2016. május 8., vasárnap

35.rész - Game Over

-MI AZ ÉDES RETKES FASZOM!?! -hallom meg apám földrengető hangját. Tudom, hogy vége van. És innentől kezdve semmi jóra nem számthatunk. Sem én, sem Harry. Apa még ajtóban áll és Des is megjelenik mögötte. A kiakadása hasonló. Csak el szeretnék tűnni, köddé válni, vagy akármi. Tudtuk, hogy ez az egész kockázatos és hogy lesznek következményei. Nem azt mondom, hogy nem vállalom ezeket, de  ez kb a lehetetlennel egyenlő, hogy ez akármilyen távon megéri, hogy mi ez után is együtt lehetünk. Vagy inkább azt mondom hogy egy légtérben. Reálisabb. Azt akartam, hogy valamilyen szinten legalább normális család legyünk, ezért vigyáztunk mind a ketten, de most már ezt is dobhatom a kukába. Sőt, szerintem mindent. 
A két férfi egyszerre robban ki. Ott ülünk egymás mellett és nem bírom megállni, muszáj megfognom a kezét. Így sikerült legyőznöm azt is hogy visszaszóljak, vagy hasonló cselekedetet tegyek. 
Hallgatni azt, hogy elhordanak minket mindennek és hogy most mennyire utálnak, elég szívfacsaró hallgatni, de nem is vártam mást. A nagy kiabálásra az ajtóba tolódnak a fiúk és Mia. Apám rájuk csapja az ajtót, de kevesebb, mint egy perccel később Lilly és Anne lép be. Lilly arcán egy kis meglepődés tükröződik, de aztán látom, hogy rájött arra, hogy erre céloztam a múltkori beszélgetésünknél. Anne sem tanusít nagyobb meglepődést. Szerintem sejtette, hogy ez van. Az ordítozás folytatódik egy darabig. Aztán apám a szekrényemhez lép és hozzám vágja az első cuccokat ami a kezébe akad. Fehér neműt és egy pólót, ami szerencsémre a Harrytől kapott, alváshoz használt pólóm. Des is ezt teszi Harryvel csak neki itt csak a fürdőgatyája van. Bármennyire szeretném hogy valaki -bárki- közbelépjen és leállítsa őket, ez nem történik meg. 
Mindketten csak tűrjük. Mást úgysem tehetünk. Illetve tehetnénk, csak azzal még rosszabbá tennénk a helyzetet. Hallgatom a kettejük szájából jövő szitokáradatot. Legalább nem vernek meg. Azt akarom hogy vége legyen, minnél előbb. De történik olyan is amire nem számítottam. 
Apa hirtelen ránt fel az ülő helyzetemből a hajamnál fogva. 
-Hogy képzelted, hogy neki, pont neki adod oda magad?! Ennyit számítok én neked?!! -sziszegi az arcomba. Mondanám, hogy nem. Mondanám, hogy tudom, hogy ez egy hiba volt, de szeretem őt. Mondanám, hogy csak ő van nekem. Ezt ő is tudja. De nem mondok semmit, csak összeszorítom az öklöm, az fogaim és a szemeim. Ahol a hajamat markolja, iszonyúan ég a fejbőröm és abban is biztos vagyok, hogy jó pár szálat ki is tépett. Elkezd menni az ajtó felé és engem húz maga után, de hirtelen megáll. Nem látom mi történik, csak a két nő néz kissé ijedten. 
-Engedje el! -hallom Harry halk, de parancsoló hangját.
-Kinek képzeled magad, hogy parancsolgatsz nekem?!
-Senkinek. De elengedi őt. Ezt nem teheti vele.
-A lányom és azt teszek vele amit akarok. -már nem bírom visszatartani, a könnyek kicsordulnak a szememből. 
-Igen, a lánya. És én megfogom védeni, még ha meg is kell halnom. Megígértem, mert szeretem. -apa nem mond semmit, egy ideig farkasszemet néznek, aztán ellök magától. Alig bírom megtartani az egyensúlyom. 
-Ha terhes leszel tőle, hozzám ne gyere. -kimegy a szobából Harry pedig magához húz. Nem érdekli, hogy Des még itt van, átölel és kapok egy apró puszit a fejem fájó részére. A csendet Des töri meg.
-Mióta tart ez? Mikor kezdődött el megint? -most először én szólalok meg. Egyenesen a szemébe nézek.
-Sosem volt vége. -int a fejével Harrynek és elhagyják a szobámat. Lerogyok az ágy szélére. 
-Mondjátok amit akartok most. Most még meghallgatlak titeket. -újra beáll egy kis csend. 
-Szerintem túlreagálják. -mondja Lilly. -Szar helyzet tényleg, de akkor sem tagadhatják le hogy legjobb haverok voltak és ha ez akkor történik akkor rohadtul örültek volna az egésznek. 
-Jó páros vagytok. -szól Anne. 
-Te már tudtad, nem igaz?
-Sejtettem. Sokszor fent voltam éjszaka és láttam elmenni vagy épp visszajönni. 
-Értem. Örülök, hogy így gondoljátok, de ez nem segít a helyzetünkön. 
-Tudjuk. Viszont megpróbálhatunk beszélni velük és esetleg enyhíteni rajtukés a haragjukon. Azt azért javaslom, hogy hívd fel a nagyapádat. 
-Megteszem. Odaadnád a telefonod? Apa elvitte az enyémet. -nézek Lillyre.
-Persze. -nyújtja felém.
-Nem tart sokáig. -ahogy kinyitom az ajtót szembe találom magam a többiekkel. Végignézek rajtuk, aztán gyorsan elmegyek melletük és a számot beütve hívni is kezdem. 
-Igen? -szól bele.
-Papa?
-April?
-Igen, én. Segítened kell. -mondom és közben csak járkálok a folyosón. Nincs már itt más rajtam kívül.
-Mi történt?
-Megtaláltak minket. 
-Kik?
-Apa és Des.
-Téged és Harryt?
-Igen. 
-Mikor?
-Kicsit több mint egy órája. Csinálnod kell valamit. 
-Mit?
-Nem tudom, bármit, akármit, csak érd el, hogy ne úgy nézzen rám mint a legutolsó rossz kurvára. 
-Rendben. Minden tőlem telhetőt megteszek. -sóhajt. 
-Kérhetek még egy dolgot?
-Persze. 
-Des-el is beszélj kérlek. 
-Rendben. Ma estére ott leszek Los Angeles-ben. 
-Köszönöm. 
-Szívesen. -a vonal megszakad, én pedig Des hangjára leszek figyelmes, ami nagyon úgy hangzik mintha ki akarná rakni Harryt. Nem tétovázok azonnal megindulok az ajtó felé és berontok. 
-Nem rúghatod ki! -kiáltok fel.
-Azt hiszem ehhez semmi közöd. Nem te mondod meg, hogy mit tehetek és mit nem. -jön közelebb. -Menj innen. Ne nekem kelljen kiraknom az ajtó másik oldalára. -szemezek vele, aztán sarkon fordulok és becsapom magam mögött az ajtót. Futva indulok el Zayn szobájáig. Nagy szerencsém van, hogy bent találom. 
-April?
-Zayn, át kell menned Harryhez, ott van Des és ki akarja rúgni, de nem hagyhattam, így bementem és próbálkoztam, de elküldött és...
-Hé, shhh, nyugi. -von magához. 
-Nem hagyhatod, hogy kirakja. Meg kell állítanod. -mondom és feltör belőlem a zokogás. 
-Nem hagyom. -ad puszit a homlokomra. -Menj vissza a szobádba. Beküldök valakit rendben? -csak bólintok és teszem amit kért. Mire visszaérek senki nincs bent. A szekrényemhez lépek és előveszek belőle a fekete cuccaim. Előkotrom a rejtett zsebéből a pillangókésem. Aztán egy kis segítséget kérve elindulok egy éppen útban lévő, kiiktatandó banda rejtekhelye felé. Előjönnek a kis démonjaim, elönti mindenemet a vörös köd, a szemem színe érzem ahogy megváltozik. Az épületbe beérve, rögtön támadásba lendülök. 

XXX

-APRIL!!! -hallom Harry kiáltását. Hirtelen eltűnik minden. Nem érzem azt ami eddig körülvett. Kinyitottam a sötétség ajtaját, amit csak egy ember tud bezárni. Harry. Lassan leesik, hogy mit tettem, kb 60 embert öltem meg. A légzésem lelassul. Megfordulok. Nem csak ő van itt. Apa, Des, Zayn és Jax is vele van. Körülöttem is fekszenek páran és ahogy rájuk nézek, elkap a hányinger. Először azért, ahogy kinéznek. Szétszabdalt, megcsonkított, szétvert testek, furcsa pózokban. Másodszor azért mert tudom hogy én tettem. És minden pillanatára emlékszem. 
Közelebb megyek hozzájuk. A kezem remeg és csak most kezdem érezni a fájdalmat az oldalamnál. Jax rohan odahozzám és fog meg mielőtt elesnék és felemel. Beülünk a kocsiba és nagy sebességgel elindulunk vissza a szállodába. Összehúzom a kabátom hogy ne látszódjon a seb. Mikor felérünk, apa szobájába visznek, ahol Lilly ijedten ugrik fel az ágyról amikor meglát vértől mocskosan. Jax lerak az ágyra. Nem sokkal később Mia és Logan is beront. Egy rongyot öntenek le fertőtlenítővel, egy másikat pedig a számba dugnak. Az előbbit rászorítják az oldalamra én pedig felordítok a fájdalomtól. 

XXX

Kábán fekszem az ágyon, miután mindenhol leápoltak és bekötöztek. Lilly ül az ágy szélén. 
-Most még jobban haragszanak rám?
-Nem tudom. De ne nagyon csinálj ilyet. Eléggé megkergültek attól, hogy eltűntél.
-De megtaláltak.
-Igen, meg, de nem tudtak megállítani. 
-Csak Harry tud. -suttogom. A szemeim egyre jobban csukódnak le. 
-Ezt most már ők is tudják. 
-Én csak azt akartam, hogy végre normális legyen a kapcsolatunk.
-Tudom, April. Tudom. -nem mondok semmit, mert elalszom. 

2 megjegyzés:

  1. Egyszerűen imádom. :D Várom a folytatást*-* Remélem nem lesz semmi baj és minden Happy lesz:D

    VálaszTörlés
  2. Juj Nagyon jó !! Hamar jöjjön a folytatás légyszi *w* !!

    VálaszTörlés