38. rész - Problems

- Elmegyek, hozok még puncsot. – veszem ki Den kezéből a poharat, miután meguntam a hulla részeg emberek nézegetését. Sosem voltam az alkohol ellen, de az értelmét sem látom annak, hogy mi a jó abban, ha a sárga földig leisszák magukat és nem emlékeznek, hogy milyen marhaságokat csináltak. De jobban belegondolva, talán mégis jobb, ha nem emlékeznek. Ahogy körülnézek kicsit jobban, elképzelem a helyet a részegen fetrengő, hiányos öltözetű tanulók nélkül, egész jól néz ki. Csak kár hogy elrondítja a képet a néhány túl sok egóval rendelkező egyén. A két üres poharat szorongatom még mindig a kezembe és próbálok visszamenni a sportcsarnokba italért. Elfut mellettem néhány srác teljesen meztelenül.

- Jézusom, vegyetek már fel valamit, én azt nem mutogatnám a helyetekben! – kiabálok utánuk. Mintha meg sem hallották volna, ami persze lehetséges, futottak tovább. Nem tulajdonítottam nekik túl sok figyelmet, én is mentem tovább. Sikeresen megtaláltam a puncsot majd meg is töltöttem mind a két poharat. Mikor visszafelé indultam, láttam néhány embert, akik csurom vizesen, nevetgélve mentek a pálya felé. Felkeltette az érdeklődésemet, hogy talán van itt medence is ezért elindultam a folyosó másik irányába. Nem volt nehéz, könnyen kilehettet szúrni, ugyan úgy fel volt díszítve és itt is szólt a zene. Miközben nézelődtem, a tömegen próbáltam átfurakodni, de egy szalagban megbotlottam és az előttem álló személyre öntöttem mind a két pohár puncsot. A rózsaszín mini ruhát hamar átitatta az ital, és még a hajára is jutott belőle.

- Nem hiszem el, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen ez egy eredeti Valentino ruha, valószínűleg többet ér mint az egész életed és éppen most áztattad el olcsó piával. – vinnyogott magas hangon a lány, amire be kellett fognom a fülemet.

- Én annyira – felnéztem, hogy kit is öntöttem le és megláttam Lorelei-t. – Igazából, bocsánatot akartam kérni, de most, hogy jobban megnézem ez csak javított a kinézeteden. – mosolygok rá.

- Mégis kinek képzeled te magad? Tudod, hogy kivel beszélsz?

- Egy félresikerült szájfeltöltéses libával?

- Tudom, hogy féltékeny vagy, de ez övön aluli volt még tőled is. Te csak egy elsőéves senki vagy itt. Én, ezzel ellentétben, pedig a szurkolócsapat kapitánya.

- Akkor neked nem példamutatóan kellene viselkedned, csak mert a plakátod ezt írja, vagy legalább egy kicsit jól kinézned?

- Neked sosem lesznek ilyen gyönyörű szőke tincseid.

- Igazad van, nekem nem kell műhaj, amit az első fodrászatban felrakatok, megsúgom feltűnően rosszul.

- Ez. Nem. Műhaj. – tagolja a mondatot nagy levegővétellel, és közben műkörmeivel, vagyis inkább karmaival hadonászik.

- Igen? – megfogom és kihúzom az első tincset, amit elérek. – Ebben az esetben nem ártana meglátogatnod egy valamire való fodrászt, mert az tuti nem egészséges, ha ekkora csomókban hullik a hajad. – lebiggyesztem a számat, mintha sajnálnám.

- Hogy merészeled? – elkezd felém ugrani de félreállok és megfogom mielőtt beleesne a medencébe, de még mindig a fölött tartom.

- Vigyázz, a végén még beleesel és lefolyik a barnító rólad. – teszem a szám elé a kezemet.

- Ezt te még úgy meg fogod bánni, hogy átiratkozol másik egyetemre és soha többet nem teszed be ide a lábadat.

- Igen, biztos vagyok benne. – grimaszolok egyet neki, majd elengedem, de ő belekapaszkodik csuklómba, így kirántva az egyensúlyomból, és magával húzva vízbe. Így mind a ketten bent vagyunk és ő elkezd visítozni, hogy nem tud úszni. Megforgatom a szemeimet, miközben Ross beugrik és kihúzza a partra, miközben jelenetet rendez, és mindenki körénk gyűlik. Én is a medence széléhez megyek és kisegít egy fiú, aki valószínűleg szintén a focicsapat egyik tagja mivel mez van rajta. Megköszönöm neki, bár mindketten tudjuk, hogy egyedül is megoldottam volna, és elindulok vissza, hogy végre vigyek puncsot Den-nek. A tömeget otthagyva indulok el, az kéne még, hogy ebből nagyobb ügy legyen, elég annyi, hogy kölcsönösen utáljuk egymást. A puncshoz érve előveszek két új poharat, megtöltöm őket és elindulok kifelé, ismét. A lelátóhoz érve nem találom sehol Den-t, ezért előveszem a mobilomat. Pechemre persze hogy elázott a víztől, így képtelen voltam akárkit hívni. Letettem a puncsokat a padra és összevontam karjaimat a mellkasom előtt, vizes ruhákban kezdett hideg lenni. Megfogtam a telefont, kivettem az aksit, majd visszaraktam miután megtörölgettem. Ismét semmi.

- Basszus. – dobom le a földre.

- Mégis van valami, amiben nem remekelsz. –hirtelen megfordulok a hang velé.

- Ross? Nézek kérdőn rá.

- Az előbb odabent, eléggé kiidegelted a barátnőmet.

- Ha azt várod, hogy bocsánatot kérjek, nem fogok.

- Ezek után senki nem gondolja, hogy bocsánatot fogsz kérni.

- Csak azt ne mondd, hogy erről beszélnek.

- Mindenki erről beszél, még senki nem olvasott be neki, főleg nem így.

- Szóval, ha nem ezért vagy itt akkor miért?

- Érdekelt hogy vagy.

- Csak nem? Az alatt az „én vagyok a helyi menő csávó” külső alatt egy érző szív dobog?

- Meg persze irritált már a nyávogása. – erre mindketten nevetni kezdünk.

- Azt tudtam, hogy a részegek őszinték, de azt nem hogy ennyire. Viszont ha már önzetlen kedvedben vagy ideadhatnád a telefonodat, hogy felhívjam a barátnőmet.

- Amit csak szeretnél. – a kezembe nyomja a készüléket. Pár perc alatt megbizonyosodok róla, hogy Den-t visszahívták, mert volt valami kavarodás, ezért hagyott itt, de persze hagyott üzenetet a mobilomon, ami éppenséggel elromlott. Megköszönöm és visszaadom a telefont Rossnak, majd megdörzsölöm a kezemen a bőrt mert libabőrös lett a hidegtől.

- Ideje lenne indulnom.

- Elviszlek. – ajánlja fel egyből.

- Dehogy is, nem kell, közel van a kolesz.

- Akkor elkísérlek. De itt van, ezt vedd fel. – adja oda a pulcsiját.

- Hát megfagyok és nem szeretek egyedül sétálni, szóval el kell fogadnom az ajánlatot. – tűnődök el, majd elindulunk miután felvettem a pulcsit.

Negyed óra alatt hazaértünk, közben elég sok mindent mesélt magáról, minden bizonnyal az alkohol hatása miatt. Holnapra nem fog emlékezni körülbelül semmire és megint egy seggfej köcsög lesz. Mikor megérkeztünk visszaadtam neki a pulcsit, figyelmen kívül hagytam a flörtölését és megköszöntem hogy hazakísért, majd el is ment. Den-nek mindent el kellett mesélnem miután lefürödtem és megszáradtam, de ő is ugyan azon a véleményen volt, mint én.

XXX

1 héttel később

Biosz órára sietek, egy hét telt el a suli kezdés óta, de még mindig képtelenségnek tartom, hogy valaha megtanulom, hogy melyik terem merre van. Ma is teljesen rossz részre jöttem, és ezért vagyok késésben óráról. Den más szakon van, és bár egy osztályban vagyunk, neki más órarendje van. Nem igazán ismerkedtem túl sok emberrel, néhánnyal beszélgettem, de barát szinten csak Den az, aki annak mondható.

Végre a megtalálom a jó termet, habozás nélkül benyitok, és rögtön magyarázkodni kezdek.

- Elnézést Professzor úr, csak nem találtam a termet és – körbenézek a székeken és meglátok pár ismerős arcot mire eláll a szavam és konkrétan tátott szájjal bámulok – Mi a franc ez?

- Kisasszony a szája. – néz rám rosszallóan – foglaljon helyet, kérem. – körülnéztem és a fiúk előtt pont volt hely. Már szinte futottam, annyira siettem, majd ledobtam a táskámat, a székre ültem és rögtön hátrafordultam hozzájuk.

- Ti mi a szent szart csináltok itt és miért nem szóltatok róla?