2016. július 18., hétfő

43.rész - Dangerous woman

*April szemszöge*

Alig vagyok itt egyedül pár perce, de a könnyeim lassan felszáradtak. Csak bámulok magam elé. Nem tudom elhinni, hogy szakított velem. Fáj. Rohadtul fáj és iszonyú dühös kezdek lenni azért, mert nem hagyta hogy beszéljük, mert nem mondta el miért csinálja ezt. Felgyorsul a légzésem és érzem, hogy ez más, mint előzőleg bármikor. Akkor éreztem valamit, egy fonalat, egy kapcsot ami nem engedett el és hiába vett körül a sötétség, az mindig ott volt. De most eltűnt. Ahogy jön az érzés, hátravetem a fejem. Eddig kissé féltem tőle, de most kifejezetten élvezem. Érzem a késztetést, az ösztönzést, hogy öljek. Szúr a szemem így sűrűn pislogok, hogy elmúljon. Összeszorítom végül a szemhéjaim és mire újra kinyitom, már vörösen látok mindent. Ez új, de tetszik. 
-April?! -nyit be Zayn. -Jól vagy? -kérdezi és közelebb lép. 
-Soha jobban. -mosolyodom el, majd megfordulok és kiugrom az ablakon. A nappali ablaka mellé érkezem. A talpam alatt összetörik egy ág, mire Louis kinéz az ablakon. Ránézek.
-Baszki. -olvasom le a szájáról. Zayn is kihajol az ablakon, felnézek egy pillanatra, majd futásnak eredek.

XXX

*Zayn szemszöge*

Kirohanunk négyen a kocsihoz és elindulunk. 
-Hova a büdös picsába mehetett? -kérdezi Lou.
-Fogalmam sincs, de minnél előbb meg kell találnunk és megállítanunk. 
-Az hiszem az nem lesz egyszerű. 
-Lehet, viszont csak Harry tudja leállítani, de mivel épp most szakítottak, ezért nem tudjuk hogyan lehetséges. De mindent meg kell próbálnunk. -bekanyarodunk a főhadiszállásunk elé. 
-Ó bassza meg! -káromkodom el magam amikor észreveszem, hogy nem stimmel valami. Hát persze, hogy ide jött. Rohanni kezdünk a folyosókon amik tele vannak hullákkal. Hogy lehet ilyen kibaszott gyors? Amint eltűnt a szemünk elől, azonnal felszerelkeztünk és elindultunk. Benyitok apám irodájába, de nem találom bent. Különválunk. Az edzőterem felé közeledve hangokat hallok, így berontok. Itt is a földön van már pár halott, valamint April, aki a falhoz szorítja Harryt. Melléjük lövök a falba, mire April megfordul. Elengedi Harryt, aki levegőért kapod és rámront. Nagyon gyors és hatékony, sokkal több ütést kapok, mint amennyit sikerül kivédenem. Az oldalamra rúgna, de sikerül elkapnom a lábát. Hátralököm és a földhöz szegezem, de nagyon erős, így nem sokáig tudhatom magam fölényben. Megérkeznek Lou-ék is és valahogyan leszedik rólam. Újra nekilendülünk most már négyen, viszont nem sokra megyünk. Beállít apa is. Lou-nak pont sikerült leterítenie a lányt.
-Hello, April. Hallottam már a szemes dolgodról. -megy oda hozzá. -Bevallom érdekes. Tudtad, hogy rajtak kívül, apád húgának volt még ilyen? Egyszer ő is rám támadott, amikor előjött neki. Én állítottam le. Nem én öltem meg, de ő már halott. -April motyog valamit, de nem lehet érteni, majd lerúgja magáról Lou-t és apámnak támad. Könnyű hárítja a támadásokat. Mindannyian őket nézzük ugyanis nem minden nap látjuk apát, verekedni. Aztán megindulunk és együtt próbáljuk meg. Így se sikerül, de határozottam többre megyünk vele. Sokszor próbálkozunk, de fáradunk, ő viszont úgy néz ki mint aki élvezi és napokig tudná még csinálni. 
-April!! -halljuk egy női hang kiáltását, mire leállunk. Az ajtóban, egy 40 körüli vörös nő áll. Apa szemei kitágulnak és a szája is tátva marad. A nő csak közelebb jön és megáll April előtt. 
-Azt hiszem a saját súlycsoportoddal kéne ezt elintézni. -lecsukja a szemeit és amikor kinyitja, már az övéi is vörösek, mint Aprilé. A lány azonnal rátámad, de úgy tűnik egy idő után nem bírnak egymással. A következő pillanatban pedig April nagyot rúg és a nő köztem és apám között köt ki. Harry pedig eltűnt. Most a fiúkra támad.
-Melody?! 
-Le kell terítenünk. Onnan el tudom intézni. -néz ránk. Azonnal megindulok, és ahogy a focisták szokták, csúszva felrúgom. Rámborul, így sikerül megfognom és ráhelyezem a testsúlyomat. Melody azonnal mellettünk terem. 
-Fogjátok le! Erősen! -megtesszük amit kér, ő pedig fölé térdel és a kezeit April nyakára fonva, folytani kezdi. 
-Mit csinálsz, így meghal! -kiált fel Lou. 
-Tudom mit csinálok! -mondja, és még erősebben szorítja. April már nem igazán kapálózik. Látom az arcát és a szemeit, ami lassan visszanyeri a zöld színt. Amikor Melody elengedi, a másik vörös meg levegőért kapod és köhög. Arrébb kúszik, én pedig mellé ülök, így nekem dől. 
-Melody...
-Tudom, hogy azt hitted, hogy le tudod állítani, ahogy engem is, Des. De ő egy összetört szívű lány, köszönheted a fiadnak. -apa nem mond semmit, Melody pedig feláll és felhúzza a földről Aprilt is. -Most pedig hazaviszlek apádhoz. 
-Nem! 
-Ne ellenkezz.
-De holnap suli. 
-Akkor kihagyod. 
-Hétvégén meccs van! 
-Nem érdekel. A holnapi napot otthon töltöd. 
-Elhitted. A csapatom fontosabb.
-Erőszakkal vigyelek? -April újra megszólalna, de apám közbevág.
-ELÉG! Istenem, minek kellett neked is ilyen makacsnak lenni. -utal Aprilre. 
-Des, jelenleg kiszámíthatatlan. -szólal meg Melody. 
-Nem fogok hazamenni. Amióta az előző ilyen eset volt, azóta elvagyok tiltva minden éles tárgytól, pisztolytól, meg ilyenek. Ha hazamegyek, apám vissza se enged. Jól vagyok. -mondja, de látszik rajta, hogy nincs jól. Mindenkit megráz egy szakítás. Egy ilyen meg főleg.
-Jó... akkor éjszakákra valakit ráállítok, hogy figyelje. Napközben, meg ti nem hagyjátok egyedül. Nem akarok még egy ilyen balhét. Ha baj van azonnal szóltok. 
-Oké. -mondjuk közösen. Elindulunk vissza Aprillel a koleszba, ma éjjel Lou lesz vele, így meglepheti Den-t is. Apa pedig Melody-val távozik. 

XXX

*April szemszöge*

Másnap az ébresztő előtt keltem egy kicsivel. Felkeltem, letusoltam és mire kiértem, már Den és Lou is ébren voltak. 
-Úristen! -kiált fel Den mire mindketten ránézük. -April, mi van a szemeddel? -belenézek a tükörbe. Az éjjel újra bevörösödött. 
-Kontaklencse. -szólal meg helyettem Louis.
-Úgy megijedtem! -mondja a lány és hozzábújik a barátjához. -Meg tegnap is amikor eltűntetek! Egyedül kellett visszajönnöm a koliba. 
-Sajnálom, Den fontos dolgunk volt. De majd ma kiengesztellek. 
-És April, mi volt Harry-vel? -tudtam, hogy meg fogja kérdezni, de el akartam kerülni. Nagy levegőt veszek, majd kinyögöm.
-Szakított velem.
-Miii?!?! De miért? -áll fel és ölel meg. 
-Ha én azt tudnám... 
-Mostanában sokat veszekedtetek. 
-De mindig megbeszéltük. És én... én szeretem őt. -és itt már folyamatosan csorognak a könnyeim.
-Tudom. -Louis átölel minket. -Minden rendben lesz. Segítek túllépni rajta. Milyen közös órád van vele? 
-Francia. 

-Megoldjuk. Megmutatjuk neki, hogy erős vagy nélküle is. Oké? -bólintok. Tulajdonképpen semmi kedvem beülni az órákra, de ha azt nézzük, hogy egyedül ülök itt a szobánkban, akkor inkább lemegyek. A délutáni edzés, pedig majd segít. Meg kell nyernünk. Nagyon szépen haladtunk eddig és már csak tökéletesíteni kell péntekig. Nem érek rá sajnálni magam, van fontosabb dolgom is. 

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nekem tetszett ez a kis akció,csak olvastam, és az volt a gond, hogy.. nem értettem? Ezt is csak én tudom.xdd nagyon Tetszik a storytok, kövi mikorra lesz?^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia ☺️
      Esetleg ha elolvasod az esküvős részt, talán úgy érted majd.
      A kövi pedig Verin múlik ☺️

      Törlés
  2. Nagyon szeretem ezt a történetet Harry-vel kár, hogy szakítottak, én értettem. :) Várom a folytatást.*-*

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jo volt ez a kis találkozásos öldöklés :) csak az a baj hogy egy csomó időt kell várni :/ De amugy PERFECT *w*

    VálaszTörlés