2016. február 20., szombat

26. rész - Home... or something like that




Letettem a telefont magam elé a pultra a fejemet pedig Harry vállára hajtottam.
- Ki volt az? - dörmögi a nyakamba rekedtes hangján miközben nedves csókokat hagy az említett területen.
- Mia hívott, eljön értem. – válaszolok csukott szemmel.
- És mi van, ha én nem engedlek? – szorít magához a nyakamba mosolyogva.
- Hát akkor te is jössz velem.
- Majd meglátjuk ki az erősebb. – veszi a fogai közé az érzékeny bőrt.
- Ebben a helyzetben kifejezetten nem én. – kuncogok miután egy apró nyögés elhagyja a számat.
- Á-á-á-á-á – lép be Zayn a konyhába és széthúz minket. – Nem aludtam egész délelőtt miattatok majd akkor fekszetek le megint itt ha Harry szobája hangszigetelt lesz vagy ha nem vagyok itt.
- Nem is voltunk hangosak. – kezdem védeni magunkat.
- Á a francokat nem  „ Oh igen Harry, ez az, igen, istenem, gyorsabban ahh”- csatlakozik Louis is a beszélgetéshez és imitálja a hangomat.
- Nem is ilyen a hangom. – dugom ki a nyelvemet rá. – És mellesleg ha nem tetszik fogj egy fülhallgatót és kapcsolj be rajta zenét.
- Mondj olyat amit nem próbáltam. Maxon volt. – teszi karba a kezét mintha sértődött lenne.
- Akkor szokj hozzá drága. – nyomok egy puszit az arcára majd most már tényleg megyek zuhanyozni.
Persze hogy nincsen itt női tusfürdő, ezért megfogom Harryét és azzal fürdök. 10 perc alatt készen is lettem, egy kontyban és szál törülközőben fogom meg a villogó telefont. Mia üzent hogy estefelé jön majd csak értem. Hát ez jó ezért siettem?


xxx


A délutánt Harryéknél töltöttem, Mia majd estefelé jön elvileg, ahogy mondta, szóval majd vele hazavitetem magam. Addig is ki kell találnom valami elfoglaltságot, hogy ne unjam szét magam.  
- Louis x-box? – kiabálok fel az emeletre ahol feltehetőleg tartózkodik. Válaszul csak a lépcsődobogást hallom majd meglátom az Adidas melegítőjében majdnem leesve a lépcsőn.
- Ez nem kérdés. – emeli fel a mutató ujját, miközben már a tv előtt áll és teszi be a fifa cd-t.
- Látom engem meg sem akartál kérdezni, hogy mivel akarok játszani.
- Ha x-boxról van szó csakis a fifa jöhet szóba. Mintha nem tudnád… - csóválja meg a fejét miközben beletúr a hajába.
Miután berakta a lemezt perceken belül el is indult a játék. Azt hiszem, én vagyok a legpocsékabb focista, akár virtuálisan, akár élőben. Össze-vissza rúgtam a labdát és ugráltam, de tényleg mindenhova. Egyszer véletlenül berúgtam egyet, de csak mert Louis ivás közben elfelejtette leállítani, és így az üres kapuba harmadszorra végre berúgtam. Harry persze végignézte, igazából egész végig éreztem a tekintetét magamon. Egyébként Louis a meccs végén engedett is berúgni még egyet így volt kettő pontom. Büszke voltam magamra. Miután kikapcsoltuk a játékot egyszerre estünk a kanapéra ahol Harry feküdt, ezzel halálra nyomva szegényt.
- Szálljatok le ti idióták palacsintává lapítotok! – nyöszörög alattunk Harry.
- Haver azt hittem szereted ha April van felül. – szólal meg Louis.
- Naná hogy szeretem csak nem amikor a bordáim közt könyököl. – mordul fel miközben kiveszem a könyökömet a csontjai közül.
- Nem lesz semmi bajod édes. – nyomok egy buszit az orrára majd egyet huppanok rajta. A következő pillanatban a földön találom magam és Harry térdel a derekam mellett. Fel akarok kelni de az egyik kezével visszatart és lefogja kezeimet a fejem fölött. Mentolos lehelete csiklandozza az arcbőrömet.
- A rossz kislányoknak büntetés jár. – lassan elkezdi végighúzni a mutatóujját a mellkasomon, melleim között, majd a hasamon, és hirtelen csikizni kezdett. Hihetetlenül csikis vagyok, ezért alig kaptam levegőt. Mikor csatlakozott Louis is, akkor már hang sem jött ki a torkomon, valószínűleg úgy néztem ki mint egy paradicsom

Xxx

- Babe, nekem indulnom kell. – bógozza le magáról a kezeimet.
- Mégis hova mész? – kérdezem morcosan.
- Dolgom van.
- Este 7-kor mégis mi dolgod lehet? – húzom fel a szemöldökömet.
- Fontos dolgom. – forgatja meg a szemét – De még fürdök előtte.
- Nemrég fürödtél. – nézek az órára hiszen mikor felkeltünk akkor tusolt. Hova készül ennyire? Miért akar jól kinézni?
- Csak tegyél lakatot a csinos kis szádra és engedd, hogy készüljek. – teszi a mutatóujját a számra majd besétál a fürdőbe. Hallom a víz csobogását így a telefonjáért nyúlok, és könnyedén feloldom. Megnézem a beszélgetéseit, de nem látok egy ismeretlen nevet sem. Kiengedem az eddig bent tartott levegőt és bemegyek a fürdőbe majd leülök a lehajtott wc tetejére.
- Tényleg elmondhatnád, hogy hova mész. – kiabálok neki hogy hallja a vízen keresztül. A következő pillanatban már eláll a csobogás és kilép a kabinból. A gőz is abban a pillanatban száll ki, filmbe illő jelenet lehetne. Megtörli magát majd az enyhén még nyirkos testére csavar egy törülközőt. A haját egy másikkal borzolja össze majd elém lép és felhúz a wc-ről.
- Ha ennyire tudni szeretnéd… - hezitál egy kicsit, mintha nem akarná elmondani. – Mostanában néha apám rámbíz műszakokat. Néha. – mentegetőzik.
- És ezzel nekem mi problémám lenne? – simítok ki egy tincset a homlokáról. Persze hogy irritál egyébként, mi az hogy rá rábízzák a maffiát én meg még mindig titkolom hogy pasim van. Jó ez rossz példa volt, mert ős is titkol otthon engem, de ez akkor sem fair.
- Azt hittem ez rosszabbul fog téged érinteni, mert mindig is független akartál lenni az apád irányításától, azt akartad, hogy felnőttként kezeljen és –
- Igen értem. – mosolygok rá. De igazából fel tudnék robbanni. De tényleg. – Semmi baj örülök neki.
- Ennek én is örülök babe. – húz magához egy csókra. Hosszabbra sikerül egy átlagos csóknál és még a fenekembe is belemarkol.
- Úgy volt, hogy sietsz. – mosolygok bele a csókba.
- Mindig elrontod a jó pillanatokat.
- Ez nem is igaz – boxolok bele a mellkasába – a te telefonod rontja el azokat. – ami most kezd el csörögni.
- Elkések a fenébe is. – kezd el szitkozódni és kapkodni, majd negyed óra múlva már az ajtót csukom be utána.
- Ne legyél már ennyire kiakadva. – néz rám Louis mikor visszamegyek a nappaliba.
- Én nem va- egyszerre néznek rám Zayn-el és húzzák fel a szemöldöküket. – Jó-jó befogtam. Inkább nézzünk valamit, amíg Mia ideér.
Éppen hogy fél órát megnéztünk Zayn kedvenc filmjéből, aminek mindig elfelejtem a nevét, Mia máris hívott, hogy menjek.

Xxx

A London Eye-hoz legközelebbi parkolóban állt meg ahol Logennel találkozok. Kipattantam egy kocsiból és a fiú után kutattam a sötétben. Nem kellett megerőltetnem magam egy fának támaszkodva állt füstöt kifújva a szájából.
- Na, készen állsz visszatérni a pokolba? – lépek mellé nevetve.
- Legalább nem egyedül megyek. – csatlakozik a nevetéshez majd elnyomja a cigit és egy ölelésbe húz. – Tuti cirkusz lesz.
- Most már ott tartok, hogy leszarom. Mindig ez csinálja. Azt hiszi, hogy minden, amit ő csinál, megfelel nekem is. Pedig tökéletesen ellettem volna egy mostohaanya nélkül, de tényleg. – veszek egy mély levegőt mielőtt beszállunk a kocsiba.
Az úton nem igazán beszélgettünk, lezongoráztam a fejemben, hogy hogy is végződik majd ez a nap de egyik lehetőséget sem választanám.
Beléptünk az ajtón és csend uralkodott az egész házban. Levetkőztünk majd az étkezőhöz mentünk egyből, Apa és Lilly is ott ültek, egymással szemben. Logannel egymásra néztünk majd egy bátorító mosolyt küldtem felé.
- Üljetek le. – szólal meg apám közönyös hangon. Ez rosszabb mintha kiabálna, de azt tesszük amit mondd. Lilly a következő pillanatban az asztalra teszi a vacsorát mi meg köpni-nyelni nem tudunk a történtek után. Hol marad a kiabálás?
A vacsora síri csendben telt, végig a többiek arcát kémleltem. Apáról és Lillyről körülbelöl semmit nem tudtam leolvasni de Logan ugyan olyan összezavarodott volt mint én.

