2016. március 5., szombat

28. rész- Just me, myself and I


Le kellett ülnöm egy pillanatra. Először örültem, apa végre rám bíz valamit, aztán leesik hogy konkrétan vagy győzök vagy meghalok. És ezt csak úgy egy perc alatt bejelenti nekem. Megint ugyan ott tartunk, ő elképzel valamit és én szívok. Mondjuk legalább van pozitív oldala is a dolognak: engem tart a legesélyesebbnek, vagy csak megunta a nyavalygásomat, esetleg mindkettő. Viszont érzem, hogy ezért még össze fogunk veszni, de per pillanat azt sem tudom hogy álljak a dologhoz. Gondolom visszacsinálni már nem lehet, de ha lehetne akkor sem lennék biztos benne hogy visszamondanám. Hiszen erre vártam már mióta, hogy apa rám bízzon valami komolyat.
- Jól vagy? – guggol le hozzám Jax és teszi a vállamra a kezét.
- Mondd csak te hogy éreznéd magad ha szólnának neked hogy mész egy mérkőzésre ahol vagy leversz mindenkit vagy meghalsz, választásod nincs és egy hetet kapsz hogy felkészülj?
- Hova kéne felkészülnöd? – nevet föl és megböki a kétségbeesett arcomat.
- Arra hogy ki fognak nyírni te barom! – temetem arcomat a kezeim közé.
- Max arra kell felkészülnöd hogy feldolgozd hogy 49 embert ki fogsz nyírni.
- És mi van, ha én nem akarok menni?  
- Ugyan már, nincs olyan dolog amit April Stark nem akar csinálni.
- De igen, nem akarok meghalni.
- Találd már ki hogy mit akarsz basszus! – veszi magasabbra a hangerejét. – egyszer az a bajod hogy miért nem küldenek téged valahova, utána meg az, ha téged küldenek. Talán ha akad valami nehézség abból inkább nem kérsz? Hát sajnálom nem így megy az élet, nem mindig működik, ha behisztizel apucinál és minden rendbe jön dolog.
- Jax miért csinálod ezt? Éppenséggel mellettem kéne állnod és rábeszélni arra a kicseszett szarságra, de te csak megnehezíted a dolgomat azzal, hogy nekiállsz elhordani mindennek.
- Sajnálom hogy nem mindenki nézi el neked ahogy egy hisztis liba vagy. – ahogy kimondja a szavakat, a szájához kapja a kezét. – April várj én nem úgy értettem.
- Én is sajnálom hogy egy ilyen „hisztis libával” kell együtt dolgoznod, de tudod mit ha ennyire idegesít nem kell vele beszélned többet. – nem érdekel, mit akar még mondani, hátat fordítok neki és a bokszteremhez indulok.
- April az isten szerelmére állj már meg! – fut utánam, de rácsapom az ajtót.
- Most…, csak hagyj egyedül légy szíves. – beszélek hozzá az ajtó üvegén keresztül, majd elindulok a bokszkesztyűmért. Nincsenek már sokan, tényleg csak néhányan edzenek. Bekötöm a kezemet majd felveszem a kesztyűt és az egyik borzsákhoz sétálok. Először gyengén kezdem ütni bemelegítés gyanánt majd egyre erősebben, kizárva a külvilágot.

XXX

- Hé, hé April, hé!! Hallasz engem? – valaki a vállamnál fogva ráz, a hallásom és a látásom kezd kitisztulni, lassan abbahagyom a zsák püfölését és a hang forrását kezdem keresni. Két kéz megfogja a vállamat és megfordít a tengelyem körül. Lassan kezd rémleni hogy hol vagyok és mit csinálok. Lecsatolom a kesztyűt, ami a földön landol, de nem törődök vele. – April. – lengeti meg arcom előtt a kezét – Jól vagy? – megrázom a fejemet és beleharapok az ajkamba, hogy nehogy elkezdjek sírni. Pedig már érzem a bizsergést a szememben és lassacskán alig látok a könnyfátyoltól a szememben. Logan magához húz én pedig szorosan átölelem a nyakát. Nem szeretnék sírni ezért csak szipogok miközben szorosabban magamhoz húzom ő pedig nyugtatóan körkörösen simogatja a hátamat.
- Nem szeretnék róla beszélni. – húzódok el tőle és lassan beszélek, kissé rekedt hangon.
- Nem is kell, tudok mindent. – karolja át a vállamat én pedig csak összezavarodottan nézek fel rá, mogyoróbarna szemeibe. – Lényegtelen. – válaszolja, mintha olvasna a gondolataimban. – De inkább gyere, menjünk haza. – rápillantok az órára és nem ellenkezek, negyed tizenkettő van.
Amink kiérünk az épületből, hirtelen megcsap a hideg mivel csak egy sporttop és egy vékony nadrág van rajtam. Logan észreveszi, hogy jóformán remeked ezért nekem adja a pulcsiját. Hezitálás nélkül felveszem és beszívom az illatát. Az ő illatát is imádom, igaz nem versenyezhet Harryével, de azért nem rossz. A kocsijához érve kinyitja nekem az ajtót én pedig gyorsan bepattanok és becsatolom az övet. Ő is ugyan ezt teszi majd elindítja a motort és elindulunk haza. Útközben a rádió halkan megy, és szerencsére az ülésfűtést is bekapcsolta Logan, így mire hazaértünk teljesen átmelegedtem. Kiszállva a kocsiból szinte futottam, nem volt kedvem megfagyni még egyszer. Egy pillanatra megálltam az ajtó előtt és egy hirtelen ötlettel vezérelve egy mosolyt erőltettem az arcomra majd Logannel a nyomomban beléptünk a házba. Kibújtam a cipőmből és a nappaliba sétáltam. Ott ült a kanapén apa, Lilly és Jax. Valamiről éppen beszélgettek, de nem hallottam részletet sem belőle, mivel mikor Jax meglátott elkomorodott az arca talán zavarba is jött, hirtelen felállt elköszönt apáéktól és elhagyta a házat. Fogalmam sincs, miért beszélgetnek még itt ilyen későn. Apa csak értetlenül nézett utána, azt követően pedig rám, majd egy mosolyra húzta a száját, amit nem értettem.
- Szóval várod már, hogy indulhass? – felkel az ágyról és karjai közé zár.   
- Igen, persze. – hangom halovány mellé pedig egy apró mosolyt biggyesztek a számra. – De hosszú napom volt és most szeretnék pihenni. – beleegyezően bólint, én pedig elindulok, hogy végre kipihenjem magam.

XXX

*Egy hét múlva*

Eljött ez a nap is. Tudom, vegyes érzelmeim voltak eddig ezzel kapcsolatban, de most már úgy állok, hozzá nem érdekel, akármi történik, győzni fogok. Jax egyébként nem keresett az óta, de nem is bánom, ha végeztem ezzel majd megbeszéljük a dolgot. Az elmúlt héten, többek között Jax hiánya miatt, apával edzettem, ami kissé szokatlan volt, de minden bizonnyal közelebb hozott minket, és úgy döntöttem, hogy inkább nem veszek össze vele ebben az egy hétben és a pozitív oldalát nézem a dolognak: szerinte én vagyok a legjobb. Sok trükköt mutatott, most érzem, de úgy igazából, hogy menni fog.
Pakolással nem kellett bajlódnom, semmit nem vihetek, ruhát is ott adnak majd és minden értékemet le kell adnom. Nem hívhatok majd senkit, tájékoztatják őket, hogy mi van velem, illetve telefonhívást kapnak, ha esetleg meghalnék, szóval addig jó minden ameddig nem csörög otthon a telefonjuk. Többek között azt is megtudtam, hogy apámék maffiája 25 éve nem veszített. Igen, kissé nagy a nyomás most rajtam, de nem tudok tovább gondolkozni, mert megállunk.
- Én nem mehetek tovább, gyalog folytatod. – néz rám apu. – végezz minél előbb velük hogy minél hamarabb jöhessek érted. – áthajolok hozzá, hogy megöleljem és egy puszit nyom a homlokomra. Nem terveztem nyálas búcsúzást ezért még adok neki egy öklöst és kiszállok. Ez az épület szerűség hatalmas. A kapuhoz érek ahol egy kisebb fülke áll benne egy üvegen keresztül két kigyúrt férfi ül. Odalépek, mire mindketten kisebb vigyorra húzzák a szájukat.
- Miben segíthetek? – kérdezi az egyik.
- Az 50-es erőpróbára jöttem.
- És melyik versenyzőtől jöttél elbúcsúzni?
- Oh hogy én? Mindegyiktől mivel én is részt veszek és nyerni jöttem, szóval siethetnének a papírokkal, mert nem érek rá egész nap. – elkomorodik az arcuk majd bediktálom a nevemet és leadom a személyes dolgaimat majd megkapom a ruhát, végül eligazítanak hogy hol tudok átöltözni és utána hova menjek.
Leadom a ruhát amiben jöttem és végignézek még egyszer ezen a fekete ruhán, ami testhez simul és ami először eszembe jutott róla az egy pornó videó aminek szuperhős témája van. A hajamat felfogtam egy copfba és elindultam a megadott helyre. Könnyen megtaláltam az 50 faházat, nem mintha nehéz lett volna mivel ezen kívül nem igazán volt más az erdőn kívül. Minél jobban közeledtem annál jobban tudatosult bennem, hogy itt bizony nem fogok még egy lánnyal találkozni. Elhaladtam pár ’ csoport ’ férfi mellett, kissé ijesztő látvány volt párnak akkora volt a bicepsze, mint a fejem, és nem túlzok egy kicsit sem. A legtöbbeknek tele volt a teste különböző hegekkel én pedig itt állok a porcelán bőrömmel. Bár elismerem, vannak egy jó páran, akik azért jól néznek ki. Kár értük.
- Hé cica csak nem eltévedtél? – kezdik a különböző beszólásokat, amik kezdenek átmenni ’ enyhén ’ a perverz kategóriába. Körülbelül a férfiak fele tudatta velem, hogy idézem: nagyon szemrevalóak a domborulataim és hogy szívesen várnak éjszakára a házukba. Nem igazán foglalkoztam velük egészen addig, amíg az egyik el nem indult felém.
- Drágám nem bánnád ha- a seggemet akarta megfogni, de gyorsabb voltam így elkaptam a karját, a háta mögé csavartam a kezét és kifordítottam. Hallottam, ahogy a vállában reccsen egy csont és a következő pillanatban a földön feküdt. Ekkor már mindenki minket nézett én pedig kecsesen kisétáltam a figyelem középpontjából. Egy fa árnyékába ültem, de nem sokáig mivel megszólalt a hangosbemondó és mindenkit a házába küldtek. Nem kellett sokáig várnom, a 15-ös szoba az enyém,a többieké nem igazán érdekelt ezért nem is figyeltem a bemondóra. Amint beléptem hát fogalmazzunk úgy hogy nem lepődtem meg, nem volt túl nagy luxus. Egy ágy, ami már látszatra sem volt kényelmes, egy hangszóró, és egy régebbi tévé, ami szerintem csak dísznek van kirakva. A falak fehérek voltak, pont mint az ágynemű, de legalább tisztaság volt. Volt még egy kis szoba, ami egy csapot és egy vécét foglalt magába. Őszintén? Rosszabbra számítottam.
Hirtelen megszólalt egy igen idegesítő férfihang a hangszórón keresztül.
„ Köszöntünk mindenkit az 50-es erőpróbán!
Ti vagytok a legjobbak a maffiátokból, de vajon melyikkőtök a legjobb mindközül?  Még a legjobbakra is érvényesek a szabályok, ezért mindannyiótoknak kötelessége betartani őket. Továbbá jó, ha tudjátok:
- ha meghalljátok a figyelmeztető jelzést fél órátok van kimenni illetve a nap végén visszamenni.
- ha az előbbi nem sikerül az erdőben töltitek az éjszakát, mivel az ajtók lezáródnak
- tilos a verekedés a lakóterületen
- semmilyenfajta fegyvert nem használhattok, a fegyverek készítése tilos
- ételt minden nap reggel és este kaptok
- közös fürdő van, és a fürdőt csakis fürdésre lehet használni
- a sérültek attól függően, hogy mennyire súlyosak a sebeik ellátást kapnak
- minden be van kamerázva, tehát ha valami szabálytalanság történik egy nagyon éles hangot hallotok, ez után abba kell hagyni mindent és visszatérni a házakba.
- valamint végül, de nem utolsó sorban, minden este felolvassák, hogy mennyien és kik haltak meg.
Sikeres és eredményes versenyt kívánunk mindenkinek.

Győzzön a legjobb! 

2 megjegyzés:

  1. Szia! Egy meglepi vár az oldalamon! :) x

    VálaszTörlés
  2. http://princessin-niallhoranfanfiction.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés