34. rész - What now?

A ruhám cipzárját húzza fel Harry miután végeztünk, majd egy puszit nyom a vállamra és a tükörből megvillantja nekem fehér fogsorát. Örülök annak. Hogy elhiszi, hogy az a csók nekem tényleg nem jelentett semmit, pont ezért nem is csókoltam vissza. Ezt a témát mindenesetre tutira nem úsztam még meg, vissza van egy beszélgetés még Logan-el, ami kínosabbnak ígérkezik, mint valaha. Tudja nagyon jól, hogy hogyan érzek Harry iránt, mégis pont előtte kellett, hogy megcsókoljon. Az előbb említett személyre nézek, akinek inge körülbelül félig van begombolva és a haja kuszán hullik a szemébe. Az idilli pillanatot a férfimosdóban megzavarja a kintről hallatszódó néma csend és két ember kiabálása. Egyszerre húzzuk el a szánkat és indulunk az ajtó fele, amit ha belegondolok már többször próbáltak kinyitni miközben bent voltunk. Amikor a teremhez érünk, nem megyünk be, csak megállunk.

- Hova a fenébe vitted a lányomat? – hallatszik apa érdes hangja

- Inkább megmondhatnád végre hogy mit csináltál a fiammal! – hallatszik a válasz is.

- Ugyan már kit érdekel a te fiad az esküvőm közepén? Komolyan kinézed ezt belőlem? Add vissza a lányomat és tűnjetek el innen, folytatódjon minden, ahogy az előtt volt, hogy idetoltátok a mocskos seggeteket és tönkretettetek mindent.

- Sok mindent kinézek belőled Stark. Te is tisztában vagy a múlttal.

- Mindketten tisztában vagyunk vele. Pont ezért nem hiszem el, hogy nem csináltál semmit a lányommal, vagy, hogy nincs közöd hozzá.

- London legjobbjai és mégsem találnak meg a női mosdóban. – lépek be a terembe, majd pár lépés után Harry is követ.

- Átnézettem a mosdót és nem voltál ott. – szegezi rám tekintetét.

- Nézték a másodikon is? – húzom fel a bal szemöldökömet. Nem válaszol. – Hát persze. – melléállok és Des szólal meg.

- Szívesen meghallgatjuk a te magyarázatodat is. – néz a fiára.

- Én csak kerestem egy szobát ahol egyedül lehetek, már ha értik mire gondolok. – húzza egy perverz mosolyra a száját – Sok itt a csinos lány. – fejezi be a mondatát és közben végig engem néz. Apa amint észreveszi, a háta mögé tol.

-  Azt mondtam hogy-

- Hogy maradjunk távol tőle. Parancs értve. Senki nem azért jött, hogy tönkre tegye ezt a csodálatos estét. – húzza el a száját Des miközben erőteljesen Harryre néz. Apa int a zenekarnak és a zene újra betölti a termet, majd szépen lassan minden visszaáll az eredeti kerékvágásba. Nem tudok semelyikőjükkel sem beszélni, apa mindig mellettem van. És csodák csodájára Logan sem akar velem beszélni Jax pedig egy idegesítően vihorászó cafkával táncol. Harry a terem másik végében ül, a fiúkkal iszogatnak, de engem keres tekintetével, miután megtalál nem is veszi le rólam azt a gyönyörű szempárt, bár próbál közben úgy viselkedni, mint akit nem érdekel komolyan egy lány sem. Miára kalandozik a tekintetem aki Zayn-el próbál kommunikálni, persze tisztes távolságból, és mivel mindketten megittak már pár pohárral nem igazán vált be. Az előbb említett iszákos barátnőm éppen felém fordult kiskutya szemekkel, először heves tiltakozásba kezdtem fejrázással majd beadtam a derekam és fejemmel Zayn felé böktem, mire ő tapsikolni kezdett. A terem egyik sarkába vonultak és összebújva táncolni kezdtek. Hogy hogyan jövök én a képbe? Apa kezét megfogva a terem másik végébe vonulok vele és táncolni kezdünk. Figyelemelterelés. Látszik rajta hogy meglepődik, nem igazán szoktunk együtt táncolni. Az igazat megvallva nem igazán csinálunk együtt semmit. De ennek lassan ideje lenne már megváltozni. Úgy értem, mielőtt tudtam volna erről az egész maffiás dologról, persze hogy nem akart velem beszélni, túl sok volt a hazugság. De most hogy tudok mindent nem értem mi akadálya van annak, hogy úgynevezett normális család legyünk. Azt számba véve, hogy elvett valakit, aki normálisan néz ki a maffiához képest, jó úton haladunk. De ha azt nézzük, hogy az újdonsült mostohatesóm megcsókolt, két lépést visszahaladtunk.

Apa vállára hajtom, a fejemet miközben halkan dúdolom a zenét. Nem hiszem, hogy ez volt álmai esküvője, de rosszabbul és végződhetett volna. Mondjuk úgy, hogy lebukunk, ami megjegyzem hajszálnyira volt. Remélem ez a konferenciával összekötött nászút is jól fog végződni nem pedig csak ront a helyzeten.

XXX

A csomagjaink már a kocsiban, minden útra kész, az újdonsült „családunk” pedig egy asztalnál reggelizik. Én vagyok a legjobb állapotban mindenki közül, de még én is csak turkálom az ételt. Logan azóta sem beszélt velem, nem is értem, aki megsértődhetne, az én lennék a kellemetlen helyzet miatt, nem pedig ő.

Miután végeztünk megigazítottam magamon a fehér, lenge felsőmet majd a fejemre nyomtam egy kalapot és felkaptam a táskámat.

Ez a konferencia egyébként minden évben megrendezésre kerül, minden maffia vezetőnek meg kell jelenni és ilyenkor átbeszélik  szállítmányokat meg minden piszkos kis részletet, de engem természetesen nem emiatt az indok miatt izgat. Ugye minden maffia ott lesz főként a fontosabb tagokkal, és két maffia kap egy óriási apartmant. Nos, nekem elég volt úgy – összesen összeszámolva- egy nap ahhoz, hogy feltörjem a rendszerüket és átírjam a beosztást. Az lényegtelen hogy ebből balhé lesz, mivel nem fog tetszeni bizonyos személyeknek. Cserélni úgysem lehet majd, mivel senki nem szeretni ezeket a macerás dolgokat, így kénytelenek lestünk elviselni egymást.

XXX

A repülőút szörnyű volt, főleg a folyamatosan síró kisgyerek miatt, de még mindig jobb volt mint a síri csend a kocsiban. Miután már a szálláshoz sétáltunk úgy döntöttem Logan-el megyek, így kicsit gyorsabbra szedtem a lépteimet és utolértem.

- Hé, mi-

- Muszáj jópofiznod?

- Ez nem jópofizás, én csak szimplán beszélgetni próbálok veled.

- És mégis miért? Nem kell a sajnálkozás így is elég szarul érzem magam.

- Én viszont nem sajnálom. Megcsókoltál oké lépjünk túl ezen. Nem változtat semmin, ugyan úgy a legjobb barátom maradsz te idióta. – nem válaszol, csak hirtelen megáll és magához húz majd karjaiba zár.

- Köszönöm.

Miután megvolt a nap érzelmes része is, végre megérkeztünk. Megkaptuk a kulcsot és mindegyikünk bepakolt a szobájába. Apa kiadta parancsként, hogy fél óra múlva a medencénél találkozunk fürdőruhában.

A kedvenc fekete bikinimet vettem fel, majd egy törülközővel a kezemben indulok a medence felé. Apáék már a nappaliban várnak, ami mellesleg teljesen fehér néhány ezüst és bézs kiegészítővel. Amint kilépünk az udvarra kisebb meglepetés fogad minket. Harryék vannak a medencében, igazából ez nekem is új volt, persze mondanom sem kell félmeztelenül. Szinte látszott ahogy apában felmegy a pumpa és már épp kiabálni készült volna mikor Des lépett ki az ajtón és meglepettségében kiesett a koktél a kezéből.

- Isten hozott titeket! – nyújtja apa felé a kezét, majd elveszi amikor ezt nem viszonozzák neki.

- Ti meg mit kerestek itt?

- A sors is azt akarja, hogy együtt legyünk. Most már a második napja. Ez nem lehet véletlen. – nem is az teszem hozzá magamban, de ezt nem kell tudniuk. Miközben apáék belekezdenek a veszekedésbe Harry a ház felé int fejével, azt jelezve, hogy menjünk be. Először én surranok be észrevétlenül, majd a szobám felé indulok. Épp nyitom ki az ajtót, amikor valaki a csuklómnál fogva visszaránt, majd az ajkait az enyémnek nyomja. Rögtön felismerem, és visszacsókolok. Két kezével az arcomat fogja, én pedig átkarolom a nyakát. Az egyik kezével kinyitja az ajtót, majd mindkettőt a fenekemre teszi és miután kissé elkalandozott a számba motyogja hogy ugorjak. Miután sikeresen az ölében vagyok, bevisz és a lábával becsapja az ajtót.

- Nem tudom hogy gondoltad ezt, de örülj neki hogy nem tepertelek le odakint mindenki előtt. – lihegi a nyakamba miközben csókokkal hinti be az érzékeny területet.

- Meg sem köszönöd, hogy ilyen kreatív voltam? – túrok a hajába majd az arcomhoz húzom.

- Dehogynem. – csókol meg ismét – és azzal kezdem, hogy ettől megszabadítalak. – simítja végig a melltartóm vonalát majd mikor a kapcsolóhoz és egy mozdulattal kipattintja. Ajkaival melleimet kényezteti miközben apró sóhajok, nyögések hagyják el a számat. Ujját végigvezeti a számtól, a melleim között, egész végig a hasam közepéig, a bugyinál megállva. Pillanatok alatt megszabadít az apró anyagtól és szájával kezd kényeztetni. Most már nevét ismétlem, halkan, vagyis próbálkozok vele.

- Nem kell visszafognod magad, hangszigeteltek a szobák. – néz fel rám egy perverz mosollyal. Állánál fogva felhúzom magamhoz és megcsókolom.

- Akarlak. Most.

- Nincs nálam ó-

- Nem érdekel, majd veszek be tablettát, kérlek. – Nem kell sokáig győzködnöm, pár másodperc alatt megszabadul a ruháitól, amik a szoba másik végében landolnak, és megint érzem forró testét az enyémen. Először lassan csinálja, hogy megszokjam, majd fokozatosan gyorsít a tempón. Egyik kezemmel a hajába markolok, mire felnyög, a másikkal a takaróban kapaszkodok.

- Harry én ..- hangom elvékonyodik, hátam ívbe feszül, már jön az ismerős érzés, amikor az ajtó kivágódik, és Harry gyorsan kihúzza belőlem én meg a takarót próbálom magunkra húzni.