44. rész - Winners and losers

Lesiettem a kolesz lépcsőin és a szekrényem felé vettem az irányt. A mai nap annyira lassan telt, hogy azt hittem előbb leszek öngyilkos. A francia órát sikerült túlélnem azzal, hogy most először végre figyeltem és mindenre tudtam a választ vagy megoldást. Csak ekkor láttam őt, egy rövid időre. Még jó, hogy mögöttem ül. Egész nap a sírógörcs kerülgetett, de szerencsére nem talált meg. Az öltöző felé igyekeztem, amikor Ross húzott félre.

- Minden oké?

- Aha.

- April, az igazat. Mi történt?

- Semmi. - mondtam, de a könnyeim elárultak, ahogy felgyűltek.

- Kérlek. Tudod, hogy nekem elmondhatod.

- Harry...

- Mit csinált?

- Szakított velem.

- Miért?

- Nem tudom, nem mondta el. - átölelt, majd az edzésre hivatkozva elsiettem. A lányok nem kérdeztek semmit, de gondolom Den beavatta őket. Átöltöztünk és kivonultunk a pálya szélére melegíteni. Lorelei csapata is kijött, de nem nagyon foglalkoztam velük. Terpeszben állva lefelé hajolgattam így nem vettem észre, hogy jön. Kirúgta az egyik lábamat így lehuppantam spárgába. Azt hitte, hogy fájni fog? Hát akkor nagyot tévedett. Nyújtottam tovább, nem is figyeltem rájuk. A fiúk teljes felszerelésben futkostak körbe-körbe. Lorelei csapata nem sokáig maradt, mert titokban akarják tartani, hogy mit csinálnak, meg amúgy is, nem mintha annyira lefárasztanák magukat. A mi csapatunk viszont a hét további részében is keményen edzett, hogy tökéletesítsünk minden apró részletet.

XXX

 Péntek reggel híre ment, hogy Ross szakított a ribancával. Ebédszünetben a focicsapat nagy asztaláig furakodtam magam és elhívtam a fiút egy percre, hogy beszéljünk.

- Miért szakítottál vele?

- Mert már elegem volt belőle. Folyton csak nyávog és azt a szar vattát eszi. - hát igen köztudott, hogy valami olyan vackot esznek mindig, ami leginkább a vattára hasonlít. Ha esznek is valami normális kaját, akkor inkább meghányatják magukat. - Úgyis talál magának valaki mást.

- Biztos. Mit érzel a meccsel kapcsolatban?

- A North Lake ellen tuti nyerünk, csak az a kérdés, hogy mennyivel.

- Nagyon remélem, hogy a mai este mindkettőnknek nyerő lesz.

- Én is. - elmosolyodik. - Nem kérsz valamit? Meghívlak.

- Nem köszönöm.

- April, ebből most nem engedek. Egész héten alig láttalak enni. Nem akarom, hogy csak Harry hülyesége miatt te is egy kibaszott vattaevő legyél. Vagy anorexiás. Úgyhogy most velem jössz és eszünk egy nagy hamburgert oké?

- Jó rendben. - adom be a derekam. Tudom, hogy igaza van.

XXX

Hideg volt a levegő a pályán, de miután beloptam Ross dzsekijét már jobban éreztem magam. A félidőben, a második negyed után megszólalt a hangosbemondó.

- Kedves nézők, szurkolók, edzők, focisták, és pompon lányok! Mindenkinek nagyon köszönjük, hogy eljött! A félidőben a lányok fognak minket szórakoztatni egy kis tánccal. Először a vendég North Lake csapatát láthatják, aztán egy összecsapás következik ugyanis a hazai csapatból jelenleg kettő is van. A mai előadásuk dönti el, hogy melyik csapat lesz az év hátralevő részében a Worcester Ducks szurkolócsapata. Először a régi mutatkozik meg, majd az új. Az eredmény, a nézőkön múlik. Mindent bele lányok! - Den szólj a többieknek, hogy menjenek be melegíteni, mi is mindjárt jövünk. - mondom majd felkapom magam mellől a vizemet, beleiszom, majd felállunk és a fiúkhoz megyünk. Den Lou-hoz pattan, én pedig kapok egy gyors ölelést és bíztatást Ross-tól, majd befut az öltözőbe. Nem akarom nézni a nyáladzást, így inkább a füvet pásztázom. Akkor kapom fel a fejem, amikor valaki mellém lép.

- Ügyes legyél vöröském! - húz magához Zayn.

- Nagyon izgulok Zaynie.

- Tudom, azért jöttem.

- Mi van, ha elbaszom, és lebőgök az egész suli előtt?

- Ez nem fog megtörténni.

- Nem akarom, hogy még jobban rám szálljon az a ribanc.

- Ha baj van, csak szólj. Tudod, hogy itt vagyunk neked.

- Igen, tudom. - gyors még megölelem Louis-t is majd bemegyünk mi is melegíteni. A North Lake táncosai sem viszik túlzásba a mozgást, de tény, hogy sokkal több mindent csinálnak, mint Lorelei meg a követői. Amikor ők jönnek mi is kimegyünk és megnézzük az "előadásukat". Khm, ja azt. Ribancos vonaglás, egy-két ugrás és testhullám. Ne meg Major Lazer - Lean On-ja.

- Na jól van, csajok, figyelem! Mindent beleadunk! Nem kell törődni azzal, hogy az elején tuti röhögnek majd, oké? Lemossuk azt az átkozott ribit meg csivaváit a pályáról! - kivonulunk és beállunk kezdőpózba. Mint ahogy elterveztük a kacsatánccal kezdünk, majd a zene átkeveredik a Hey Mama-ra és bedobjuk magunkat. Minden ugrás, emelés, dobás és spárga tökéletesen megy. Hajtottunk érte, de megérte, hiszen ahogy véget ér a szám és elmozdulunk a végpózból kiabálás és tapsolás hallatszik az egész lelátóról. Mikor levonulunk, újból megszólal a hang a hangszórókból.

- Most hogy láthattuk ezeket a gyönyörű lányokat, megkérdezném: melyik csapat a győztes? Talán a régi? - nem sok minden hallatszik csak egy gyér taps. - Vagy az új? - ováció tör ki. Egymás nyakába ugrunk. - Gratulálok az új csapatnak! Az év hátralevő részében ti szurkoltok a fiaitoknak a meccseken. Ezután folytatódik a mérkőzés, persze nyerünk. Mindenki bevonul az öltözőbe, de én hátramaradok.  

- Állj meg te kurva! - ordítja el magát mögöttem Lorelei. A feje színe vetekedik a hajam színével. Nekilök a falnak és üvölteni kezd. A vállamnál fogva tart a falnál, vagyis pontosítva, engedem neki, hogy ott tartson, hiszen a vékony karjaival még a pomponokat is alig bírja emelgetni. - Te ribanc, senki nem veheti el tőlem a csapatot! Ez az enyém! Hogy merészelsz ideállítani az elsős képeddel és azt hinni, hogy mindenki a lábaid előtt hever majd. Hát kurvára nem! Én vagyok itt az, akit mindenki szeret, mindenki engem akar, Nem pedig festett piros kis műhajadat nézni, ahogy ide- oda dobálod. - A rohadt életbe Lorelei, nyugodj már le a picsába. Először, tanulj meg veszíteni, aztán próbálkozz csapatban csinálni akármit. A MI csapatunk nyert, ideje elfogadnod, még ha ezt nehéz is felfognia a csöppnyi agyadnak. Ti nem voltatok elég jók, senki nem kíváncsi rád és a szoliztatott bőrödre. Mellesleg ez igazi és soha nem volt festve, de te honnan is tudhatnád? – fogom meg a hajamat. - Nem tudom hogyan nyertetek, de biztos nem szabályosan. Lefogadom, hogy lefizettetek mindenkit a kis alattvalóiddal, vagy nem is. Lefeküdtetek velük a szavazatokért cserébe. Igaz? Mindig is tudtam, hogy egy nagybetűs ribi vagy. - Jézusom, veled veszekedni sem lehet, mert egyszerűen nem fogod fel, hogy mit mondanak neked. Inkább keress magadnak egy orvost, mert biztos vagyok benne hogy valami bekattant nálad miután Ross szakított veled. – amint kimondtam egy meglehetős gyenge, bár hozzá képest nagy pofont kaptam, tovább már nem hagytam, hogy a falhoz nyomjon, levettem a kezeit a vállamról és odébbálltam. - Szóval ezért szakított velem. Egy ilyen utolsó senkiházi miatt, mint te! – üvölti, miközben a könnyek a sminkjével együtt folynak le az arcán és a fal mellet a földre kuporodik – Ezt még megbánod! Nem tudom hogyan és mikor, de tönkreteszlek. – dühödik fel hirtelen, majd elkezd felém futni. Én viszont kitérek az útjából, ennek hatására ő nem tud megállni és fejjel neki esik a lelátó oldalának. A szám elé kapom a kezeimet és egyszerűen ledermedek. Pár másodperc alatt Lorelei sikítozására egy kisebb tömeg gyűlik körénk. Az edző és a fiúk is itt vannak a focicsapatból, mindenki teljesen meglepve, hogy mi történt. Megszólalni nem tudok, fogalmam sincs, hogy nevessek vagy sírjak. Az elsőt azért, mert nem tudom egyszerűen felfogni, hogy hogyan lehet valaki ennyire béna, a másodikat pedig azért, mert tudom, hogy úgy néz ki mintha én csináltam volna. Mintha hangosan gondolkodtam volna, Lorelei ebben a pillanatban kiabálta a nevemet a fejét fogva, ami vérzett is mostanra, és hevesen felém mutogatott. Próbálom védeni magam, de egyrészt alig jutok szóhoz, másrészt még mindig alig fogom fel mi történt és harmadrészt, ahogy a dolgok állnak, nem hinnének nekem. - Stark holnap az igazgatóiban kezd! – kiált nekem az edző, miközben viszik az orvosiba a szőke hisztigépet. A tömeg szépen lassan felszívódik, de nagy örömömre pár ismerős arc még mindig kételkedve előttem áll. Louis felvont szemöldökkel néz rám, magyarázatra várva, Zayn pedig csak összefont karokkal áll. Den pedig csak össze van zavarodva. Végül megszólalok. - Tudjátok megérdemelte a ribanc, de sajnos nem én csináltam és csak ezt sajnálom az egészben.