30. rész - Surprises

Gyors léptekkel besietek az étkezőbe, közben zöld szemeimmel a ’’tömeget’’ pásztázva. Ha tippelnem kéne, hogy mennyi ember maradt, úgy 30-35-öt mondanék. Nem annyira sok mégis problémáim akadnak azzal, hogy megtaláljam Harryt. Mielőtt leveszek egy tálcát még körbefutom a szememmel az embereket, ismét sikertelenül. A pult felé fordulok és várom hogy haladjon a sor, jobb esetben 10 perc múlva ehetek is. Hirtelen valaki mellém áll akkora lendülettel hogy nekem ütközik. Már vettem a nagy levegőt hogy megmondjam neki a magamét, de ő nem hagyta, hogy belekezdjek.

- Mi a jó büdös életet csinálsz te itt? – néz fel a tálcájáról.

- Tudod, ugyan ezt kérdezhetném én is tőled. – nézek a szemébe. Azokba a gyönyörű zöld szemekbe. Nem néz ki se fáradtnak se megerőltetettnek, mintha semmi nem történt volna.

- Ne ilyen feltűnően. – figyelmeztet, majd folytatja – Tudod sosem gondoltam volna, hogy az apád elküld ide, de tudtál volna szólni, amikor találkoztunk, mégsem tetted.

- Mert elfelejtettem, tudod próbáltam nem erre gondolni, amikor éppen veled hancúrozok az ágyban. Különben meg miért gondoltad, hogy apám nem küldene ide?

- Mert kinyírnak. Ha nem emlékeznél, egy győztes van. Egy.

- Most éppen azt akarod mondani, hogy meg akarsz ölni?

- April te is tudod, hogy még ha meg is akarnálak ölni képtelen lennék rá.

- A szerelmi vallomást meg a nyálas dumát hagyd akkorra amikor életben kikerülünk innen, mert eddig nem úgy néz ki.

- A francba, csak adj egy kis időt had találjak ki valamit.

- Ha nem tűnt volna fel, a lényeg hogy kinyírj mindenkit, nincs időnk.

- Figyelj a holnapi nap végére marad úgy 20 ember, ha nem kevesebb. Csak csináld azt, amit eddig, utána úgy sem fog ilyen gyorsan menni, akkorra már a jók maradnak csak bent és a gyengék kiesnek. Csak maradj életben.

- És mi lesz, ha találkozunk? Azért mégsem mehetünk csak úgy el egymás mellett.

- Csak üss meg.

- Mi? Hallod te hogy mit beszélsz? Nem akarlak megütni. – ezt már kissé hangosabban mondtam, mint kellett volna mivel páran felénk fordultak.

- Ha nem veszel vissza a hangerődből majd mások megteszik. Figyelj, nem kell igaziból, csak játsszuk el. De ha megütnél, az sem lenne baj. – kacsint egyet.

- Ezzel most arra céloztál, hogy jobb vagy mint én? – sandítok rá, ő meg csak megvillantja nekem tökéletes fogsorát, de nincs idő válaszolnom, mert végre a kajához értem. Elveszem az adagomat és keresek egy hátsó asztalt. Harry nem túl messze ül le tőlem, csak azért hogy ne kerüljük feltűnően egymást, de ne is legyünk egymás nyakán. Nagyon remélem hogy nem volt feltűnő a beszélgetésünk, főleg nem azoknak akik tévén keresztül nézik. Valahogy apámtól sokkal jobban tartok ha megtudja ezt, mint az összes pasit egybevéve itt. Na akkor mindegy lenne hogy  itt meghalok e mivel ha kijutnék élve akkor ő nyírna ki.

Miután végeztem az evéssel nem siettem sehová. Úgy sem szeretnék más pasikkal egyszerre fürdeni, ezért ki kell várnom ameddig úgy háromnegyed óra eltelik, akkor már nem szoktak menni inkább túl vannak rajta előbb, ami nekem persze csak jó.

A háromnegyed óra lejárta után elindultam fürödni. Mindig kapunk törülközőt és egy öltöző fülképen öltözhetünk át. Levettem a ruháimat majd magam köré tekertem a törülközőt és csak a zuhany alatt vettem le. Megnyitottam a vizet majd 5 perc alatt végeztem is. Újra magamra terítettem a fehér anyagot és elhúztam a függönyt. Hirtelen hátraléptem majd újra megnéztem az előttem álló hústornyot. Egy kicsit magasabb és nagyobb volt nálam. Egy kicsit. Megpróbáltam kikerülni, de elém állt. Próbáltam a másik oldalról is, de ugyan az történt. Megforgatom a szemeimet majd ránézek.

- Tudtommal nem történhet itt semmi más a fürdésen kívül. – mosolygok rá ártatlanul.

- Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik.

- De neked fájni fog ha megpróbálod, szóval a szexuális vágyaid kielégítésére használd inkább a kezedet.

- Akinek fájni fog az te leszel bogaram. – Megragadja a csuklómat és a falnak lök. Nem igazán tudok mit csinálni, egyik kezemmel a törülközőt tartom a másikat pedig próbálom kihúzni a szorításából. Ötletek és lehetőségek híján meglendítem a térdemet és az ágyékába rúgok. – Nem mondom hogy nem fájt, de többre lesz szükséged ha azt szeretnéd hogy elengedjelek. – kacsint rám a következő pillanatban a feje a falba nyomódik mellettem.

- Mondjuk ennyi elég lesz? – szólal meg a rekedtes hang akinek pontosan tudom ki a tulajdonosa. Felhúzza a földről a nagydarab embert és a falhoz szorítja. – Tudod most csak azért nem nyírlak ki hogy ne zárjanak ki. De holnap esküszöm hogy te leszel az első akit szépen, lassan és könyörtelenül fogok megölni.

- Harry elég! – teszem a vállára a kezem mert hallottam hogy valakik közeledtek. Én átsiettem az öltözőbe majd a házamba, kifelé menet láttam hogy ők is mentek már.

XXX

Éppen egy fa mögé bújtam el mert pár ember csoportosan jött felém. Nem volt kedvem ilyen korán túl keményen harcolni. Amint kiléptem rejtekhelyemről valaki a gerincembe belerúgott és ennek hatására előre estem. Feltápászkodtam majd letöröltem az arcomról a sarat.

- Már megint te? – nézek végig a pasin aki tegnap este próbált kikezdeni velem.

- Sajnálom hogy nem a pasiddal találkoztál. Talán azt akarod hogy ő nyírjon ki?

- Nincs. Pasim. – húzom el a számat.

- Akkor csak barátság extrákkal? – válasz ként meglendítem a jobb karomat ami az orránál találja el. Feje elfordul és mikor visszanéz rám vér csordogál belőle.

- Tudod van aki még a szabályok szerint játszik. – elmosolyodik, de ez a mosoly egyáltalán nem nevezhető még csak mosolynak sem. Inkább vicsornak. A következő pillanatban egy gyomrost kapok tőle és összegörnyedek. Gyerünk April ez nem fáj annyira. Felegyenesedek és a következő ütést az arcomba kapom. Érzem, ahogy vasas íz kezd gyűlni a számban majd kiköpök egy kis vért. A szám széle is felrepedt. Megint felém indult, de most kigáncsoltam a lábánál fogva, amíg a földön volt belekönyököltem a hasába és ott akartam hagyni hogy majd más, jobb eséllyel Harry, kinyírja. De mikor továbbmentem volna megfogta a bokámat és visszarántott, majd a hajamnál fogva felhúzott. Felszisszentem mire az egyik kezét a torkomra rakta és szorítani kezdte. – E-engedj el-l. – köhögtem.

- Tényleg azt hitted, hogy győzhetsz? Eddig csak szerencséd volt. Nem véletlenül nem jönnek ide nők. Nem ártana néha tájékozódnod. – kezemet a kezére tettem és próbáltam lefejteni a nyakamról kisebb nagyobb sikerrel. Hirtelen támadt egy ötletem. Erőt vettem magamon és meglendítettem a fejemet az övé felé. A meglepettségtől hátrahőkölt, megszédült és egy fába a kapaszkodott meg. Belerúgtam a térdhajlatába így összeesett és az arcát kezdtem ütni. Tiszta vér volt már, a levegő vételei folyamatosan csökkentek, vér folyt ki az orrán és a száján. Az utolsó ütésem után leellenőriztem, hogy nincs e már pulzusa, nem volt. Felálltam és tovább futottam.

20 perc után egy kisebb tisztás mellett futottam el, ahol megláttam egy embert, akinek a keze beszorult egy kő alá, meg egy másikat, aki üti. Ez így nem fair játék szóval miért ne segíthetnék. Ahogy közelebb értem észrevettem egy harmadik embert is, és a földön fekvő egyre ismerősebb lett. Harry volt az.  Felgyorsítottam a lépteimet és megkerültem őket. Amilyen gyorsan tudok felmászok a kőre és ráugrok az egyikre. Kitapintva a bénító pontot lebénítom a másiknak meg behúzok egyet, amire elájul, majd segítek Harry kezét kiszabadítani.

- Ugye tudod ha kiszabadítasz és nem kezdünk el verekedni otthon nagyobb balhé lesz mint ami itt valaha is volt? – suttogja, miközben felemelem a méretes követ. Amit kihúzza a kezét megfogja a kezeimet és a földre nyom. – Csak próbálj kiszabadulni. – suttogja. A kezét a nyakamra teszi, mintha fojtogatni próbálna, de igazából nem érzek semmit csak tettetem mintha ki akarnék szabadulni. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön és én voltam fölül. Kezeim a mellkasát fogták le, ő pedig a könyökömhöz nyúlt ami ennek hatására összecsuklott és eldőltem oldalra egyenesen a kőnek. Éles fájdalom hasított a fejembe és éreztem, ahogy a meleg vér végigfolyik az arcomon.