egy kisebb tömeg gyűlik körénk. Az edző és a fiúk is itt vannak a focicsapatból, mindenki teljesen meglepve, hogy mi történt. Megszólalni nem tudok, fogalmam sincs, hogy nevessek vagy sírjak. Az elsőt azért, mert nem tudom egyszerűen felfogni, hogy hogyan lehet valaki ennyire béna, a másodikat pedig azért, mert tudom, hogy úgy néz ki mintha én csináltam volna. Mintha hangosan gondolkodtam volna, Lorelei ebben a pillanatban kiabálta a nevemet a fejét fogva, ami vérzett is mostanra, és hevesen felém mutogatott. Próbálom védeni magam, de egyrészt alig jutok szóhoz, másrészt még mindig alig fogom fel mi történt és harmadrészt, ahogy a dolgok állnak, nem hinnének nekem. - Stark holnap az igazgatóiban kezd! – kiált nekem az edző, miközben viszik az orvosiba a szőke hisztigépet. A tömeg szépen lassan felszívódik, de nagy örömömre pár ismerős arc még mindig kételkedve előttem áll. Louis felvont szemöldökkel néz rám, magyarázatra várva, Zayn pedig csak összefont karokkal áll. Den pedig csak össze van zavarodva. Végül megszólalok. - Tudjátok megérdemelte a ribanc, de sajnos nem én csináltam és csak ezt sajnálom az egészben.

43.rész - Dangerous woman

*April szemszöge*

Alig vagyok itt egyedül pár perce, de a könnyeim lassan felszáradtak. Csak bámulok magam elé. Nem tudom elhinni, hogy szakított velem. Fáj. Rohadtul fáj és iszonyú dühös kezdek lenni azért, mert nem hagyta hogy beszéljük, mert nem mondta el miért csinálja ezt. Felgyorsul a légzésem és érzem, hogy ez más, mint előzőleg bármikor. Akkor éreztem valamit, egy fonalat, egy kapcsot ami nem engedett el és hiába vett körül a sötétség, az mindig ott volt. De most eltűnt. Ahogy jön az érzés, hátravetem a fejem. Eddig kissé féltem tőle, de most kifejezetten élvezem. Érzem a késztetést, az ösztönzést, hogy öljek. Szúr a szemem így sűrűn pislogok, hogy elmúljon. Összeszorítom végül a szemhéjaim és mire újra kinyitom, már vörösen látok mindent. Ez új, de tetszik. 

-April?! -nyit be Zayn. -Jól vagy? -kérdezi és közelebb lép. 

-Soha jobban. -mosolyodom el, majd megfordulok és kiugrom az ablakon. A nappali ablaka mellé érkezem. A talpam alatt összetörik egy ág, mire Louis kinéz az ablakon. Ránézek.

-Baszki. -olvasom le a szájáról. Zayn is kihajol az ablakon, felnézek egy pillanatra, majd futásnak eredek.

XXX

*Zayn szemszöge*

Kirohanunk négyen a kocsihoz és elindulunk. 

-Hova a büdös picsába mehetett? -kérdezi Lou.

-Fogalmam sincs, de minnél előbb meg kell találnunk és megállítanunk. 

-Az hiszem az nem lesz egyszerű. 

-Lehet, viszont csak Harry tudja leállítani, de mivel épp most szakítottak, ezért nem tudjuk hogyan lehetséges. De mindent meg kell próbálnunk. -bekanyarodunk a főhadiszállásunk elé. 

-Ó bassza meg! -káromkodom el magam amikor észreveszem, hogy nem stimmel valami. Hát persze, hogy ide jött. Rohanni kezdünk a folyosókon amik tele vannak hullákkal. Hogy lehet ilyen kibaszott gyors? Amint eltűnt a szemünk elől, azonnal felszerelkeztünk és elindultunk. Benyitok apám irodájába, de nem találom bent. Különválunk. Az edzőterem felé közeledve hangokat hallok, így berontok. Itt is a földön van már pár halott, valamint April, aki a falhoz szorítja Harryt. Melléjük lövök a falba, mire April megfordul. Elengedi Harryt, aki levegőért kapod és rámront. Nagyon gyors és hatékony, sokkal több ütést kapok, mint amennyit sikerül kivédenem. Az oldalamra rúgna, de sikerül elkapnom a lábát. Hátralököm és a földhöz szegezem, de nagyon erős, így nem sokáig tudhatom magam fölényben. Megérkeznek Lou-ék is és valahogyan leszedik rólam. Újra nekilendülünk most már négyen, viszont nem sokra megyünk. Beállít apa is. Lou-nak pont sikerült leterítenie a lányt.

-Hello, April. Hallottam már a szemes dolgodról. -megy oda hozzá. -Bevallom érdekes. Tudtad, hogy rajtak kívül, apád húgának volt még ilyen? Egyszer ő is rám támadott, amikor előjött neki. Én állítottam le. Nem én öltem meg, de ő már halott. -April motyog valamit, de nem lehet érteni, majd lerúgja magáról Lou-t és apámnak támad. Könnyű hárítja a támadásokat. Mindannyian őket nézzük ugyanis nem minden nap látjuk apát, verekedni. Aztán megindulunk és együtt próbáljuk meg. Így se sikerül, de határozottam többre megyünk vele. Sokszor próbálkozunk, de fáradunk, ő viszont úgy néz ki mint aki élvezi és napokig tudná még csinálni. 

-April!! -halljuk egy női hang kiáltását, mire leállunk. Az ajtóban, egy 40 körüli vörös nő áll. Apa szemei kitágulnak és a szája is tátva marad. A nő csak közelebb jön és megáll April előtt. 

-Azt hiszem a saját súlycsoportoddal kéne ezt elintézni. -lecsukja a szemeit és amikor kinyitja, már az övéi is vörösek, mint Aprilé. A lány azonnal rátámad, de úgy tűnik egy idő után nem bírnak egymással. A következő pillanatban pedig April nagyot rúg és a nő köztem és apám között köt ki. Harry pedig eltűnt. Most a fiúkra támad.

-Melody?! 

-Le kell terítenünk. Onnan el tudom intézni. -néz ránk. Azonnal megindulok, és ahogy a focisták szokták, csúszva felrúgom. Rámborul, így sikerül megfognom és ráhelyezem a testsúlyomat. Melody azonnal mellettünk terem. 

-Fogjátok le! Erősen! -megtesszük amit kér, ő pedig fölé térdel és a kezeit April nyakára fonva, folytani kezdi. 

-Mit csinálsz, így meghal! -kiált fel Lou. 

-Tudom mit csinálok! -mondja, és még erősebben szorítja. April már nem igazán kapálózik. Látom az arcát és a szemeit, ami lassan visszanyeri a zöld színt. Amikor Melody elengedi, a másik vörös meg levegőért kapod és köhög. Arrébb kúszik, én pedig mellé ülök, így nekem dől. 

-Melody...

-Tudom, hogy azt hitted, hogy le tudod állítani, ahogy engem is, Des. De ő egy összetört szívű lány, köszönheted a fiadnak. -apa nem mond semmit, Melody pedig feláll és felhúzza a földről Aprilt is. -Most pedig hazaviszlek apádhoz. 

-Nem! 

-Ne ellenkezz.

-De holnap suli. 

-Akkor kihagyod. 

-Hétvégén meccs van! 

-Nem érdekel. A holnapi napot otthon töltöd. 

-Elhitted. A csapatom fontosabb.

-Erőszakkal vigyelek? -April újra megszólalna, de apám közbevág.

-ELÉG! Istenem, minek kellett neked is ilyen makacsnak lenni. -utal Aprilre. 

-Des, jelenleg kiszámíthatatlan. -szólal meg Melody. 

-Nem fogok hazamenni. Amióta az előző ilyen eset volt, azóta elvagyok tiltva minden éles tárgytól, pisztolytól, meg ilyenek. Ha hazamegyek, apám vissza se enged. Jól vagyok. -mondja, de látszik rajta, hogy nincs jól. Mindenkit megráz egy szakítás. Egy ilyen meg főleg.

-Jó... akkor éjszakákra valakit ráállítok, hogy figyelje. Napközben, meg ti nem hagyjátok egyedül. Nem akarok még egy ilyen balhét. Ha baj van azonnal szóltok. 

-Oké. -mondjuk közösen. Elindulunk vissza Aprillel a koleszba, ma éjjel Lou lesz vele, így meglepheti Den-t is. Apa pedig Melody-val távozik. 

XXX

*April szemszöge*

Másnap az ébresztő előtt keltem egy kicsivel. Felkeltem, letusoltam és mire kiértem, már Den és Lou is ébren voltak. 

-Úristen! -kiált fel Den mire mindketten ránézük. -April, mi van a szemeddel? -belenézek a tükörbe. Az éjjel újra bevörösödött. 

-Kontaklencse. -szólal meg helyettem Louis.

-Úgy megijedtem! -mondja a lány és hozzábújik a barátjához. -Meg tegnap is amikor eltűntetek! Egyedül kellett visszajönnöm a koliba. 

-Sajnálom, Den fontos dolgunk volt. De majd ma kiengesztellek. 

-És April, mi volt Harry-vel? -tudtam, hogy meg fogja kérdezni, de el akartam kerülni. Nagy levegőt veszek, majd kinyögöm.

-Szakított velem.

-Miii?!?! De miért? -áll fel és ölel meg. 

-Ha én azt tudnám... 

-Mostanában sokat veszekedtetek. 

-De mindig megbeszéltük. És én... én szeretem őt. -és itt már folyamatosan csorognak a könnyeim.

-Tudom. -Louis átölel minket. -Minden rendben lesz. Segítek túllépni rajta. Milyen közös órád van vele? 

-Francia. 

-Megoldjuk. Megmutatjuk neki, hogy erős vagy nélküle is. Oké? -bólintok. Tulajdonképpen semmi kedvem beülni az órákra, de ha azt nézzük, hogy egyedül ülök itt a szobánkban, akkor inkább lemegyek. A délutáni edzés, pedig majd segít. Meg kell nyernünk. Nagyon szépen haladtunk eddig és már csak tökéletesíteni kell péntekig. Nem érek rá sajnálni magam, van fontosabb dolgom is.