- Ezen túl akármi történik, együtt megbeszéljük, mint egy család. Nem szöktök el sehova és isszátok részegre magatokat – néz Loganre az utolsó résznél. -  Megbeszéljük. Értve vagyok? – az egész mondatot úgy mondta el mint egy robot, és úgy is nézett ki. Nagyon ki van akadva. Lilly feláll az asztaltól és biccent Logannek hogy menjen vele a másik szobába, én pedig egyedül maradok apámmal. Fergeteges most jön a személyes lebaszás. 

2016. február 14., vasárnap

25.rész - Hickeys

Felszisszenek ahogy a a fertőtlenítős vatta a sebemhez nyomódik. Harry mindenképp ki akarta tisztítani, nehogy elferőződjön. Nem ellenkeztem, nagyon elfáradtam. Miután végez be is köti. 
-Köszönöm. -puszilom meg.
-Ugyan Babe. Gyere, aludj. -dönt hátra az ágyán. 
-Maradj itt. -húzom vissza amikor eltávolodik. 
-Nyugi, nem megyek el, csak levetkőzöm. És levetkőztetlek. 
-Megkapom a pólódat?
-Persze. -puszil homlokon. Lecsukódnak a szemeim és azonnal el is alszom. 

XXX

Reggel kávé illatára és lágy simogatásra kelek. 
-Jó reggelt, Babe.
-Mmm... Szia. -mosolyodom el. -Hány óra van? 
-Tíz körül. Hoztam neked kávét. 
-Ah, imádlak. -ülök fel és veszem át a bögrét. 
-Tudom. -ölel magához. 
-Kérsz? -nyújtom felé.
-Már ittam, kösz. -a vállának dőlve lassan elkortyolgatom. 
-Ki van még itthon? 
-Lou és Zayn. 
-Akkor jó. 
-Miért kérdezed?
-Csak. -rakom le a bögrét az éjjeli szekrényre és az ölébe ülök. Megcsókolom és hozzádörgölőzöm. Belenyög a csókba és a csípőmről a fenekemre mozdul a keze és megmarkolja azt. 
-Rossz vagy ugye tudod? -kérdezi.
-Dehogy. Tudom, hogy bejön. Érzem. -mondom és aprót mozdulok rajta mire felnyög. -Inkább mondd meg mit szeretnél, mit csináljak? 
-Amit szeretnél. Csak csináld. -hunyja le a szemét.
-Nem, Harry... én... tudom, hogy mostanában nem nagyon volt alkalmunk ilyesmire és ennek valami oka van. Úgyhogy használjuk ezt most ki. Mondd, mit szeretnél. Megcsinálom. Komolyan.
-Igazad van. De nem szeretnék semmi különlegeset. Csak élvezni a nedves, szűk és forró... -nem hagyom hogy végigmondja, mert az ajkaira tapadok és hátradöntöm az ágyon. Mozogni kezdek újra, de nem akarom sokat kínozni. Ledobom magamról a pólóját. Kezeit felvezeti a melleimre, majd kikapcsolja a melltartóm és eldobja. Visszahúz egy újabb csókra és közben megszabadítja magát a boxerétől majd az én franciabugyimat szedi le. Áttérek a nyakára és a mellkasára és azon vagyok hogy minnél nagyobb és színesebb foltokat hagyjak rajta. Aztán fordít a helyzeten és ő csinálja ugyanezt. Előkotrok a fiókból egy óvszert és felbontom. A nyakamba nyög amikor hozzáérek és felhúzom rá. A hátára lököm és ráülök. 
-Baszki, de szűk vagy. -mondja miközben a csípőmbe markol. 
-Gyakrabban kéne kitágítanod. Kábé 3 hónapja csináltad utoljára. -mozogni kezdek rajta, ami mindkettőnket egyre több nyögésre késztet. Miután mindketten elmentünk egy kis pihenés után fordít a helyzeten, így átvéve az irányítást is. 

XXX

Egy újabb menet után fáradtan bújok Harryhez. 
-Jó voltál baby.
-Hmm... te jobb. Én alig csináltam valamit. 
-Ez nem igaz. 
-Éhes vagyok. Te nem?
-Én már ettem. -kacsint rám.
-Perverz állat. Mindig mindenben csak ezt látod?
-Nem, de amikor itt fekszel mellettem meztelenül, szex után akkor csak is ez jár a fejemben. 
-Jó. Viszont én attól még éhes vagyok. 
-Szeretnél még egyszer...? -a szavába vágok.
-Harry! -csapok hozzá egy párnát. Aztán kinyúlok, hogy megnézzem a telefonom, de az teljesen sötét. 
-Kikapcsoltam. Apád folyton hivogatott. 
-Köszönöm. -most viszont bekapcsolom és látom hogy apám tényleg kismilliószor hívott. És Jax is. Még Lily is próbálkozott. Jaxet hívom vissza. 
-April! -dörren fel, mikor felveszi. Ami amúgy egy csörgés volt. -Hol az istenben vagy? Apád egész éjszaka járatta velem egész London-t hogy meglegyél! 
-Sajnálom Jax. Te is tudod, hogy mi történt. Gondolom a bandáról is hallottatok. Az én voltam. -ülök fel az ágyban. 
-Igen tudjuk, találtak egy kamerafelvételt. Brutális vagy. 
-Hagyjuk ezt. Majd hazamegyek, ha akarok. Mondd meg apámnak, hogy semmi bajom. Majd megyek. -ezzel kinyomom. 
-Csinálok magamnak reggelit.
-Inkább ebédet. 
-Akkor azt. Mit kérsz?
-Nem tudom, mi van itthon. De valami csirkéset, ha lehet. 
-Mindent lehet. 
-De csak nekem igaz? -teszi a karját a feje alá. 
-Igen. És ha az egód növelését abbahagytad, akkor segíthetnél. 
-Jól van. Mindjárt jövök. -mosolyog rám én meg kilépek az ajtón. Lemegyek a konyhába és nekiállok az ebédnek. 30 perc múlva Louis toppan be. 
-De jó illat van!  
-Lou! -odarohanok és a nyakába ugrom.  -Jól vagy már? 
-Persze. Hiányoltalak Vöröske. 
-Én is. Ugye nem csinálod megint? Ugye leszoksz róla?
-Igen. Nem kell aggódnod Vöröske. Megkaptam a fejmosást.
-Mostantól így fogsz hívni?
-Igen. Vöröske. De még lehet átnevezlek. -ekkor betoppan Harry is.
-Na mit kell csinálnom?
-Nem azt mondtad hogy pár perc?
-Bocs, fürödtem is. 
-És kihagytál belőle? Ezért még kapsz. 
-Ja, mondani is akartam. April, szex szagod van. 
-De végre nem csak Harry nevét lehet hallani az egész házban. -szólal meg az ajtóban Zayn. 
-Zayn! -rohanok oda hozzá. Szorosan megölel. -Tényleg szex szagod van. 
-Elsőre is felfogtam. -leülünk és bekajálunk, majd elmegyek és én is lefürdök. Nem akarok hazamenni. Tény és való, viszont egyszer muszáj lesz. De előbb inkább Logannel kéne beszélnem. Azonnal tárcsázom is.
-Szia. -szólok bele.
-April? -a hangja rekedt. Miért ébresztettél fel? Korán van még.
-Elég másnaposnak hangzol. Hol voltál tegnap éjjel? 
-Egy bárban. Nem tudom. Nem emlékszem.
-És most hol vagy?
-Tomnál. -kis szünet után megszólalok.
-Ugye tudod, hogy haza kéne mennünk?
-Franc akar hazamenni. 
-Pontosan. Viszont engem és gondolom téged is, már baromi sokszor hívtak.
-Igen. Leszarom.
-Logan, kérlek. 
-Mindegy. Hol vagy?
-Oxfordban.
-Az messze van. Várj, te most a pasidnál vagy?
-Igen. Azért hívtalak, mert nem akarok egyedül hazamenni.
-Jogos. Én sem. Az szívás lenne. 
-Tali négykor a London Eye-nál?
-Rendben. -teszi le. Alig hogy elsötétül a képernyő azonnal fel is villan egy új névvel. Mia.
-Szia. 
-Jó lenne, ha visszatolnád ide a seggedet, mert kész káosz van. 
-Apám kiverte a balhét?
-Nem is kicsit. Apuci pici lány meg megölt egy 50 fős bandát egyedül, mert elkattant attól, hogy apuci eljegyezte Lilyt. Szuper vagy.
-Dehogy. Mondjuk már nem vörös a szemem, de nem fogok megbékélni ezzel a helyzettel. 
-Tudom. Viszont mondtam Franknek, hogy aki ilyenre képes az simán hazatalál, ha akar. Erre leüvöltött.
-Sajnálom. Estére otthon leszek.
-Harrynél vagy igaz?
-Igen. 
-És? Dugtatok?
-Nem gondolod, hogy részletezem is, ugye? 
-Hááát...
-Mia! -felnevet. -Jó, talán. -nevetek fel én is. -De nem most. Este nálunk alszol.
-Pizsiparty?
-Olyasmi.
-Oké. Figyu unatkozom. Elmegyek érted jó?
-Tényleg?
-Igen, persze.
-Apámnak el ne mondd.
-Dehogy mondom. Bízz bennem. Harryről se szóltam egy szót se.
-Tudom. Várlak. Szia.
-Szia. -lerakom és ekkor Harry ölel át hátulról.


Kérlek titeket, hagyjatok valamilyen formában nyomot, minden vélemény számít. Szép napot!

Lucuss

2016. február 6., szombat

24.rész - Insane

-April?
-Igen én. Queens Park. Louis. Siess. -csak ennyit mondok és le is csapom. Lou öklendezni kezd és épp jókor fordítom el a fejét, így nem saját magát hányja le. Valaki van itt, rajtunk kívül. Érzem.
-Gyere elő! Tudom, hogy itt vagy! -kiáltom el magam és kis idő múlva Mia bújik elő egy vastag törzsű fa mögül. 
-Követtél?
-Mi mást tettem volna, ha csak így elrohansz? Amúgy meg, még mindig apádnak dolgozom.
-Tudom. Csak... nem akartalak bevonni ebbe a bonyolult szarba ami körülöttem van. Mindegy... figyelj rá és... csinálj vele valamit. Mindjárt jövök. -mondom és futásnak eredek abba az irányba amerre a három férfi ment. Nemsokára a szemem elé kerülnek. Megállnak és cigizni kezdenek hangosan beszélgetve. Kapok az alkalmon és felmászok egy fára aminek az ága feléjük lóg. Kimászok az ágra és egy-két percig csak guggolok ott. Aztán ugrom. A középsőre esek és ezzel együtt a nyakát tekerem ki. A másik kettő meglepődik és hátrahőkölnek de szinte azonnal támadnak is. Kevés ütés ér és annál többet adok én. Az egyik késsel jön felém, de elhajolok előle, a karja reccsen és már nálam van a kése ami aztán torkát szeli és ezzel neki annyi. A másik hátulról fog le és fojtogatni kezd. Egy jól irányzott rúgással ágyékon találom, így elenged. Kifordulok és már lendül is a lábam ami az állát találja el. Hátraesik. Mozdulok, hogy őt is megöljem, de egy lövés dörren és vastag sőtét csíkban folyni kezd a vére. Oldalra nézek és Harryt pillantom meg amint elteszi a fegyvert és felém siet. Gyorsan lehajolok és átkutatom a pasas zsebeit majd a másik kettőét is. Elég szép összeg jön össze a három tárcából. 
-Úgy tudom hullákat nem lopunk meg baby. -ölel át.
-Ah, máskor nem is csak most. -rakom el. -Szar világban élünk, ahol a pénz nagy úr.
-Igaz. Na mindegy gyere. -kulcsolja össze a kezünket és húz visszafelé Louékhoz. Rámtör a kétség. Mi van ha tényleg változást akar? De mit tudnék neki még adni? És... mostanában tényleg keveset vagyunk együtt, de hiába van nyár, a maffiák ugyanúgy rohangálnak mindenfelé. Arra van időm amire akarom. Igen, csak hogy amikor végre együtt vagyunk, ami mindig éjszaka, addigra elfáradunk mindketten. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az apáink nem lennének ellenségek! 
Egy fának lököm Harryt és vadul csókolom meg. Azonnal viszonozza. Felnyögök amikor a keze a fenekembe markol. A hajában turkálok, így ő is hallat egy morgást. Zihálva válunk el egymástól. 
-Vad vagy amikor felizgulsz. -mosolyog.
-De szereted. De... honnan tudod?
-Persze, hogy szeretem. És már tapasztaltam. Hidd el, nagyon szívesen megdugnálak most. -szívogatja a nyakam. 
-Reméltem is. Rég volt már. 
-Eléggé. -nyom rövid csókot a számra.
-Tudom, hogy szeretitek egymást, meg minden, de haza kéne vinnetek Louist! -halljuk meg Mia hangját. 
-És valami mindig közbejön. -súgom és eltávolodom tőle és visszamegyünk. Louist -aki közben teljesen kidőlt- beültetjük a hátsó ülésre, én mellé ülök Mia pedig mellém. Zayn vezet. A zsebemből a pénzt Louéba csempészem és szerencsére nem veszik észre. Előre dőlök és Harrynek nyújtom a karom. Egyből megfogja és simogatni kezdi a kézfejem. Kirakjuk Miát a főhadiszállás előtt, majd a házunktól egy utcányira kiszállok én is. Egy utolsó hosszú csók Harrytől majd elindulok. Két perc múlva belépek az ajtón és nem sokkal később már alszom is. 

XXX

Délelőtt egy nagyon fontos bevetésen voltam Logannel és Jaxel. Húzós volt de megúsztuk mindannyian pár karcolással. 
Délután ennek örömére Jax szobájában lógtunk egészen addig amíg apa be nem jött és közölte, hogy este étterembe megyünk, szóval menjünk haza és öltözzünk fel normálisan. Ezt meg is tettük és most egy lenge zöld ruhában ülök a kocsiban és várom hogy végre odaérjünk. Csak azt nem tudom minek is megyünk. Sose csinálunk ilyet. Életemben egyszer voltam étteremben. Akkor is csak anyával. A másik meg hogy mit ne mondjak Lily is kicsípte magát elég rendesen. Hányhatnékom van attól hogy apám semmit nem törődik velem, csak ha bajom esik. Persze Lilyből rögtön az elsőszámú fontos személy lett ahogy idejött. A másik kicsit frusztráló dolog, hogy Patricknek kész az eredménye a szememről vagy mi. Azt mondta eddig egy embernél volt ez a szer ilyen hatással az pedig apa húga volt. De ő már meghalt. Szóval a lényeg az hogy érzelmekkel irányítható. Még ezzel a gondolattal nem nagyon barátkoztam meg. 
Kiszállunk a kocsiból bemegyünk és elfoglaljuk a nekünk fenttartott asztalt. Egész vacsora alatt semmi sem történik. Én Logannel, apám Lilyvel beszélget, de ezen kívül semmi. És érzem, hogy nem ok nélkül jöttünk, de nem akarok rákérdezni. Úgyis kiderül. Aztán apám megköszörülte a torkát, így rá figyeltünk. 
-Gondolom tudjátok hogy nem ok nélkül jöttünk ide. Ez az ok pedig... Lily Gorin, hozzám jönnél feleségül??? -hárman néztünk rá tátott szájjal. Rá meg a gyűrűre amit tartott. És ott kedvem lett volna képen törölni. Lily végül kinyögött egy igent mi meg Logannel egymásra és rájuk meredtünk. Ingerülten. Szóval csak azért jöttünk ide, mert tudta, hogy nyilvános helyen nem fogunk robbani. Mert viselkedni kell. Viszont tény, hogy alig tudtuk visszatartani. De én nem tudtam. A düh égetett belülről. Váró tekintettel néztek, hogy vajon mit reagálunk, de láthatták rajtunk, hogy annyira nem csattanunk ki az örömtől. 
Felpattantam és kirohantam. Hazáig meg se álltam, ott pedig gyors ütemben öltöztem át. Belenéztem a tükörbe és a szemem már teljesen vörös volt. 

XXX

Kiesik a pisztoly a kezemből. A csattanása a földön ránt vissza a valóságba. Meg az ismerős csengőhang. Harryé. Aztán a telefonom abbahagyja a rezgést. Körülnézek. Úgy harminc hulla van a helyiségben. De kik ezek? Végignézek rajtuk. Mindegyik szörnyű halált halhatott. Az a kis banda amelyik pár hete fel akart törni, de vesztettek. Úgy ötvenen maradhattak. Illetve most már senki. Lassan jut eszembe minden. Eddig mintha egy fekete függöny borult volna az agyamra. A jobb vállamon van egy nagy vágás. Újra meghallom a csengőhangot. Kiveszem a zsebemből és fogadom a hívást. 
-April? Babe?
-Igen?
-Hol vagy? Mindenki téged keres!
-Apámék? Nem érdekel. 
-Mit csináltál? Csak annyit mondott Jax hogy elrohantál. Azt hitte hozzám jöttél. 
-Nem számít. De most oda mennék. Nem baj? 
-Nem. Várlak. -kinyomom és elhagyom az épületet. A mozgásom kissé gépies. Elkötök egy autót és Oxfordig hajtok. Két utcával arrébb állok meg és most én mászok fel Harry ablakához. Nyitva van így egyszerű a bejutás. Ahogy meglát azonnal odajön és szorosan ölel át. 
-Jól vagy? 
-Nem. Apám megkérte Lilyt. Megöltem egy kb. 50 fős bandát. És a szemem még mindig vörös.


Kérdés: Mi a véleményetek Miáról? 
Várom a válaszokat.
Lucuss

2016. január 30., szombat

23. rész - Girly day


Harryék elmentek én pedig elpakoltam a reggeli maradékokat. Ennyire kínos ”családi beszélgetésem” sem volt még, pedig az én családomnak aztán vannak fura dolgai. Nem igazán tudom, mit csináljak ma. Ott van a lehetőség, hogy bemenjek Jax-hez de ahhoz nagyon nincs kedvem. Találkozhatnék a fiúkkal, de mivel Harry valami fontos dolgom van ürüggyel lépett le valószínűleg ők is elfoglaltak. És utolsó lehetőségnek maradt Mia, ami talán meg is valósul mivel pont most jelent meg egy üzenet a képernyőn az ő nevével. Rögtön megnyitom, és ahogy sejtettem azt kérdezte, hogy megtartjuk e ma a csajos napunkat. Persze hogy igent mondtam rá, majd megbeszéltük, hogy egy óra múlva találkozunk.

Xxx

Ahhoz képest, hogy nyár van, eléggé lehűlt az idő, fel kellett vennem a bőrdzsekimet is, különben megfagytam volna. A nap persze vidáman sütött és a házból nézve melegnek nézett ki az idő, de ha kiléptél 10 fokkal kevesebbet éreztél. Ilyenkor mindig kiszárad a bőröm és kicserepesedik a szám, ezért is örülök, hogy egy közeli kávézóban találkozunk Miával. Már a sarkon befordulva érzem a friss kávé illatot kiáradni a kis boltból. Amint belépek a helyiségbe ismerős környezet ölel körül. A falak menta és barna színűek és rengeteg fajta virág díszíti a falakat. A kovácsoltvas asztalok mellett nevetgélő emberek ülnek, éppen kávét, vagy teát szürcsölgetve, vagy pedig valamilyen süteményt majszolgatva. Hamar meglátom Miát, az egyik ablak melletti asztalnál ül, és az étlapot vizsgálgatja zöld szemeivel. Mikor lehuppanok, vele szembe arca felragyog és bájos hangon köszönt.
- Végre hogy itt vagy.
- Nem is késtem el, ne panaszkodj! – nézek az órámra. – És amúgy is egy királynő sosem késik-
- Mindenki más érkezik túl korán. – fejezi be a mondatomat.
- Honnan tudtad?
- Ki ne látta volna azt a filmet, és ki ne ismerné ezt az idézetet? - forgatja meg a szemét.
- Rendeltél már valamit? – veszem a kezembe az étlapot és gyorsan átfutom.
- Igen magamnak egy mogyorós neked pedig mentás kávét. Valamint gyümölcstálat mind a kettőnknek.
- Te kémkedtél utánam? – sandítok rá.
- Elég volt szombaton az az üveg bor is. – kacsint rám.
- Ejha, ilyen részletes voltam? – lepődök meg saját magamon.
- Igen, de a szex részleteiről ne beszéljünk inkább. Ott is, hát, elég részletes voltál. – nevet fel.
- Hogy mi? – komolyodok el.
- Ne nézz már úgy, mint aki szellemet látott, csak vicceltem, nem érdekelt igazán. – nyugtat meg mire kifújom az eddig bent tartott levegőt.
Közben a pincér lép oda hozzánk az asztalra letéve a rendelésünket. Gyönyörködök egy darabig a tökéletes színátmenetben a kávémban, de aztán a hasam korgása arra késztet hogy ne várjak tovább így egy hatalmasat kortyolok bele, majd egy szőlő szemet bökök a villámra és bekapom.
- Szóval mit is terveztél mára?- kérdezem, két rágás között.
- Már kértem időpontot a szépségszalonba és fodrászhoz is 2-re oda kéne érni, most 11:36 van. Utána pedig elmehetnénk vásárolni. De igazából fogalmam sincs miket szoktak ilyenkor csinálni, esetleg ha lesz időnk egy filmre is beülhetnénk. – veti fel a rengeteg ötletet egyszerre.
- Hát ez jól hangzik, nekem ennyi dolog, erőlködéssel sem jutott volna eszembe. – nevetek fel.
Fél óra alatt megettük a gyümölcstálakat és a kávék is elfogytak.
- Még van két óránk a szépségszalon előtt, illetve számoljuk bele az utazást, mínusz fél óra szóval van másfél óránk még csinálni valamit.
- Átmehetnénk sétálni a parkba, 10 percre van innen gyalog.
- Hát akkor induljunk. – mosolyodok el, majd fizetés után távozunk a kávézóból.
Imádok sétálni és a természetben lenni. Annyira magával ragadó, ahogy a filmekben vagy könyvekben leírják milyen gyönyörű a táj, meg, ahogy a madarak csiripelve röpködnek ágról ágra. Nos, valójában sokkal viccesebb az egész. Ahogy a kutya belerángatja a pocsolyába az idős nénit, ahogy megijednek az emberek, amikor valami rájuk esik a fáról, vagy amikor a kisgyerekek kergetőznek a sárban és levágják a hisztit, mert nem akarnak hazamenni ha arra, kerül a sor.
- Ilyenkor mire gondolsz? – ránt vissza a valóságba Mia.
- Mármint mikor? – ráncolom össze a homlokomat.
- Amikor csak mosolyogsz magadban és nézed a külvilágot.
- Ilyenkor csak próbálok történeteket kitalálni az emberekről. Vagy ha hallok egy beszélgetés foszlányt kitalálom, miről beszéltek előtte vagy mi következhet utána.
- Én is mindig ezeket csinálom – neveti el magát – akarok majd egy kislányt , nézd, olyat mint ő – mutat  egy szőke hajó, kék szemű, rózsaszín szoknyás kislányra. Aranyszőke fürtjei egyébként két fonatban lógnak arca körül. – És mindent megadnék neki, tudod, ha már nekem elcseszett gyerekkorom volt valakinek legyen jó is. – sóhajt fel.
- Szóval egy elkényeztetett picsa lesz? – nevetek fel.
- Pontosan, a legszebb elkényeztetett picsa lesz és bomlani fognak utána a pasik.
- Szép tervek. – veregetem meg a vállát.
- Na és te?
- Hogy én? Ezen még nem gondolkoztam. Hm. Szeretnék egy kislányt mindenképpen, de előtte egy fiút hogy legyen, aki megvédi, és minden lány megőrül az olyan fiúkért, akik foglalkoznak a kicsikkel.

Xxx

A parkban annyira elmerültünk a jövőnk tervezgetésével, hogy majdnem elkéstünk a szépségszalonból, ahonnan valójában el is késtünk csak így szépítve jobban hangzik. A Nők rögtön kezelésbe vették a lábunkat és a kezünket, ha jól emlékszem még nem is voltam ilyen helyen. Ez után pakolást kaptunk , a csoki és a sár között vaciláltunk, és végül a sárban egyeztünk meg, mert a csokit azt hiszem, ha ehető, ha nem megettük volna. Utána jött a mélyszövetes masszás, ami nekem egyenlő volt a pokollal, bár rám fért, mert tiszta csomó volt a vállam, de mivel hihetetlenül csikis vagyok az egészet végig röhögtem, már csúnyán néztek rám, a végére pedig Mia is becsatlakozott a nevetésbe. A fodrásznál vágtak pár centit a hajamból és igazából én ennyivel kész is voltam, szeretem a hajszínemet, nem festetném be. Mia pedig festésen vágáson és az isten sem tudja még milyen csodakezelésen esett még át, majd a tökéletes frizuránkkal indultunk vásárolni.

Xxx

Végigjártunk 3 cipő boltot és eddig 2 ruha boltban jártunk, és jelenleg egy harmadikban vagyunk. Mia 4 szatyrot szorongat a kezeiben, ellenben velem, akinél csak egy van. Kezdem unni ezt a csajos napot, nem a társaság miatt, csupán a program miatt. Ennyire azért nem szeretek vásárolni.
- Wáá azt nézd fehérnemű részleg!- lelkesedik be Mia. Remek, már csak egy hiányzott. – Gyere már!- ragadja meg a karomat és a tömérdek alsónemű közé vonszol.
Mindketten elkezdünk nézelődni, először külön, majd miután nem találok viselhető darabot inkább segítek neki válogatni.
- Jó lenne, ha találnál valamit, Harry is értékelné, biztos vagyok benne. – sandít rám.
- Ó hidd, el annak is örül, ha nincs rajtam semmi.
- Igen biztosan ezért olyan ritka a szexuális együttléteitek száma.
- Az hogy elfoglaltak voltunk mostanában nyomós érv.
- Igen persze. Tudod, arra van időd, amire akarod. Mellesleg szerintem változásra vágyik.
- Remélem azt is kitalálod, még hogy meg is csal.
- Végül is az is lehet –
- Állj! Ezt fejezd be! – fogom be a száját egy vigyorral az arcomon.
- Legalább ezt az egyet .– néz rám boci szemekkel miközben levesz egy szettet a polcról.
- Ó igen? És ennek mégis mit kéne takarnia?
- a lényeget. – kacsint rám.
- Ha beleegyezek, békén hagysz? – forgatom meg a szememet mire csak vihogni kezd. Kikeresem a méretemet és fizetés után moziba indulunk.

Xxx

Az utcán már sötétség van, néhány lámpa halvány fénye pislákol csupán. Meg persze a mozi fényei beborítják a teret és hangulatosan megvilágítják a szemben lévő park egy részét. Néhány ember sétált hébe-hóba az utcán, a mozi pedig enyhén szólva kihalt volt. Néhány veszekedés részlet szűrődött a sikátorokból, de ez szokásos volt.
Mia horrort akart nézni, én viszont valami akció filmet szerettem volna, a horrort gyűlölöm. Már negyed órája ezen vitatkozunk, amikor egy ismerős hangot fedezek fel a távolban.
- Mia tudod mit, én nagyon fáradt vagyok már. Inkább hazamennék most. – hadarom neki, mert minél előbb ki kell derítenem honnan jött a hang.
- De mi történt az előbb még-
- Holnap hívlak! – ölelem meg majd nem foglalkozva meglepődött arckifejezésével a park felé indulok. Ahogy egyre beljebb érek, úgy sötétedik fokozatosabban a látási viszonyom. Viszont, a hang is erősödik így a dzsekimet összehúzva magamon, karba tett kézzel sietek tovább. Amikor tisztán látom a három férfit kicsit ledöbbenek, Louisnak éppen abban a pillanatban húznak be és ennek hatására elterül a földön, majd a mellkasára dobnak egy zacskót ami tele van fehér porral.
- Itt van most utoljára az anyag, de ha nem fizetsz egy héten belül, minden tartozásodat, akkor nagy bajok lesznek. – a két férfi röhögve elmegy én pedig Louishoz futok.
- Már megint mi a szart csináltál? – kiabálok vele.
- É-én csak túl sokat haveroztam a szívtakkal.

- Te teljesen be vagy állva. – fogom meg a fejemet. Előkapom a telefonomat és tárcsázom az első számot, ami eszembe jut. 

2016. január 23., szombat

22.rész - Oops

Szédülés, hányinger, fejfájás, elnehezedett végtagok. Igen, másnaposság. Hát, úgy őszintén megmondva életemben először rúgtam be ennyire. A fejem a párnába fúrom, de az illata nem ismerős. Felülök az ágyban és akkor rájövök, hogy nem vagyok egyedül. A párnán egy szőke hajzuhatag terül el és megnyugszom, hogy egy lány fekszik mellettem. Nem vagyok pucér és gondolom ő sem az, de biztos nem innám magam olyan részegre, hogy lefeküdjek egy lánnyal. Uh, dehogy. Nem tudom ki ő és azt se hogy hol vagyok, de először inkább az érdekel, hogy találjak valami gyógyszert. Miután nagy nehezen megtalálom a konyhát majd a fájdalomcsillapítót, a telefonomat kezdem keresni. Az egyik folyosón Tomba ütközöm, aki elmondja, hogy ez az ő háza és hogy Logan is itt van csak még alszik. Megkérdezem nem tud-e valamit a lányról, de azt mondja nem csak, hogy amikor vele voltam amikor megtaláltak a bár mögött. Bemegyek a nappaliba és bekapcsolom a tévét, hogy elfoglaljam magam amíg Logan fel nem ébred. 

XXX

Egy órával később még mindig nem kelt fel pedig már lassan fél három. Tom adott egy pólót és egy melegítőt, mert nem akartam a tegnapi ruhámat visszavenni. Ketten bambuljuk már a tévét a kajára várva amit Tom rendelt. A lány lépked le nyomott arccal a lépcsőn. A telefonom van a kezében, ami megállás nélkül zenél.
-Nem tudom kié, de állítsátok már le! -dobja le a kanapéra. Érte nyúlok. Harry az. 
-Szia. -köszönök bele. 
-April, hol vagy? Voltam nálatok este és sehol nem voltál! A telefonodat se veszed fel! -kiabál.
-Nyugi. Semmi bajom. Tudom, hogy elfelejtettem szólni, kellett volna sajnálom. De ha szólok akkor kiakadtál volna, azt meg nem akartam. Buliban voltam Logannel abban az új klubban. -a szőkeség leül mellém. Egy ideig nem szól semmit. 
-Legközelebb szólj. -válaszol, de hallom a hangján hogy próbálja nem kiadni a dühöt amit érez. -Mit csinálsz ma?
-Még várom, hogy Logan felkeljen és elmenjünk haza a haverjától. -nem szól semmit így megkérdezem. -Este jössz? 
-Nem tudom. -mondja és azzal le is rakja. Tudom, hogy jönni fog, még ha most mérges is rám. Épp hogy lerakja rögtön apám hív. 
-April hol az istenben vagytok?!? 
-Ne üvöltözz, mert megsüketülök! És mit tudom én Logan egy haverjánál.
-Gyertek haza, megérkeztek a bútorok, ki kell pakolni és nekem el kell mennem egy órára de lehet hogy kettő is lesz és nem fogom itthagyni Lillyt egyedül. Fél órátok van. -köszönés nélkül lerakja, a válaszomat sem várja meg. 
-Tom hol van Logan? Mennünk kéne. 
-Felkeltem én. -csoszog ki. 
-Öhm... Bocs, de nem emlékszem rád tegnapról. -nézek a fejemet fogva a lányra. 
-Pedig elég jól elvoltunk. Semmi nem rémlik? 
-Ah nem, sajnálom. Tényleg semmi. 
-Végülis nem csodálkozom, mondtad, hogy először részegedsz le teljesen. 
-Hát... oké. Mire emlékszel? Elmondanád? És mondjuk... kezdenéd a neveddel? -kérdezem, mire felnevet. Szarul érzem magam amiatt, hogy mindent elfelejtettem. 
-Mia. És nem történt semmi különös csak ittunk és beszélgettünk. Sokmindenről. 
-Értem...
-Gondolom most nem érzed magad túl fényesen, hogy nem emlékszel rá, de nyugi az elsőre senki sem emlékszik. És köszönöm hogy segítettél. Nem gondoltam volna, hogy Stark lánya ment meg egy ilyen szituból. 
-Ugyan. Nem kell köszönni. Inkább tartsunk valamikor egy csajos napot. Mármint... engem apám nőjén kívül nem  vesznek körül a saját nemem tagjai. 
-Engem sem. Benne vagyok. 
-Rendben. És ööö... tudom, hogy volt dzó maffiáról, de elfelejtettem kihez tartozol. 
-Apádhoz.
-Mi? És hogy hogy még nem láttalak?
-Kb. egy hete vagyok ott csak. Egy kis banda tagja voltam, de mindenkit megöltek onnan így egyedül maradtam. Ezért apádhoz mentem. -telefonszámot cserélünk és lassan Logan is megjelenik. Nem sokkal később hazamegyünk, majd kezdetét veszi az egész napos berendezkedés. 

XXX

Este kilenc óra múlt már mire végzek az utolsó doboz kipakolásával, így már mondhatjuk, hogy mind teljesen beköltöztünk. Felmászok a galériámra és körbenézek. Egyszerűen baromi jól néz ki. Persze én rendeztem be meg minden de akkor is. Kopognak és Jax lép be az ajtón. 
-Szia! Úristen, de rég láttalak! -ugrom a nyakába. 
-Hát, igen. Apád eléggé elhalmozott munkával. És neked se ártana néha bejönni. Tudod jól jön a segítség.
-Jó, jó. Ígérem holnap bemegyek. Délután vagy estefele.
-Rendben. -Jax marad még egy darabig és mesélek neki a tegnap estéről és Miáról, aztán megkérem, hogy állítassa be apával a mi kis csapatunkba. Persze lehet ezt nekem kéne, de majd meglátjuk. Tíz körül elköszön. Egyedül maradok. Harry ilyenkor szokott jönni, de most nincs itt. És én nagyon szeretném ha itt lenne. Egy darabig nézem a telefonomat hátha hív, de semmi. Lefürdök és befekszem az ágyamba -ami igazából a galéria nagy része- de csak forgolódom. Egy újabb órával később amikor már épp elaludnék, meghallom az ablakot nyitódni, majd csukódni aztán megérzem a jelenlétét magam mellett. Résnyire nyitom ki a szemem és felnézek rá, miközben hozzábújok. 
-Tudom, hogy mérges vagy rám. -lágyan megcsókol. 
-Az voltam. Aludj babe. Itt leszek, csak délután kell visszamennem. 
-Ez nagyon jól hangzik. -mosolyodom el. 

XXX

Későn ébredek fel, Harry simogatására. A nem tenné, még aludnék egy darabig. 
-Jó reggelt. 
-Neked is. -mondom majd felnyomom magam, hogy ráfekhessek és a nyakába fúrom az arcom. 
-Nehogy visszaaludj! Fél órája keltegetlek! 
-Nem fogok. Olyan jó illatod van! -csókolom meg és túrok bele a hajába. Megcsörren a telefonja. Louis hívja de mielőtt felvenné elveszem tőle. 
-Szia Lou!
-April? 
-Igen, én. 
-Rég láttalak. 
-Eljöhetnél valamikor. Meg nem csak te, hanem a többiek is. 
-Oké, persze. Na, légyszi add Harryt. -átnyújtom a mobilt.
-Megyek csinálok kaját. -lemászom a kis létrán és felveszem Harry ingét. A konyhában viszont nagy meglepetés ér. Amikor belépek magával Andrew Starkkal -a nagyapámmal- találom magam szembe. 
-Te hogy kerülsz ide? 
-Neked is szép jó reggelt April. 
-Viszont. 
-Csak jöttem megnézni, hogy jól vagy-e, a történtek után. -ekkor néz rám először. -De úgy látom az aggodalmamra semmi ok nincs. -végigmér, mire rájövök, hogy fekete csipkés fehérneműben és begombolatlan férfi ingben állok előtte. -Na és megtudhatnám ki a szerencsés?
-Öhhh... ummm... Nem mondhatod el apámnak. Semmiképp sem. Emlékszel arra mit mondtam?
-Minden szóra. És azóta beszéltem is vele hogy fogjon szabadabban. 
-Köszönöm. Benned bízom, de ha apám ezt megtudja akkor nem hiszem, hogy életben hagy. 
-Már miért ne hagyna... -kezdi de pont akkor állít be Harry. -Oh, már értem. -mondja kis szünet után. 
-Gondolom ismeritek egymást, de ha nem, akkor Harry ő a nagyapám. 
-Igen, tudom, azért kösz. -szerencsém, hogy farmerban jött le. Így se nagyon bírok magammal, hiába ül velem szembe a papám. Nekiállok reggelit készíteni, Hazz pedig leül az asztalhoz. Egy darabig az a téma, hogy mindkettőnk apja kiakadna ha ezt tudná, aztán arra us megkapjuk a választ, hogy miért.
-Tudjátok, régen az enyém volt egész London és a fiamra szállt volna az egész. Amikor átadtam neki a helyem, Des valahogy összeszedett egy bandát és elfoglalta a felét, mert ők legjobb haverok voltak és Des nem akart csak főnök helyettes lenni. Ugyan előre nem mondta neki Frank és valószínűleg most sem tudja, de a fiam neki akarta adni London felét. Emiatt köztünk is volt összetűzés, de aztán engedtem neki. Tudom hiába mondanátok ezt el nekik nem hinnék el. Csak ha egymás képébe mondják. Azt meg elég nehéz összehozni. Viszont, azt is tudom, hogy ha rólatok tudomást szereznek akkor is teljesen elborul az agyuk. És akkor April, fogd be a szád. Nehogy visszaszólj neki. 
-Te is tudod, hogy úgyis mindig megteszem. -rakom le a rántottákat az asztalra. -De majd vigyázok. 
-Jól van. És mondd csak Harry... milyen az unokám az ágyban? -fulladozni kezdek és köhögök össze-vissza, de ő csak nyugodtan válaszol.
-Kiváló. És néha elég vad. -azt hiszem ennyire még nem akartam elsüllyedni.
-Ezt most miért kellett? -nézek rá de ő -mint mindig- most is csak mosolyog. 

2016. január 16., szombat

21. rész - Get drunk


Nem szeretnék nagy ügyet csinálni ebből az egész „szemes” dologból, nem hiszem, hogy bármi komoly lenne, idővel minden elmúlik, vagy nem? Patrick mára még nem készült el az eredménnyel, vagy az elméletével, ami szerint a szemem „világít”, de őszintén szólva nem is hiszem, hogy lesz erre ésszerű magyarázat. Apa folyamatosan azzal nyaggat, hogy pihentessem a szememet és ne az átkozott telefonomat vagy a tévét bámuljam egész nap. De szerintem ennek semmi köze a szememhez, ismét. Szóval igen, most itt fekszek a kanapén a lábam a támlán, a fejem pedig lassan a földet súrolja. Egy hitelen puffanásra összerezzenek, és a földön kötök ki. A bejárati ajtó felé nézek, ahonnan apa szitkozódását hallom meg, mert Logan leejtette az asztal egyik felét és két darabban, egy hangos reccsenéssel a földre esik. Ezt meg kell, hogy köszönjem majd neki, még ha nem is direkt csinálta, mivel utáltam azt az asztalt.
- Rendben, akkor most elmegyünk a legközelebbi bútorboltba és veszünk pár bútort azok helyett, amit eltörtél. – apa meglepően nyugodtan beszél, bár tisztán hallható a hangjából, ahogy próbálja visszafogni magát. Tudom, hogy teljesen ki van akadva, de nem lenne jó pont Lillynél, ha már most felhajtást csinálna. Még a kapcsolat elején vannak, nem fognak veszekedni úgy egy hónapig, aztán majd megunják és mindegyikőjüknek elege lesz abból, hogy visszafogják magukat és akkor lesz egy oltári nagy balhé, nem fogok hazudni, kíváncsi vagyok rá. Valahogy annyira szürreálisnak tűnik a kapcsolatuk, és még mindig nem tudom Lilly milyen hátsó szándékkal érkezett ide. Nem hiszem, hogy csak a védelem hajtotta, és ha igen akkor miért pont hozzánk? Ahogy láttam volt pár nézeteltérésük Styles-ékkal, akkor miért jött újból a közelükbe? Miért tőlük kért segítséget, hogy megtaláljon minket? Nem tudom, hogy valaha megtudom e a választ ezekre a kérdésekre, de abban biztos vagyok hogy nem ok nélkül merültek fel bennem. Apámat pedig biztos csak beijesztette az, hogy egyedül fog megöregedni, mivel anya már nincs vele, és ezért elkezdett randizni az első nővel, akit meglátott.
- April készen vagy már? – zökkent ki a gondolatmenetemből, aminek hatására észreveszem, hogy még mindig a földön fekszek.
- Egy pillanat! – kiabálok vissza miközben a lépcsőn rohanok fel. Egész gyorsan el is készülnék, ha nem kéne 20 doboz közül kikeresnem, hogy melyikben vannak a ruháim, s még ki is választani, hogy mit vegyek fel. 10 perc alatt végül is sikerült végeznem, így már a bútorboltban a szebbnél szebb és persze drágábbnál drágább bútorok között járkálunk.
- Apuuu! – kezdek bele vékony hangon.
- Mit szeretnél? – néz rám egy fél mosoly kíséretében.
- Tudod, mit szólnál ahhoz, hogyha új bútorokat vennénk nekem me...-
- Szó sem lehet róla! Tökéletes állapotban vannak a bútoraid.
- Igen, 12 éves korom óta, szóval nagyon jó lenne, ha végre újakat kaphatnék.
- April, megmondtam, amit megmondtam és nem szeretnék erről vitát nyitni.
- Egyre rosszabb leszel, remélem tudod. – vágom le a hisztit
  A boltban nem igazán érdekelt már mit csinálnak, így elővettem a telefonomat és olvasni kezdtem rajta inkább az egyik ágyon. Körülbelül 2 óra múlva újból megtaláltak, majd a sorok között kezdtünk bolyongani.
- Na, akkor minden megvan? – teszi fel a kérdést apa.
- Nem, igazából semmi nincs meg, ami miatt abba a házba költöznék. – húzom el a számat. A kijelentésemre Lilly és apa arca is elkomorodik, Logan arckifejezéséből csak azt szűröm le, hogy tudja, miben mesterkedek.
- 15 percet kapsz, hogy kiválaszd, amiket szeretnél. – igen, pontosan tudtam, hogy ezzel meg tudom győzni. Ez önzően hangzott, de végül is tényleg nem akartam oda költözni, legalább valami jó dolog legyen az egészben. Hazafelé úton végig beszéltem, pontosan kielemeztem, hogy melyik bútordarabot, miért kellett megvenni. De megérteni még mindig nem tudták, hogy az a galéria miért kell nekem, de végülis én fogok ott lakni nem ők, szóval az lesz ott amit én szeretnék. Mire hazaértünk apa már áthozatott jó sok bútort a régi lakásunkból, illetve valahonnan Lillyék cuccait is idehozatta, az új bútorok pedig holnap érkeznek meg. Éppen nagyban zenét hallgatok a szobámban, egy bögre forró tea mellett, egy könyvet olvasva, mikor Logan kopogás után belép.
- Nincs kedved eljönni ma egy új szórakozóhely megnyitójára? – teszi fel a kérdést miközben kezével játszadozik, majd beletúr fekete tincseibe.
- Hát, nem is tudom. – húzom el a számat. Harrynek sem tetszene és apának sem. Igaz apának a véleménye nem nagyon érdekel, és Harrynek meg kell tanulnia hogy vannak barátaim akikkel elmehetek szórakozni, szóval csak azért is el fogok menni. – Tudod, mit? Legyen. Elmegyek. – szemei felcsillannak, nem hiszem, hogy számított rá, hogy ilyen gyorsan és egyszerűen belemegyek.
- Rendben, akkor 1 óra múlva. Anyáékkal már megbeszéltem. – kacsint rám.
- És az én apám is belement? – húzom fel a szemöldökömet.
- Ha láttad volna – nevet fel- ő győzte meg anyát is. Na ez furcsa. Csak nézek magam elé. Talán van valami jó ebben az 'apának új nője van' dologban.

XXX

Másfél óra múlva már a klub ajtajában álltunk, én egy hosszú ujjú fekete, csillogós ruhát vettem fel, aminek a hátulja teljesen ki volt vágva és maga a ruha alig takart a combom feléig. Egy szintúgy fekete cipőt társítottam hozzá és a levéltáskámat szorongatva mentünk be a tömegbe. Biztos vagyok benne, hogy felkapott hely lesz, már most rengetegen vannak. Logannel egyből a bárpulthoz sétálunk, és ameddig én körülnézek, ő rendel mindkettőnknek. Nem igazán hallottam mit kért, de megbízok benne, szóval nem is kíváncsiskodok. Éppen nagyban beszélgetünk, mikor valaki odalép közénk és kezet fog Logannel. Még nem láttam, és nem is ismerős a srác.
- Még nem láttalak erre szivi, biztos új vagy. – fordul felém, nyelve lassan forog, közben megfogja a poharamat és felhajtja, ami benne volt. Dühösen nézek rá majd megszólalok.
- Inkább a hely új nem gondolod „szivi”? – hangsúlyozom ki az utolsó szót egy kis éllel a hangomban azt remélve, hogy leesik neki hogy nem tetszett ez a jelző.
- Valaki nagyon morcos ma este – próbál az én hangomon beszélni – na, egye fene, rendelek neked egy italt hogy jobb kedved legyen.
- Nem, nem kell, én teljesen jól megvagyok így. – próbálom visszautasítani, nem terveztem, hogy berúgok ma este.
- Ő itt Tom, nem fogod lebeszélni semmiről. – nevet fel Logan – Amúgy ő is hozzánk tartozik. – világosít fel.
- Aha, jó tudni hogy ilyen haverjaid vannak. – bólintok. Nem tetszik, hogy ezekkel kell lennem egész este. Miután Tom megunta, hogy próbál leitatni, invitált minket egy pókerre, de én közöltem, hogy nem tudok pókerezni, de mintha meg sem hallotta volna, húzott minket a boxukhoz. Egy csapat egy idős srác ült ott cigivel és végtelen mennyiségű piával. Nem igazán élveztem a „játékot”, mivel én nem tudtam játszani. Tom befogott a kabala figurájának és hát igen legszívesebben megfojtottam volna a hülye lapjaival. Mintha dulakodást láttam volna a klub hátuljából, ami felkeltette a figyelmemet. Közöltem Logannel hogy elmegyek mosdóba, aztán amilyen gyorsan tudtam elmentem az asztaluktól. Ahogy közeledtem az események kezdtek felgyorsulni, egy holt részeg kitetovált, kopasz pasas próbált bevonszolni egy szobába egy lányt. Nem tudtam megállni, hogy ne segítsek neki, senki más nem figyelt fel rá. Először arra gondoltam, hogy simán kiszabadítom a férfi szorításából, de az túl egyszerű lenne. Jobb dolog jutott az eszembe. Feljebb húzom a szoknyámat a lábamon és melléjük lépek. A lány hálálkodóan néz rám.
- Hé szépfiú, miért érnéd be csak eggyel ha mindkettőnket megkaphatsz?- próbálok úgy kinézni mint aki azt sem tudja fiú e vagy lány, bár nem hiszem hogy sikerült, de ennek tökmindegy azt sem venné észre ha egy guminővel lenne. A lány rám néz és kikerekednek a tengerkék szemei. Megragadom a csuklóját majd magammal húzom a szobába. - Csak megtanítjuk, hogy többet maradjon inkább otthon, mint hogy részegre issza magát és ilyen lányokkal kezd ki. – súgom oda a lánynak. Most már teljesen megtelt önbizalommal, az igazat megvallva a félelem legkisebb jelét sem látom rajta. Szája egy barátságos mosolyra húzódik, közben tekintetemet végigvezetem a tetkóin, amik beterítik az egész kezét. Arcán felfedezek egy orrpiercinget is és feltűnik, hogy nem is annyira ártatlan, mint amilyennek elsőre tűnt. A férfit az ágyra lökjük, és elkezdjük vetkőztetni, igazság szerint ruhában is hányinger keringetett tőle, de felső nélkül még rosszabb volt. Szőrös volt. Mindenhol. Mindketten próbáltuk visszatartani a röhögésünket, én már az alsó ajkamba haraptam bele, hogy mégis csak színvonalas előadást nyújtsunk. A szőke lány ráült a csípőjére, majd ütemesen mozogni kezdett rajta. A férfi száját máris nyögések hagyták el és egyik pillanatról a másikra kicsi lett rá a nadrág. Közben kihúztam az övét és a kezénél fogva az ágy támlájához kötöztem. A lány lehúzta a zokniját majd egybe rakta a kettőt így egy kisebb gombócot formálva belőle, majd belenyomta a férfi szájába. Úgy gondoltuk, hogy kényelmesen el lesz így ameddig valaki rá nem talál, szóval miután magunkat rendbe raktuk kislusszantunk a szobából. Az ajtónak dőlve feküdtünk a nevetéstől, együtt.
- Egyébként April. – nyújtom a kezemet.
- Mia – helyezi az enyémbe puha kezét.
– Azt hiszem erre inni kéne. – jelenti ki.
- Ebben egyet értek. – bólintok helyeslően.
- Figyelj nálam nincs pénz és egy üveg italért nem fizetnék amúgy sem annyit amennyit elkérnek érte, szóval tereld el a pultos figyelmét addig én leveszem az italokat. – adja ki a parancsokat egy ravasz mosollyal a reakciómat figyelve miközben a pulthoz megyünk. Egyből megragadom a pultos figyelmét és a legjobb koktélról kezdem kérdezni meg minden hülyeségről, mint például, hogy mindegy-e hogy hogyan szelem fel a citromot az italhoz. Mia átnyúl a pult fölött és elvesz 2 üveg bort, amik nem hiszem, hogy az olcsó kategóriába tartoznak. Sikeresen véget vetek a bájcsevejnek a pultossal és a hátsó kijárat felé indulunk. A hideg levegő egyből emlékeztet arra, hogy egy hátul teljesen kivágott ruhában vagyok, és az egész testem libabőrös lesz. De mikor Mia odanyújtja az egyik üveget és nagyot kortyolok belőle, fokozatosan kezdek felmelegedni, és testemet kezdi elönteni az ismerős érzés.

A kőlépcsőn mellettem ülő lánynak szerintem az egész életemet elmeséltem ott, de hogy valaha látom-e még vagy emlékezni fogunk-e rá, azt nem tudom.

Meg is érkezett a 21. rész. Mostantól minden szombaton hozzuk az új részelet, 
Itt tudtok csatlakozni a facebook csoportunkhoz is ha esetleg még nem tettétek meg:  https://www.facebook.com/groups/1672880056279336/ ( ha esetleg nem jó a link kérlek szóljatok kommentben :D ) 

2016. január 1., péntek

20.rész - Red Eyes

A Temze partján kötöttem ki, azt remélve, hogy ott majd lenyugszom. Szép dolog a tévhit. Egy idő után nem bírtam magammal és felhívtam Harryt. 
-Szia. 
-Harry, kérlek mondd, hogy még Londonban vagy. 
-Igen, miért? Baj van?
-Nem, illetve de. Nem tudom. Gyere a Temze partjára a London Eye-al szembe. Siess kérlek. 
-Oké. Pár perc. -lerakta. A zsebembe csúsztatom a telefonom és várok. Még mindig a homokos cuccomban vagyok és Harry pulcsijában. Csodálkozom, hogy apámnak még nem tűnt fel.  De jobb is. 
-Babe! -hallom mögülem Harryt, mire megfordulok. Átölel, majd megcsókol. 
-Köszönöm, hogy eljöttél. 
-Ugyan. Na mondd. Min akadtál ki?
-Azon, hogy apám amióta meglátta azt a nőt, teljesen megőrült és egyszerűen képtelen mással is foglalkozni. Azóta, hogy nálunk alszik minden felfordult, nekem rohadtul nem tetszik, hogy ott van és az meg végképp nem, hogy apám cseppet se foglalkozik az én véleményemmel. Szóval le vagyok szarva. Még azt se volt képes megmondani, hogy baszottul vettek egy házat és odarángatott aztán közölte, hogy ez nem az övüké, hanem a miénk! Érted? Összeköltözik illetve költözünk velünk és nem volt pofája elém állni és elmondani! Baszki még csak most váltak el anyámmal!!! -akadtam ki teljesen. Aztán hirtelen, mint a villámcsapás, úgy kezdett el szúrni a szemem. Hozzá kapok és megdörzsölöm.
-Jól vagy? 
-Aha. Tuti csak egy mellékhatás.
-Milyen mellékhatás? -rémül meg.
-Csak... amikor elvittek beadtak valami szart. Először elájultam, másodszorra meg remegtem és azt hittem kiég a szemem a helyéről. -pislogok nagyokat, majd ránézek. 
-Mi az isten? 
-Mi van?
-A szemeid. Vörösek.
-Mármint?
-Nem zöld, hanem vörös!
-Hogy mi? -a kocsijához megyek és a visszapillantó tükörben megnézem magam. Tényleg olyan.
-Ez miii?
-Nem tudom. De jobb lenne, ha megmutatnád valakinek. 
-Jó, majd. De most nem megyek sehová. -bújok hozzá. 
-Nem hallottalak még ennyit káromkodni.
-Mert nem szokásom.
-Tudom. Figyelj. Nem biztos, hogy a legjobb alkalom, de... muszáj megmagyaráznom mindent, nem akarom tovább húzni. 
-Oké. -mondom és felülök a motorháztetőre, ő meg a lábaim közé áll. 
-Szóval... -túr hajába. -úgy volt, hogy... azért nem mentem oda mert akik vertek... -közbevágok.
-Lukeék.
-Igen. Ők. 
-Harry... tudom, hogy a nagyapám veretett meg. -bólint.
-Ha rájuk támadok azzal magamra haragítom, illetve az apámra a nagyapádat és apádat, és még jobban nem fogok rontani az eddigi helyzeten. Valamint meg is fenyegettek. 
-Értem. 
-Sajnálom. Tudom, hogy hülye voltam és nem akartam berúgni, mert megígértem, hogy nem fogok. Meg, hogy verekedtem Jaxel bár... azt nem annyira sajnálom, de...
-Jó, jó. Oké. Nem haragszom. -nevetek. Megcsókolom, ő pedig belemosolyog. Egyre vadabbak vagyunk, mivel felszabadul minden vágy bennünk. 
-Értem én, hogy szeretitek egymást, de ne előttem. -hallok meg egy hangot, ami jelen pillanatnyilag baromira idegesít. 
-Logan. Húzz el innen. Hagyj békén. -mondom elszakadva Harry szájától. 
-April... na jó. Figyelj. Ne hidd azt, hogy nekem annyira tetszik a helyzet. Szerinted nekem szóltak? Hát nem. De én téged bírlak, a többit meg elviseljük és kész. A napok nagy részében amúgy sem vagyunk otthon. 
-Szóval apám küldött? -lépek közel hozzá.
-Igen, de ez most...
-Menj el! -kiáltok rá.
-April... mi... mi van a szemeddel?
-Nem mindegy? -sétálok vissza Harryhez. -Nem fogok hazamenni. 
-Muszáj. Mellesleg a holnap egész nap pakolás, költözés és kipakolás. 
-Akkor holnap sem megyek haza. 
-Miért vagy ennyire önfejű? Kicsit elgondolkozhatnál néha! Szerinted mit érez az anyám, hogy nem fogadod el? -hopp. Ezen még nem gondolkoztam. 
-Logan. Figyelj, ez bonyolult. Az apád meghalt kiskorodban, de nekem anyámék alig pár hete váltak! Apámnak már nője van! Szerinted ez milyen? És gondolj bele! Hányszor küzdök apám ellen mert úgy kezel mint egy óvodást? Hogy nem lehet pasim, mert azt mondja, hogy az többé nem lesz nemzőképes? Harryvel vagyok, igen, szeretem és ha megtudná valószínűleg örök életemben négy fal közé lennék zárva. Tudom, hogy a Starkok meg a Stylesok utálják egymást csak mi nem. Mert én tényleg szeretem őt. -kulcsolom össze a kezünket és szorítok rá. 
-És én is téged. -kacsint rám Harry. 
-Szerinted hányszor hazudtam érte? Hogy az a pulcsi Jaxé, hogy azért van pasi szagom, mert a drogériában valami őrültek ott fújkodták össze-vissza a parfümöket és spray-ket? És még mindig azt hiszi, hogy szűz vagyok és nem is akarok pasit. -nevetek fel megint. -Vicces mi?
-Világos. De gyere, menjünk. 
-De ahjjj Logan, nem akarok!
-Tudom. Én sem. -mondja és kinyitja az kocsiajtót. 
-Franba már. Oké. Szállj be, amíg elköszönök Harrytől. 
-Jó. -megteszi amit kértem. Hazzhoz fordulok. 
-Sajnálom, hogy iderángattalak és semmi nem lett belőle. 
-Hé, dehogy. Tisztáztuk a dolgokat és minden rendben. Ennél több most nem kell. 
-Rendben. 
-Azért, majd küldj egy címet jó? 
-Persze. 
-Szeretlek. -forróság önt el belülről. Először mondja ki.
-Szeretlek. -hosszan megcsókol, majd elenged. 
-Na menj. Holnap remélhetőleg újra veled alszom. 
-Oké.
-Majd hívlak. -ad egy puszit. -Szia babe.
-Szia. -beülök Logan mellé és elindulunk "haza". 
-Megtaláltam! -kiabál, mikor kinyitja az ajtót. Egyszerre jelenik meg apám és Lilly. 
-April! Hogy képzelted ezt? 
-Tök mindegy. Inkább találd ki, hogy mi ez. -megyek hozzá közel és meresztem rá a szemeim. Kicsit hátrahőköl, majd a zsebéhez kap és már indítja is a hívást. 
-Patrick? Collin Road 146. Most. -teszi le. -Maradj itt mindjárt jön. -mondja miközben behúz a konyhai részbe és leültet egy székre. -És mi ez a ruha rajtad. 
-Logané. -vágom rá. -És tényleg választhatok saját szobát? 
-Öhmm... -Lillyre néz segítségkérően, aki bólint. -Igen. 
-Amíg megjön Patrick, addig körülnézek. -állok fel. -Logan jössz? 
-Jövök. -körbemegyünk és megtalálom a nekem való szobát. 

Nagyon tetszik és van egy elhúzhatós ajtaja. Valamint saját fürdő is, ami egyben gardrób is. 
-Az az enyém. -mutogatok. 
-Oké. Anya nem is nagyon értette miért néz így ki. Elég nehéz volt elmagyarázni. -megrezdeül a telefon a zsebemben mire előkapom. 

"Jól vagy? Minden oké?"

"Persze. Collin Road 146"

"Aludj jól babe."

"Te is babe." -írom vissza és csak később tudatosul bennem, hogy mit írtam, de addigra válaszol.

"Babe? Hmm... Ez tetszik."

"Reméltem is. Nincs ablakom. Illetve van, csak túl kicsi, hogy beférj rajta."

"Megoldom, ne félj." -erre már nem tudok válaszolni, mert apa kiabál fel, hogy itt van Patrick. Megvizsgál, de nem tud igazán mit mondani rá. 
-Azt mondod már világosabb, mint volt?
-Igen.
-Akkor el kell múlni. Viszont kipróbálok még valamit. -lekapcsolja a lámpát, majd egy UV csővel közelít a fejemhez. 
-Azt a rohadt. -szólal meg Logan. 
-Mi az?
-A szemed olyan mintha higany lenne. 
-Higany? 
-Az. -a lámpa viszakapcsolódik. Vajon Harry ehhez mit fog szólni? Eszembe jut ahogy csókolt ma. Újra szúrást érzek mindkét szememben. Pár perc múlva már nem érzem, így felnézek. 
-Megint zöld. 
-Mitől váltott vissza? 
-Nem tudom.
-És mi volt, amikor vörös lett? 
-Akkor? Álltam és néztem.
-Nem úgy. Mit éreztél? Mire gondoltál?
-Dühös voltam. -nyögöm ki. 
-Az előbb? 
-Semmire. -hazugság, de beveszik. Szerencsére.
-Jó, ezen még gondolkozom. Holnapra remélhetőleg találok megoldást. 
-Rendben. Köszönöm. -csukja be apám utána az ajtót. -Menjünk aludni. Holnap sok dolgunk lesz.