2016. november 7., hétfő

51. rész - Getting worse and worse


Hideg van, rajtam meg egy ujjatlan és egy farmer lóg, helyenként elszakadva, vagy véresen. A hajam össze-vissza áll, a hajgumi valamikor elszakadhatott, az egyetlen dolog ami javíthat a kinézetemen, az a tény, hogy smink nem volt rajtam, így nem fekete az arcom, bár ez a kisírt szemeket nem kompenzálja. A fejemet megtámasztom az oszlopon, most már hozzászoktak valamennyire a fényhez. Nem látom hova tűnt, aki az előbb belépett. Örülnék neki, ha inkább hagyna még időt, mielőtt megfenyeget, vagy valami ilyesmi. Mert hogy mi másért raboltak volna el minket. Harryt nézem, hasonló állapotban van, mint én, haja kicsit összeragad az izzadtságtól, a pólója is rátapad kidolgozott felsőtestére. Szemét nem veszi le rólam, de a nézésén látom, hogy folyamatosan agyal. Nekem nem igazán jut eszembe mindenkit megmentő menekülési terv, ezért remélem neki használhatóbb gondolatai vannak. A víz folyamatos csöpögése mellett egyre hangosodó lépteket hallok magam mögül. Harryre nézek, de arcáról csak a düh látszik. Nem tudom, hogy nem szakította el még azokat a köteleket. Valaki a vállamra teszi a kezét és végighúzza a nyakamon, én pedig csak undorodva lerázom magamról. Kiráz a hideg, de nem jó értelemben, hanem az undortól.
- Pedig mehetett volna barátságosan is ez az egész. – nevet fel miközben elém sétál.
- Mert az barátságos, hogy ez oszlophoz vagyunk kötve?
- Ha nem lennétek olyan makacsok, és nyitott fejjel gondolkodnátok, egész más lenne a helyzet.
- Egy undorító seggfej vagy Luke. – sziszegem neki.
- Zene füleimnek, folytasd csak. – hajol egészen közel hozzám.
- Felejtsd el, hogy akármit is mondok neked, barom. – suttogom neki.
- Ha keményen játszunk, keményen játszunk. – tárja ki a kezeit és elmosolyodik.
- Vagy talán mondd meg mi a fenéért vagyunk itt. – mordul fel Harry.
- Mert ti vagytok a kulcs. – összeráncolt homlokkal Harryre nézek akinek az arcára hasonló összezavarodottság ült ki.
- A kulcs? – kérdez vissza Harry szinte nevetve. – Haver neked orvost kéne keresned nem kulcsokat.
- Szerintem nem abban a helyzetben vagy, hogy kötekedj velem. – indul el felé.
- Attól, hogy egy oszlophoz kötöttél, nem lesz több eszed. – Luke felemeli a jobb kezét és behúz egyet Harrynek. – Azon se fog javítani, hogy úgy ütsz, mint egy lány. – Erre is ugyan az a válasz. Harry szemöldökénél kicsit felnyílt a bőr és a vér csordogálni kezd belőle. Nem tudom, mit csináljak, azzal nyugtatom magam, hogy ez valahogy a terve része. – Ha verekedni akarsz, csináld férfiként legalább, és ne úgy, mint egy gyáva nyúl. – Luke megáll egy pillanatra és fütyül egyet. A nagy vasajtó kivágódik, és két hústorony jelenik meg. Harryt eloldozzák és a két fickó kezdi ütni.
- Majd ők elvégzik a piszkos munkát, ameddig helyre teszem a barátnődet. – fordít hátat Harrynek, én pedig ezzel egyszerre kiabálom a nevét. Luke felém közeledik, és semmit nem tudok csinálni. Rángatni kezdem a kötelet, hátha elérek valamit vele, de mintha meg sem mozdultam volna. Nem is magamon akartam segíteni, hanem Harry miatt aggódtam.
- Ne gyere közelebb.
- Mintha meg tudnád akadályozni. – folytatja megállás nélkül az útját. – April Stark. Hogy lehet, hogy az apád nincs itt? Már rég Haza kellett volna, hogy vigye a kislányát. – beszél vékony hangon, én pedig csak megforgatom a szemeimet.
- Mit akarsz az apámtól? Különben meg ha tőle akarsz valamit, miért nem ő ül itt helyettem?
- És akkor hogyan tudnám megzsarolni London legnagyobb maffiavezérét? – kérdezi, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Miért akarod te megzsarolni az apámat? Pénz? Drog? Azt hittem ennél nagyobb pályások vagytok.
- Pénz? Drog? Ez mind semmi. Nekem illetve nekünk, hatalom kell. Nem kis dolgokkal játszunk. Mindent vagy semmit.
- Ez esetben be kell érnetek a semmivel.
- Túl sok ütőkártyám van ahhoz, hogy kiszálljak.
