Sosem értettem miért kell minden jó dologhoz egy rossznak tartoznia. Ha tanulunk (ami elvileg jó dolognak számít) elvesztegetjük az időnket, ha barátunk lesz, a barátainkat hanyagoljuk el, ha észrevesszük, ha nem. Ha lefogyunk, ott maradnak azok a bizonyos striák, ha kiállunk magunkért, mások fognak haragudni ránk, ha megvan a gyógyszer valamire ott vannak azok a bizonyos mellékhatások. És ha én akartam bevenni a „gyógyszert” ha nem, azok a mellékhatások rám is érvényesek. Ezért is történt az a baleset a szememmel. Igaz, azóta nem éreztem semmilyen hatását, de biztos vagyok benne hogy nem ennyi lesz. Apa a homlokát ráncolva olvas néhány papírt, és időnként belekortyol a kávéjába is. Azt mondta ma délelőtt itthon marad velem hátha előjön még valami mellékhatás, de egész napra nem tud itthon maradni. Hogy is gondolhatok ilyenre, bele őrülne ha itthon kéne ülnie, pedig megtehetné.
Egyébként se Logant, se Jaxet nem engedte be a házba ma reggel, lényegtelen délután úgyis át fog jönni valamelyikkőjük. Harryvel pedig tegnap este beszéltem csak, ugye azt is csak sms-ben. Lillyről és Loganről nem hallottam semmit igazából, csak azt tudom hogy mindegyikőjük biztosan a maga hibájának tudja be a dolgot, szóval győzködhetem majd őket hogy ez egyáltalán nem volt kiszámítható. Ha ott lettek volna akkor sem történt volna másként, maximum megsérülnek.
Nem vagyok biztos benne hogy most fel kéne hoznom a témát apának a nagyapámról, úgyhogy nem fogom, de mindenképpen vele is beszélnem kell erről, mindkét szemszöget hallanom kell ahhoz hogy le tudjam szűrni mi is történt pontosan.
Egy sóhajtással lezárom magamban a gondolkodást és belekortyolok a kávémba. Nincs semmi étvágyam csak bámulok ki a fejemből. Talán mégsem vagyok 100%-osan jól, nem szoktam ennyire nyugton maradni és csendben lenni.
Apa valamit kérdezett időközben, de nem igazán figyeltem rá csak rávágtam, hogy persze. Még egy jó néhány perce felállt és a konyhában kezdett tevékenykedni én pedig ismét elbambultam. Ismét kortyolok egyet a most már teljesen kihűlt italomból, közben viszont egy hirtelen kattanásra megremeg a kezem és magamra borítom a folyadékot. Hogy menne a fenébe, aki feltalálta a kenyérpirítót, most tiszta kávé vagyok miatta. Apa röhögést visszafolytott arccal néz rám.
- Azt hiszem nem ártana lezuhanyoznod. – mutat a ruhámra, - de előtte itt van egy gyógyszer ami elvileg segít ha lennének még mellékhatásai. Örülnék, ha bevennéd. – arca pillanatok alatt változik vidámról aggódó apáévá. Elveszem a tenyeréből az apró fehér pirulát, majd amikor nem figyel belecsúsztatom a zsebembe és úgy csinálok mintha bevettem volna. Nem szeretek gyógyszereket bevenni csak ha nagyon-nagyon muszáj. Most pedig teljesen jól vagyok nem fogom feleslegesen bevenni. Megkerülöm az asztalt majd rápillantok apa lapjaira de amint meglátja odalép mellém és elveszi őket. Összehúzott szemekkel nézek rá, ezzel jelezve hogy mondja el mi van rajtuk. De válaszul csak ő is összehúzza a szemeit ami miatt kitör belőlem a röhögés. Tudtam hogy nem fogja elmondani, szóval nekem kell majd kitalálnom. Egyenesen a fürdőbe mentem, és egy kád jó meleg víz mellett döntöttem. Leteszem a törülközőmet és a köntösömet a radiátorra majd megnyitom a csapot, aminek hatására gőzölgő vízzel kezd megtelni a kád. Belenyomok a kókuszos habfürdőből is és perceken belül már nyakig ülök a habok között.
Talán 2 órája fekhetek már bent, csak azért mert mindig megvárom ameddig kihűl. Csakhogy akárhányszor hidegnek éreztem a vizet, mindig engedtem hozzá egy kis meleget is, hoppá. Így még mindig tökéletesen meleg a víz én pedig fáradt szemeimet lecsukva pihentetem. A telefonomon a zenelejátszót megzavarja egy püttyögés, majd folytatódik tovább az aktuális szám. Lerázom a kezemről a habot majd felveszem a készüléket. Megnyitom az üzeneteket majd Harry nevére bökök.
„ Hey babe, meglepetés 😉 Az ajtó előtt állok, hogy elvigyelek valahova, ami egyenlőre titok. „
Olvasom a sorokat kikerekedett szemekkel.
„ És mégis mit vegyek fel ehhez a titkos találkozáshoz?”- válaszolok neki.
„ Tudod hogy nekem megfelelne a semmi is, de most valami csinosat 😉 „ – kapok választ rögtön. Agyam abban a pillanatban elkezd cikázni a ruháim között, olyannyira hogy nem is válaszolok neki.
- April- hallatszik egy kiablás a fürdőszoba ajtóm másik oldaláról.
- Itt vagyok!- kiabálok vissza apának.
- Nekem most e kell mennem 3 óra körül jövök. Ha éhes lennél Lilly most hozott ebédet, a konyhapulton van. – egy rendben-t eldünnyögtem majd hátrahajtottam a fejemet. Várjunk mi??? Ülök fel hirtelen. Harry ott áll az ajtó előtt és ha apám meglátja biztos nem cseverészni akar majd vele. Kiugrok a kádból majd magamra kapom a köntösömet, meg sem törülközök, rohanok le a lépcsőn, és ha szembe jönne velem valaki tuti kórházban kötnénk ki. Apa az ajtótól körülbelül 3 lépésre áll és nagy szemekkel néz engem ahogy habos fejjel száguldok le a lépcsőről.
- Apa várj! – kiabálok, miközben a fülemhez kapok, mintha kiesne a fülbevalóm. Tökéletes- kiesett a fülbevalóm segítenél megkeresni?
- Van 3 percem körülbelül. – néz rám komolya arccal.
- Az pont elég lesz fogom meg a kezét ma odahúzom a lépcső elé hogy ott keresse. Ameddig háttal van az ajtónak kifutok, Harry lesokkolva néz rám, én pedig az időhiány miatt belököm a legközelebbi bokorba, tudtára adva hogy addig ott kell maradnia ameddig nem szólok neki. Visszarohanok a házba majd apára nézek.
- Ó ezt nézd, mégsem esett ki, wáó! Szia apu! És köszönöm hogy segítettél! – nyomok egy puszit az arcára. Miután elment az emeletre sietek, és magamra húzok egy fehér pólót egy farmernadrággal, belelépek a sarumba majd a telefonomat felkapom és rohanok Harryhez. Mikor kinyitom az ajtót a korláton ül néhány szál rózsával, fekete farmerban és egyszerű, fekete pólóban. Hogy lehet hogy még a legegyszerűbb ruhákban is észbontóan néz ki? Mikor meglát megvillantja gödröcskéit majd rögtön feláll és magához húz. Kezeimet a nyaka köré fonom, homlokunk egymásnak van támasztva.
- Tudod ha legközelebb azt akarod hogy menjek el a fenébe, csak mondd, nem kell belökni a bokorba. – ejti ki a szavakat jóformán már a számban, nem válaszolok neki, csak számat az övének nyomom, nyelve rögtön az én számba kerül és vad csókcsatába kezd az enyémmel. Percek múlva lihegve válunk el egymástól majd átnyújtja azt a pár szál rózsát. – Ha nem egy bokorból kellett volna kimásznom, nem csak ennyi lenne. – forgatja meg a szemeit.
- Sajnálom. – veszem elő a kölyökkutya szemeimet. – De ennyi is tökéletesen elég. – Bököm meg az egyik gödröcskéjét. Nevetve megrázza a fejét majd összekulcsolja a kezeinket és a Range Rovere felé indulunk.
- Tudod ez a ruha, habár kicseszettül szexi vagy benne, kicsit sem elegáns. – mér végig.
- Azt próbálod mondni hogy szarul nézek ki? – fordulok felé tettetett kiakadással.
- Pont hogy az ellenkezőjét mondtam baby- fordít magával szembe majd az út közepén ismét egy csókban forrunk össze. Miközben ajkai mentolos ízét ízlelgetem belemarkol a fenekembe amiért önkénytelenül is belemosolygok a csókunkba.
- Az út közepén vagyunk Harold! – csapok rá a kezére. Válaszul csak felkap és beültet a kocsiba majd elindulunk a titkos helyre.
Xxx
Háromnegyed három van, Harryvel végül semmilyen elegáns helyre nem mentünk mert női természetemnek köszönhetően levágtam egy hisztit mi szerint én ilyen ruhában biztos nem megyek sehova. Így az lett a vége hogy a tengerpartot látogattuk meg, sétáltunk, sikeresen összefagyiztuk egymást és mégy fürödtünk is. Mármint a fürdés annyit takart hogy össze-vissza fröcsköltük egymást, ameddig halálra nem fagytunk, és én mivel még mindig nem tanultam meg hogy rétegesen kéne öltözködnöm nyáron is, tényleg halálra fagytam, amin még Harry pulcsija sem segített. Így most a fűtött autóban vacogok, a térdeimet felhúztam és a pulcsi alá húztam őket, ezzel kitágítva az anyagot.
- Asszonyom, megérkeztünk. – fordul felém Harry miközben megemeli a képzeletbeli kalapját.
- Sajnálom uram, pénz nincs nálam hogy fizetni tudjak, de azt hiszem van itt valami ami kárpótolhatja – fordulok felé lesütött szemekkel. Átmászok az ő üléséhez hogy az ölébe tudjak ülni. Magamhoz húzom egy szenvedélyes csókra majd beletúrok barna tincsei közé. Csípőmet mozgatni kezdem ágyékán, amire egy apró nyögés hagyja el a száját. Szemei csillognak a vágytól, hátradönti az ülést, majd szánk ismét egymásra tapad, kezei már felfedezték a pólóm alatt lévő, még a legrejtettebb, részeket is.
Azon a bizonyos estén ültem utoljára az ölében, és hirtelen minden bevillant. Egyből elment minden kedvem az egésztől és felültem. – Harry ez nekem most nem megy, sajnálom.
- De hát te kezdted! – ráncolja össze a homlokát. Légzése még mindig szapora, homloka csillog az izzadtságtól, ajkai szárazok, nyelvét vezeti végig rajtuk hogy újra nedvesek legyenek. Ó istenem hogy miket is tud művelni azokkal az ajkakkal, Nem April ezt most befejezed! Beleharapok a számba hogy magamhoz térjek, majd egy puszit nyomok az arcára meg alig hallhatóan egy „ még beszélünk” –öt is kinyögök. Én sem nézhettem ki jobban mint ő. Kimászok a locsiból majd a bejárati ajtó előtt megállok mert zárva van, és éppen kopognék amikor kinyitódik az ajtó.
-April, pont téged akartalak megkeresni. – fogad apa ragyogó tekintettel. Furcsa.
- Gyere mutatok valamit. – mutat a kocsija felé.
- meg sem kérdezed merre voltam? – vonom föl a szemöldököm
- Mivel tiszta homok a cipőd, valószínüleg a tengerparton. – kacsint rám.
Körülbelül fél órát utazhattunk, mikor megálltunk egy ismeretlen ház előtt. Nagy volt és bordó kívülről. Egy viszonylag nagynak mondható udvar is párosult hozzá. Apa előre ment, én pedig szorosan a nyomában voltam. Mikor beléptünk, meleg falak fogadtak minket, az egész ház, legalábbis amennyi látszódott, a narancssárga színeiben pompázott. A különböző szobákat nem választották el falak, gondolok itt a konyhára nappalira és étkezőre. Néhány alap bútordarab volt csak még a házban, illetve a konyhapult, ami egy az egyben a legmodernebb volt amit eddig láttam. Viszont minden tele volt dobozokkal. Néhányon feliratot is láttam mint például „ Lilly” valószínüleg segíteni kell valamit. Izgalmasan hangzik. Ahogy sejtettem meg is jelent az előbb említett személy egy óriási mosollyal az arcán. Egyből megragadta az alkalmat és magával húzott hogy körbevezethessen. A földszinten még egy fürdő és egy spájz volt amiket ugye nem láttam, az emeleten pedig három hálószoba terült el. Egy halványlilás, egy kékes és egy barnás árnyalatú, és persze mindegyikhez saját fürdőszoba. Ahogy sejtettem óriási volt a ház belülről is, nem csak kívülről. Visszamentünk apuhoz aki éppen egy újságot olvasva szürcsölgette a kávéját.
- Szóval hogy tetszik a ház kicsim? – kel fel apu amikor meglát minket.
- Hát nem rossz – nevetek fel- de miért is fontos az én véleményem Lilliék házáról?
- Még nem mondtad el neki? – lepődik meg Lilly.
- Nem, nem mondott semmit, úgy, ahogy általában sem. – válaszolok apa helyett.
- Az a helyzet drágám, hogy ez nem Lilliék háza hanem a miénk. – karolja át Lilly derekát.
- Hogy mi van? – esik le az állam – És erről nem szerettél volna engem megkérdezni? Hogy akarok e jönni vagy sem? Hogy egyáltalán bírom e őket? Hm? Megint csak a te érdekeidet nézed és ahogy jön egy új nő az életedbe én ismét le vagyok szarva és kihagysz minden jelentős döntésből. Nagyon szépen köszönöm. – miután befejeztem a kiabálást kirohantam az ajtón és elindultam, igazából én sem tudom hova, csak jó messzire innen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése