31.rész - Runaway

Egy pillanatra elhomályosul a látásom, de utána újra tiszta minden. Magam előtt látom Harry kissé rémült tekintetét. 

-Sajnálom. -szűri ki a fogai közt, hogy tartsuk az álcánkat. De én nem mondok semmit, csak lelököm magamról. Nem tudom miért, de most mintha nem én irányítanám a testem. Ezért történik meg az is, amit nem tudom, hogyan fogok kimagyarázni. Mintha valamiféle harag irányítana. De biztos, hogy nem ő okozta, hiszen ő az egyetlen aki vissza tud rántani a vörös szemeim uralmából. A kezem ökölbe szorul és már találkozik is Harry arccsontjával. 

-Istenem...én... -de folytatni nem tudom, mert valaki felhúz róla. A kettő pasiból az egyik, akit leszedtem Harryről nem sokkal ezelőtt. Verni kezd és valahogy nincs erőm ellenkezni. Aztán rájövök, hogy muszáj tennem valamit, ugyanis túl kell élnem. Élnünk. A következő ütés elől elhajolok, majd megfogom a kezét és -ahogy egy botot szokás- eltöröm a kezét, mire felüvölt. A mellkasára rúgok így elterül. Észreveszem az éles követ amibe én is bevertem a fejem. A hajába markolok és nekiverem a halántékát a kőnek. Hatszor ismétlem meg, mire meghal. Felnézek. Harry épp a másikat öli meg. Észreveszi, hogy nézem. Felállok és rohanni kezdek felé. Ő is megindul felém. Mikor találkozunk, nagy csattanással terülünk el a földön. Én arccal a föld felé, Harry teljes testsúlyával rajtam. 

-Bocsánat. 

-A szemed. Vörös volt. 

-Nem miattad vagy ellened van.

-Tudom. -fordít meg maga alatt. Felém nyúl, de megszólal a sziréna. -Bassza meg! -szitkozódik hangosan, majd leszáll rólam. Felkönyökölök, de már csak a futva távolodó alakját látom. Én is visszaindulok a házikómba. A vacsora csendben telik. Alig lehet valami zajt hallani az étkezőben. Megint utolsónak megyek fürdeni és remélem, hogy Harry még itt van a közelben és esetleg tudunk beszélni egy kicsit. Meg is látom az alakját amikor ki akarok menni a fülkéből. 

-Hogy a francba jutunk ki innen mindketten élve? -kérdezem. 

-Fogalmam sincs. Ha az apáinkon múlik, akkor sehogy. Remélem Louis-ék kitalálnak valamit. 

-Én is. Harry... ha... ha...

-April, nem fogsz meghalni. Nyugi. -simít végig az alkaromon. Istenem, de jó hogy itt nincs kamera. -Csak vedd elő a szemeid. Ilyene senki másnak nincs. -bólogatok. Az állam alá nyúl és felemeli a fejem. A szemébe nézek.

-És... ha kimegyünk innen, akkor valószínűleg majd vissza akarnak majd minket hozni igaz?

-Igen. De elviszlek valahova. Valahova messze. Ahol csak ketten lehetünk. Együtt. Oké?

-Oké. -mosolygok rá. 

-Ügyes legyél. 

-Most úgy megcsókolnálak. 

-Most úgy megdugnálak.

-Perverz. -teszem karba a kezeim.

-Egy apró törölközőben állsz előttem és felnyomod a melleid. 

-Miattad nem fogok tudni aludni. -mondom és szorosan összezárom a lábaim.

-Felizgattalak? -nyalja meg a száját.

-Direkt csinálod?

-Talán. -válaszol a kérdésemre.

-Talán. -válaszolok én az övére. Egy nagy mosolyt villant, majd kimegy. Nem, nem néztem végig ahogy az a szűk fekete ruha kiemeli az izmait. Gyorsan felöltöztem és elhagytam a helységet. 

Aznap 22-en maradtunk.

Másnap 13-an mentünk vissza a házainkba.

Aztán csak 8-an.

Majd 5-en.

A hetedik nap végére már csak 3-an maradtunk. Én, Harry és még egy pasi. A bemondás szerint meg is kaptuk a levelinket, de persze mi más lett volna benne, minthogy öljem meg Harryt? Összeverve, tele sebekkel feküdtem le aznap aludni. És akkor tényleg elhittem, hogy van számunkra remény, hogy kijutunk innen.

XXX

A nyolcadik nap reggelén, amikor kiléptem az ajtón elhatároztam, hogy nem kezdeményezek harcot. Csak akkor harcolok, ha rám támad a pasi. De remélem Harry megöli. 

A Vér-hegyet célba véve, elindultam és nem sokkal később a tetején kötöttem ki, ahonnan lelátni a kis házainkra. Sokáig ültem ott és bambultam, a fejemet kiürítve. Jól esett és elhatároztam, hogy ide még vissza fogok jönni. Sötétedik és lassan a sziréna is meg fog szólalni úgyhogy felkelek és elidnulok lefelé. Ütközben nyüszítést hallok îgy a hang forrásának keresésére indulok. Nem kell túl messze mennem, mert nemsokára rábukkanok egy fekete kiskutyára, aki beleakadt egy csipkebokorba és nem tud szabadulni. A tüskék beleakadtak és ezért nyüszít ennyire. Óvatosan próbálom kiszedni a bokorból és iszonyú boldog leszek amikor sikerül. De ő is, mert össze-vissza kezd nyalogatni. Iszonyú aranyos. És két világító kék szeme, esküszöm, mint valami démon. 

-Démon. -gondolkozom el. -Ez lesz a neved. Tetszik? -kérdezem, bár azt se tudom minek beszélek egy kutyához. Megszólal a sziréna én pedig Démonnal a nyomomban elindulok vissza. A házaknál csak Harryt látom. 

Úgy látszik ketten maradtunk. 

XXX

-April! April! -Jax hangjára és rázogatására kelek. 

-Hogy kerülsz te ide? -pattanok fel az ágyból. 

-Kiviszünk innen titeket. Gyere. -gyorsan pattanok fel és húzom fel a ruhám és cipőm. -Hogy jutottatok be? 

-Áramszünet. 8 percünk van kijutni. -felkapom Démont. Nem tudom, hogy tudná-e tartani a tempót, de ha igen, akkor sem akarom hogy zajt csapjon. 

-És még mennyi? 

-Öt. 

-Menjünk. -ahogy kilépek a házból látom, hogy Harry ajtaja is nyitva van. Gyorsan becsukom az enyémet és futásnak eredünk. Kb négy percnyi sprint után meglátom a nagy házat és a kaput ahol bejöttem. Mikor átérünk rajta iszonyatosan megkönnyebbülök. Elrohanunk a kocsiig, bepattanunk és Logan már indul is. Zihálva dőlök hátra. 

-Hova visztek? Egyenlőre egy rejtekhelyre. Reggel indul a gépünk Dubronik-ba. 

-Horvátországba? 

-Igen.

-Miért pont oda?

-Mert reméljük hogy ott nem találnak ránk. 

-Mi hárman?

-Igen. Plusz Mia és Louis, Niall, Liam, meg a két Styles gyerek. 

-Két Styles? Mi? Zayn is Styles?

-Eléggé csodálkozom hogy nem tudtad.

-De ez... hogy?

-Des mielőtt összejött a nőjével gyereket csinált egy másik nőnek, aki neki adta a gyereket. 

-Ja, értem. -Logan leparkol egy külvárosi kisház előtt, majd bemegyünk. Ahogy beérek és Harry meglát felpattan és a karjaiba zár. 

-Most tényleg megnyaltad az arcomat? -kérdezi. 

-Nem én voltam. -mondom és felemelem a szeme elé a még kezemben lévő apróságot. Megsimogatja, de a következő pillanatban eltűnik a kezemből. 

-Istenem de aranyos! 

-Én is nagyon örülök, hogy újra láthatlak, kedves Mia. 

-Szia. -ölel meg. -Mi a neve?

-Démon. 

-April! 

-Lou! -sorban megölelgetek mindenkit, majd lefekszem a kanapéra, és el is alszom. 

