15. rész - Our secret

A varázs pillanatokon belül elszállt mikor Jax belépett az ajtón. Legszívesebben megfojtottam volna, hiszen hetek óta végre megint közel kerültem Harryhez. Nem akartam elengedni, már teljesen beleéltem magam az egészbe, hogy újra minden a régi lesz köztünk, de most biztos vagyok benne, hogy ki fog akadni. A pólómat pár másodperc alatt magamra kaptam, nem azért mert annyira szégyenlős vagyok, hanem inkább Harry féltékenysége miatt. Ez csak olaj lenne a tűzre.

- April mi a szart műveltél – éés kezdődik – rendben, gondoltam, hogy úgysem fogsz tudni megülni a seggeden és nem követni engem, de ez már sok volt nem gondolod? Idejössz, utánam nem is tudod, hogy mi történhet, és aztán gondolsz egyet és kimész párbajozni egy szál semmiben egy kurva ellen, miközben egy egész teremnyi férfi elélvez rád. Szerinted hány ember láthatta, aki akár le is adhatja a drótot apádnak, hmm? Belegondoltál egyáltalán, hogy mit csinálsz? Most meg itt ölelkezel azzal a pasival, akit talán hónapok óta nem láttál, le se szart, de azért a szexre jó vagy neki, amikor más nincs.

- Jax csezd meg most fejezd be ezt. Nem tudsz semmit, ne oszt az észt nekem a szerelemről jó? Azt hiszem, elég nagy vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, mit csinálok és kivel. Te jó ég mintha az apám lennél!- teljesen ki vagyok rá akadva. Így még sosem beszélt velem és remélem, hogy nem is fog. Egyszerűen idejött és elrontott mindent. – Apropó te miért is vagy itt? Valami nagyon titkos dolog lehet, ha nekem sem mondod el. – sandítok rá.

- És nem is fogom, de ne tereld el a témát nem rólam beszélünk.

- Ami azt illeti én azért kíváncsi lennék rá, hogy ki a fasz vagy. – mordul fel Harry.

- Jax vagyok. – nyújtja a kezét.

- És mégis milyen Jax csezdmeg. – persze hogy nem fogadta el a kézrázást.

- Tudod az a Jax, aki nem hagyta hónapig minden információ nélkül a barátnőjét, aki nem törte össze már ezerszer a szívét, aki nem sodorja veszélybe, és aki miatt nem áll ki arra a kibaszott színpadra egy szál fehérneműben rázni a seggét.

- Szóval egy unalmas fasz. – röhög fel magában Harry.

- Harry!- kiabálok rá. Mérges vagyok Jaxre de azért így senki nem beszélhet vele. Leszámítva talán magamat. De így azért én sem beszélek róla.

- April ne várd tőlem, hogy kezet fogjak vele és még jó pofizzak is neki azok után ahogy beszélt rólam. És rólad. Hogy tudod elviselni ezt a gyökeret? Engem ez alatt a pár perc alatt kiakasztott te meg napokat vagy vele.

- Tudod, nekem sem igazán tetszik, ahogy velem beszélsz. - vágott vissza Jax, majd meglendítette a jobb kezét Harry arca felé.

- Ez nem volt jó ötlet haver. – állította meg a kezét Harry majd a háta mögé csavarta.

- Harry engedd el! – szóltam rá nyugodt hangon. Nem akartam, hogy bárkinek baja legyen.

Elengedte.

Ezt a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy megcsinálja. Az első kérésemre.

- Csak hogy tudd, kivel van dolgod. – üt bele enyhén a vállába.

- April, öltözz fel, elmegyünk. – int nekem Jax.

- Nem, April itt marad velem, van néhány elintézetlen dolgunk – néz végig rajtam miközben megnyalja az alsó ajkát. Te jóságos ég, máris érzem a pillangókat a gyomromban. De nem, nem lehet igaza volt Jaxnek. Úgy futok hozzá, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékához, mintha semmi nem történt volna. Nem lehetek ennyire könnyen megszerezhető…

- Harry én.. -

- Ha kibaszottul azt fogod mondani, hogy vele mész akkor engem ne keress többet.

