2016. október 1., szombat

48. rész - Fucked it up

Egy újabb klubbot veszek célba, mint az elmúlt két hétben kb minden második este. Bemegyek, iszok, táncolok. És most is, mint eddig is, valahogy kitalálja, hogy hova jöttem és nem kell sok idő, hogy megérezzem a testét mögöttem, a karjait körülöttem, a hangját a fülembe, ahogy újra csak azt mondja: 
-Gyere velem. -és igen, szarul érzem magam minden egyes alkalommal, hogy hagyom magam, engedek a csábításnak, vagy egyszerűen csak képtelen vagyok őt elfelejteni, képtelen vagyok arra, hogy ellenálljak neki. Képtelen vagyok őt nem szeretni. Kivezet a tömegből, beültet a kocsijába, megáll a házuk előtt, felhúz a szobájába, azonnal nekem esik és vetkőztetni kezd. Istenem csak legyen szerencsém. Az utóbbi idő dolgai eléggé megviseltek, hiába próbálom minnél jobban elnyomni magamban. Még mindig nem sikerült leszoknom a cigizésről, bár sokkal kevesebbet csinálom, mint eddig. Viszont csinálok valami mást, amit, ha Den, Lou, Zayn vagy igazából bárki meglát, akkor nekem végem. Hogy miről is beszélek? Azokról a nem is olyan kicsi vágásokról a combomon amiket magamnak csináltam, egy pengével. Általában az emberek a karjukon csinálják ezt, de ott túl könnyen észrevehető, ezért vannak a lábamon. Apám ha tudná nagyon kiakadna, főleg ha még azt is tudná, hogy ki miatt. Egyenlőre sikertült átvernem piti kis dolgokkal, mint például a Den-nel leszek, ott alszom nála vagy éppen Mia-val vagyok. 
Harry-nek nem tűnik fel, ami miatt megkönnyebbülök. Lehet, hogy csak kihasznál, de lehet hogy mégsem. Mivel az átlagos két szónál többet nem beszélünk, vagyis én egyáltalán meg se szólalok. A nyögések, meg az egyéb ilyen hangok nem számítanak. De tagadhatatlan, hogy élvezem. Legalábbis eddig így volt, ma kissé furcsán érzem magam, de nem foglalkozom ezzel. Azt is tudom, hogy ő is élvezi. Megtanultam a 'jeleit' amíg együtt voltunk. Amikor 'végzünk' elmegy fürdeni, de előtte azt mondja, maradhatok ha akarok. Úgy döntök nem mozdulok, mivel eddig olyan helyeken csináltuk ahonnan egyértelmű volt, hogy nem maradhatok. Nem is marasztalt volna, ha Des itthon lenne. De úgy néz ki nincs. Később gyorsan én is letusolok és megtalálva a szekrényében pár régebben itt hagyott cuccom, azokat veszem fel. Furcsállom, hogy megtartotta, de most nem számít, csak befekszem mellé az ágyba és elalszom. 

XXX

Reggel természetesen, már nincs mellettem, így az ágyból kikelve legelőször a mosdóba mentem. És úgy őszintén? Most először valami különös undort éreztem magamat látva. Arcot mostam és végül lementem. Lent Zayn várt egy kis reggelivel. Finom volt, de amikor elindultam fel, hogy felöltözzek és elmenjek, a wc felett kötöttem ki és kijött belőlem minden amit alig egy perce ettem meg. A csempének támasztottam a fejem, mert közben kissé szédültem is, azt akartam hogy minnél előbb múljon el. 
-April? Bent vagy? Minden oké? -hallottam meg nem sokkal később Louis hangját kintről. 
-Persze, mindjárt megyek! -lehúztam a wc-t és gyorsan arcot- és fogatmostam. Amikor vissza akartam tenni a fogkefét észrevettem egy kést. Nem volt túl nagy. Megfogtam és megforgattam az ujjaim között. Elég élesnek tűnt. A combomnál kötött ki, felhastította a bőröm és megjelent a vörös kis csík is. Bár ahogy terjedt, rájöttem, hogy annyira talán nem is sikerült kicsire a vágás. 
-Basszu. -sziszegtem, és rányomtam pár papírtörlőt. Nagyon lassan akart elállni a vérzés. Ideges kopogás hallatszott az ajtó felől, gondolom Lou. A papírtörlőket elrejtettem a szemetes mélyére, aztán kinyitottam az ajtót. De elég nagyot tévedtem. Nem Louis volt az, hanem Des és éreztem, hogy most nagy balhé lesz. Az arckifejezése megváltozott, düh ült ki rá majd karon ragadott és elordította magát. 
-FIÚK A NAPPALIBA! MOST AZONNAL!!! -levonszolt maga után és mire leértünk az összes fiú a nappaliban is volt. Persze, ha akartam volna kiszabadulok az erős fogásából, de jobbnak találtam nem megtenni. 
-Jó, nem kell rángatni, jövök én magamtól is! -Lou és Harry egymás mellett ültek a hármas kanapén így oda lökött le melléjük, majd a fiára nézett. 
-NEM MEGMONDTAM, HOGY NEM AKARLAK TITEKET EGYMÁS KÖZELÉBEN LÁTNI?!?!!! Még mit képzeltek ti? De most komolyan! -lebaszás Harry-nek, lebaszás nekem, lebaszás mindenkinek. Nem akartam hallgatni az ócsárolását. Nem akartam hallani ahogy csak szórja a szitkokat. Fájt. És éreztem azt is, hogy az idegességtől megfeszült izmaim miatt, újból vérezni kezd a lábam. 
-April, jól vagy? -néz rám Zayn, nem törődve az apjával. 
-Nem. -vágom rá. -Ki kell mennem. 


•Harry szemszöge•

Aprilre nézek és látom, hogy valami nem oké vele. Miért nem vettem ezt észre, amikor itt ül közvetlenül mellettem? Miért csak akkor tűnik fel, amikor más, -jelen pillanatban Zayn- megkérdezi? Mondja, hogy rosszul van és feláll, hogy kimenjen, de egy lépés után ájulva terül el a padlón. Azonnal mellette vagyok, ahogy Niall is, aki a fejét emeli fel. 
-Rakjátok fel! -dobálja le Louis a párnákat a kanapéról. Felemeljük és megfogom a lábait, hogy felhúzzam őket, de észreveszem, hogy a kezem véres. 
-Mi az Isten...? -mormogom és a nadrágja tetejéhez nyúlok. Sietve, de óvatosan húzom le róla azt. És ami elém terül az annyira megdöbbent, hogy szóhoz sem jutok. Aztán észbe kapok és lerántom a felsőmet és a combjára tekerem, miközben Liamnek kiáltok, hogy hozza az orvosi cuccait. Egyértelmű, hogy a sebet varrni kell, de mivel nem nagy, ezért max. három öltésre lesz szükség. Hirtelen mindenki sürögni-forogni kezd és a végére anya is megérkezik, akit apa terel fel az emeletre. Miután minden elrendeződik, kimegyek a konyhába, hogy igyak egy kicsit. Zayn kerül a látóterembe és a következő pillanatban egy hatalmas jobbost kapok tőle, majd a falnak szegez.
-Hogy lehetsz ekkora barom? Vágja magát és neked még csak az sem tűnt fel, hogy szarul van? Azt hiszed nem tudok az összes kis afférotokról? Ha? Tegnap is megvolt, mindenki hallotta! Azok a lábán nem egy naposak! És mind miattad van! -nem ellenkezek, tudom, hogy igaza van. Mielőtt újra nekem esne, apa rántja le rólam. Felküldi azzal, hogy nyugtassa le magát, ezt majd elintézzük normálisan, most nem megfelelő rá az idő. A padlón ülve többször a hajamba túrva idegeskedem, azon amit mondott. 
-Harry... -szól hozzám apa.
-Ne mondj semmit. 

-Nem foglak kioktatni. Nagyok vagytok már, a ti döntéseitek, a ti hibáitok, a ti felelősségetek, nektek kell helyrehozni. Tudom miket mondtam kettőtökről. Régóta megy ez már. Nem akartam elfogadni, hogy pont belé szerettél bele, de már rájöttem, hogy nem állíthatom meg. Ez nem azt jelenti, hogy teljes mértékben elfogadom és hagyom is. Fiam, ha ezt teszi magával miattad, akkor nagyon ajánlom, hogy minnél gyorsabba hozd is helyre. Nem kell az apja meg a kis csikái a nyakamra. -ezzel otthagy. Visszamegyek April mellé, az arcát simogatom, mire lassan kinyitja a szemeit.

2 megjegyzés:

  1. Helló! Egyszerűen imádtam ezt részt! *-* Nagyon jó! Harry meg tényleg szedje össze magát! Várom a folytatást! *-* #best

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!
    Vár rátok egy kis meglepi az oldalamon! :) x

    http://princessin-niallhoranfanfiction.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés