50.rész - OH. MY. GOD.

*1 hónappal később*

Az elmúlt pár hétben nagyjából minden visszaállt a normális kerékvágásba. Néha Harry eljön és belóg hozzám estére, néha pedig én szököm ki hozzá, ezen felül minden nap beszélünk. Az viszont érezhető a kapcsolatunkon, hogy komolyabb lett. Régen vadabbak voltunk és nagyon rámentünk a testi élvezetekre, de ez most nem így van. Valahogy jobban tudjuk értékelni az együtt töltött időt. Legalábbis én biztosan. Volt két alkalom, amikor ott voltam Harryéknél, amiről Des is tudott. Nem nézte jó szemmel, de nem szólt semmit. Ő legalább próbálkozik, nem úgy, mint apám, aki észre sem veszi rajtam ezt, pedig megtehetné. Mondjuk volt egyszer amikor kiszöktem, de észrevett. Azt hittem már alszik, ezért a szobám melletti folyosó ablakán kiugrottam és elindultam a ház eleje felé. Nyílt a bejárati ajtó és ő kilépett rajta. 

-April, mit csinálsz itt kint? -kérdezte.

-Hallottam valamit és kijöttem, hogy megnézzem van-e itt valaki. -improvizáltam. 

-Találtál valamit?

-Nem. 

-Legközelebb, ha ilyen van szólj, rendben?

-Igen. -ezzel visszahívott a házba.

Annak örültem leginkább, hogy visszaengedett a "munkába". Egy akció után Jax szobájában dobjuk le magunkat. Mia ment el kajáért, mi pedig xbox-ozni kezdünk. Miután betolom az adagomat hátradőlök az ágyon, de elfog  a rosszullét és azonnal rohanok ki mosdóba és kijön belőlem minden. Megint. Mint az elmúlt hónapban is egy párszor. Jó párszor. 

-April, jól vagy? -gyorsan kimosom a szám és kimegyek. 

-Persze, csak elfelejtettem bemenni apához. -mondom és kirohanok az ajtón, ki az épületből és leülök a legközelebbi padra. A két kezembe temetem az arcom és mélyeket lélegzem és gondolkozni kezdek. Aztán felállok és elsétálok a legközelebbi gyógyszertárig. Megveszem amit szeretnék, majd hazamegyek, de közben írok egy gyors üzenetet Jax-nek, hogy haza kellett mennem, mert dolgom van. Szerencsémre üres a ház, így valamennyivel nyugodtabban megyek fel az emeletre. A fürdőbe érve elvégzem a terhességi tesztet. Szét szed az idegesség, a várakozási idő alatt és úgy kismilliószor teszem meg a szoba két fala között a távot. Napi kilométerszám pipa. A telefonom jelez, hogy lejárt az idő. Megfogom a tesztet és megnézem. Két csík, azaz pozitív, vagyis terhes vagyok. Uram isten. Mi lesz velem ha ezt apám megtudja? Meg fog ölni. Főleg ha megtudja, hogy kitől van. De... mit kezdek én egy gyerekkel? 18 évesen? Jó mondjuk ez még nem akkora probléma. Az már annál inkább, hogy nem vagyok egy igazán befolyásos maffia főnöke, így az esélyeim eléggé lecsökkentek azt véve, hogy hogyan tudnám őt megvédeni. Konkrétan az utcára se mehetnék ki. És nem. Egy percre sem fordult meg a fejemben az, hogy elvetessem. Kizárt. Na de a többiek? Vajon mellettem állnak majd? Harry? Mi lesz ha megtudja? De biztos hogy ő lesz az első akinek elmondom. Mi van, ha azt mondja, hogy vetessem el, vagy elhagy csak ezért? Azt már nem élem túl. Vagy beleőrülök.

Elmegyek ki a közeli parkba és kidobom a tesztet egy nagy konténerbe. Hazabattyogok és bevackolom magam az ágyamba a takaróm alá. A kezembe veszem a telefonom és írok egy üzenetet Harrynek. 

"Szia. Beszélnünk kell"

"Baj van?"

"Nem, nincs. Csak mondanom kell valamit."

"Rendben. Azonnal indulok. Hívlak ha a városba érek."

"Oké."

Előbb ér ide, mint reméltem, de nem problémázok rajta. Eddig úgyis csak a hasamat nézegettem, amin persze még semmi nem volt észrevehető. Amikor hívott gyorsan átöltöztem és két utcával arrébb megálltam a kocsija mellett. Kinyitottam az ajtót és beszálltam. Egy hosszú csókkal köszöntött, majd megkérdezte: 

-Ugye tényleg nincs baj?

-Nem. Csak... beszélni akartam veled, mert... -nem tudom folytatni, elcsuklik a hangom és remegni kezdek. Könnyes lesz a szemem, de próbálok nem sírni.

-Hé, nyugi. Itt vagyok. -húz közel magához. -Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. 

-Tudom. -varázsolok egy apró mosolyt a számra. -Szóval... az van, hogy... -kezdek bele újra, de befejezni most sem tudom, mert egy alakot látok meg a kocsi ablakában Harry mögött. Kirántja az ajtót és mielőtt bármit tehetnék egy kar ránt meg hátra engem is és egy sötét anyag takarja el a látásom. Bárhogy próbálok kiszabadulni nem sikerül, Harryért kiabálok, az ő nevét kontrázon, csak azért, mert tudtom, hogy valószínűleg ő is hasonló helyzetben van annak ellenére, hogy remélem nem így van. Az ő szájából pedig az én nevem hallatszik. Sikerül kiszabadítanom az egyik lábam a fogásból és ez felbátorít annyira, hogy még inkább vergődjek amíg képtelenek nyugton tartani. Sikerül és a földre ejtenek. Harry hangját már nem hallom. Letépem az arcomat takaró fekete zsákot. Már érzem, hogy áramlik bennem az erősség és csak fokozódik és a szemem vörössé válik. Megindulok Harry földön fekvő teste felé, valamint az őt lefogó két hústorony felé. Az egyiknek rögtön a fejét célzom a talpammal, így őt elintéztem. Mielőtt a másiknak is neki eshetnék újra elkapnak hátulról és ezzel együtt érzem a szúrást az oldalamon. Fogalmam sincs milyen szert használtak, de azonnal kiütött. 

XXX

Süt a nap, kint vagyok a kertben és minden olyan gyönyörűnek látszik. A kezemben egy apró baba, amely folyamatosan csak nevet. Harry lép ki az ajtón és jön oda hozzánk. 

-Hogy van az én két gyönyörűségem? -kérdezi, majd egy csókot ad. 

-Jól vagyunk. -felelek. Az egész napot kint töltjük a lányunkkal, boldogan. Aztán már későre jár, így az esti tevékenységeinket letudva befekszünk az ágyba köztünk a csöppséggel. Aznap mosolyogva alszom el. 

Az éjszaka közepén riadok fel, és amit látok sikításra késztet. Körülöttem minden csupa vér Harry és a lányunk halottan hevernek mellettem. Valaki megölte őket és én fel sem ébredtem. Átaludtam az egészet. A fájdalom ami belém mar elképesztő mélységig nyúl le és ott telepszik le bennem. 

XXX

Sötét van. Egy nagyon kis helyen jöhet be fény, mert alig látni valamit. Maximum öt méterre. Az egész testemen átfut a hideg. Mintha egy jégkamrában lennék. Ülve lettem odakötözve valami vastag oszlophoz. A kezeim hátul és a kötél szorosan többször rá lett csavarva a csuklómra. Alig érzem a kezem, az ujjaim. A fejem fáj, és alig tudom nyitva tartani a szemeim. A lábaim kicsúsznak a felhúzott pozícióból és nekiütköznek valaminek. Lassan emelem fel a fejem, miközben próbálok koncentrálni, hogy kitisztuljon a látásom. Meglátom magam előtt őt hasonló pozícióban, mint én. Már régebb óta fent lehet. Próbálom az álomképeket elhessegetni a fejemből, de egyáltalán nem olyan egyszerű. Nagy csikorgást hallok és fény árad be, majd léptek és végül megáll valaki melletünk. Nem akarok felnézni. Nem akarom látni őt. Őt aki mindent tönkre tett.