20.rész - Red Eyes

A Temze partján kötöttem ki, azt remélve, hogy ott majd lenyugszom. Szép dolog a tévhit. Egy idő után nem bírtam magammal és felhívtam Harryt. 

-Szia. 

-Harry, kérlek mondd, hogy még Londonban vagy. 

-Igen, miért? Baj van?

-Nem, illetve de. Nem tudom. Gyere a Temze partjára a London Eye-al szembe. Siess kérlek. 

-Oké. Pár perc. -lerakta. A zsebembe csúsztatom a telefonom és várok. Még mindig a homokos cuccomban vagyok és Harry pulcsijában. Csodálkozom, hogy apámnak még nem tűnt fel.  De jobb is. 

-Babe! -hallom mögülem Harryt, mire megfordulok. Átölel, majd megcsókol. 

-Köszönöm, hogy eljöttél. 

-Ugyan. Na mondd. Min akadtál ki?

-Azon, hogy apám amióta meglátta azt a nőt, teljesen megőrült és egyszerűen képtelen mással is foglalkozni. Azóta, hogy nálunk alszik minden felfordult, nekem rohadtul nem tetszik, hogy ott van és az meg végképp nem, hogy apám cseppet se foglalkozik az én véleményemmel. Szóval le vagyok szarva. Még azt se volt képes megmondani, hogy baszottul vettek egy házat és odarángatott aztán közölte, hogy ez nem az övüké, hanem a miénk! Érted? Összeköltözik illetve költözünk velünk és nem volt pofája elém állni és elmondani! Baszki még csak most váltak el anyámmal!!! -akadtam ki teljesen. Aztán hirtelen, mint a villámcsapás, úgy kezdett el szúrni a szemem. Hozzá kapok és megdörzsölöm.

-Jól vagy? 

-Aha. Tuti csak egy mellékhatás.

-Milyen mellékhatás? -rémül meg.

-Csak... amikor elvittek beadtak valami szart. Először elájultam, másodszorra meg remegtem és azt hittem kiég a szemem a helyéről. -pislogok nagyokat, majd ránézek. 

-Mi az isten? 

-Mi van?

-A szemeid. Vörösek.

-Mármint?

-Nem zöld, hanem vörös!

-Hogy mi? -a kocsijához megyek és a visszapillantó tükörben megnézem magam. Tényleg olyan.

-Ez miii?

-Nem tudom. De jobb lenne, ha megmutatnád valakinek. 

-Jó, majd. De most nem megyek sehová. -bújok hozzá. 

-Nem hallottalak még ennyit káromkodni.

-Mert nem szokásom.

-Tudom. Figyelj. Nem biztos, hogy a legjobb alkalom, de... muszáj megmagyaráznom mindent, nem akarom tovább húzni. 

-Oké. -mondom és felülök a motorháztetőre, ő meg a lábaim közé áll. 

-Szóval... -túr hajába. -úgy volt, hogy... azért nem mentem oda mert akik vertek... -közbevágok.

-Lukeék.

-Igen. Ők. 

-Harry... tudom, hogy a nagyapám veretett meg. -bólint.

-Ha rájuk támadok azzal magamra haragítom, illetve az apámra a nagyapádat és apádat, és még jobban nem fogok rontani az eddigi helyzeten. Valamint meg is fenyegettek. 

-Értem. 

-Sajnálom. Tudom, hogy hülye voltam és nem akartam berúgni, mert megígértem, hogy nem fogok. Meg, hogy verekedtem Jaxel bár... azt nem annyira sajnálom, de...

-Jó, jó. Oké. Nem haragszom. -nevetek. Megcsókolom, ő pedig belemosolyog. Egyre vadabbak vagyunk, mivel felszabadul minden vágy bennünk. 

-Értem én, hogy szeretitek egymást, de ne előttem. -hallok meg egy hangot, ami jelen pillanatnyilag baromira idegesít. 

-Logan. Húzz el innen. Hagyj békén. -mondom elszakadva Harry szájától. 

-April... na jó. Figyelj. Ne hidd azt, hogy nekem annyira tetszik a helyzet. Szerinted nekem szóltak? Hát nem. De én téged bírlak, a többit meg elviseljük és kész. A napok nagy részében amúgy sem vagyunk otthon. 

-Szóval apám küldött? -lépek közel hozzá.

-Igen, de ez most...

-Menj el! -kiáltok rá.

-April... mi... mi van a szemeddel?

-Nem mindegy? -sétálok vissza Harryhez. -Nem fogok hazamenni. 

-Muszáj. Mellesleg a holnap egész nap pakolás, költözés és kipakolás. 

-Akkor holnap sem megyek haza. 

-Miért vagy ennyire önfejű? Kicsit elgondolkozhatnál néha! Szerinted mit érez az anyám, hogy nem fogadod el? -hopp. Ezen még nem gondolkoztam. 

-Logan. Figyelj, ez bonyolult. Az apád meghalt kiskorodban, de nekem anyámék alig pár hete váltak! Apámnak már nője van! Szerinted ez milyen? És gondolj bele! Hányszor küzdök apám ellen mert úgy kezel mint egy óvodást? Hogy nem lehet pasim, mert azt mondja, hogy az többé nem lesz nemzőképes? Harryvel vagyok, igen, szeretem és ha megtudná valószínűleg örök életemben négy fal közé lennék zárva. Tudom, hogy a Starkok meg a Stylesok utálják egymást csak mi nem. Mert én tényleg szeretem őt. -kulcsolom össze a kezünket és szorítok rá. 

-És én is téged. -kacsint rám Harry. 

-Szerinted hányszor hazudtam érte? Hogy az a pulcsi Jaxé, hogy azért van pasi szagom, mert a drogériában valami őrültek ott fújkodták össze-vissza a parfümöket és spray-ket? És még mindig azt hiszi, hogy szűz vagyok és nem is akarok pasit. -nevetek fel megint. -Vicces mi?

-Világos. De gyere, menjünk. 

-De ahjjj Logan, nem akarok!

-Tudom. Én sem. -mondja és kinyitja az kocsiajtót. 

-Franba már. Oké. Szállj be, amíg elköszönök Harrytől. 

-Jó. -megteszi amit kértem. Hazzhoz fordulok. 

-Sajnálom, hogy iderángattalak és semmi nem lett belőle. 

-Hé, dehogy. Tisztáztuk a dolgokat és minden rendben. Ennél több most nem kell. 

-Rendben. 

-Azért, majd küldj egy címet jó? 

-Persze. 

-Szeretlek. -forróság önt el belülről. Először mondja ki.

-Szeretlek. -hosszan megcsókol, majd elenged. 

-Na menj. Holnap remélhetőleg újra veled alszom. 

-Oké.

-Majd hívlak. -ad egy puszit. -Szia babe.

-Szia. -beülök Logan mellé és elindulunk "haza". 

-Megtaláltam! -kiabál, mikor kinyitja az ajtót. Egyszerre jelenik meg apám és Lilly. 

-April! Hogy képzelted ezt? 

-Tök mindegy. Inkább találd ki, hogy mi ez. -megyek hozzá közel és meresztem rá a szemeim. Kicsit hátrahőköl, majd a zsebéhez kap és már indítja is a hívást. 

-Patrick? Collin Road 146. Most. -teszi le. -Maradj itt mindjárt jön. -mondja miközben behúz a konyhai részbe és leültet egy székre. -És mi ez a ruha rajtad. 

-Logané. -vágom rá. -És tényleg választhatok saját szobát? 

-Öhmm... -Lillyre néz segítségkérően, aki bólint. -Igen. 

-Amíg megjön Patrick, addig körülnézek. -állok fel. -Logan jössz? 

-Jövök. -körbemegyünk és megtalálom a nekem való szobát. 

Nagyon tetszik és van egy elhúzhatós ajtaja. Valamint saját fürdő is, ami egyben gardrób is. 

-Az az enyém. -mutogatok. 

-Oké. Anya nem is nagyon értette miért néz így ki. Elég nehéz volt elmagyarázni. -megrezdeül a telefon a zsebemben mire előkapom. 

"Jól vagy? Minden oké?"

"Persze. Collin Road 146"

"Aludj jól babe."

"Te is babe." -írom vissza és csak később tudatosul bennem, hogy mit írtam, de addigra válaszol.

"Babe? Hmm... Ez tetszik."

"Reméltem is. Nincs ablakom. Illetve van, csak túl kicsi, hogy beférj rajta."

"Megoldom, ne félj." -erre már nem tudok válaszolni, mert apa kiabál fel, hogy itt van Patrick. Megvizsgál, de nem tud igazán mit mondani rá. 

-Azt mondod már világosabb, mint volt?

-Igen.

-Akkor el kell múlni. Viszont kipróbálok még valamit. -lekapcsolja a lámpát, majd egy UV csővel közelít a fejemhez. 

-Azt a rohadt. -szólal meg Logan. 

-Mi az?

-A szemed olyan mintha higany lenne. 

-Higany? 

-Az. -a lámpa viszakapcsolódik. Vajon Harry ehhez mit fog szólni? Eszembe jut ahogy csókolt ma. Újra szúrást érzek mindkét szememben. Pár perc múlva már nem érzem, így felnézek. 

-Megint zöld. 

-Mitől váltott vissza? 

-Nem tudom.

-És mi volt, amikor vörös lett? 

-Akkor? Álltam és néztem.

-Nem úgy. Mit éreztél? Mire gondoltál?

-Dühös voltam. -nyögöm ki. 

-Az előbb? 

-Semmire. -hazugság, de beveszik. Szerencsére.

-Jó, ezen még gondolkozom. Holnapra remélhetőleg találok megoldást. 

-Rendben. Köszönöm. -csukja be apám utána az ajtót. -Menjünk aludni. Holnap sok dolgunk lesz.