- Megfenyegeted őket. Hogy kinyírtok minket? Előbb kivisznek minket, minthogy kimondod mit akarsz csinálni velünk. – Harry hangosan felnyög és felé kapom a fejem, ahogy a földre esik, hirtelen elfelejtem, hogy meg vagyok kötve és futni akarok hozzá.  – Harry! Engedd el, ennek semmi értelme.
- Most én vagyok a főnök, azt csinálják, amit én mondok. Most pedig szórakozzunk egy kicsit. Biztos hiányoltad már régi barátodat. Ashton! – kiabál, majd nyitódik újból az ajtó. Egy ördögi mosoly van az arcán mióta bejött, most Luke-al állnak előttem.
- Elképzelés? – kérdezi miközben végigmér.
- Amit szeretnél Ashton, Amit csak szeretnél. – fordít hátat nekünk Luke. – Ó csak óvatosan, mostanában gyanúsan sokat járt rókázni. – szemeim elkerekednek, amikor meghallom, ő pedig csak kacsint és tovább megy. De ha tudják… Akkor… Nem nem tudhatják, honnan a fenéből tudnák. Ashton előhúz egy kést a zsebéből.
- Arra nincs szükség, és különben is ha nekem nincs semmi az nem ér. – próbálok valahogy fegyverhez jutni.
- Csodálom, hogy Luke még nem nyírta ki azt a nagy szádat. Kapsz három másodpercet, hogy elfuss, és elbújj, ha elkaplak, az legyen meglepetés.
- Most komolyan fogócskázni akarsz? – levágja a köteleket és számolni kezd. Elkezdek tőlem balra futni, van arra pár oszlop és dobozok is amik mögött el lehet rejtőzni. Bebújok az első mögé. Csend lenne csak a verekedés hangjai töltik be az üres teret. Valahogy Harryhez kell jutnom, két izomtorony ellen mégse bírja sokáig. Lépéseket hallok, ezért áthúzódok a doboz másik oldalára. Megvárom amíg elhalad mellette, és kinézek utána. Nem vett észre. Át futok a másik oldalra. Innen úgy 10 méterre vannak Harryék. Ashtont nem látom, ami aggaszt, valószínűleg tudja, hol vagyok, de megölni mégsem ölthetnek meg minket, hiszen túszokként vagyunk itt, nem lenne értelme, ha kinyírnának minket. Hirtelen egy kés fúródik a fa oszlopba a fejem mellett, majdnem eltalálva engem. Ashtont keresem, de nem találom, ismét, ezért felállok, és mikor megfordulok, vele találom szemben magam. Elkapja a nyakamat és magához húz, de az oldalába könyöklök, és egy nyögéssel elenged. Megfogom a fejét és az oszlophoz ütöm, lassan kel fel és törli meg a vérző orrát. Egy fehér ing van rajta, ami már kezd piros lenni. Megtörli hüvelykujjával, először a kezét majd engem néz. A térdébe rúgok, ő a földre rogyik én meg elfutok mellette, de utánam nyúl, és mivel a bokámat fogja, egy hatalmasat esek előre. Mindketten fekszünk, tisztán látjuk Harryéket. Ő éppen a két térdére esik, pólója enyhén véres, haja szana-szét áll. A lábamat kirántom Ashton szorításából és feléjük futok. Már majdnem Harryhez érek, amikor Luke elkap és visszalök Ashtonhoz, aki éppen most ért utol. Kezeimet egyik kezével a hátam mögé szorítja, másikkal pedig a fejemet fogja.
- A barátnőd nagyon nem szeretné, hogy meghalj Styles. – néz Luke vigyorogva Harryre, aki mélyen veszi a levegőt. – Talán nem tudsz valamit?
- Ne csináld ezt Luke. – indulok meg felé de Ashton szorít a fogásán.
- Szóval nem. – Harry összezavarodottan néz rám. Luke rám néz, elmosolyodik és előhúz a zsebéből egy terhességi tesztet. Nem tudom, hogy az az enyém e, de ugyan úgy néz ki, mint amit én is megcsináltam.
- Várj ne! – kiabálom. Harry megrázza a fejét, először nem akarja elhinni. Nekem könnyek gyűlnek a szemembe és beleharapok az alsó ajkamba, majd alig hallhatóan mondom neki:

- Sajnálom.  

2 megjegyzés:

  1. Szia! Ugye, most viccelsz velem, hogy itt hagyod abba? Egy olyan pillanatnál, hogy tekernék lejjebb de nincs tovább, és egy hetet kell várnunk a következő részre... Na de térjünk rá a részre, ami egyszerűen fantasztikus volt teli izgalommal, na főleg az utóbbival, remélem a következő részben megmentik őket mert nem akarom, hogy valami baj legyen közöttük vagy a babával... Várom a folytatást!*-*

    VálaszTörlés