A konferenciának ma este lesz
vége, az eredeti terv szerint viszont maradtunk volna egy hétig. Így viszont a
cuccainkat ki sem pakoltuk, rögtön indulunk, amint végeztek a tárgyalással. Bár
apu szó szerint nem szólt hozzám tegnap óta, Lillyvel beszéltem csak. Itt
maradt velem még este, de amikor felébredtem, akkor már nem volt ott. Valószínűleg
apáékkal van, ahol mellékesen én is ott lettem volna, csak hát így megváltozott
a terv. Most 10 óra van és még mindig az ágyban fekszek, éhes nem vagyok,
valószínűleg kihánynám, ha valamit le kéne tolnom a torkomon, de egy pohár
vizet muszáj meginnom, mert úgy érzem, kiszáradok. Erőt veszek magamon és
kikászálódok az ágyból, majd magamra veszek egy pulóvert és elindulok a
konyhába. Mikor belépek egy ismerős alak fogadott a bárpultnál ülve, mikor meghallotta,
hogy ott vagyok leugrott a székről és egy ölelésbe vont.
- Te meg mit keresel itt Louis? –
motyogom a nyakába.
- Valakinek itt kellett maradnia,
nyilván Harryt nem engedték, a történtek miatt.
- Fáj a fejem, szükségem van egy
pohár vízre.
- Ugye tudod, hogy nem vagytok
normálisak? –nevet fel.
- Louis, ne most légy szíves.
- Csak hogy tudd mi próbáltuk
elterelni a figyelmüket, de nem tudom hogy gondoltátok, Itt ahol mindenki itt
van.
- Oké, értem Louis. Hülyék
voltunk, de tényleg nem szeretnék erről beszélni. Így is elég baj hogy fogalmam
sincs, hogy mi lesz velünk, és még beszélni sem tudunk.
- Úgy is mindig megoldjátok,
biztos vagyok benne, hogy most is kitaláltok valamit.
- Nagyon tanácstalan vagyok
Louis. De mi van Miáékkal?
- Nem igazán zavartatták magukat,
senki nem figyelt rájuk, szóval egész sokat voltak együtt.
- Legalább nekik összejön. –
nevetek fel kínosan.
- Tudod te hogy nektek mennyire
összejött? Jobban nem is csinálhattátok volna. Én már az első nap lebuktam
volna. – elnevetjük magunkat mind a ketten.
- Túl nagy a szád. – húzom le a
fejéről a sapkáját és a sajátomra teszem.
- Az enyém? – hüledezik nagy szemekkel.
– Soha!
- Igaz, hova is gondoltam, biztos
összekeverlek valakivel. – csóválom meg a fejem.
- Egészen biztos.
XXX
Apáék úgy 10 perce értek haza,
úgyhogy elkezdtek a többiek kipakolni a kocsiba. Még bekötöttem a cipőfűzőmet
és én is elindultam a bőröndömet magam mögött húzva. Amikor a nappalihoz értem
megláttam Harry göndör fürtjeit és más kész voltam karjai közé vetni magam,
amikor megláttam, hogy Des és a fiúk is ott vannak mellette. A hirtelen jött
boldogságom elszállt és hihetetlen csalódottság váltotta fel. A lábaim földbe
gyökereztek, és csak a zöld szempárt figyeltem.
- April gyere már! – szűrődik be
kintről apám hangja.
- Megyek! – válaszolok én is
kiabálva majd elindulok, de a szemkontaktust végig tartom Harryvel.
Mikor elindultunk a kocsival
mindenki csendben ült, és nem szólt senkihez. Egy idő után apu megszólalt,
ezzel mindenkit meglepve.
- April nem szeretném, ha egy
ideig bejönnél a központba. – kellett egy kis idő mire eljutott az agyamig hogy
mit is mondott.
- Ezt most komolyan gondolod? –
reagálok hevesen.
- Teljesen komolyan, nem vagy
olyan állapotban hogy fegyverek közé engedjelek. A végén még magadat is
bántanád, amit nem engedhetek.
- Apu ne csináld ezt, kérlek.
- Nincs más választásom. – néz
rám a visszapillantó tükörből. – És a késeidet is leadod otthon, minden más
fegyverrel egyetemben.
- Na azt már nem. Azt várod, hogy
leadjak mindent, amivel meg tudnám védeni magamat?
- Nem várom, parancsolom.
- És én meg nem fogom
megcsinálni, nem erre tanítottál.
- A fenébe is April, nem érted
meg? 60 embert nyírtál ki megközelítőleg úgy hogy nem emlékszel rá rendesen, és
most mentél túl egy szakításon. Nem tudsz rendesen gondolkozni, azt hiszed,
hogy én vagyok a rossz.
- Már elnézést milyen szakítás?
Én nem szakítottam senkivel.
- Egy szót se többet, azt csinálod,
amit mondtam, és Lillyvel mész a boltba dolgozni. Vita lezárva. – Még utoljára
a szemembe néz a tükörből, majd az útra koncentrál. Logan megszorítja a kezemet
jelezve ezzel, hogy nyugodjak meg.
XXX
Másfél hét telt el a bizonyos
tárgyalás óta. Azóta amióta nem beszéltem Harryvel, az óta, hogy arra vagyok
kényszerítve, hogy sütiket díszítsek és az óta, hogy le kellett adnom minden
fegyveremet. Apropó éppen most érek haza ismét a süti boltból, a táskámat a
konyhaasztalra dobom és a hűtőhöz indulok valami ennivalóért. Mikor
visszafordulok, meglátok néhány papírt, amit levertem a földre. Gyorsan
felveszem őket, és elkezdem olvasni. A következő akcióról szól, amiben persze
nem vagyok benne. Egy ütésre megáll a szívem, amikor meglátom miről is szól.
Stylesék lenyúltak valami szállítmányt, ami a miénk lett volna, és azt tervezik
visszalopni. Miután végig olvastam Jax és Logan lép be a szobába.
- April, te mit keresel itt? Nem
kéne még itthon lenned. – néz rám Logan és a papírokat keresi szemével.
- Ó ezeket keresed? Én meg a
magyarázatát.
- April ne-
- Most ezt hagyjuk. Mikor
akartátok megmondani? Hm?
- Őszintén? Úgy körülbelül..
soha.
- Most már ti is vele értetek
egyet?
- Nem értünk senkivel egyet, ő
csak a főnökünk April, azt kell csinálnunk amit mond.
- És ha az nem helyes?
- A helyeset már ott átléptük,
hogy embereket ölünk.
- Igen és itt is ölnétek, tök
mindegy hogy kit. Tudom, hogy mennek ezek. És túl sokat veszíthetek így, ezt
nem hagyhatom, sajnálom.
- April, kérlek, kézben tartunk
mindent, csak bízd ránk. Mi is túl sokat veszítenénk, ha te megjelennél ott.
- Sajnálom. – vágom oda nekik,
majd Jax vállába beleütközve elmegyek mellettük.
XXX
Már elmentek itthonról, mindenki,
szóval persze hogy nem fogok a seggemen ülni és várni, hogy kit nyírnak ki,
ezért feltörtem apu irodáját, a késeimet nem találtam, csak pisztolyt, a semmi
helyett azért ez is jobb. Logan motorja itt van, a szobájában megkerestem a
kulcsát és így már van járművem is. Csak egy kis szerencse kell, hogy senki ne
ismerjen fel, és vehetjük is sikernek a kis magánakciómat.
Nagyon jó várom a folytatást. :) Olyan aranyosak remélem kibékülnek.^^ A blog wattpadon is működik mert mostanában nagyon sokat olvasok ott és sokkal könnyebb lenne mint bloggeren. :)
VálaszTörlésValójában én is gondolkoztam ezen, de sajnos wattpadon nem lehet két szerzőt beállítani, hogy közösen írhassuk. Tudom hogy ott jobb olvasni, én is jobban szeretem.
Törlés