- De én –

- Ő, vagy én.

- Harry ne legyél 5 éves é-

- Azt mondtam válassz, ő, vagy én. – néz rám most már teljesen érzelemmentesen.

- Ezt most nem mondhatod komolyan.    

Sokkolva voltam még mindig azon, amit mondott, nem hiszem el, hogy komolyan gondolja. Pár perc után adtam végül választ neki.

- Harry nekem haza kell mennem – fogom meg a farmeromat – apa ki lenne akadva ha Jax nélkülem menne haza és –

- April nekem nem kell magyarázkodnod, megmondtam, hogy válassz, te pedig választottál, túlteszem magam rajta, de ha nem volt elég jó az ágyban, ahogy már megmondtam, hozzám ne gyere. – hirtelen megfogja Jaxet a nyakánál fogva és a falhoz szorítja. – De ha akármi baja lesz téged foglak felelősségre vonni és hidd el meg fogod bánni, hogy elvitted ma este.

- Nem fogom elmondani még egyszer, Jaxel csak barátok vagyunk. Akármennyire is nehéz megértened nincs köztünk semmi. És most engedd el légy szíves, mert nem kap levegőt. – most viszont már nem engedte el. Próbáltam többször is szépen kérni, de semmit. – Harry nem vagy normális meg fog halni, nem csinálhatod ezt! – és már le is fojt az első könnycsepp az arcomon, de közben a kezét ütöttem. Jax már alig kapott levegőt, Harry ujjait próbálta lehámozni a nyakáról.

- Csak hogy tudd miben lesz részed, ha valami baja lesz. – már majdnem suttogja Jax fülébe majd végre elengedi. Jax a fal mentén csúszik le a padlóig levegő után kapkodva. Rögtön odarohanok hozzá, hogy segítsek neki. Szerencsére semmi komolya baja nem lett, és időközben minden szó nélkül Harry is távozott a szobából. Összeszedtem magam, felöltöztem amíg Jax próbált újra rendes tempóban levegőhöz jutni. Miután mindketten készen voltunk végre elindulhattunk erről a helyről. Az biztos, hogy ide sem akarok egyhamar visszajönni.

Hazafelé nem igazán beszéltünk semmiről, valójában még mindig mérges voltam rá, akármi is történt. Végül a homlokát dörzsölve leparkolt a házunk előtt én meg minden szó nélkül kiszálltam a kocsiból. Sietős léptekkel mentem az ajtóig, hogy véletlenül se szóljon, hogy beszélni akar velem. Viszont út közben megláttam egy ismeretlen autót a ház előtt parkolni. Nem tanúsítottam neki túl nagy figyelmet, csak aludni akartam. Meg talán egy forró fürdőt.  De mikor beléptem az ajtón minden reményem szertefoszlott. Azt hittem, hogy egyedül fogom találni apát, erre kit látok? Hát persze hogy Lillyt és a fiát, ahogy a konyhában nevetgélnek apámmal.

- Apa? – szólok neki a konyhaajtóban állva. Amint meglát, megköszörüli a torkát és feláll hogy beszélni tudjon velem. Kicsit odébb állunk, hogy ne hallják, amit beszélünk.

- Kicsim megmagyarázom h-

- mi a francért hoztad ide őket? – térek rögtön a lényegre.

- Nem ismernek senkit és gondoltam jól kijönnétek akár Lillyvel, akár a fiával. – fogja meg a vállamat.

- Nem szeretet szolgálat vagyunk, hogy minden új lakót meghívjunk, mert, hogy „nem ismernek még senkit”. És különben is mióta törődsz más lakókkal a városban?

- April, egyelőre ez az én házam és azt hívok, meg akit akarok, te pedig kedves leszel velük. – nem akartam tovább veszekedni vele, csak egy mosolyt erőltettem az arcomra és megfordultam, hogy a konyhába menjek.

- Csak tudnám, hogy például azt a nőt, aki a múlt hónapban költözött ide miért nem vitted el egy kávé mellett enyelegni.. – fordítom vissza a fejemet még az utolsó mondatra. A válaszát nem várom meg, csak leülök az asztalhoz és bemutatkozok az új vendégeinknek. Azt hiszem, sokáig el kell viselnem még őket.

