4.rész - Roof

Amikor apám visszatér Harry üldözéséből üres kézzel, nyugodtan fújom ki a levegőt. Az ágyamon ülök és itt járkál körülöttem az a fiú aki felhozott. Ő kicsit különbözik a többiektől. Talán azért mert nem néz olyan őrült tekintettel.
-Mi a neved? -szalad ki a számon.
-Jax. -ekkor nyitja ki apa az ajtóm.
-Elkaptátok? -kérdezem. Csak azért hogy ne nézzen hülyének, hogy esetleg hagytam volna Harrynek elvinni azt a lapot.
-Nem. Gyors a kölyök. De nem megy haza üres kézzel.
-Ezt hogy érted?
-Kicsit sebes lett. -mondja, de tudom hogy meglőtte. Hiába nem mondja ki.
-Meglőtted?
-Igen.
-Apa... miért van egyáltalán nálad pisztoly? És... kik ezek az emberek?
-Szereztem őket. Pont az ilyen esetekre. Amikor valaki bántani akarja a lányom.
-De nem vagyok 5 éves! Ennyi erővel akár azt is megtaníthatnád, hogy hogy védjem meg magam. Akkor nem kéne utánam járkálnod. Neked meg a "barátaidnak". Mert tudom hogy nem azok. És tudod néha elég szarul esik, hogy elmegyek az utcán az emberek mellett és úgy érzem többet tudnak rólad, jobban ismernek, mint én. -de mintha észre se venne komolyan. Nem jut el hozzá amit mondok. És hiába mondom el százszor. Int Jaxnek és elindulnak kifelé. És igen, kurvára betelt a pohár. Felemelem az éjjeli szekrényemről a lámpám és áthajítom a szobán. Az ajtó mellett és egyben apa mellett csapódik be a falba és törik darabokra. Megtorpan.
-Ne vegyél semmibe!!! -kiáltom. Félig hátra fordítja a fejét, de nem néz rám. Majd elhagyja a szobát. Kicseszettül mérges vagyok rá. Kinyitom az ajtót és leviharzok utána a lépcsőn. A nappaliban van a többi emberrel. Nem figyelem mit mond nekik, csak mögé sétálok és megkocogtatom a vállát, mire megfordul. A szemébe nézek, de az ő tekintete értetlen.
-Ne. Vegyél. Semmibe. -mondom lassan és tagoltan. De érzem hogy most a szemeimet kutatja és nem a szavaim. -Figyelj rám. -csak ennyit mondok neki, majd visszamegyek a szobámba. Belenézek a tükörbe, hogy megnézzem min lepődött meg annyira. A szemeimmel semmi nem történt csak talán azt lehet mondani rá hogy kicsit vörös de ennyi.

✖️✖️✖️

Másnap reggel korán kelek. Még apa is itthon van. Azt terveztem, hogy elmegyek futni, de miután hallom a bejárati ajtó csapódását egyből változik a tervem. Lemegyek és egy cetlire bukkanok.

"Késő este jövök, csinálj vacsit"

Aha. Persze. A nagy szart. Ha kell majd csinál magának. Különben is. Hogy várhatja el a tegnapi után, hogy még kaját is csináljak neki. Nem fogok. Bemegyek az irodájába és turkálni kezdek. Muszáj megtudnom valamit róla. Egyszerűen csak muszáj. Nem élhetek úgy hogy semmit nem tudok róla, pedig tudom hogy titkol valamit. Valami nagyot. Miközben én kutatok, az idő szalad és nem igazán találok semmit amivel előrébb jutnék. Egyszer csak egy alakot látok az ajtóban. Megijedek, hogy apám az, de rájövök  hogy nem ő az. Harry? Nem is ő, de nagyon szerettem volna ha ő az. Louis lép beljebb.
-Szia.
-Szia. Most mi kéne?
-Egy papír. Amiért Harry jött. Csak apád szépen karonlőtte.
-Keresd meg. -sóhajtok. Tudom hogy apa és Harryék között valamiféle ellentét van. Lehet hogy nem kéne hagynom Louisnak hogy elvigye azt a papírt. De jelenleg nem igazán érdekel.
-Jól van? -kérdezem halkan. Mellettem turkál és tudom hogy hallja.
-Igen. Direkt engem küldött ide.
-Direkt?
-Miattad. Hogy megnézzem jól vagy-e.
-Igen. Csak... faszom kivan azzal hogy apám úgy kezel mint egy kisgyereket és titkolózik. Tudod tegnap majdnem hozzávágtam az éjjeli lámpámat. És még így sem hajlandó figyelni rám. És a legrosszabb hogy tudom hogy mindenki többet tud róla nálam. Konkrétan semmibe vesz. Csak nem tudom miért. De elhatároztam, hogy kitalálom. Bármi is legyen az és bármilyen nehéz is legyen.
-Csak védeni akar.
-Akkor védene, ha elmondaná. És ha megtanítaná hogy nagyon védjem meg magam.
-April ne kutass utána. Jobban teszed ha nem avatkozol bele.
-Nem Louis. Tudnom kell. Tudnom kell ki is az apám úgy igazán. Te nem ezt tennéd, ha a helyemben lennél? -pár percre csend áll be.
-Valószínűleg én is ezt tenném. -bólintok. Ő tovább kutat én meg figyelem. Még csak mit tűnt fel hogy időközben már elkezdett sötétedni. Louis megtalálja a papírt de kiveszem a kezéből.
-Nem viheted el. Addig nem amíg nem mondod el ki az apám. Tudom, hogy tudod. Kérlek. Segíts nekem.
-Nem tehetem.
-De igen. Kérlek. Ha rájövök hogy mi történt, akkor talán nem csinálja ezt velem. Valahogy rá kell vennem arra, hogy tanítson meg arra hogyan védjem meg magam. És elmehetnék valami önvédelmi szarra, de nem. Én tőle akarok tanulni. Csak azért mert nem igazán foglalkozik velem és szeretném ha ez megváltozna.
-Értem. De nem lehet. Elmondhatnám, de félek azzal rosszat teszek neked. -mögém áll és a vállamra teszi a kezét.
-Nem Lou. Ennél rosszabb nem lehet. A kapcsolatunk csak jobb lehet.
-Sosem tudhatod. -mondja majd kérdeznék, de a keze a nyakamra siklik és a következő pillanatban a testem összerándul és nem bírok mozdulni, majd elájulok.

✖️✖️✖️

Az ágyamon fekszem és apám kelteget.
-April... Kicsim jól vagy? -kérdezi én meg csodálkozva nézek rá.
-Még sose hívtál így. -ülök fel óvatosan. -Mi történt?
-A szobám előtt találtalak meg ájultan.
-Nem tudom, jöttem fel és... többre nem is emlékszem. -hazudom.
-Nem baj. Jól vagy?
-Igen.
-Nem láttál a házban senkit?
-Nem.
-Éhes vagy?
-Igen.
-Rendelek pizzát. -őszintén semmi kedvem nem volt enni, de csak egy bólintással elintéztem. -Anyád hívott. Hazajön pár napra a jövő héten.
-Tényleg? -kérdezem meglepetten. Furcsa, hiszen utoljára 3 hónapja láttam és akkor is csak egy napot maradt. De amikor hazajön, akkor elhalmoz mindefélével. Leginkább ruhákkal. És pontosan ismeri az ízlésem.
-Igen. Meg kell beszélnünk pár dolgot. -ezzel elhagyja a szobám. És akkor beugrik. Talán anya tudja hogy apa mi illetve ki is valójában? Talán anya elmondhatnád nekem mindent. Mindent amire kíváncsi vagyok. Mindent amit tudni akarok. Mindent amit tudnom KELL. Muszáj elmondania. Megőrjít, hogy nem tudok rábukkanni semmire, aminek a nyomán elindulhatnék. Lemegyek én is, mire megérkezik a pizzánk. Megeszem a részem és elindulok fürdeni. Észreveszek az ablakomon egy sárga cetlit. Odamegyek és leveszem.

"Tető"

Ennyi áll a papíron. Kitárom az ablakot és kimászok.
-Harry?
-Én vagyok. De sietnem kell, nem maradhatok sokáig.
-Jól vagy?
-Igen. -az ölébe ülök és megcsókolom.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.
-Sajnálom, hogy apám meglőtt.
-Nem kell. Túlélem.
-Miért mész el?
-A szüleim konkrétan megtiltották hogy a közeledbe jöjjek.
-De miért?
-Mert... -kezdi de elakad a szava. -Apád miatt.
-Miatta? Minden miatta történik és nekem senki sem mond semmit.
-Nyugalom. Tudni fogod. Kitalálod, mert okos vagy. -most ő csókol meg. -Mennem kell.
-Mikor látlak újra?
-Nem tudom. De sokára. -ennek hallatára könnyek gyűlnek a szemembe.
-Ígérd meg, hogy vissza jössz hozzám. Ígérd meg.
-Megígérem. Vissza jövök. -ezzel eltűnik a tetőnk másik oldalán.
-April!! -hallatszik apa kiabálása bentről. Képtelen vagyok válaszolni. Csak ülök és nincs kedvem semmire csak a sírásra. Felnézek az égre. A csillagokat nézem és kizárom a külvilágot.

Sziasztok! Kommentelni továbbra is ér, ebből tudjuk, hogy tetszik-e nektek a történet. További szép nyarat :) xLucus