2016. június 23., csütörtök

40. rész - Just speak


- Annyira sajnálom, de nem tudunk együtt ebédelni, ez most nagyon fontos és el kell készülnöm vele időben! – hadarom Harrynek és a fiúknak miközben a cuccaimmal a kezemben egyensúlyozok a tornaterem felé. Valószínűleg nem jutott még el az agyukig hogy mit mondtam, mert miután Harry arcára nyomtam egy puszit és rájuk néztem, csak összehúzott szemekkel bámultak rám. A sietségben viszont nincs időm elmagyarázni nekik, szóval csak otthagyom őket. A vázlataimat nézem át, miközben a tesi öltözőket elhagyom,  és közben valakibe beleütközöm, majd elejtem a papírokat.
- Basszus… - motyogom, miközben megpróbálom összeszedni az elejtett cuccokat.
- April! Végre látlak. – szól hozzám az ismerős hang.
- Ross! – kiáltok fel, mikor meglátom világosbarna tincseit. Mikor felállunk egy ölelésbe von, de nem időzhetek sokat. – Sajnálom Ross, de rohanok.
- Ó, semmi gond, nem akarlak fenntartani. De suli után jössz velem a szendvicsbárba.
- É-
- Shhhhh – rakja a mutatóujját a szám elé. – Semmi kifogás.
- Oké, oké. De csak mert nem ebédelek ma.
- Nem is volt olyan nehéz, kezdesz elpuhulni. – kacsint egyet.
- Hogy én? – nevetek fel. – A szétszórtság és a megpuhulás nem ugyan az.
- Figyellek ám Stark! – mutat felém, én pedig csak felemelem a kezeimet majd mosolyogva gyorsítom fel a lépteimet a tornaterem felé.
- Den! Jaj de jó, hogy pontos voltál.
- Legalább egyikünk elmondhatja magáról, hogy pontos. – szorít magához vékony karjaival.
- Ez most lényegtelen is lett. – intem le. – Elkezdtem a koreográfiát!
- Úgy tudtam, hogy ezért maradtál fent.
- Mi másért maradnék fent? – felhúzza az egyik szemöldökét, és látom, ahogy Harry nevét akarja kiejteni a száján. – Tudod mit? Erre inkább ne válaszolj.
- Mutasd a koreográfiát, nincs sok időnk.
- Nos, ez még csak az eleje. De minden bizonnyal át fogom még variálni, mert –
- Mert te vagy April Stark. – fejezi be a mondatomat.
- Nem egészen erre gondoltam, de ez is nyomós érv lehet. – vonom meg a vállamat.  
Dennek elmutogattam azt a részt, amiben biztos voltam már, és amit egyedül el tudtam mutogatni, és adtam neki fénymásolatot abból, amit látott. Elkezdeni tanítani neki felesleges lett volna mivel csak 25 percünk volt, és a koreo sem volt készen, de elmondta a véleményét és segített a változtatásokban.
- Figyelj itt a jelentkezési lap a mi pompon csapatunkba, néhány fontosabb információval. Úgyis az aula fele lesz órád, megtennéd hogy kitűzöd a hirdetőtáblára?
- Jössz nekem eggyel. – néz rám komolyan miközben a cuccait szedi össze, aztán elröhögi magát.
- Szerencséd hogy alkudozós kedvemben vagyok.
-  Inkább felhőtlenül boldog vagy, tudod szivárvány, meg rózsaszín köd, rémlik ugye? – kérdezi már a folyosón sétálva.
- SSS kicsit sem. – rázom meg a fejem.
- Mióta itt van, olyan vagy, mint az a „boldogság” az agymanókból.
- Mióta beszédtéma nálatok egy disney mese? – karol át minket Louis hátulról.
- Épp ezt akartam kérdezni Dentől. De te is megkérdezhetnéd tőle, mondjuk ma este abban az új étteremben, ahol amúgy olasz kaja van, amit Den imád, főleg a spagettit.
- Igazán? – néz a lányra Louis. Den egy bosszús pillantást vet, rám majd visszanéz Louisra.
- April éppen menni készült, mert ráborult a ruhájára a kávé.
- Ez nem is igaz- kezdem el de Den kicsit belelök Louisba, aki ennek hatására nekem jön, és az most elkészült kávémat rám önti. – Vagy mégis. Még szerencse hogy van ruhám a szekrényemben.
- Szia April! – integet nekem Louis amire csak megrázom a fejemet és elindulok a szekrényemhez.
- Csak egy ebédszünetig nem vagyok veled és máris bajban vagy.
- Nagyon vicces. Örülj csak Ross.
- Itt a dzsekim dulifuli. – csak álltam előtte és nem mozdultam. – Ha nem veszed el, én fogom rád adni.
- Rendben. – adom be a derekam, de nem hagyhatom ki a nyelvkidugást.
- Milyen órád lesz? – kérdezi a csengő megszólalásával egy időben.
- Amiről éppen késésben vagyok. – vágom rá miközben meglátom Zaynt. – Szóval rohanok. Szia, Ross. – intek neki miközben Zayn kócos fejét keresem. A tanterem ajtajában sikeresen utolérem, így egyszerre tudunk bemenni.

XXX

- Hey, babe. – karolja át a derekamat Harry az utolsó óra után. Zayn is itt van mellettem mivel az utolsó két óránk együtt volt.
- Téged is látni. – csókolom meg.
- Nem én vagyok az elfoglalt. – szakítja meg a csókot. – Apropó, lehet, hogy az leszek, mivel, találd ki, kit vettek fel a focicsapatba.
- Nagyon remélem, hogy téged, mert akkor együtt lehetnénk elfoglaltak.
- Ezt meg hogy érted? – szólal meg Zayn is.
- Hát az új pompon csapat kapitányával, igazából még csak koreográfusával beszélsz. – hajolok meg.
- Új pompon csapat? – kérdezik egyszerre.
- Hát, ha le tudjuk győzni a régit, igen. Mi leszünk az új pompon csapat.
- És kit takar az a „mi”?
- Jelen pillanatban Dent és engem. – látom ahogy elmosolyodnak mind a ketten és próbálják visszatartani a röhögést. – Mi olyan vicce? – nézek rájuk komolyan.
- Lényegtelen. Inkább azt meséld el, hogy kinek a dzsekije van rajtad.
- Hát izé ez Zaynné. – nézek az előbb említett srácra erőteljesen, hogy leessen neki.
- De hát rajta van a saját dzsekije.
- Igeen… de ezt a szekrényéből vette ki. Amolyan tartalék dzseki… Ismered Zaynt, múltkor a szemüvegedben igazított hajat. – Zayn csak beleegyezően bólogat, mint egy bólogatós kutya, Harry végül ejti a témát. – De nekem most mennem kell… Dennel ebédelek. – füllentem. – Sziasztok. – csókolom meg Harryt, majd megölelem az összezavarodott Zaynt is.

XXX

- Ó várj Ross, a dzsekid nálam maradt! – kiabálok vissza neki, hogy nehogy nálam maradjon.
- Hazamehetsz benne, nyugodtan.
- Á nem, dehogyis. Nem hinném, hogy Harry díjazná. – utasítom vissza udvariasan.
- Ahogy gondolod, de nekem indulnom kell. Holnap beszélünk. – ölel meg.
- Rendben, akkor holnap. – válok el az ölelésből, és miután három lépést teszek, meg is szólal a telefonom.
- Haló, itt April Stark. – szólok bele.
- April, miért hazudtál Harrynek?
- Zayn? – ismerem fel az ideges hangot. – Az különben sem hazugság volt, csak még nem tudja.
- Igen és tiszta ideg volt egész délután mióta elmentél ebédelni.
- Rendben, te emiatt ne aggódj, jó?
- Nem is aggódtam én le tudom kötni magam, főleg ennyi fősulis lány társaságában. – nevet a telefonba.
- Nem vagyok kíváncsi a részletekre. – nyomom ki a telefont. Pár percen belül a koleszba érek, majd áthívom Harryt, hogy beszéljük meg. Addig felhívom Dent.
- Heló napsugár. – nevet a telefonba.
- Den? Ittatok? – kérdezem rögtön a hangját meghallva.
- Talán igen, talán nem.
- Figyelj rám, ha Harry kérdezné, mondd meg neki hogy velem ebédelté. – próbálok kitalálni valamit, miközben már a szobámhoz megyek a folyosón.
- De Louisval ebédeltem. És különben is, már beszéltem vele. Itt volt velünk, aztán amikor megtudta elment.
- Ahh basszus. Figyelj, ha kérdezi, rosszul emlékeztél, mert már ittál. Mondd az hogy.. –

- Attól tartok felesleges lesz. Nem szeretnél mondani valamit? – szólal meg a rekedt hang, amikor kinyitom az ajtót. 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó egyszerűen imádom.*-* Harry részéről biztos kiborulás lesz bár én speciel szeretem azokat részeket.^^ Várom a folytatást. :)

    VálaszTörlés
  2. Juuj Nagyon izgi >.< Pfu azért remélem nem fognak összeveszni nagyon . Légyszi gyorsan hozd kövit *w* Már Várom

    VálaszTörlés