Kb két óra múlva kelt fel Liam, hogy ideje kimenni a reptérre. És még csak hajnali 5 van. Ahogy közeledünk egyre idegesebb leszek, ugyanis nagy az esélye, hogy lebukunk, elfognak és akkor ki kell találnunk valamit, hogy miért nem vagyunk hajlandóak egymással harcolni. Felszállunk a gépre ahol egymás mögött 3 darab hármas ülés van így pont elférünk kilencen. Liam, Jax és Logan az elsőben, Lou, Harry és én a másodikban, Niall, Zayn és Mia mögöttünk. Így indulunk el Horvátország felé. Nem tudom honnan lesznek cuccaink, mert összesen két sporttáskát hoztak és foggalmam sincs hogy mik vannak bennük. Nagyon szeretném lecserélni ezt a szűk fekete hacukát, ami elég kényelmes volt a verekedéshez, de több mint egy hét után már nagyon jó lenne megszabadulni tőle. Harry vállára hajtom a fejem, ő pedig ad egy puszit. Az út 4 óra, így fél tízkor le is szállunk. Jó lenne, ha nem találnának ránk. A tengerparttól nem messze egy kis emeletes ház lesz az ideiglenes lakhelyünk. 

-Fáradt vagy? -kérdezi Harry.

-Igen. Látom rajtad, hogy te is. 

-Aha. Na gyere, végre aludhatunk együtt. 

30. rész - Surprises

Gyors léptekkel besietek az étkezőbe, közben zöld szemeimmel a ’’tömeget’’ pásztázva. Ha tippelnem kéne, hogy mennyi ember maradt, úgy 30-35-öt mondanék. Nem annyira sok mégis problémáim akadnak azzal, hogy megtaláljam Harryt. Mielőtt leveszek egy tálcát még körbefutom a szememmel az embereket, ismét sikertelenül. A pult felé fordulok és várom hogy haladjon a sor, jobb esetben 10 perc múlva ehetek is. Hirtelen valaki mellém áll akkora lendülettel hogy nekem ütközik. Már vettem a nagy levegőt hogy megmondjam neki a magamét, de ő nem hagyta, hogy belekezdjek.

- Mi a jó büdös életet csinálsz te itt? – néz fel a tálcájáról.

- Tudod, ugyan ezt kérdezhetném én is tőled. – nézek a szemébe. Azokba a gyönyörű zöld szemekbe. Nem néz ki se fáradtnak se megerőltetettnek, mintha semmi nem történt volna.

- Ne ilyen feltűnően. – figyelmeztet, majd folytatja – Tudod sosem gondoltam volna, hogy az apád elküld ide, de tudtál volna szólni, amikor találkoztunk, mégsem tetted.

- Mert elfelejtettem, tudod próbáltam nem erre gondolni, amikor éppen veled hancúrozok az ágyban. Különben meg miért gondoltad, hogy apám nem küldene ide?

- Mert kinyírnak. Ha nem emlékeznél, egy győztes van. Egy.

- Most éppen azt akarod mondani, hogy meg akarsz ölni?

- April te is tudod, hogy még ha meg is akarnálak ölni képtelen lennék rá.

- A szerelmi vallomást meg a nyálas dumát hagyd akkorra amikor életben kikerülünk innen, mert eddig nem úgy néz ki.

- A francba, csak adj egy kis időt had találjak ki valamit.

- Ha nem tűnt volna fel, a lényeg hogy kinyírj mindenkit, nincs időnk.

- Figyelj a holnapi nap végére marad úgy 20 ember, ha nem kevesebb. Csak csináld azt, amit eddig, utána úgy sem fog ilyen gyorsan menni, akkorra már a jók maradnak csak bent és a gyengék kiesnek. Csak maradj életben.

- És mi lesz, ha találkozunk? Azért mégsem mehetünk csak úgy el egymás mellett.

- Csak üss meg.

- Mi? Hallod te hogy mit beszélsz? Nem akarlak megütni. – ezt már kissé hangosabban mondtam, mint kellett volna mivel páran felénk fordultak.

- Ha nem veszel vissza a hangerődből majd mások megteszik. Figyelj, nem kell igaziból, csak játsszuk el. De ha megütnél, az sem lenne baj. – kacsint egyet.

- Ezzel most arra céloztál, hogy jobb vagy mint én? – sandítok rá, ő meg csak megvillantja nekem tökéletes fogsorát, de nincs idő válaszolnom, mert végre a kajához értem. Elveszem az adagomat és keresek egy hátsó asztalt. Harry nem túl messze ül le tőlem, csak azért hogy ne kerüljük feltűnően egymást, de ne is legyünk egymás nyakán. Nagyon remélem hogy nem volt feltűnő a beszélgetésünk, főleg nem azoknak akik tévén keresztül nézik. Valahogy apámtól sokkal jobban tartok ha megtudja ezt, mint az összes pasit egybevéve itt. Na akkor mindegy lenne hogy  itt meghalok e mivel ha kijutnék élve akkor ő nyírna ki.

Miután végeztem az evéssel nem siettem sehová. Úgy sem szeretnék más pasikkal egyszerre fürdeni, ezért ki kell várnom ameddig úgy háromnegyed óra eltelik, akkor már nem szoktak menni inkább túl vannak rajta előbb, ami nekem persze csak jó.

A háromnegyed óra lejárta után elindultam fürödni. Mindig kapunk törülközőt és egy öltöző fülképen öltözhetünk át. Levettem a ruháimat majd magam köré tekertem a törülközőt és csak a zuhany alatt vettem le. Megnyitottam a vizet majd 5 perc alatt végeztem is. Újra magamra terítettem a fehér anyagot és elhúztam a függönyt. Hirtelen hátraléptem majd újra megnéztem az előttem álló hústornyot. Egy kicsit magasabb és nagyobb volt nálam. Egy kicsit. Megpróbáltam kikerülni, de elém állt. Próbáltam a másik oldalról is, de ugyan az történt. Megforgatom a szemeimet majd ránézek.

- Tudtommal nem történhet itt semmi más a fürdésen kívül. – mosolygok rá ártatlanul.

- Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik.

- De neked fájni fog ha megpróbálod, szóval a szexuális vágyaid kielégítésére használd inkább a kezedet.

- Akinek fájni fog az te leszel bogaram. – Megragadja a csuklómat és a falnak lök. Nem igazán tudok mit csinálni, egyik kezemmel a törülközőt tartom a másikat pedig próbálom kihúzni a szorításából. Ötletek és lehetőségek híján meglendítem a térdemet és az ágyékába rúgok. – Nem mondom hogy nem fájt, de többre lesz szükséged ha azt szeretnéd hogy elengedjelek. – kacsint rám a következő pillanatban a feje a falba nyomódik mellettem.

- Mondjuk ennyi elég lesz? – szólal meg a rekedtes hang akinek pontosan tudom ki a tulajdonosa. Felhúzza a földről a nagydarab embert és a falhoz szorítja. – Tudod most csak azért nem nyírlak ki hogy ne zárjanak ki. De holnap esküszöm hogy te leszel az első akit szépen, lassan és könyörtelenül fogok megölni.

- Harry elég! – teszem a vállára a kezem mert hallottam hogy valakik közeledtek. Én átsiettem az öltözőbe majd a házamba, kifelé menet láttam hogy ők is mentek már.

XXX

Éppen egy fa mögé bújtam el mert pár ember csoportosan jött felém. Nem volt kedvem ilyen korán túl keményen harcolni. Amint kiléptem rejtekhelyemről valaki a gerincembe belerúgott és ennek hatására előre estem. Feltápászkodtam majd letöröltem az arcomról a sarat.

- Már megint te? – nézek végig a pasin aki tegnap este próbált kikezdeni velem.

- Sajnálom hogy nem a pasiddal találkoztál. Talán azt akarod hogy ő nyírjon ki?

- Nincs. Pasim. – húzom el a számat.

- Akkor csak barátság extrákkal? – válasz ként meglendítem a jobb karomat ami az orránál találja el. Feje elfordul és mikor visszanéz rám vér csordogál belőle.

- Tudod van aki még a szabályok szerint játszik. – elmosolyodik, de ez a mosoly egyáltalán nem nevezhető még csak mosolynak sem. Inkább vicsornak. A következő pillanatban egy gyomrost kapok tőle és összegörnyedek. Gyerünk April ez nem fáj annyira. Felegyenesedek és a következő ütést az arcomba kapom. Érzem, ahogy vasas íz kezd gyűlni a számban majd kiköpök egy kis vért. A szám széle is felrepedt. Megint felém indult, de most kigáncsoltam a lábánál fogva, amíg a földön volt belekönyököltem a hasába és ott akartam hagyni hogy majd más, jobb eséllyel Harry, kinyírja. De mikor továbbmentem volna megfogta a bokámat és visszarántott, majd a hajamnál fogva felhúzott. Felszisszentem mire az egyik kezét a torkomra rakta és szorítani kezdte. – E-engedj el-l. – köhögtem.

- Tényleg azt hitted, hogy győzhetsz? Eddig csak szerencséd volt. Nem véletlenül nem jönnek ide nők. Nem ártana néha tájékozódnod. – kezemet a kezére tettem és próbáltam lefejteni a nyakamról kisebb nagyobb sikerrel. Hirtelen támadt egy ötletem. Erőt vettem magamon és meglendítettem a fejemet az övé felé. A meglepettségtől hátrahőkölt, megszédült és egy fába a kapaszkodott meg. Belerúgtam a térdhajlatába így összeesett és az arcát kezdtem ütni. Tiszta vér volt már, a levegő vételei folyamatosan csökkentek, vér folyt ki az orrán és a száján. Az utolsó ütésem után leellenőriztem, hogy nincs e már pulzusa, nem volt. Felálltam és tovább futottam.

20 perc után egy kisebb tisztás mellett futottam el, ahol megláttam egy embert, akinek a keze beszorult egy kő alá, meg egy másikat, aki üti. Ez így nem fair játék szóval miért ne segíthetnék. Ahogy közelebb értem észrevettem egy harmadik embert is, és a földön fekvő egyre ismerősebb lett. Harry volt az.  Felgyorsítottam a lépteimet és megkerültem őket. Amilyen gyorsan tudok felmászok a kőre és ráugrok az egyikre. Kitapintva a bénító pontot lebénítom a másiknak meg behúzok egyet, amire elájul, majd segítek Harry kezét kiszabadítani.

- Ugye tudod ha kiszabadítasz és nem kezdünk el verekedni otthon nagyobb balhé lesz mint ami itt valaha is volt? – suttogja, miközben felemelem a méretes követ. Amit kihúzza a kezét megfogja a kezeimet és a földre nyom. – Csak próbálj kiszabadulni. – suttogja. A kezét a nyakamra teszi, mintha fojtogatni próbálna, de igazából nem érzek semmit csak tettetem mintha ki akarnék szabadulni. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön és én voltam fölül. Kezeim a mellkasát fogták le, ő pedig a könyökömhöz nyúlt ami ennek hatására összecsuklott és eldőltem oldalra egyenesen a kőnek. Éles fájdalom hasított a fejembe és éreztem, ahogy a meleg vér végigfolyik az arcomon.

29.rész - In the forest

Az éjszaka nagyon szarul telt, alig tudtam elaludni és amikor sikerült akkor is többször felébredtem. Az sem nagyon segített, hogy rájöttem, hogy az elmúlt hétben egyszer találkoztam Harryvel és azt sem mondtam el neki, hogy ide jövök. Mi van, ha megtudja? Biztosan megtudja, mert apa mondta, hogy minden maffiafőnök és tag ezt fogja nézni együtt esténként a főhadiszállásaikon. Baromi jó. Hogy lehettem ilyen hülye? De most már mindegy. Csak túl kell élnem. 

Győznöm kell. 

Amikor meghallom a jelzést, lerúgom magamról a takarót, ami igazából nem sok mindenre jó ugyanis majdnem megfagytam éjszaka. Lassan öltözködöm fel és rendbe teszem a hajam. Ugyanúgy kötöm fel mint tegnap, lófarokba, majd átsétálok az étkezőbe. Mert hogy az is közös. Egy nagyobb épület van az egyes és az ötvenes házikó között. Itt van az étkező a fürdő és itt kapunk majd ellátást is. Elismerem elég későn jöttem, mert már alig voltak bent. Max tizen. A pulthoz mentem, odaadták a kajám, amit gyorsan el is tűntettem. Én hagytam el utolsónak a helyiséget. Tényleg nem lesz itt egy lány se. Ha jól tudom nő még nem nyert. Nekem pedig muszáj lesz. Az első házhoz megyek és egy ugrással elérem a szélét, amiben megkapaszkodva felhúzom magam a tetejére. Felállok és körülnézek. Alapvetően szép helyen vagyunk. A házzal szemben, messzebb egy sziklákkal borított domb van. 

A Vér-hegy. És hogy miért hívják így, nos egyrészt azért, mert régen ott csapott össze két banda és majdnem mindenki meghalt, alig páran élték túl. Másrészt azért mert a fák levelei nem zöldek hanem vörösek. Sokan azt mondják azért mert akiket ott megöltek azoknak a vérét felszívták a fák, bár szerintem ez csak mese. Ahogy nézem egyre nagyobb vágyat érzek rá, hogy oda menjek. Ellenállok ennek az érzésnek mert tudom, hogy nem csak engem vonz ez valószínűleg és a legtöbben abba az irányba mehettek el. Lemászok és az ellenkező irányba indulok el. Egy darabig nem találok senkit és nem is támadnak rám. Aztán az egyik fáról elém ugrik egy hústorony. 

-Szia cica. -néz végig rajtam. -Finomnak nézel ki.

-És finoman el is verlek. -mosolygok rá. 

-Nagy a szád. Be kéne tömnöm. 

-Tudod azt mondják, hogy az ilyen csupa izom embereknek kicsi. Én meg nem szeretem a cukorkát. -mondom egy gúnyos mosollyal, amivel sikerül felingerelnem és azonnal támad is. Elhajolok a jobb horga elől és az oldalára rúgok. Megtántorodik, de csak egy pillanatra és magához ránt. A fának nyom, amiről leugrott. 

-Nagyon szivesen megmutatnám, hogy szoktak tőlem sikítani.

-A kurvák? Tudod nekik az a dolguk. Én max röhögök egy jót. -ezzel együtt felrántom a térdem, ő pedig összegörnyed. Megfogom a fejét és találkoztatom a térdemmel, mire hátra esik. Az orra fura pózban áll és ömlik belőle a vér. Eltörtem. Feltápászkodik és nekem rohanva -amit próbálok elkerülni,de nem sikerül- a földre terít. Rögtön kapok kettőt az arcomba, a harmadikra lerugom és felállok, majd a bordáit találja el a lábam, így visszaesik a földre. Még verekedünk pár percig, mire sikerül fölénybe kerülnöm, úgy hogy tudom, hogy megölöm. Négykézláb van előttem és próbál megint felállni. A torkánál fogom meg és térdelő helyzetbe kényszerítem. Egyre jobban szorítom és próbálja lefejteni a kezeim, de nem tudja. Elengedem a torkát és az állára és a feje tetejére rakva a kezem eltöröm a nyakát. Biztosra megyek. 

XXX

A perverz srác után még megöltem valakit és azután találtam egy kis tavat. Bár elég furcsa a színe, ugyanis olyan mint a világoskékre színezett tej, ami nem igazán látszik át és kiálló rönkökkel van tele. A víz fölé hajolok és lemosom az arcomat. A bal arccsontomnál felrepedt a bőröm és onnan folyik a vér. Jól esik a víznek a hidegsége. Felfrissít.

Hallom hogy valaki közeledik. Nem mintha meg akarnék futamodni, de jó ötletnek tűnik lesből támadni. Közel van már így berakom a lábaim a vízbe és ellököm magam a parttól. A felszín alatt úszom a kezeimet magam előtt tartva, nehogy beleütközzek valamibe. Így tapogatózva elmegyek a második rönkig és amögé bújva jövök fel levegőért. Hallom, hogy az illető is elkezdi tisztítgatni magát, ahogyan azt én is tettem. Óvatosan kinézek a fa mögül. Nem olyan nagy darab fickó mint az eddigiek. Hát akkor hajrá. Nagy levegő és újra a víz alatt vagyok. A tó alját elérve, azon kezdem magam húzni egészen amíg el nem kezd emelkedni. Ott megállok és óvatosabban húzom magam feljebb. A pasas keze újra belekerül  a vízbe én pedig lecsapok. Megfogom a kezét és berántom a vízbe, de nem engedem el. Felmegyek levegőért, majd mire feljönne ő is visszanyomom és a kezeim a nyakára fonva, folytogatni kezdem. Sokáig vergődik és próbál kiszabadulni, de nem hagyom. Egy darabig küzd, aztán szépen lassan abbamarad. Ekkor elengedem és kihúzom a testét a vízből. 

Megszólal a jelzés. Futva indulok vissza. Mire a házamhoz érek még kb öt perc lehet vissza. Ahogy beérek a házikómba az ajtó magától kezd becsukódni. Lerúgom a cipőim és kinézek a résen. 

Egy pillanat alatt áll meg minden. Az a két zöld szempár, ami rabul ejtett és azóta sem enged el. Harry.

-MI A FASZ?!?! -kiáltom és vissza akarom nyomni az ajtót, de az becsukódik. Párat ütök az ajtóra de persze hiába. 

Istenem, itt van. Ő sem mondott nekem semmit. Lehet, hogy azért amiért én. Beszélnem kell vele. De hogyan, ha minden be van kamerázva és mindeki látni fogja? Fél óra múlva vacsi utána meg fürdés. Addig ki kell találnom valamit. És ő most vajon mit érez? 

A szájából folyt a vére. Azokból a puha ajkaiból. Francba már, még így is vágyat kelt bennem. Még a verés is jól áll neki. Illetve... neki minden jól áll. Egy rohadt ablak sincs ezen a betontömbön! Ki kell találnunk valamit. Mert én őt nem ölöm meg, sőt. Bántó szándékkal hozzá sem érek. 

Hogyan fogunk innen kijutni, ha csak egy nyertes lehet?

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is. Szerintetek mi lesz a próba vége? Kíváncsi vagyok mit gondoltok! 
Lucuss

28. rész- Just me, myself and I

Le kellett ülnöm egy pillanatra. Először örültem, apa végre rám bíz valamit, aztán leesik hogy konkrétan vagy győzök vagy meghalok. És ezt csak úgy egy perc alatt bejelenti nekem. Megint ugyan ott tartunk, ő elképzel valamit és én szívok. Mondjuk legalább van pozitív oldala is a dolognak: engem tart a legesélyesebbnek, vagy csak megunta a nyavalygásomat, esetleg mindkettő. Viszont érzem, hogy ezért még össze fogunk veszni, de per pillanat azt sem tudom hogy álljak a dologhoz. Gondolom visszacsinálni már nem lehet, de ha lehetne akkor sem lennék biztos benne hogy visszamondanám. Hiszen erre vártam már mióta, hogy apa rám bízzon valami komolyat.

- Jól vagy? – guggol le hozzám Jax és teszi a vállamra a kezét.

- Mondd csak te hogy éreznéd magad ha szólnának neked hogy mész egy mérkőzésre ahol vagy leversz mindenkit vagy meghalsz, választásod nincs és egy hetet kapsz hogy felkészülj?

- Hova kéne felkészülnöd? – nevet föl és megböki a kétségbeesett arcomat.

- Arra hogy ki fognak nyírni te barom! – temetem arcomat a kezeim közé.

- Max arra kell felkészülnöd hogy feldolgozd hogy 49 embert ki fogsz nyírni.

- És mi van, ha én nem akarok menni?  

- Ugyan már, nincs olyan dolog amit April Stark nem akar csinálni.

- De igen, nem akarok meghalni.

- Találd már ki hogy mit akarsz basszus! – veszi magasabbra a hangerejét. – egyszer az a bajod hogy miért nem küldenek téged valahova, utána meg az, ha téged küldenek. Talán ha akad valami nehézség abból inkább nem kérsz? Hát sajnálom nem így megy az élet, nem mindig működik, ha behisztizel apucinál és minden rendbe jön dolog.

- Jax miért csinálod ezt? Éppenséggel mellettem kéne állnod és rábeszélni arra a kicseszett szarságra, de te csak megnehezíted a dolgomat azzal, hogy nekiállsz elhordani mindennek.

- Sajnálom hogy nem mindenki nézi el neked ahogy egy hisztis liba vagy. – ahogy kimondja a szavakat, a szájához kapja a kezét. – April várj én nem úgy értettem.

- Én is sajnálom hogy egy ilyen „hisztis libával” kell együtt dolgoznod, de tudod mit ha ennyire idegesít nem kell vele beszélned többet. – nem érdekel, mit akar még mondani, hátat fordítok neki és a bokszteremhez indulok.

- April az isten szerelmére állj már meg! – fut utánam, de rácsapom az ajtót.

- Most…, csak hagyj egyedül légy szíves. – beszélek hozzá az ajtó üvegén keresztül, majd elindulok a bokszkesztyűmért. Nincsenek már sokan, tényleg csak néhányan edzenek. Bekötöm a kezemet majd felveszem a kesztyűt és az egyik borzsákhoz sétálok. Először gyengén kezdem ütni bemelegítés gyanánt majd egyre erősebben, kizárva a külvilágot.

XXX

- Hé, hé April, hé!! Hallasz engem? – valaki a vállamnál fogva ráz, a hallásom és a látásom kezd kitisztulni, lassan abbahagyom a zsák püfölését és a hang forrását kezdem keresni. Két kéz megfogja a vállamat és megfordít a tengelyem körül. Lassan kezd rémleni hogy hol vagyok és mit csinálok. Lecsatolom a kesztyűt, ami a földön landol, de nem törődök vele. – April. – lengeti meg arcom előtt a kezét – Jól vagy? – megrázom a fejemet és beleharapok az ajkamba, hogy nehogy elkezdjek sírni. Pedig már érzem a bizsergést a szememben és lassacskán alig látok a könnyfátyoltól a szememben. Logan magához húz én pedig szorosan átölelem a nyakát. Nem szeretnék sírni ezért csak szipogok miközben szorosabban magamhoz húzom ő pedig nyugtatóan körkörösen simogatja a hátamat.

- Nem szeretnék róla beszélni. – húzódok el tőle és lassan beszélek, kissé rekedt hangon.

- Nem is kell, tudok mindent. – karolja át a vállamat én pedig csak összezavarodottan nézek fel rá, mogyoróbarna szemeibe. – Lényegtelen. – válaszolja, mintha olvasna a gondolataimban. – De inkább gyere, menjünk haza. – rápillantok az órára és nem ellenkezek, negyed tizenkettő van.

Amink kiérünk az épületből, hirtelen megcsap a hideg mivel csak egy sporttop és egy vékony nadrág van rajtam. Logan észreveszi, hogy jóformán remeked ezért nekem adja a pulcsiját. Hezitálás nélkül felveszem és beszívom az illatát. Az ő illatát is imádom, igaz nem versenyezhet Harryével, de azért nem rossz. A kocsijához érve kinyitja nekem az ajtót én pedig gyorsan bepattanok és becsatolom az övet. Ő is ugyan ezt teszi majd elindítja a motort és elindulunk haza. Útközben a rádió halkan megy, és szerencsére az ülésfűtést is bekapcsolta Logan, így mire hazaértünk teljesen átmelegedtem. Kiszállva a kocsiból szinte futottam, nem volt kedvem megfagyni még egyszer. Egy pillanatra megálltam az ajtó előtt és egy hirtelen ötlettel vezérelve egy mosolyt erőltettem az arcomra majd Logannel a nyomomban beléptünk a házba. Kibújtam a cipőmből és a nappaliba sétáltam. Ott ült a kanapén apa, Lilly és Jax. Valamiről éppen beszélgettek, de nem hallottam részletet sem belőle, mivel mikor Jax meglátott elkomorodott az arca talán zavarba is jött, hirtelen felállt elköszönt apáéktól és elhagyta a házat. Fogalmam sincs, miért beszélgetnek még itt ilyen későn. Apa csak értetlenül nézett utána, azt követően pedig rám, majd egy mosolyra húzta a száját, amit nem értettem.

- Szóval várod már, hogy indulhass? – felkel az ágyról és karjai közé zár.   

- Igen, persze. – hangom halovány mellé pedig egy apró mosolyt biggyesztek a számra. – De hosszú napom volt és most szeretnék pihenni. – beleegyezően bólint, én pedig elindulok, hogy végre kipihenjem magam.

XXX

*Egy hét múlva*

Eljött ez a nap is. Tudom, vegyes érzelmeim voltak eddig ezzel kapcsolatban, de most már úgy állok, hozzá nem érdekel, akármi történik, győzni fogok. Jax egyébként nem keresett az óta, de nem is bánom, ha végeztem ezzel majd megbeszéljük a dolgot. Az elmúlt héten, többek között Jax hiánya miatt, apával edzettem, ami kissé szokatlan volt, de minden bizonnyal közelebb hozott minket, és úgy döntöttem, hogy inkább nem veszek össze vele ebben az egy hétben és a pozitív oldalát nézem a dolognak: szerinte én vagyok a legjobb. Sok trükköt mutatott, most érzem, de úgy igazából, hogy menni fog.

Pakolással nem kellett bajlódnom, semmit nem vihetek, ruhát is ott adnak majd és minden értékemet le kell adnom. Nem hívhatok majd senkit, tájékoztatják őket, hogy mi van velem, illetve telefonhívást kapnak, ha esetleg meghalnék, szóval addig jó minden ameddig nem csörög otthon a telefonjuk. Többek között azt is megtudtam, hogy apámék maffiája 25 éve nem veszített. Igen, kissé nagy a nyomás most rajtam, de nem tudok tovább gondolkozni, mert megállunk.

- Én nem mehetek tovább, gyalog folytatod. – néz rám apu. – végezz minél előbb velük hogy minél hamarabb jöhessek érted. – áthajolok hozzá, hogy megöleljem és egy puszit nyom a homlokomra. Nem terveztem nyálas búcsúzást ezért még adok neki egy öklöst és kiszállok. Ez az épület szerűség hatalmas. A kapuhoz érek ahol egy kisebb fülke áll benne egy üvegen keresztül két kigyúrt férfi ül. Odalépek, mire mindketten kisebb vigyorra húzzák a szájukat.

- Miben segíthetek? – kérdezi az egyik.

- Az 50-es erőpróbára jöttem.

- És melyik versenyzőtől jöttél elbúcsúzni?

- Oh hogy én? Mindegyiktől mivel én is részt veszek és nyerni jöttem, szóval siethetnének a papírokkal, mert nem érek rá egész nap. – elkomorodik az arcuk majd bediktálom a nevemet és leadom a személyes dolgaimat majd megkapom a ruhát, végül eligazítanak hogy hol tudok átöltözni és utána hova menjek.

Leadom a ruhát amiben jöttem és végignézek még egyszer ezen a fekete ruhán, ami testhez simul és ami először eszembe jutott róla az egy pornó videó aminek szuperhős témája van. A hajamat felfogtam egy copfba és elindultam a megadott helyre. Könnyen megtaláltam az 50 faházat, nem mintha nehéz lett volna mivel ezen kívül nem igazán volt más az erdőn kívül. Minél jobban közeledtem annál jobban tudatosult bennem, hogy itt bizony nem fogok még egy lánnyal találkozni. Elhaladtam pár ’ csoport ’ férfi mellett, kissé ijesztő látvány volt párnak akkora volt a bicepsze, mint a fejem, és nem túlzok egy kicsit sem. A legtöbbeknek tele volt a teste különböző hegekkel én pedig itt állok a porcelán bőrömmel. Bár elismerem, vannak egy jó páran, akik azért jól néznek ki. Kár értük.

- Hé cica csak nem eltévedtél? – kezdik a különböző beszólásokat, amik kezdenek átmenni ’ enyhén ’ a perverz kategóriába. Körülbelül a férfiak fele tudatta velem, hogy idézem: nagyon szemrevalóak a domborulataim és hogy szívesen várnak éjszakára a házukba. Nem igazán foglalkoztam velük egészen addig, amíg az egyik el nem indult felém.

- Drágám nem bánnád ha- a seggemet akarta megfogni, de gyorsabb voltam így elkaptam a karját, a háta mögé csavartam a kezét és kifordítottam. Hallottam, ahogy a vállában reccsen egy csont és a következő pillanatban a földön feküdt. Ekkor már mindenki minket nézett én pedig kecsesen kisétáltam a figyelem középpontjából. Egy fa árnyékába ültem, de nem sokáig mivel megszólalt a hangosbemondó és mindenkit a házába küldtek. Nem kellett sokáig várnom, a 15-ös szoba az enyém,a többieké nem igazán érdekelt ezért nem is figyeltem a bemondóra. Amint beléptem hát fogalmazzunk úgy hogy nem lepődtem meg, nem volt túl nagy luxus. Egy ágy, ami már látszatra sem volt kényelmes, egy hangszóró, és egy régebbi tévé, ami szerintem csak dísznek van kirakva. A falak fehérek voltak, pont mint az ágynemű, de legalább tisztaság volt. Volt még egy kis szoba, ami egy csapot és egy vécét foglalt magába. Őszintén? Rosszabbra számítottam.

Hirtelen megszólalt egy igen idegesítő férfihang a hangszórón keresztül.

„ Köszöntünk mindenkit az 50-es erőpróbán!

Ti vagytok a legjobbak a maffiátokból, de vajon melyikkőtök a legjobb mindközül?  Még a legjobbakra is érvényesek a szabályok, ezért mindannyiótoknak kötelessége betartani őket. Továbbá jó, ha tudjátok:

- ha meghalljátok a figyelmeztető jelzést fél órátok van kimenni illetve a nap végén visszamenni.

- ha az előbbi nem sikerül az erdőben töltitek az éjszakát, mivel az ajtók lezáródnak

- tilos a verekedés a lakóterületen

- semmilyenfajta fegyvert nem használhattok, a fegyverek készítése tilos

- ételt minden nap reggel és este kaptok

- közös fürdő van, és a fürdőt csakis fürdésre lehet használni

- a sérültek attól függően, hogy mennyire súlyosak a sebeik ellátást kapnak

- minden be van kamerázva, tehát ha valami szabálytalanság történik egy nagyon éles hangot hallotok, ez után abba kell hagyni mindent és visszatérni a házakba.

- valamint végül, de nem utolsó sorban, minden este felolvassák, hogy mennyien és kik haltak meg.

Sikeres és eredményes versenyt kívánunk mindenkinek.

Győzzön a legjobb! 

27.rész - What are you hiding from him?

Csendben ülünk egymással szemben. Én nem szólalok meg, és ő sem. De végül a kíváncsisága győz látom rajta.

-Hol voltál? -kérdezi.

-Semmi közöd hozzá.

-De igen, van, mert az apád vagyok. 

-Ez eddig sem jelentett sokat. Amúgy meg nem mintha megtaláltál volna. Kerestél egyáltalán?

-Persze, hogy kerestelek. Eltűntél 24 órára!

-És? 

-Megöltél egy egész bandát, egyedül, kevés sérüléssel, aminek örülök. Büszke vagyok rád. De féltettelek. -felhorkanok, de nem válaszolok. -April, -igyekszik visszatartani az indulatait. -mondd meg, hogy hol voltál. 

-Nem. -vágom rá. Csendben nézem őt és ő pedig fenyegető tekintettel engem. Egy ideig ez megy, aztán feladja. 

-Azt mondd meg mi idegesített fel annyira, hogy elmenj? -talált, süllyedt. Belőlem meg kitört minden.

-Hirtelen érdekel? Miért csak akkor foglalkozol velem -de akkor is csak egy kicsit- ha valami baj van? Mennyi beleszólásom volt abba, hogy elváljatok? Hogy kivel akarok maradni? Hogy el akarok-e költözni? Hogy el akarod venni? Mondogatod folyton, hogy "az apád vagyok", de nem úgy néz ki mintha az lennél! Nem veszed észre, hogy én is azért vagyok ilyen, mert te is ezt csinálod? Szerinted nem esne jól, ha rámbíznál valamit? De nem, te Jaxre bízod, amivel semmi bajom, mert kurva jól csinálja, tényleg, de én vagyok a lányod és ha tetszik, ha nem akkor is én öröklöm a maffiát nem ő! Hogy várod el hogy bízzak benned, ha te nem bízol bennem? Miért mondod azt, hogy nem lehet pasim? 18 vagyok! A korombeli lányoknak mind van, vagy volt már pasijuk. Nem is egy. Akkor én miért vagyok kivétel? -erre nem mond semmit, csak feltesz egy újabb kérdést.

-Mi a bajod Lilyvel? Csak mert Logannel elvagy, ha jól látom.

-Igen. De miért nem lehet megkérdezni, hogy én akarom-e? Alig ment el anya, te már másvalakivel vagy. 

-Szerettem anyádat és szeretni is fogom. De a kapcsolatunk tönkrement. 

-Vettem észre. De tehettetek volna ellene. 

-Igaz, de mindketten éreztük, hogy ez már nem lesz jó. Számtalanszor átbeszéltük. 

-Miért nem tudsz velem mindent megosztani? Nem ilyennek kéne lenni a kapcsolatunknak. Ez nem normális. -nem nézek rá, az asztalon lévő kezeimet nézem és piszkálgatom. Mielőtt válaszolna Logan jön be.

-Anya kéri, hogy menj fel hozzá. -néz rám. Lassan megyek semmi kedvem sietni. Belépek Logan szobájába. Lily az ágyon ül, így inkább az íróasztalra ülök fel és felhúzom a lábaim. Az államat megtámadsztom a térdemen, majd ránézek.

-Most elmondom neked is röviden azt amit az apámnak is. Hallgass végig. Nem tudok rólad semmit. És az, hogy nem szólok hozzád nem azt jelenti, hogy utállak. Apára haragszom nem rád, mert nem törődik velem és nem bízik meg bennem ahogy azt kéne. Arról sem kérdezett meg hogy elvegyen-e, csak megtette. Nem engedi azt sem hogy pasim legyen, vagy hogy egyedül menjek akciózni. De te is láttad, hogy mit tettem. -nem szól semmit, csak feltesz egy kérdést, amivel megdöbbent.

-Van valami amit titkolsz előle? És nem is akarod hogy megtudja?

-Igen. Nem lenne jó végkimenetele. És az eddig alig valaminek mondható kapcsolatunk, tényleg menthetetlen lenne.

-Belegondoltál abba, hogy milyen lenne ha még sem rosszul sülne el?

-Ezzel csak egy baj van. Ennek nincs jó oldala. Nekem van, de neki nincs. És nem is fogja belátni. Soha. Félek, hogy baja esne ebből. Bármennyire is megtudja védeni magát. -mondom és összeszorítom a szemeim. Nem apára gondolok. Ő csak idegileg készülne ki. Viszont ott van, hogy  bántja Harryt amit én nem hagynék és Des sem, és ugyanígy fordítva, de mi van ha mégis baja esik? És ki sem akarom mondani a legrosszabbat. Féltem, szeretem és tudom, hogy küzdenénk. De hova jutnánk? És ha mindkettőnket kiraknak a maffiából? Mihez kezdünk akkor? Két kézzel túrok a hajamba és lehajtom a fejem. Ezt így még sosem gondoltam át. De bízok Harryben és abban, hogy  mellettem lesz. 

-És mi lenne az? -kérdezi. Csak nemlegesen megrázom a fejemet. -Könnyebb ha beszélsz róla. 

-Nem akarok. -mondom. Látom rajta, hogy erősen gondolkozik mi is lehet az. De csak feltesz egy újabb kérdést. 

-Hol voltál? 

-Miért érdekel?

-Mert aggódtunk érted. Bármennyire is hangzik számodra furcsán és nem akarod elhinni. 

-Honnan tudtátok, hogy Logan inni ment? 

-Ezt tette akkor is amikor két éve az apja meghalt. És mert valamelyik bandatag látta őt bemenni abba a klubba ahol már voltatok. Szóval?

-Nem fogom elmondani. -a zsebemben megcsörren a telefonom, jelezve hogy üzenetem jött. Előveszem és a kijelzőn Mia neve villog. 

"Túléltétek?" -lemászom az asztalról és csak egyszerűen átsétálok a szobámba. Lily nem szól utánam. 

"Nagyjából. Logannel még nem beszéltem. De nagyon szeretnék megint eltűnni innen."

"Elhiszem." 

Nincs kedvem semmihez így csak felhúzom Harry pólóját és lefekszem aludni. 

XXX

A másnap délelőttjét edzéssel töltöm a délutánt meg Lily boltjában. A következő másfél hét is így telik el pár üggyel együtt, ahova Jaxel és Logannel megyek. Szerda délelőtt miközben a pillangókésemet forgatom a kezemben, apám siet be az ajtón mire mindhárman felkapjuk a fejünket. 

-April!

-Tessék?

-El kell mennem, majd a fiúk elmagyarázzák. Mész az 50-es erőpróbára. Győznöd kell. Érted? -ennyit mond és ki is megy.

-Na jó. Az mi?

-A világ 50 legjobb maffiájából jön egy-egy ember. Bezárnak titeket egy helyre ahol egymást kell megölni. Fegyver nélkül persze. Így derül ki a legjobb az egész világon. 

-Nem baszol, hogy beküld oda? Hogyan győzhetnék ha még te is elversz? -nézek Jaxre.

-April, nem verlek el. Már ugyanazon a szinten vagyunk. Amúgy meg ha előveszed a szemeid akkor simán nyerhetsz. 

-Jó. Részleteznétek? 

-Van 50 kis faház valahol a semmi közepén egy körben. Reggel sziréna szó kelt, eszel és kimész. Egész nap járkálnod és harcolnod kell. Este ha a sziréna újra megszólal fél órád van visszaérni a házadhoz. Nappal és éjszaka az ajtók zárva vannak. Este is kapsz kaját. Fegyvert nem vihetsz be és ott sem csinálhatsz, csak verekedni lehet. Ha nagyon szarul vagy esetleg kaphatsz ellátást, de nem biztos. Az első két nap után kb. 20 ember szokott maradni. Esténként bemondják hogy kik haltak meg. Aki bekerül a legjobb ötbe az kap a főnökétől üzenetet. 

-Meddig tart?

-Amíg nincs meg a nyertes.

-És mikor is lesz ez pontosan? 

-Jövő héten. 

26. rész - Home... or something like that

Letettem a telefont magam elé a pultra a fejemet pedig Harry vállára hajtottam.

- Ki volt az? - dörmögi a nyakamba rekedtes hangján miközben nedves csókokat hagy az említett területen.

- Mia hívott, eljön értem. – válaszolok csukott szemmel.

- És mi van, ha én nem engedlek? – szorít magához a nyakamba mosolyogva.

- Hát akkor te is jössz velem.

- Majd meglátjuk ki az erősebb. – veszi a fogai közé az érzékeny bőrt.

- Ebben a helyzetben kifejezetten nem én. – kuncogok miután egy apró nyögés elhagyja a számat.

- Á-á-á-á-á – lép be Zayn a konyhába és széthúz minket. – Nem aludtam egész délelőtt miattatok majd akkor fekszetek le megint itt ha Harry szobája hangszigetelt lesz vagy ha nem vagyok itt.

- Nem is voltunk hangosak. – kezdem védeni magunkat.

- Á a francokat nem  „ Oh igen Harry, ez az, igen, istenem, gyorsabban ahh”- csatlakozik Louis is a beszélgetéshez és imitálja a hangomat.

- Nem is ilyen a hangom. – dugom ki a nyelvemet rá. – És mellesleg ha nem tetszik fogj egy fülhallgatót és kapcsolj be rajta zenét.

- Mondj olyat amit nem próbáltam. Maxon volt. – teszi karba a kezét mintha sértődött lenne.

- Akkor szokj hozzá drága. – nyomok egy puszit az arcára majd most már tényleg megyek zuhanyozni.

Persze hogy nincsen itt női tusfürdő, ezért megfogom Harryét és azzal fürdök. 10 perc alatt készen is lettem, egy kontyban és szál törülközőben fogom meg a villogó telefont. Mia üzent hogy estefelé jön majd csak értem. Hát ez jó ezért siettem?

xxx

A délutánt Harryéknél töltöttem, Mia majd estefelé jön elvileg, ahogy mondta, szóval majd vele hazavitetem magam. Addig is ki kell találnom valami elfoglaltságot, hogy ne unjam szét magam.  

- Louis x-box? – kiabálok fel az emeletre ahol feltehetőleg tartózkodik. Válaszul csak a lépcsődobogást hallom majd meglátom az Adidas melegítőjében majdnem leesve a lépcsőn.

- Ez nem kérdés. – emeli fel a mutató ujját, miközben már a tv előtt áll és teszi be a fifa cd-t.

- Látom engem meg sem akartál kérdezni, hogy mivel akarok játszani.

- Ha x-boxról van szó csakis a fifa jöhet szóba. Mintha nem tudnád… - csóválja meg a fejét miközben beletúr a hajába.

Miután berakta a lemezt perceken belül el is indult a játék. Azt hiszem, én vagyok a legpocsékabb focista, akár virtuálisan, akár élőben. Össze-vissza rúgtam a labdát és ugráltam, de tényleg mindenhova. Egyszer véletlenül berúgtam egyet, de csak mert Louis ivás közben elfelejtette leállítani, és így az üres kapuba harmadszorra végre berúgtam. Harry persze végignézte, igazából egész végig éreztem a tekintetét magamon. Egyébként Louis a meccs végén engedett is berúgni még egyet így volt kettő pontom. Büszke voltam magamra. Miután kikapcsoltuk a játékot egyszerre estünk a kanapéra ahol Harry feküdt, ezzel halálra nyomva szegényt.

- Szálljatok le ti idióták palacsintává lapítotok! – nyöszörög alattunk Harry.

- Haver azt hittem szereted ha April van felül. – szólal meg Louis.

- Naná hogy szeretem csak nem amikor a bordáim közt könyököl. – mordul fel miközben kiveszem a könyökömet a csontjai közül.

- Nem lesz semmi bajod édes. – nyomok egy buszit az orrára majd egyet huppanok rajta. A következő pillanatban a földön találom magam és Harry térdel a derekam mellett. Fel akarok kelni de az egyik kezével visszatart és lefogja kezeimet a fejem fölött. Mentolos lehelete csiklandozza az arcbőrömet.

- A rossz kislányoknak büntetés jár. – lassan elkezdi végighúzni a mutatóujját a mellkasomon, melleim között, majd a hasamon, és hirtelen csikizni kezdett. Hihetetlenül csikis vagyok, ezért alig kaptam levegőt. Mikor csatlakozott Louis is, akkor már hang sem jött ki a torkomon, valószínűleg úgy néztem ki mint egy paradicsom

Xxx

- Babe, nekem indulnom kell. – bógozza le magáról a kezeimet.

- Mégis hova mész? – kérdezem morcosan.

- Dolgom van.

- Este 7-kor mégis mi dolgod lehet? – húzom fel a szemöldökömet.

- Fontos dolgom. – forgatja meg a szemét – De még fürdök előtte.

- Nemrég fürödtél. – nézek az órára hiszen mikor felkeltünk akkor tusolt. Hova készül ennyire? Miért akar jól kinézni?

- Csak tegyél lakatot a csinos kis szádra és engedd, hogy készüljek. – teszi a mutatóujját a számra majd besétál a fürdőbe. Hallom a víz csobogását így a telefonjáért nyúlok, és könnyedén feloldom. Megnézem a beszélgetéseit, de nem látok egy ismeretlen nevet sem. Kiengedem az eddig bent tartott levegőt és bemegyek a fürdőbe majd leülök a lehajtott wc tetejére.

- Tényleg elmondhatnád, hogy hova mész. – kiabálok neki hogy hallja a vízen keresztül. A következő pillanatban már eláll a csobogás és kilép a kabinból. A gőz is abban a pillanatban száll ki, filmbe illő jelenet lehetne. Megtörli magát majd az enyhén még nyirkos testére csavar egy törülközőt. A haját egy másikkal borzolja össze majd elém lép és felhúz a wc-ről.

- Ha ennyire tudni szeretnéd… - hezitál egy kicsit, mintha nem akarná elmondani. – Mostanában néha apám rámbíz műszakokat. Néha. – mentegetőzik.

- És ezzel nekem mi problémám lenne? – simítok ki egy tincset a homlokáról. Persze hogy irritál egyébként, mi az hogy rá rábízzák a maffiát én meg még mindig titkolom hogy pasim van. Jó ez rossz példa volt, mert ős is titkol otthon engem, de ez akkor sem fair.

- Azt hittem ez rosszabbul fog téged érinteni, mert mindig is független akartál lenni az apád irányításától, azt akartad, hogy felnőttként kezeljen és –

- Igen értem. – mosolygok rá. De igazából fel tudnék robbanni. De tényleg. – Semmi baj örülök neki.

- Ennek én is örülök babe. – húz magához egy csókra. Hosszabbra sikerül egy átlagos csóknál és még a fenekembe is belemarkol.

- Úgy volt, hogy sietsz. – mosolygok bele a csókba.

- Mindig elrontod a jó pillanatokat.

- Ez nem is igaz – boxolok bele a mellkasába – a te telefonod rontja el azokat. – ami most kezd el csörögni.

- Elkések a fenébe is. – kezd el szitkozódni és kapkodni, majd negyed óra múlva már az ajtót csukom be utána.

- Ne legyél már ennyire kiakadva. – néz rám Louis mikor visszamegyek a nappaliba.

- Én nem va- egyszerre néznek rám Zayn-el és húzzák fel a szemöldöküket. – Jó-jó befogtam. Inkább nézzünk valamit, amíg Mia ideér.

Éppen hogy fél órát megnéztünk Zayn kedvenc filmjéből, aminek mindig elfelejtem a nevét, Mia máris hívott, hogy menjek.

Xxx

A London Eye-hoz legközelebbi parkolóban állt meg ahol Logennel találkozok. Kipattantam egy kocsiból és a fiú után kutattam a sötétben. Nem kellett megerőltetnem magam egy fának támaszkodva állt füstöt kifújva a szájából.

- Na, készen állsz visszatérni a pokolba? – lépek mellé nevetve.

- Legalább nem egyedül megyek. – csatlakozik a nevetéshez majd elnyomja a cigit és egy ölelésbe húz. – Tuti cirkusz lesz.

- Most már ott tartok, hogy leszarom. Mindig ez csinálja. Azt hiszi, hogy minden, amit ő csinál, megfelel nekem is. Pedig tökéletesen ellettem volna egy mostohaanya nélkül, de tényleg. – veszek egy mély levegőt mielőtt beszállunk a kocsiba.

Az úton nem igazán beszélgettünk, lezongoráztam a fejemben, hogy hogy is végződik majd ez a nap de egyik lehetőséget sem választanám.

Beléptünk az ajtón és csend uralkodott az egész házban. Levetkőztünk majd az étkezőhöz mentünk egyből, Apa és Lilly is ott ültek, egymással szemben. Logannel egymásra néztünk majd egy bátorító mosolyt küldtem felé.

- Üljetek le. – szólal meg apám közönyös hangon. Ez rosszabb mintha kiabálna, de azt tesszük amit mondd. Lilly a következő pillanatban az asztalra teszi a vacsorát mi meg köpni-nyelni nem tudunk a történtek után. Hol marad a kiabálás?

A vacsora síri csendben telt, végig a többiek arcát kémleltem. Apáról és Lillyről körülbelöl semmit nem tudtam leolvasni de Logan ugyan olyan összezavarodott volt mint én.

- Ezen túl akármi történik, együtt megbeszéljük, mint egy család. Nem szöktök el sehova és isszátok részegre magatokat – néz Loganre az utolsó résznél. -  Megbeszéljük. Értve vagyok? – az egész mondatot úgy mondta el mint egy robot, és úgy is nézett ki. Nagyon ki van akadva. Lilly feláll az asztaltól és biccent Logannek hogy menjen vele a másik szobába, én pedig egyedül maradok apámmal. Fergeteges most jön a személyes lebaszás. 

25.rész - Hickeys

Felszisszenek ahogy a a fertőtlenítős vatta a sebemhez nyomódik. Harry mindenképp ki akarta tisztítani, nehogy elferőződjön. Nem ellenkeztem, nagyon elfáradtam. Miután végez be is köti. 

-Köszönöm. -puszilom meg.

-Ugyan Babe. Gyere, aludj. -dönt hátra az ágyán. 

-Maradj itt. -húzom vissza amikor eltávolodik. 

-Nyugi, nem megyek el, csak levetkőzöm. És levetkőztetlek. 

-Megkapom a pólódat?

-Persze. -puszil homlokon. Lecsukódnak a szemeim és azonnal el is alszom. 

XXX

Reggel kávé illatára és lágy simogatásra kelek. 

-Jó reggelt, Babe.

-Mmm... Szia. -mosolyodom el. -Hány óra van? 

-Tíz körül. Hoztam neked kávét. 

-Ah, imádlak. -ülök fel és veszem át a bögrét. 

-Tudom. -ölel magához. 

-Kérsz? -nyújtom felé.

-Már ittam, kösz. -a vállának dőlve lassan elkortyolgatom. 

-Ki van még itthon? 

-Lou és Zayn. 

-Akkor jó. 

-Miért kérdezed?

-Csak. -rakom le a bögrét az éjjeli szekrényre és az ölébe ülök. Megcsókolom és hozzádörgölőzöm. Belenyög a csókba és a csípőmről a fenekemre mozdul a keze és megmarkolja azt. 

-Rossz vagy ugye tudod? -kérdezi.

-Dehogy. Tudom, hogy bejön. Érzem. -mondom és aprót mozdulok rajta mire felnyög. -Inkább mondd meg mit szeretnél, mit csináljak? 

-Amit szeretnél. Csak csináld. -hunyja le a szemét.

-Nem, Harry... én... tudom, hogy mostanában nem nagyon volt alkalmunk ilyesmire és ennek valami oka van. Úgyhogy használjuk ezt most ki. Mondd, mit szeretnél. Megcsinálom. Komolyan.

-Igazad van. De nem szeretnék semmi különlegeset. Csak élvezni a nedves, szűk és forró... -nem hagyom hogy végigmondja, mert az ajkaira tapadok és hátradöntöm az ágyon. Mozogni kezdek újra, de nem akarom sokat kínozni. Ledobom magamról a pólóját. Kezeit felvezeti a melleimre, majd kikapcsolja a melltartóm és eldobja. Visszahúz egy újabb csókra és közben megszabadítja magát a boxerétől majd az én franciabugyimat szedi le. Áttérek a nyakára és a mellkasára és azon vagyok hogy minnél nagyobb és színesebb foltokat hagyjak rajta. Aztán fordít a helyzeten és ő csinálja ugyanezt. Előkotrok a fiókból egy óvszert és felbontom. A nyakamba nyög amikor hozzáérek és felhúzom rá. A hátára lököm és ráülök. 

-Baszki, de szűk vagy. -mondja miközben a csípőmbe markol. 

-Gyakrabban kéne kitágítanod. Kábé 3 hónapja csináltad utoljára. -mozogni kezdek rajta, ami mindkettőnket egyre több nyögésre késztet. Miután mindketten elmentünk egy kis pihenés után fordít a helyzeten, így átvéve az irányítást is. 

XXX

Egy újabb menet után fáradtan bújok Harryhez. 

-Jó voltál baby.

-Hmm... te jobb. Én alig csináltam valamit. 

-Ez nem igaz. 

-Éhes vagyok. Te nem?

-Én már ettem. -kacsint rám.

-Perverz állat. Mindig mindenben csak ezt látod?

-Nem, de amikor itt fekszel mellettem meztelenül, szex után akkor csak is ez jár a fejemben. 

-Jó. Viszont én attól még éhes vagyok. 

-Szeretnél még egyszer...? -a szavába vágok.

-Harry! -csapok hozzá egy párnát. Aztán kinyúlok, hogy megnézzem a telefonom, de az teljesen sötét. 

-Kikapcsoltam. Apád folyton hivogatott. 

-Köszönöm. -most viszont bekapcsolom és látom hogy apám tényleg kismilliószor hívott. És Jax is. Még Lily is próbálkozott. Jaxet hívom vissza. 

-April! -dörren fel, mikor felveszi. Ami amúgy egy csörgés volt. -Hol az istenben vagy? Apád egész éjszaka járatta velem egész London-t hogy meglegyél! 

-Sajnálom Jax. Te is tudod, hogy mi történt. Gondolom a bandáról is hallottatok. Az én voltam. -ülök fel az ágyban. 

-Igen tudjuk, találtak egy kamerafelvételt. Brutális vagy. 

-Hagyjuk ezt. Majd hazamegyek, ha akarok. Mondd meg apámnak, hogy semmi bajom. Majd megyek. -ezzel kinyomom. 

-Csinálok magamnak reggelit.

-Inkább ebédet. 

-Akkor azt. Mit kérsz?

-Nem tudom, mi van itthon. De valami csirkéset, ha lehet. 

-Mindent lehet. 

-De csak nekem igaz? -teszi a karját a feje alá. 

-Igen. És ha az egód növelését abbahagytad, akkor segíthetnél. 

-Jól van. Mindjárt jövök. -mosolyog rám én meg kilépek az ajtón. Lemegyek a konyhába és nekiállok az ebédnek. 30 perc múlva Louis toppan be. 

-De jó illat van!  

-Lou! -odarohanok és a nyakába ugrom.  -Jól vagy már? 

-Persze. Hiányoltalak Vöröske. 

-Én is. Ugye nem csinálod megint? Ugye leszoksz róla?

-Igen. Nem kell aggódnod Vöröske. Megkaptam a fejmosást.

-Mostantól így fogsz hívni?

-Igen. Vöröske. De még lehet átnevezlek. -ekkor betoppan Harry is.

-Na mit kell csinálnom?

-Nem azt mondtad hogy pár perc?

-Bocs, fürödtem is. 

-És kihagytál belőle? Ezért még kapsz. 

-Ja, mondani is akartam. April, szex szagod van. 

-De végre nem csak Harry nevét lehet hallani az egész házban. -szólal meg az ajtóban Zayn. 

-Zayn! -rohanok oda hozzá. Szorosan megölel. -Tényleg szex szagod van. 

-Elsőre is felfogtam. -leülünk és bekajálunk, majd elmegyek és én is lefürdök. Nem akarok hazamenni. Tény és való, viszont egyszer muszáj lesz. De előbb inkább Logannel kéne beszélnem. Azonnal tárcsázom is.

-Szia. -szólok bele.

-April? -a hangja rekedt. Miért ébresztettél fel? Korán van még.

-Elég másnaposnak hangzol. Hol voltál tegnap éjjel? 

-Egy bárban. Nem tudom. Nem emlékszem.

-És most hol vagy?

-Tomnál. -kis szünet után megszólalok.

-Ugye tudod, hogy haza kéne mennünk?

-Franc akar hazamenni. 

-Pontosan. Viszont engem és gondolom téged is, már baromi sokszor hívtak.

-Igen. Leszarom.

-Logan, kérlek. 

-Mindegy. Hol vagy?

-Oxfordban.

-Az messze van. Várj, te most a pasidnál vagy?

-Igen. Azért hívtalak, mert nem akarok egyedül hazamenni.

-Jogos. Én sem. Az szívás lenne. 

-Tali négykor a London Eye-nál?

-Rendben. -teszi le. Alig hogy elsötétül a képernyő azonnal fel is villan egy új névvel. Mia.

-Szia. 

-Jó lenne, ha visszatolnád ide a seggedet, mert kész káosz van. 

-Apám kiverte a balhét?

-Nem is kicsit. Apuci pici lány meg megölt egy 50 fős bandát egyedül, mert elkattant attól, hogy apuci eljegyezte Lilyt. Szuper vagy.

-Dehogy. Mondjuk már nem vörös a szemem, de nem fogok megbékélni ezzel a helyzettel. 

-Tudom. Viszont mondtam Franknek, hogy aki ilyenre képes az simán hazatalál, ha akar. Erre leüvöltött.

-Sajnálom. Estére otthon leszek.

-Harrynél vagy igaz?

-Igen. 

-És? Dugtatok?

-Nem gondolod, hogy részletezem is, ugye? 

-Hááát...

-Mia! -felnevet. -Jó, talán. -nevetek fel én is. -De nem most. Este nálunk alszol.

-Pizsiparty?

-Olyasmi.

-Oké. Figyu unatkozom. Elmegyek érted jó?

-Tényleg?

-Igen, persze.

-Apámnak el ne mondd.

-Dehogy mondom. Bízz bennem. Harryről se szóltam egy szót se.

-Tudom. Várlak. Szia.

-Szia. -lerakom és ekkor Harry ölel át hátulról.


Kérlek titeket, hagyjatok valamilyen formában nyomot, minden vélemény számít. Szép napot!

Lucuss