XXX

Másfél órája beszélgetek Loganel, igazából nincs vele bajom normálisnak tűnik, még csak nem is nyomi. De az hogy egész este apámék nevetgélésétől zeng a ház már az agyamra megy. Nem azt mondom, hogy ne randizzon senkivel, csak hogy ne előttem. Igaz jobban örülnék neki, ha anyával újra összejönnének, de el kell fogadnom, ha továbblépett. És ha ez nem lenne, elég az agyam folyamatosan Harryn jár. Ha ez miatt tönkre ment a kapcsolatunk, én felpofozom Jaxet.

- April! – szól rám Logan. – Hahó!

- Jaj, bocsánat, elbambultam. – mosolygok rá. – Mit is kérdeztél?

- Csak azt mondtam, hogy látom, hogy valami baj van. Akarsz beszélni róla? – női ösztöneimet követve, nem tudtam visszautasítani a beszélgetést. Tekintettel arra, hogy se Jaxel, se Harryvel nem tudok beszélni, ez nem számít nagy bűnnek. Igaz csak most beszélek vele először, és lehet, hogy az eddig elfogyasztott vörösbor beszél belőlem, de nem olyan rossz ötlet ez.

- Figyelj, tudom, hogy ittam és valószínűleg holnapra egy baromi nagy baromságnak fogom tartani ezt az egészet, de ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek, de tényleg az égvilágon senkinek, akkor megeshet, hogy elmondok neked néhány dolgot. – igen tényleg túl sok volt a bor. Bólint, majd felállunk, a kanapéról először megszédülök, a vállába viszont sikerül megkapaszkodnom, ő pedig a derekamnál fogva vezet a lépcső felé.

Elmondtam neki, amit úgy gondoltam, hogy tudhat, nyilván kihagytam az intim részleteket és azt, hogy Harry is egy banda tagja. Gondolom, tudja, hogy melyik bandába tartozik, valószínűleg találkoztak is már, szóval a nevét sem említettem neki. Úgy meséltem el neki mintha egy normális kapcsolat lenne és csak összevesztünk volna.

- Szerintem egyszerűen beszélned kéne vele. – szólal meg a monológom végén.

- Úgy gondolod? – kérdezek, vissza miközben letörlöm az elkenődött sminkemet. Bólint. – Hát akkor holnap-

- Mi? Dehogyis holnap! – kiált fel – Most. Ma este. Méghozzá azonnal. – megfogja a kezemet és belenyomja a kocsi kulcsot.

- Logan ez –

- Boldog vagy vele? Szereted?

- Igen persze de mérges vagyok rá.

- Most vagy tartod magad a makacsságodhoz és tönkre fog menni kapcsolatotok, vagy elmész hozzá és minden rendben lesz. – fogja meg a vállamat- Menj már jó lesz. – kacsint rám.

Leosontunk a lépcsőn majd sikerült észrevétel nélkül kijutnunk a kocsimhoz.

- Majd én fedezlek. – mondja, miközben becsukom az ajtót.

- De ha akármi baj lesz ebből, rád fogom fogni az egészet. – mosolygok rá.

- Hidd el nem lesz. – áll hátrébb miközben beindítom a motort. – Mellesleg a békülős szex a legjobb. – kacsint rám. Mosolyogva megrázom, a fejemet majd kinyújtom a kezemet hozzá- Kisujjeskü, ez a mi titkunk marad. Ígéred?

- A mi titkunk. Ígérem. – elengedem a kezét, integetek még neki majd elhajtok. Remélem, valami hihető sztorit ki tud találni apámnak.

Éppen bekanyarodok Harryék utcájába, amikor egy ismerős alakot látok a kerítésbe kapaszkodva botorkálni. Rossz előéretem, van. Csak ne az legyen, akire gondolok. Lekapcsolom az autó fényszóróját és kiszállok. Közelebb megyek hozzá, majd az ijedtségtől a szám elé kapom a kezeimet és felkiáltok.

- Jax mi a szent szart csináltál!