2016. november 13., vasárnap

52.rész - Completely lost

-Sajnálom.

Harry-t elengedik, de nem mozdul. Mintha minden megállt volna, senki nem csinál semmit. Luke pedig önelégült vigyorral bámul ránk. Hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a düh és amíg Luke egy pillanatra elfordítja a fejét teljesen elengedem az egészet. Ashton még mindig tart, így támasztéknak használva őt, a lábaimmal meglököm magamat, majd felhúzom azokat és találkoztatom Luke arcával. Hátraesik, ahogy mi is, Ashton szorítása el is lazul. Felpattanok és Luke-hoz rohanok. Ahogy odaérek nekiesek ütöm ahogy tudom, a fejét többször is találkoztatom földdel. Nem tart sokáig ugyanis Ashton ránt le róla, majd a másik két majom is odajön, hogy lefogjon, Harry-t pedig azok fogják le akik verték is. Visszahurcolnak minket az oszlopokhoz és odakötnek hozzá újra. Luke rántja fel a fejemet. Az arca ijesztően közel van az enyémhez. 
-Ezt még megbánod, te mocskos felbaszott ribanc. 
-Oh, Luke, te csak azt hiszed. -mosolygok az arcába. A fejemet az oszlophoz vágja, de hiába a mosoly nem hervad le a számról. Elhagyják a helyiséget. Félek felnézni, de végül mégis megteszem.
-El akartam mondani. -szólalok meg halkan.
-És mégis mikor?
-Amikor... amikor elraboltak minket, akkor a kocsiban. Azért hívtalak, emiatt akartam beszélni veled és én is csak egy órával előtte tudtam meg. Sajnálom Harry, én nem akartam. Nem tudom, hogy hogyan jöttek rá. Azért nem mondtam itt, mert nem akartam, hogy megtudják. 
-Értem... én... még mindig nehez hiszem el. 
-Semmi baj. Még nekem se nagyon fekszik. -egy ideig csendben vagyunk, aztán megszólalok. -Félek. Féltem. -nézek le a hasamra. 
-Remélem minnél előbb kijutunk innen. Amúgy... hogyan csinálod?
-Mit?
-Ezt a szemes dolgot. 
-Hát azt mondták attól a szertől van amit ezek az idióták használnak arra, hogy hyorsan kiüssenek. A szemem vörössége biztosan ezen múlik, de az, hogy emiatt majdnem megállíthatatlan leszek az nem csak ezen. 
-És hogy csinálod?
-Hát, amikor baromira bedühödök, akkor van bennem egy öléskényszer is, de gondolom mindenkiben van. Csak én elengedem. Hagyom, hogy elhatalmasodjon és olyankor mintha nem lennék a testem, mintha valaki más irányítaná. És mostmár legalább megállítani is tudom.
-Mire gondolsz olyankor? -apró mosolyra húzom a szám.
-Rád. 

XXX 

Az arcomra érkező hatalmas ütés ránt ki az álmomból. Luke-ra emelem a tekintetem, majd inkább el is fordítom. Nem is akarom nézni őt. Meglazul a kezemen a kötél mire azonnal támadnék, de visszanyomnak az oszlophoz. 
-Ó, nem cicám. Most szenvedni fogsz. -felránt és arrébb rángat, majd ellök. Harry minket néz, de a tekintetéből semmit nem tudok kiolvasni. A földön hátra felé csúszva próbálok minnél messzebb kerülni Luke-tól. Persze, nem jön össze, mert két lépést tesz és ugyanott tartunk ahol az előbb. Leguggol és elkapja a lábaim, majd visszaránt magához. -Édesem, egyszer már elintéztelek. Kivívtad magadnak a második menetet. -hajol közel a fülemhez, de én inkább Harry irányába fordítom a fejem. -Tudod, a helyzet nem igazán változik. Te szenvedsz, ő pedig csak nézi. -idézi fel a jelenetet. Megfogja az államat és maga felé rántja a fejem. -Most sem fog megmenteni. -látom felénk közeledni Luke seggnyaló majmait, így már tényleg jobban elfog a félelem. Megfognak és felemelnek. Bármennyire tiltakozom és rángatózom, csak erősebben szorítanak. Aztán egyszer csak elengednek. Esem, de nem érek földet. A kezemen lévő szoros és vastag kötél akadályozza ezt meg. Rögtön felhúzom a lábaim, hogy valakibe belerúgjak, azonnal megállítanak és a lábaimat odaláncolják a földhöz.
-Tudom cicám, hogy szeretsz rugdosni, ezért csak neked, vastag vasból lett csinálva. Ugye tetszik?
-Máris imádom. -morgom. 
-Akkor kezdődjön a szórakozás! Garantálom, hogy te is élvezni fogod. -villant rám egy elmebeteg mosolyt és megérzem magamon az első ütéseket. Most már átérzem a boksz zsákok helyzetét. Rohadtul nem kellemes. A szemem sarkából látom, hogy Asthon meglendíti a lábát, majd az a hasamon csattan. Felkiáltok, mert ez már nem kicsit fáj. Telnek a percek és egy kis időre megnyugszom, hogy nem történt semmi. Harry-re nézek és látom rajta, hogy egyre idegesebb. Megértem, hogy nem akar így látni. Én sem akartam látni amikor verik. Le akartam állítani. Rá nem figyelnek de látom, hogy próbál kiszabadulni. Gyorsan elkapom a tekintetem, nehogy feltűnő legyek és észre vegyék mit csinál. A következőt rúgás Luke-tól érkezik, majd rögtön követi még egy szintén tőle. Hiába próbáltam elfordulni, nem sikerült. Hiába feszítettem meg mindenemet előre, nem jött össze és éreztem, hogy itt a vége. Ennyi volt. Kudarcot vallottam. Nem tudtam megvédeni. És iszonyúan fáj. Ennyire még soha semmi nem fájt. Érzem, hogy folyik belőlem a vér. A szememből záporoznak a könnyek. 
-Nem... nem, nem... ne... -rázom fejem és csak ez jön ki a számon. Akkor már mindenkiben tudatosult, hogy mi történt. Harry-re esik a tekintetem újból, aki torka szakadtából üvölt. Látom, hogy elengedi. Eluralkodik rajta az a bizonyos 'sötétség', ahogy rajtam is szokott. Hirtelen történik minden. Harry már nincs az oszlopnál, éppen Calum-ot öli meg. Hallom a verekedés hangjait, hallom, ahogy meghalnak. Beront két gorilla termetű ember és megpróbálják leállítani, de nem lehet. Luke valahogy elszabadul és kifelé indul.
Ekkor a torkomból sikítás tör fel, mintha falat képezhetnék és megállíthatnám. De csak annyit érek el, hogy a fülét fogva a földre rogy, de aztán megy is tovább kifelé. Harrynek pedig annyi előnye lett, hogy az egyik hústornyot sikerült megölnie. Csak az volt a baj, hogy helyette három másik jött be akikkel, már nem tudott mit kezdeni. Visszarángatták az oszlopához és dupla vasbilincset kapott amit ráadáskép összecsavarva tettek rá, nehogy szét tudja szakítani, mint a kötelet. Aztán kiszabadították a lábam, majd a kezem mire a földre zuhantam. Keményet puffantam, de nem érdekelt azonnal Harry felé kezdtem mászni, aki dühösen fújtatva ült. Nem sikerült elérnem hozzá, mert felemeltek, majd visszadobtak a helyemre és most már engem is bilincsbe vertek, de még csak egybe, és végül otthagytak minket. Még mindig folytak a könnyeim. 
-H-harry... -nyögtem ki.
-Ígérem kijuttatlak innen. -zokogásba ment át a szipogásom és csak egy dolgot akartam. Hozzám tolta a lábait mivel, máshogy nem tudott közelebb jönni. Ficánkolni kezdtem, hogy valahogy levegyem magamról a csupa véres nadrágot, de nem sikerült. Sehogy sem. Az azt követő egy hétben sem. Hiába kínzott már Luke, hiába tett bármit, már rég nem éreztem semmit. Már teljesen mindegy volt mennyit kapok. Mindent elvett tőlem ami számított. Harry-t sem kímélte, de ő kitartott. Benne még volt remény. Próbáltam, én tényleg próbáltam vele maradni. Ő itt volt nekem. Én is ott akartam lenni neki. De kudarcott vallottam ebben is. 


Kérlek kommentelj! Fontos nekünk a véleményetek!

2 megjegyzés:

  1. Helló! Huhh rendesen meglepődtem, azt gondoltam sikerül kijutniuk, de nem... Következő részben minden megoldódik és rendbe jön, remélem nem vetélt és kiszabadulnak minden jó lesz majd boldog családként élik életüket, jó pár dráma még belefér, de ne essen bajuk... Várom a folytatást!^^

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés