2017. január 9., hétfő

56. rész - He is coming...

Miután Zayn sikeresen lenyugtat, felültet a kanapéra és hoz nekem egy pohár vizet. 
-April, ez így nem mehet tovább. Elmegyünk egy orvoshoz. 
-Nem akarok. 
-Nem akarás kérdése. Indulunk. -mondja és kihúz a szobából. Mögöttünk jön Lou és útközben felszedjük Harry-t is. Egy épülethez visznek, ami inkább hasonlít egy házi börtönre, mint egy orvosi rendelőre. 
-Hova hoztatok? 
-Ebben az épületben olyan emberek vannak akik valaha maffiákba tartoztak, de bekattantak és ide kerültek. Itt van egy orvos, aki segíteni tud. 
-Na nem. Én oda be nem megyek. -pattanok ki az autóból és elindulok visszafelé, arra ahonnan jöttünk, de nem jutok sokáig ugyanis Harry kap el hátulról és felemeve cipel magával. 
-Harry! Engedj el! -ficánkolok, de ő ugyanúgy tart. Amikor beérünk Lou a recepcióhoz megy ahol eligazítást kap, majd bemegyünk az orvos rendelőjébe, de ő még nincs ott. Harry elenged, de nincs kedvem eltávolodni tőle ezért hozzábújok. Nem sokkal később megjelenik az doki és megkérdezi mi okból vagyunk itt. A fiúk mind rám néznek, de én nem válaszolok, ezért megteszi helyettem Harry és Zayn. Elmondják a problémát, majd a doki hozzám fordul. 
-A te verziódat is szeretném hallani. -mondja, de én csak a fejemet rázom. 
-Nem tudok újat mondani. 
-Talán mégis. -de válaszom ugyanaz. -Rendben... milyenek ezek az álmok? Megijesztik? Megnyugtatják? Bármilyen érzelem? -és magam se tudom miért, de erre válaszolok. 
-Először amikor ezt álmodtam, akkor szép volt az egész. De amikor felébredtem belőle féltem. Nem tudtam hová lettek. 
-Értem. 
-Mindig ugyanazt álmondja vagy van valami eltérés?
-Ugyanaz, minden mozzanata. 
-Rendben. Felírok egy gyógyszert, az majd segít. Naponta kettőt kell szednie.
-Köszönjük. -mondja helyettem Harry. Ezután hazamentünk és egy órával később már a kezemben is voltak a pirulák. Elalvás előtt belémerőszakoltak egyet. Nem akartam bevenni. A gyógyszer látványa is taszított. És aznap éjjel az álmom sokkal rosszabbra fordult, mint azt gondoltam volna. 

*1 hónappal később*
*Harry szemszöge*

April nyöszörgésére kelek fel. Azonnal felrázom. Félősen hozzám bújik és én igyekszem megnyugtatni. Amit az orvos felírt az első két hétben megtette a hatását, de azóta újrakezdődött, de most már álmaiban valaki mást lát. És félek, hogy ez most sokkal rosszabb. Sikerül megnyugtatnom, így visszaalszik. Nem sokára én is elalszom. 

XXX

-April! Kérlek, ne csináld ezt! Tudod, hogy be kell venned a gyógyszert. 
-Nem akarom. 
-Kérlek! Fél pillanat, nem több.
-Nem! Nem akarom látni megint! -fogja a fejét. 
-Nem fogod, itt vagyok. Nem lesz baj, oké? -mondom. Felé nyújtom a pirulát, de elfordítja a fejét. Felsóhajtok. -Babe... -csak a fejét rázza. -Kérlek. Ne kelljen... nem akarom, hogy erővel kelljen. 
-Nem! NEM! -kiáltja és kiveri a kezemből a gyógyszert. Hátralök és folytatja a sikoltozást. -NEM AKAROM ÚJRA LÁTNI! -felpattanok és magamhoz vonom. 
-April! Állj le!
-NEM! NEM! -sikoltozza tovább és kénytelen vagyok lefogni, hogy ne csapkodjon. Zayn ront be, én meg intek neki. Csak bólint és előkeresi a fiókból a az injekciót. Ugyanaz a gyógyszer van benne csak folyadék formában. -NE! NE! KÉRLEK! NEM AKAROM ÚJRA LÁTNI! NE! -erősen fogom és Zayn-nek sikerül beadnia. Egy kis idő kell, hogy lecsillapodjon a karjaim közt, de végül már csak sírva bújik hozzám. Remeg és azt ismételgeti, hogy jön. 
-Ki az, babe? 
-Jön... állíts meg, kérlek állítsd meg! 
-Sshhh... 
-Meg... meg fogja... nem... nem tudom megv... -mondja, de nem tudja befejezni, mert elájul. Nem ez az első, hogy ezt teszi vele a gyógyszer. Kiüti és ilyenkor nem tudunk semmit tenni. Csak hagyjuk, hogy pihenjen. Ilyenkor legalább alszik egy keveset álmok nélkül. Bár mostanában egyre rövidebb ez az idő is. Nem hagyhatjuk magára egy kicsit sem. Mindig kell, hogy legyen valaki mellette és egyre kevesebb embert tűr meg maga mellett. Ez aggasztó, valamint az is, hogy sosem hajlandó megkönnyíteni a helyzetet és bevenni egyből a gyógyszerét, valamint az, amit folyton ismételget, de sosem mondja el konkrétan a választ, ha kérdezem. Elindulok a folyosón, anyaék szobája felé, miután Zayn közli, hogy marad Aprillel. Anya épp Hailey-vel játszik. 
-Szia. 
-Szia. -a húgom, ahogy meglátt hevesen kalimpálni kezd a kis kezeivel meg lábaival. 
-Szia húgi. Mizu? -nyúlok érte. 
-Na várj. -mondja anya és felemeli a picúrt. Hason leteszi velem szembe az ágyra. A pöttöm felnyomja magát és négykézláb kezd felém mászni. 
-Azta! De ügyes valaki! -kapom fel amikor odaér hozzám és megpörgetem a levegőben. Nyomok egy puszit az arcára, majd leülök vele az ágyra. 
-Hogy van? -céloz anya Aprilre. Leül mellém és vizslatni kezd. Újra felsóhajtok. 
-Ugyanaz megint. Egyre kevesebbet alszik és nem sok mindenkivel hajlandó szóbaállni. 
-Még mindig ugyanazt álmodja? 
-Igen, vagyis... most már ébren is beképzeli magának. 
-És a gyerekek? 
-Azok már nincsenek. Legalábbis eddig mindig arról beszélt amiről álmodott, és most már nem hozza szóba őket. Azt mondogatja, hogy jön valaki és hogy állítsam meg. Hiába kérdezem, ki az, nem válaszol rá. Szerinted köze lehet ennek is ahhoz, hogy elvesztette a... gyerekünket? -fáj kimondani igen. És ha csak így is fáj, akkor neki, hogy fájhat?
-Nem tudom, szerintem igen. De tudod, hogy egy ilyen, nagyon nagy nyomot hagy. 
-Igen, anya, látom rajta, hogy fáj neki és nem tudja túltenni magát rajta. Nem tudom mennyire látszik... de nekem is fáj. -a vállamra hajtja a fejét. Ezzel jelzi nekem, hogy látja rajtam. -Én... szeretnék segíteni rajta, nagyon szeretnék, de nem tudom, hogyan csináljam. Talán... ha beszélnél vele. Veled már megtörtént. 
-Rendben. Bemegyek hozzá. 
-Segítene, ha bevinném Hailey-t?
-Meglehet. Egy próbát megér. -visszaadom neki az apróságot és elindulok, hogy egyek valamit. 

XXX

Benyitok a szobába és April éppen ébredezik. 
-Zayn, menj, szólj anyának, rendben? 
-Persze. -vállon vereget és kimegy. Befekszem April mellé az ágyba. 
-Rosszat álmodtál? -nem szólal meg, csak bólogat. -Semmi baj. -nem sokkal később anyu jön be, a kezébe Hailey-vel. 
-Sziasztok! 
-Hello! 
-Aaaa! Hailey! Megfoghatom? 
-Persze. Hogy vagy? -kérdezi anya. April csak egy vállrántással felel. A húgom örül Aprilnek, rögtön a haját kezdi piszkálni. 
-April, ugye tudod, hogy bármikor beszélhetünk, ha szeretnéd. 
-Igen, de... nincs sok időnk, nem sokáig szokott távol lenni. -súgja.
-Kicsoda? -kérdezek rá. 
-Ő... 
-Mit csinál veled? -szólal meg anya.
-Bánt. M-megöli... mindig ezt csinálja. 
-Kit öl meg? -April összerezzen.
-Jön... -gyorsan a húgomat visszaadja anyának és az ölembe mászik. -Menj... menj, ha nem akarod, hogy őt is megölje... képes rá. -mondja és kitör belőle a zokogás, mire magamhoz szorítom. 


Sziasztok! Reméljük tetszett ez a rész is! Ha igen, hagyj nyomot magad után! Szép hetet mindenkinek!

8 megjegyzés:

  1. Szuper jó:-)
    Mikor hozod a kövit??

    VálaszTörlés
  2. Szia! Áhh ez a blog egyszerűen megunhatatlan.*w* Kíváncsi vagyok pontosan mit álmodik April, és sajnálom Harryt is... :/ Várom a folytatást! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülünk hogy ennyire tetszik! Sietünk a kövivel☺

      Törlés