22.rész - Oops

Szédülés, hányinger, fejfájás, elnehezedett végtagok. Igen, másnaposság. Hát, úgy őszintén megmondva életemben először rúgtam be ennyire. A fejem a párnába fúrom, de az illata nem ismerős. Felülök az ágyban és akkor rájövök, hogy nem vagyok egyedül. A párnán egy szőke hajzuhatag terül el és megnyugszom, hogy egy lány fekszik mellettem. Nem vagyok pucér és gondolom ő sem az, de biztos nem innám magam olyan részegre, hogy lefeküdjek egy lánnyal. Uh, dehogy. Nem tudom ki ő és azt se hogy hol vagyok, de először inkább az érdekel, hogy találjak valami gyógyszert. Miután nagy nehezen megtalálom a konyhát majd a fájdalomcsillapítót, a telefonomat kezdem keresni. Az egyik folyosón Tomba ütközöm, aki elmondja, hogy ez az ő háza és hogy Logan is itt van csak még alszik. Megkérdezem nem tud-e valamit a lányról, de azt mondja nem csak, hogy amikor vele voltam amikor megtaláltak a bár mögött. Bemegyek a nappaliba és bekapcsolom a tévét, hogy elfoglaljam magam amíg Logan fel nem ébred. 

XXX

Egy órával később még mindig nem kelt fel pedig már lassan fél három. Tom adott egy pólót és egy melegítőt, mert nem akartam a tegnapi ruhámat visszavenni. Ketten bambuljuk már a tévét a kajára várva amit Tom rendelt. A lány lépked le nyomott arccal a lépcsőn. A telefonom van a kezében, ami megállás nélkül zenél.

-Nem tudom kié, de állítsátok már le! -dobja le a kanapéra. Érte nyúlok. Harry az. 

-Szia. -köszönök bele. 

-April, hol vagy? Voltam nálatok este és sehol nem voltál! A telefonodat se veszed fel! -kiabál.

-Nyugi. Semmi bajom. Tudom, hogy elfelejtettem szólni, kellett volna sajnálom. De ha szólok akkor kiakadtál volna, azt meg nem akartam. Buliban voltam Logannel abban az új klubban. -a szőkeség leül mellém. Egy ideig nem szól semmit. 

-Legközelebb szólj. -válaszol, de hallom a hangján hogy próbálja nem kiadni a dühöt amit érez. -Mit csinálsz ma?

-Még várom, hogy Logan felkeljen és elmenjünk haza a haverjától. -nem szól semmit így megkérdezem. -Este jössz? 

-Nem tudom. -mondja és azzal le is rakja. Tudom, hogy jönni fog, még ha most mérges is rám. Épp hogy lerakja rögtön apám hív. 

-April hol az istenben vagytok?!? 

-Ne üvöltözz, mert megsüketülök! És mit tudom én Logan egy haverjánál.

-Gyertek haza, megérkeztek a bútorok, ki kell pakolni és nekem el kell mennem egy órára de lehet hogy kettő is lesz és nem fogom itthagyni Lillyt egyedül. Fél órátok van. -köszönés nélkül lerakja, a válaszomat sem várja meg. 

-Tom hol van Logan? Mennünk kéne. 

-Felkeltem én. -csoszog ki. 

-Öhm... Bocs, de nem emlékszem rád tegnapról. -nézek a fejemet fogva a lányra. 

-Pedig elég jól elvoltunk. Semmi nem rémlik? 

-Ah nem, sajnálom. Tényleg semmi. 

-Végülis nem csodálkozom, mondtad, hogy először részegedsz le teljesen. 

-Hát... oké. Mire emlékszel? Elmondanád? És mondjuk... kezdenéd a neveddel? -kérdezem, mire felnevet. Szarul érzem magam amiatt, hogy mindent elfelejtettem. 

-Mia. És nem történt semmi különös csak ittunk és beszélgettünk. Sokmindenről. 

-Értem...

-Gondolom most nem érzed magad túl fényesen, hogy nem emlékszel rá, de nyugi az elsőre senki sem emlékszik. És köszönöm hogy segítettél. Nem gondoltam volna, hogy Stark lánya ment meg egy ilyen szituból. 

-Ugyan. Nem kell köszönni. Inkább tartsunk valamikor egy csajos napot. Mármint... engem apám nőjén kívül nem  vesznek körül a saját nemem tagjai. 

-Engem sem. Benne vagyok. 

-Rendben. És ööö... tudom, hogy volt dzó maffiáról, de elfelejtettem kihez tartozol. 

-Apádhoz.

-Mi? És hogy hogy még nem láttalak?

-Kb. egy hete vagyok ott csak. Egy kis banda tagja voltam, de mindenkit megöltek onnan így egyedül maradtam. Ezért apádhoz mentem. -telefonszámot cserélünk és lassan Logan is megjelenik. Nem sokkal később hazamegyünk, majd kezdetét veszi az egész napos berendezkedés. 

XXX

Este kilenc óra múlt már mire végzek az utolsó doboz kipakolásával, így már mondhatjuk, hogy mind teljesen beköltöztünk. Felmászok a galériámra és körbenézek. Egyszerűen baromi jól néz ki. Persze én rendeztem be meg minden de akkor is. Kopognak és Jax lép be az ajtón. 

-Szia! Úristen, de rég láttalak! -ugrom a nyakába. 

-Hát, igen. Apád eléggé elhalmozott munkával. És neked se ártana néha bejönni. Tudod jól jön a segítség.

-Jó, jó. Ígérem holnap bemegyek. Délután vagy estefele.

-Rendben. -Jax marad még egy darabig és mesélek neki a tegnap estéről és Miáról, aztán megkérem, hogy állítassa be apával a mi kis csapatunkba. Persze lehet ezt nekem kéne, de majd meglátjuk. Tíz körül elköszön. Egyedül maradok. Harry ilyenkor szokott jönni, de most nincs itt. És én nagyon szeretném ha itt lenne. Egy darabig nézem a telefonomat hátha hív, de semmi. Lefürdök és befekszem az ágyamba -ami igazából a galéria nagy része- de csak forgolódom. Egy újabb órával később amikor már épp elaludnék, meghallom az ablakot nyitódni, majd csukódni aztán megérzem a jelenlétét magam mellett. Résnyire nyitom ki a szemem és felnézek rá, miközben hozzábújok. 

-Tudom, hogy mérges vagy rám. -lágyan megcsókol. 

-Az voltam. Aludj babe. Itt leszek, csak délután kell visszamennem. 

-Ez nagyon jól hangzik. -mosolyodom el. 

XXX

Későn ébredek fel, Harry simogatására. A nem tenné, még aludnék egy darabig. 

-Jó reggelt. 

-Neked is. -mondom majd felnyomom magam, hogy ráfekhessek és a nyakába fúrom az arcom. 

-Nehogy visszaaludj! Fél órája keltegetlek! 

-Nem fogok. Olyan jó illatod van! -csókolom meg és túrok bele a hajába. Megcsörren a telefonja. Louis hívja de mielőtt felvenné elveszem tőle. 

-Szia Lou!

-April? 

-Igen, én. 

-Rég láttalak. 

-Eljöhetnél valamikor. Meg nem csak te, hanem a többiek is. 

-Oké, persze. Na, légyszi add Harryt. -átnyújtom a mobilt.

-Megyek csinálok kaját. -lemászom a kis létrán és felveszem Harry ingét. A konyhában viszont nagy meglepetés ér. Amikor belépek magával Andrew Starkkal -a nagyapámmal- találom magam szembe. 

-Te hogy kerülsz ide? 

-Neked is szép jó reggelt April. 

-Viszont. 

-Csak jöttem megnézni, hogy jól vagy-e, a történtek után. -ekkor néz rám először. -De úgy látom az aggodalmamra semmi ok nincs. -végigmér, mire rájövök, hogy fekete csipkés fehérneműben és begombolatlan férfi ingben állok előtte. -Na és megtudhatnám ki a szerencsés?

-Öhhh... ummm... Nem mondhatod el apámnak. Semmiképp sem. Emlékszel arra mit mondtam?

-Minden szóra. És azóta beszéltem is vele hogy fogjon szabadabban. 

-Köszönöm. Benned bízom, de ha apám ezt megtudja akkor nem hiszem, hogy életben hagy. 

-Már miért ne hagyna... -kezdi de pont akkor állít be Harry. -Oh, már értem. -mondja kis szünet után. 

-Gondolom ismeritek egymást, de ha nem, akkor Harry ő a nagyapám. 

-Igen, tudom, azért kösz. -szerencsém, hogy farmerban jött le. Így se nagyon bírok magammal, hiába ül velem szembe a papám. Nekiállok reggelit készíteni, Hazz pedig leül az asztalhoz. Egy darabig az a téma, hogy mindkettőnk apja kiakadna ha ezt tudná, aztán arra us megkapjuk a választ, hogy miért.

-Tudjátok, régen az enyém volt egész London és a fiamra szállt volna az egész. Amikor átadtam neki a helyem, Des valahogy összeszedett egy bandát és elfoglalta a felét, mert ők legjobb haverok voltak és Des nem akart csak főnök helyettes lenni. Ugyan előre nem mondta neki Frank és valószínűleg most sem tudja, de a fiam neki akarta adni London felét. Emiatt köztünk is volt összetűzés, de aztán engedtem neki. Tudom hiába mondanátok ezt el nekik nem hinnék el. Csak ha egymás képébe mondják. Azt meg elég nehéz összehozni. Viszont, azt is tudom, hogy ha rólatok tudomást szereznek akkor is teljesen elborul az agyuk. És akkor April, fogd be a szád. Nehogy visszaszólj neki. 

-Te is tudod, hogy úgyis mindig megteszem. -rakom le a rántottákat az asztalra. -De majd vigyázok. 

-Jól van. És mondd csak Harry... milyen az unokám az ágyban? -fulladozni kezdek és köhögök össze-vissza, de ő csak nyugodtan válaszol.

-Kiváló. És néha elég vad. -azt hiszem ennyire még nem akartam elsüllyedni.

-Ezt most miért kellett? -nézek rá de ő -mint mindig- most is csak mosolyog.