53. rész - They broke me

Zayn szemszöge:

3 hét.  Ennyi ideje vagyunk ráállva Harryék keresésére. Szinte semmi más nem számít, mióta nyomuk veszett. Először csak az üres kocsiból és a dulakodás nyomaiból tudtunk elindulni, nem hagytak maguk után szinte semmit. Akkor még nem vették komolyan a dolgokat, ez előtt is volt már, hogy Harry elszökött, nem ez lett volna az első eset. De mikor az első hét után megérkezett Luke-éktól az üzenet, mi szerint addig nem engedik el őket, és kínozzák őket, ameddig át nem adjuk nekik Londont, minden komolyra fordult. Apa nem avatott be minket részletesen a dolgoknak ebbe a részébe, de annyit tudunk, hogy Starkékkal nem hajlandóak összedolgozni, talán személyesen nem is beszéltek erről.  Pedig mindketten tudják, hogy nem csak a saját gyerekük van elfogva.

Egyelőre semelyik emberük nem bénázott még. Liam ráállította a keresőrendszerünket az összes eddig ismert emberükre, de senki nem ment sehová. Próbáltunk visszakeresni kamerafelvételeket, de eltűntették őket.

A második héten már mindenki ideges volt, mivel előrébb nem jutottunk semmivel. Nm csak, Strakék sem. Ezért úgy döntöttem, persze Apám tudta nélkül, hogy kapcsolatba lépek Miáékkal. Nem publikus, hogy együtt vagyunk, Apáék így is eléggé ki vannak akadva Harryék miatt. De legalább, agy össze tudtuk hozni a dolgokat. Kerestünk egy régi apartmant, és berendeztük a kereséshez szükséges dolgokkal, majd Mia, Jax és Starkéktól még pár ember elkezdett közösen dolgozni négyünkkel. Összeraktuk az eddig tudott dolgokat, és utána mindent amit megtudtunk. Talán a legnehezebb az volt, hogy félretegyük a kételyeinket a másik csapat iránt, és a pár verekedést és a folyamatos beszólogatást leszámítva egész jó csapatot alkottunk.

- Liam, van valami a kamerákon? – huppanok le a kanapéra, miközben elnyomom a cigit.

- Semmi nyomravezető.  – dől hátra a székében.

- Semmi a külvárosban. – lép a szobába Mia Jax-el.

- Valószínűleg csak nem vetted észre haver. – szólal meg gúnyosan Louis.

- Mintha te találtál volna akármit, haver. – utánozza Jax Louis erős akcentusát.

- Én csak azt mondom, hogy jobban is megerőltethetnéd magad. – áll fel Lou és mellkason löki Jaxet, aki szintúgy visszalök. Közéjük állok és szétválasztom őket.

- Msjd ha megtaláltuk őket felőlem annyit verekedtek amennyit akartok. – egy élesen csipogó hang szakít félbe minket, mindenki Liamre néz, aki csak maga elé bámul.

- A régi raktár. Most állt le az egyik autójuk három emberrel előtte. Azt hiszem, ott lesznek. – hadarja Liam. Miára nézek, aki bólint és mindketten elővesszük a telefonokat. Liam ezeket is meghackelte nekünk, így tudunk más nevében sms-t küldeni. Én apám nevében írok egy sms-t Starkéknak, hogy hajlandóak vagyunk velük dolgozni bizonyos feltételekkel, Mia is ugyan ezt csinálja, csak fordítva. Helyszínnek megadtuk ezt a helyet, és persze azt hogy tudjuk, hol vannak.

Alig telik el 10 perc egyszerre rontanak be a bejárati ajtón, persze már egymással veszekedve.

- Nem tudom elhinni, hogy még ilyenkor is ki akarsz szúrni velem, azzal, hogy idehívsz a semmiért. – kiabál Apám.

- Te ennyire idiótának nézel? Te hívtál ide engem, azzal, hogy tudod hol vannak. – folytatja Stark.

Megállunk felük szembe Miával, mire mindketten csendben maradnak és felmérik a helyzetet.

- Ti ketten – mutat ránk Stark – ajánlom, hogy ne azzal álljatok elő, hogy ti is együtt vagytok.

- Tulajdonképpen megtaláltuk őket.

- Veled még beszédem van. – néz végig rajtunk Apa, majd mindketten elrohannak mellettünk a szobába.

- Akkor ti maradtok és figyeltek, mi meg megyünk értük. – osztja ki a parancsokat apám.

- Ezt el is felejtheted, Styles. Az én lányom is ott van. Ti maradtok, és mi megyünk.

- Mrnjen mindenki és maradjon itt Jax figyelni. – fogja meg a pisztolyát Louis.

- Vagy maradj itt inkább te, a 170 centiddel úgysem megyünk sokra.

- Ahogy a te humorérzékeddel sem. Én megyek. – teszi el a fegyvert.

Jax szemszöge:

- Mindenki jön és kész. – születik meg az eredmény 5 perc kiabálás után. Mindenki beszáll a kocsijába, én csak Miával megyek. A régi raktár alig félórányira van, direkt választottak olyan helyet, amire nem számítottunk, közelebb van, mint akármi ahol megnéztük eddig. Az épület régi, néhány helyen omladozik. Egybe van építve még egy egész sor háztömbbel ezért pár embert hátra is küldtek, így be tudtuk keríteni az épületet. Frank és Des félretették a gyűlöletet és egészen normálisan tudtak irányítani. Frank ment Niallel és Liammel meg még a csapat felével az épület felső részébe, Mia, Louis, Zayn, Des és én a csapat másik felével az alaksorba mentünk. Körülbelül 10 emberen kellett csak átjutnunk, nem állítottak túl nagy elvárásokat. Csönd volt talán túlságosan is. Des ment előre, bent korom sötét volt. Mindannyian magunk előtt tartottuk a fegyvereinket felkészülve mindenre. Próbáltam Miához közel maradni, arra az esetre, ha valami történne vele. Bár Zayn meg tudna ölni a tekintetével. A villanyok pislákolva felkapcsolódnak és meglátjuk Harryt és Aprilt két oszlophoz kötve. Harry lassan emeli fel a fejét, arcára rászáradt a vér, haja a füle mögé tűrve, és valószínűleg hetek óta nem aludt. April a földet bámulja, nem néz fel ránk, csak a véres ruhái látszódnak. Mögülünk hangos nevetés hallatszódik és pár kigyúrt ember jön be szakadt ruhákban, az ajtót pedig bezárják maguk után. Megfordulunk és Luke áll előttünk Ashtonnal. Látszik, hogy ők is kaptak Apriléktől, tiszta vér mindkettőjük, bár lett volna idejük átöltözni. Mindannyian rájuk fogjuk a pisztolyokat.

- Biztosan le szeretnétek lőni, de nem tehetitek.

- Akkor csak nézd. – kiabál Louis de Des leinti.

- Nélkülem sose tudjátok eloldozni őket a rudakról. A kódot csak én tudom. – biggyeszti le az ajkát.

- Elfelejtetted, hogy maffiánk van saját kódfejtőkkel? – szólal meg Zayn.

- Persze hogy nem, De elég gyorsak lesznek vajon? Az embereim nem nyírják ki őket előbb? Vagy a füst? – egy gyufát eldobva felgyújtja a fa dobozokat, és az egész raktár fából van, így alig van időnk. Louisval és pár emberrel Aprilékhez indultunk és elkezdtük a bilincseket feltörni. A többiek addig tőlünk pár méterre harcoltak. Körülbelül ugyanannyian voltak. A hely kezdett megtelni füsttel, a pólómat az arcom elé fogtam, ugyan ezt csináltam Aprilel is. Nem tudom mit csináltak velük, de ő úgy néz ki mint egy élőhalott. Csak bámul maga elé még meg sem szólalt, a szemei kisírtak és csupa vér. Egyre több köhögést hallok, de a bilincsekkel nem jutottunk többre. A többiekre nézek, pár emberünk a földön fekszik, de többen fekszenek az ellenségtől. Egy sms-t kapok Franktől, egy szám és betűkombinációt küldött, megpróbáltam Aprilén de nem nyílt ki, odadobtam Louisnak, hátha Harryét kinyitja. Még időben adtam át mivel valaki felrántott a földről és eldobott, majd pedig hason rúgott. Kirúgtam a lábát, majd elővettem a pisztolyt és lelőttem. Harry bilincsét sikerült leszedni, de Louis alig bírta visszatartani.

- Harry ülj vissza, alig tudsz járni. – nyomja vissza Louis.

- Majd leülök, ha kinyírtam a rohadékot. – tolja el magától, felvesz egy pisztolyt a földről és elindul Luke felé. Leguggolok Aprilhez, fáradtan pislog.

- April, figyelj, mindjárt kint vagy csak maradj velünk. – fogom meg az arcát. Alig láthatóan bólint. Aggódom érte, túl véres a ruhája. Az időnk vészesen fogy de nem kerülünk közelebb April kódjához. Deséknek sikerül felülkerekedni Lukeékon, Frankék pedig kinyitották az ajtót. Az izompacsirták maradéka elfutotta kivéve Lukot és Ashtont. Őket nem hagyták. Liam hozzánk futott és valamit bütykölt April bilincsén. Közben a többiek kivitték a foglyokat a raktár mögé és ott vártak minket, mert már túl sok volt a füst. Liam April és én maradtunk. Pár másodperc után a bilincs leesett April kezéről és megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. Felkaptam az ölembe majd az ajtóhoz futottunk, de egy gerenda ledőlt előttünk ezzel az utunkat elzárva. Liammel egyszerre néztünk az ablakra. Egy székkel kitörte, majd kis hezitálás után először kimásztam én, majd feladta nekem Aprilt, és jött ő is.

Des és Frank éppen monológot tartottak mielőtt lelőtték volna Lukeékat.

- Jax kérlek, vigyél oda. – szorítja meg a vállamat April.

- Ez nem jó ötlet me-

- Ne most ellenkezz. – üt meg. Végül elindulok vele, és mielőtt odaérnénk kéri hogy tegyem le.

- April ülni is alig tudtál. – csak belém kapaszkodik és odabicegünk eléjük. April megfogja a fegyvert és Desre néz.

- Nem lőheted le őket. – mindenki úgy néz rá, mint egy őrültre. – Nem, az nem lenne elég. Szörnyű dolgokat csináltak, amiken nem tudom, hogyan fogom túltenni magam. Összetörtek, olyan szintem, hogy már nem is őket hibáztatom hanem magamat. Az hogy lelövöd őket édeskevés ahhoz képest, amit csináltak. Azt akarom, hogy szenvedjenek. Azt akarom, hogy azt kívánják, bárcsak meghalhatnának. Ezt nem úszhatják meg. – egy lépést hátrébb lép és Des válaszát várja, de hirtelen tehetetlenül összeesik.