2015. október 19., hétfő

11. rész - Screw it up

Halihó drága Olvasóink!
Történt egy kis félreértés írás közben, -nem vettem észre hogy nem raktam ki, és ugye már több rész meg van írva- ezért késett ennyit. Tényleg iszonyatosan sajnálom az egészet, nem is tudom mit írhatnék még ide nektek. a következő rész hét vége felé lesz várható remélhetőleg késés nélkül ;) 




Csak nézte a laptop képernyőjét, és nem szólt semmit. Szerintem már tízszer elolvasta a suli leírását, de csak némán ül. Nem értem miért baj, hogy tanulni szeretnék. Más, velem egy korú tinédzsereket pont arról próbálják meggyőzni, hogy tanulni kell. Nekem meg apámat kell meggyőznöm, hogy tanulnom kell. De azt már megszokhattam, hogy a mi családunk nem olyan, mint a többieké. 
- Apu fi- kezdek bele a mondandómba, de megszólal a telefonja a másik szobában, és felemeli a mutatóujját, hogy fogjam be a számat. Leteszi a laptopot a kanapéra, és elindul a szoba felé. Felkapom a gépet, és utána megyek.
- Nem, most nem fogod ennyivel elintézni! - kiabálok utána, és befutok az ajtón még előtte. Megkeresem a hang forrását, és a kezembe emelem a készüléket, ami folyamatosan csörög. - Addig nem kapod meg, ameddig nem beszélünk erről. - jelentem ki.
- April ne hülyéskedj itt, add ide a telefont. Ez fontosabb dolog mint-
- Fontosabb, mint én? - vágok közbe. Nem szól semmit csak a telefon után nyúl. De feldobom a levegőbe, majd apát megkerülve elkapom és a hátam mögé teszem. - Szóval fontosabb. - forgatom meg a szemeimet. A telefon még mindig csörög. 
- A fenébe April, ha megígérem, hogy beszélünk, róla nyugton maradsz? - válaszul csak elmosolyodom és visszadobom neki a telefont, majd elhagyom a szobát, nem igazán érdekel az unalmas beszélgetése. 
Alig 5 perce ülhettem le a pult mellé, és böngészem a fősuli honlapját. Egyre jobban megtetszik, és már teljesen beleélem magam a gondolatba. De ismét megzavarnak.
- April gond van bent, most be kell mennem. Ne csinálj semmi hülyeséget itthon.
- Nem fogok, mivel veled megyek. - kelek fel a székből. 
- Én ezzel arra céloztam, hogy itthon maradsz. 
- Én meg arra, hogy veled megyek. - azt elfelejtheti, hogy itthon fogok ülni. 
- Nem jössz velem. És csak hogy tisztázzuk, ez azt jelenti, hogy nem léped át a küszöböt, és az ajtó csukva marad. - miután kiosztotta a parancsait, mint mindig elindul kifelé. Még gyakorolnia kell a fogalmazást, mivel az nem tiltotta meg, hogy az ablakon kimásszak. Öreg hiba. Miután átmásztam a konyhaablakon, még apu előtt sikerült beülnöm a kocsiba. Miközben indítja, el a motort nagy szemekkel rám néz. 
- Nem megmondtam, hogy-
- Azt mondtad, hogy a küszöböt, nem léphetem át és az ajtó csukva marad. Tudom. És ez így is volt. - mosolygok rá.
- Ugye tudod, hogy ma még az átlagosnál is elviselhetetlenebb vagy?
- Ugye tudod, hogy ma még az átlagosnál is mogorvább vagy? - kérdezek vissza. 

       XXX
Mikor beértünk, még nagyobb kavarodás volt, mint általában. Apát mindenki letámadta egyszerre 20-an beszéltek hozzá. Én inkább elmentem és megkerestem Jax-et. Biztos vagyok, hogy ha helyzet van őt is kiküldi apa, szóval jobb, ha itt vagyok vele és mindig tudom, hogy ki hova megy. Jax-el beszélgettünk néhány fontosabb dologról, meg elmeséltem neki a fősulis terveimet, amiben persze támogatott, de megmondta, hogy nem szeretné, ha elmennék. Aztán valami videojátékkal kezdett játszani. A lábaimat az ölébe tettem és lefeküdtem a kanapéra. 
- Jax készülj terepre mész. De Aprilnek ha lehet, ne említs, ma még makacsabb, mint eddig.
- Én is szeretlek apu!- intek neki a kanapé támlája mögül, Jax pedig csak röhög mellettem. 
- April, mondanám, hogy maradj itt, de úgysem fogsz, úgyhogy légy szíves annyit ígérj meg hogy Jax-nek nem szarod le a parancsait.
- Értettem. - ülök fel a kanapén. 
- Szóval kicsim szállj be a kocsi, ameddig megbeszélem Jaxel a részleteket.

Pár perc múlva odaérünk a régi raktárhoz, ahol valami gubanc történt. 
- Szóval nekem is elmondod végre hogy mi történt? - sóhajtok fel türelmetlenül.
- Egy új banda. - vakarja meg a tarkóját.
- Amelyiknek a nő a vezére?- rám kapja zavart tekintetét.

- Te ezt honnan tudod.
- Hmm hát tudod ha nem esett volna még le az apám a főnököd. És ne engem, hanem az utat nézd. - bökök a szélvédő felé.
- Szóval, a lényeg, hogy ebben a raktárban néhány fegyvert, de ami fontosabb, aktákat is tároltunk. Fontosakat.
- De miért itt tároltátok, ha fontosak? - kérdezem, miközben kiszállunk a kocsiból.
- Mert ez elhagyatott hely és úgysem keresik itt. 
- Aham, latom ezt ők is így gondolták- mutatok a lakatra, amit letörtek a helyéről, és a hatalmas vasajtó nyitva áll- Férfi logika...
- Voltak őrök is képzeld el. 
- A másikaknak meg volt fegyverük...képzeld el. - szólalok meg az ő hangján. 
- Inkább maradj csendben Ms. Tökéletesség, valaki van itt. - veszi elő a pisztolyát és indul el befelé. 
- Persze én maradjak csendben, de te beszélhetsz- indulok el utána, duzzogva, a pisztollyal a kezemben. Végigmentünk egy elhagyatott folyosón, majd befordultunk az egyik ajtón, ahol kezdtek a hangok felerősödni. A szoba tele van hatalmas fa dobozokkal, és a közepén le lehet nézni az alattunk lévő szintre. Letérdelünk a korlát mellé, ügyelve arra, hogy takarásban legyünk. Egy nő és pár férfi volt lent . Akkor ezért volt apa olyan ideges. 
- Most kérdezem utoljára: hol vannak Starkék? - kiabál a nő a fegyverrel a kezében.
- Miért mondanánk meg? Mi hasznunk lenne abból nekünk? - hallom meg a szemtelen, és persze ismerős nevetést. 
- Az ott Zayn? - bukik ki belőlem.
- Hogy micsoda?- fordul felém Jax.
- Ja, csak azt mondtam, hogy az ott szép...látod az az izé... Kép a falon.- nyökögöm.
- Az a "kép" a falon teljessn szét van lőve. - jegyzi meg felém fordulva. 
- Művészet. - mormogom, bár tényleg ocsmány az a kép. 
A következő pillanatban egy durranásra kaptuk oda a fejünket, amit egy hangos csörömpölés követett, majd egy nyögés. És azt a nyögést ezer közül felismerném. Nem érdekelt Jax, egyenesen leszartam. Átfutottam a korlát másik oldalához, hogy lássam végre, hogy mi történt. Egyik részem azt mondja, hogy menjek oda hozzá,  a másik meg hogy hagyjam a francba. 
Végül nem megyek oda. 
Ott van még Liam is, szóval hárman vannak. És ahogy látom nem lett komoly baja, a csillárt lőtték le a plafonfól, és a kezét felsértette talán. De ilyen távolságból nehéz megmondani. 
- Tűnj el innen. Eleget tettél már ebben a városban. - mordul fel Liam is. Harry nem szólal meg. Gondolom Liam és Zayn ismeri a nőt. Ha Harry is ismerné, nem állna ott szótlanul. Bár talán jobb, ha csak áll és nem csinál semmit, minthogy megöljön valakit.
Közben egyre jobban kíváncsi leszek a beszélgetésre így közelebb húzódom a korláthoz. Rossz ötlet a volt. A mozgás hatására Zayn felnézett, én pedig azzal a lendülettel estem hátra a dobozok közé. Hallottam néhány puffanást, de a következő pillanatban minden elsötétült. 
...
Valaki a hátán visz. Érzem, ahogy fel-le döcögök a vállán. Lassan kinyitom a szememet, majd vissza is csukom a nap erős sugarai miatt.  Pár másodperc alatt visszaáll a látásom, és elkezdek körülnézni.
- Jax letehetsz! - bököm meg a vállát miután felismertem.
- Hála az istennek, nem tudom, hogy magyaráztam volna ki az apádnak. - néz rám megkönnyebbülve.
- Csak azt magyarázd el, hogy mi történt. - nézek, rá miközben az autó motorháztetőjére tesz.
- Hát elbasztad. Miután hátraestél mindegyik banda elment, és szerencsére nem az esés helyét keresték.
- Azért annyira nem csesztem el végülis láttuk őket.
- Ja csak lemaradtunk a beszélgetés lényegéről.




2 megjegyzés:

  1. Drága Írónők!
    Szuper fejezet lett,már kíváncsian várom a folytatást! :)
    És bocsi,amiért az utóbbi időben elhanyagoltam a komizást.Azok is nagyon jó részek lettek,amikhez nem írtam.
    xx Meli

    VálaszTörlés