2016. november 27., vasárnap

54.rész - I'm here for you

Úgy esem össze, mint valami játékbábu aminek hajlíthatós végtagjai vannak. Hárman rohannak hozzám egyszerre azt kérdezgetve, hogy jó vagyok-e. 
-Igen, csak valaki segítsen felállni. -mondom, mire Jax felkap. Luke-ot és Ashton-t egy furgonba taszigálják be éppen. Harry-re nézek és meglátom a fájdalmas tekintetét. Végignézek rajta és észreveszem, hogy vérzik az oldala. Megragadom a mellettünk álló Zayn karját mire rámnéz. 
-Vérzik. Vidd be őt, kérlek. Amilyen gyorsan csak tudod.
-April, te is vérz... -de nem hagyom, hogy befejezze, a szavába vágok.
-Nem érdekel! Csak csináld. -apa és Des viszont nem hallgatnak rám. 
-Gyerünk, minnél előbb vissza kell érnünk. -indul meg Des a kocsi felé. Azonnal leesik, hogy Oxfordra gondol, de azt nem hagyhatom.
-Nem! -mondom élesen. -Nem érdekel, melyikőtök mit gondol. -mutatok apára és Des-re. -Most nem. És nem hagyom, hogy vissza menjetek, mert az baromi sokáig tart. Mindenki jön hozzánk az orvosokhoz. Leszarom ki mit gondol. Ez a leggyorsabb.
-Igaz. -helyesel Louis.
-Menjünk. -mondom, mire mindenki megindul a kocsik felé. Jax a karjaiban tart egész út alatt, elöl Mia és Logan. Száguldozunk, ettől pedig kissé rosszul leszek, de türtőztetem magam. Alig várom, hogy odaérjünk és amint megtörténik, azonnal kiszállunk és az orvosi felé vesszük az irányt. Mivel 3 heti kosz, száradt és friss vér, és egyéb undorító dolgok vannak mindenhol a testmen, ezért először egy kádhoz visznek. Két a maffiánkba tartozó nő és Mia leveszik rólam a ruháimat. Amikor elkezdik rólam lemosni a sok redvát és megszabadulok az összes vértől, nagy megkönnyebbülés fog el, bár a mellkasomon a nyomás nem csökken egy kicsit sem. Könnyek szántják végig az arcom, de amint kész lesznek fürdetésemmel, rám adnak tiszta fehérneműt rátesznek egy hordágyra és rám terítenek egy vékony lepedőt és áttolnak Patrick-hez, aki azonnal neki áll ellátni. Kapok egy erős fájdalomcsillapítót és néhány öltést is, valamint kötéseket, majd ultrahanggal kezd el vizsgálni, hogy megnézze nincs-e belső vérzésem, és hogy mennyire sérültek a szerveim. 
-Patrick?
-Igen?
-Megnéznél nekem valamit?
-Bármit. Mi lenne az?
-Kérlek... nézd meg, hogy nem vagyok-e terhes? 
-April mi...?! Megerőszakoltak?
-Nem. Csak... kérlek nézd meg. -egy sóhaj kíséretében megteszi amit kérek.
-Elmondod mi történt?
-Persze, majd el. Apámnak ne mondd el ezt légyszi. 
-Rendben. Nem találok semmit. Nem vagy terhes. -remegve kifújom a levegőt. 
-Köszönöm. -mondom. Zayn nyit be és kérdezi, hogy hogyan állunk.
-Kész van. Minden rendben lesz. Elviheted. -Zayn csak bólint és odajön hozzám, majd felkap és elvisz ki az orvosiból. Patrcik "minden rendben lesz" mondata kavarog a fejemben, mert érzem, hogy valami nagyon nem lesz rendben. Ezt az érzést félreteszem és inkább megkérdezem Zayn-től, hogy hova visz. 
-Harry-hez. Nem nyugszik, amíg ott nem vagy mellette. 
-Én sem tudnék nélküle aludni. 
-Elhiszem. 
-Ugye itt maradtok? -kérdezem és épp válaszolna, de felnéz és megtorpan. Apa áll előttünk. 
-Szia. -köszönök.
-Minden rendben? -simítja hátra pár hajtincsem. 
-Igen, persze. Részletekért menj Patrick-hez. De jól vagyok. Tényleg. Csak hadd aludjak. 
-Rendben. -nyom egy puszit a homlokomra. 
-Apa?
-Igen?
-Kérlek ígérd meg, hogy amíg itt vannak és amíg fel nem épülünk tedd félre minden ellenszenved és legalább próbáld meg elviselni őket. Nagyon szépen kérlek. 
-Megpróbálom. 
-Köszönöm. -apa int a fejével Zayn-nek, aki kikerülve apámat, megindul tovább. Kicsit meglepődöm, amikor apám itteni hálójában kötünk ki. Harry az ágyban fekszik, ébren, mellette Lilly és Anne a kezében Hayley-vel. Odajönnek mindketten és körbe puszilgatnak. Zayn berak az ágyba és betakar, majd tőle is kapok egy puszit. Lilly megkérdezi, hogy szeretnék-e valamit inni vagy enni. Most tűnik csak fel, hogy mennyire is éhes vagyok, de csak vizet kérek, amiből nagyon sokat iszom. Ezután mindenki elmegy és mi maradunk ketten, a sötétben. Nem törődve azzal, hogy fáj felnyomom magam és közelebb csúszom Harry-hez. Az oldalamra fordulok és hozzábújok. 
-Elvesztettem őt... -mondom összeszorított szemekkel.
-Tudom. Volt egy pont, ahol már úgy tűnt mi sem éljük túl. 
-Igen, de annyira rosszul érzem magam miatta. Meg kellett volna védenem.
-Kiszolgáltatott helyzetben voltál. 
-Tudom, de akartam őt. 
-Én is. Figyelj rám! Itt vagyok veled. Itt vannak a többiek. Úgy néz ki alakul valami az apáink között. Nem hagyom, hogy még egyszer bármi bajod essen. Érted?
-Igen. Alszunk?
-Azt se tudom mi az. -nevet fel és vele nevetek én is. 
-Jó éjt Harry. 
-Jó éjt kicsim. -megcsókol, majd tényleg elalszunk mind a ketten. 

XXX

Harry simogatására és szólongatására ébredek fel. 
-Mmm... hadd aludjak!
-Aludhatsz, miután ettél. Nem akartalak titeket felkelteni, de muszáj ennetek valamit. -hallom meg Lilly hangját. 
-Mi a kaja? -kérdezem bágyadtan. 
-Hús, krumpli és saláta. Jó lesz? 
-Persze. -nyitom ki a szemeimet. Megpróbálom felnyomni magam, de nem megy, a kezem összecsuklik alattam és visszaesem. Valószínűleg Harry-nek sem esett jól, de nem szólt semmit, csak egy aprót nyögött. Lilly segít nekem felülni, közben betoppan Anne is aki Harry-nek nyújt segítséget. 
-Hogy vagytok? -kérdezi. 
-Hát... voltam már jobban is. -válaszol Harry. 
-Én se vagyok a toppon. -kirakják elénk az ételt és gáznak érzem, hogy konkrétan etetnek minket, de ha azt vesszük, hogy az előbb még felülni sem tudtam, akkor már nem annyira tűnik annak. Három hét éheztetés után ez az étel maga a megváltás. Mindketten rendesen belakunk belőle. Nem sokkal később Liam lép be hozzánk mögötte a két maffiavezérrel. Az alap "hogy érzitek magatokat?" meg egy két hasonló kérdés után elmondják miért jöttek.
-Mielőtt eljöttünk Liam nagyjából mindent le tudott szedni az ott használt gépekről. Átmentünk rajtuk és talátunk felvételeket rólatok. Nem néztük meg őket még. Csak azt akartuk, hogy tudjátok, meg fogjuk nézni. 
-Előbb... mondhatok valamit? 
-Persze. 
-Jó. Azt szeretném, ha mindenki itt lenne. -bólintanak, majd kimennek. 
-Biztos vagy benne? -kérdezi tőlem Harry, miközben megfogja a kezem és megszorítja. 
-Nem, de jobb ha tudják. Azt sem tudom, hogy mi lesz utána. Hogy mennyire osztanak ki, vagy mennyit fognak üvölteni egymással? Vagy velünk? De nem számít. Már nem tehetek semmit ellene. -ekkor szállingózik be a kis csapatunk a szobába. Vagyis elég nagy ahhoz, hogy majdnem minden egyes kis zugot betöltsenek a szobában. Apa és Des az ágy előtt állnak. 
-Először is: ha elmondtam, nem szeretnék semmilyen reakciót. És nem akarom, hogy félbeszakítsatok. Oké? -mindenki bólogat. -Szóval... én... -nem tudom, hogyan mondjam, de Harry kezének simogatása megnyugtat, így inkább csak egyszerűen kibököm. -Terhes voltam. -itt apám rögtön közbe is vágna, de azonnal leintem. -Igen, Harrytől volt. -itt Des vágna közbe, de végül nem szólal meg. -Majdnem két hónapos volt, de aztán ugye elraboltak minket. Biztos rajta lesz valamelyik felvételen, amit úgyis megnéztek mind, de Luke miatt elvetéltem. Még az első elrablási hetünkön. -egy könnycsepp hullik le a szememből, de gyorsan le is törlöm a nyomát. 


Kérlek kommentelj, hogy tudjuk, hogy tetszett a rész! További szép hétvégét nektek!

2 megjegyzés:

  1. Szia! Imádom ezt a történetet, teli van érzelmekkel, fordulatokkal... Reméltem, hogy nem vesztik el a gyereket ... Várom a folytatást!*w*

    VálaszTörlés
  2. Imádom...mihamarabb folytatást.
    Pusz

    VálaszTörlés